Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-07-09 / 28. szám
sának ezredik évfordulóját ünnepelhette: 1898-ban, a midőn az 1848. évi alkotmányos törvények megalkotásának 50 éves évfordulója a magyar nemzetet újból, lelkes ünnepségekre ragadta, a magyar néptanító, a| nemzetnek legszerényebb napszámosa első volt az őszinte igaz szívvel ünneplők sorában. S pár hónappal az előtt, a midőn hazánk egéről a' legfényesebben ragyogó csillag lelulott, a midőn a balvégzet országunk védőangyalát és szószólóját: Erzsébet királynét az élők sorából kiragadta, a magyar néptanító szive talán a legjobban elszorult a váratlan s mélyen lesújtó csapás fölött. A magyar nemzet sirt és zokogott igaz és mély fájdalmában, sir és zokog most is, s ime köri gyűléseink leloiyása arról győz meg bennünket, hogy a magyar néptanító a gyászolók között is első kívánt lenni. Legyen is ott, hol a sziveket és lelkeket honfiúi érzések megszállják és megragadják mindig az elsők között.» Végül Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőről tesz említést a jelentés, meleghangú szavakban méltatva vármegyénk jelenlegi tanügyi vezérének szerzett bokros érdemeit s kiemelve odaadó lelkes buzgalmát s példás ügyszeretetét úgy az egyesületi elet, mint a tanítóság érdekeinek szolgálatában. A nagy figyelemmel hallgatott s végén zajosan megéljenzett főjegyzői jelentés után az egyesületi pénztár megvizsgálására kiküldött számvizsgáló bizottság jelentése került szőnyegre. Ezl Jankovits Miklós a közgyűlésben résztvelt egyesületi tagok osztatlan figyelme közölt olvasta fel. S mivel a számvizsgáló bizottság az egyesületi pénztárt 389 Irt 91 kr. bevétel, 173 Irt 1 kr. kellően igazolt kiadás és 216 Irt 90 kr. leltüntetett pénztári maradványnyal teljesen rendben találta: Szabó József egyesületi pénztárosnak, a szabályszerű felmentvény megadása mellett, jegyzőkönyvi elismerés szavazását hozta javaslatba, mit a közgyűlés általános helyesléssel el is fogadott. Még az egyesületi pénz- és könyvtáros jelentései követték egymást a soron. Ezek megfelelő tudomásul vétele után a közfigyelem az egyesület által kitűzött pályakérdés, illetve az erre beérkezett két pályamunka megbirálása körül csoportosult. A pályalétei különben igy hangzott: Mit tehet a néptanító a íelvidéki rutén nép anyagi és szellemi jólétének előmozdítására? Az erre beérkezett pályamunkák megbirálá- sát a választmány egy szükebbkörü bizottságra bízta, melynek jelentését Szabó József olvasta fel. E jelentésből folyólag a közgyűlés a beérkezett két pályamunka közül egyiket sem találta jutalomra méltónak, a »Hass, alkoss, gyarapits s a haza fényre derül!» jeligéjű pályamunka íróját mégis kitartó szorgalomra és igyekezetre valló munkálkodása kapcsán 20 korona láradságdijra érdemesítette. A jeligés levélke nyomban felbontatván, belőle Jankovits Miklós ungvári áll. tanító névjegye került elő, kit a közgyűlés zajosan meg is éljenzett. Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő vette át ezután a szót. Általános figyelem közt olvasta fél a „Népiskolai nyelvtanításunk“ ez. tételről irt értekezései. Felolvasó teljesen elitéli az eddig divatos grammatizáló módszert s helyette az emberi beszédet, vagyis inkább a mondattani alapon nyugvó nyelvtanítást óhajtja otthonossá tenni a népiskolában. Majd elősorolja az ezidő szerint használatban levő nyelvkönyvek szembeötlöbb hiányait s arra a meggyőződésre jut, hogy népiskolai nyelvtanításunk hiányos voltának és sikertelenségének legtöbbször a nyelvkönyvek s a követett módszer az okai. Javulást e tekintetből csak úgy remélhetnénk, ha a sok szabálytanitás helyett, a nyelvet termők a szemléltetés tárgyává s azt sem az innen-onnan összeszedett, vagy a gyermekek által választott mondatokon, hanem vonzó formájú s minden tekintetben erkölcsi műbecscsel bíró egész olvasmányok felhasználása által. Ily utón haladó nyelvkönyv gyanánt mutatja be felolvasó Királyi Pálnak a polg. iskolák számára irt könyvét. Ezt annál inkább ajánlja a közgyűlés figyelmébe, mert belőle rövidesen megtanulhatja a tanító: miképen lehet és kell tanítani nyelvtant lélekgyötrő szabályok nélkül. A lelkesen megéljenzett felolvasáshoz egyedül Takács László szólott, kinek indítványára a közgyűlés elismerő jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőnek, amiért tanulságos (elolvasásai által is igyekszik példával elöljárói s tágkörü ismereteinek közkézre adásával sokban hozzájárul, hogy a népiskola még teljesen bonyolult kérdéséi egy-egy lépéssel közelebb jussanak a kivánalmas megoldás fordulópontjához. Nagy és széles mederben folyó vitát idézett fel Szabó József ungvári áll. tanítónak a »Tanítók házá»-rúl irt és felolvasott határozati javaslata. A vitában részt vettek : Molnár Amália, Leviczky István, Marisi Mihály. Sükösd István, Kolyó Márton, Takács László, Torma János, Boksay Péter, Rostás Jenő s több egyesületi tag. Vita végén Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő indítványára a közgyűlés előadónak a »Tanítók Háza»- ügyében előterjesztett javaslatát oly módosítással fogadta el, hogy az egyesület házi pénztárából 10 év alatt 1000 frtot fizet a Budapesten felállítani szándékolt »Tanítók Háza« alapjára, mig az ugyancsak szőnyegre került vidéki »Tanitó-internalusok« ügyét elvben fentartja ugyan, de egyéb tekintetekből a határozathozatalt még korainak véli. Takács László egyesületi főjegyző leköszönése folytán, a részleges tiszlu.jitást ejtette meg ezután a közgyűlés. Alelnök lelt: Takács László, főjegyző: Marosi Pál, ellenőr: Sükösd István, választmányi tagok: Jankovits Miklós és Erdei György. Az indítványok során Takács László alelnök hosz- szabb beszédben emlékezett meg Tihanyi Domonkos Ungvármegye volt kir. tanfelügyelőjének e varmegye tanügye körül szerzett elévülhetetlen érdemeiről, s annak előrebocsátásával, hogy nevezett kir. tanfelügyelő működésének 25 éves évlordulóját. ez év aug. havában ünnepli meg, indítványozza: Mondja ki a közgyűlés, hogy Tihanyi Domonkos kir. tanlelüpyolő 25 éves jubileumán képviselteti magát s a jubilánsnak Ungvármegye lanügye körül szerzett elévülhetetlen érdemeit méltányolva, öt az egyesület tiszteletbeli tagjává választja. A közgyűlés Takács László indítványát kitörő lelkesedéssel logadja el s midőn Tihanyi Domonkos volt kir. tanfelügyelőt egyhangúlag tiszteletbeli taggá választja, megbízza Takács László egyesületi alelnöküt, hogy a tiszteletbeli tagságról szóló oklevelet annak idején tisztelgő küldöttség utján nyújtsa át a jubiláló kir. tanfelügyelőnek. Végül még Sükösd István ungvári áll. tanítónak az általa szerkesztett »Ungvármegye Földrajza« czimü könyvét illető jelentését hallgatta meg a közgyűlés, mire Torma János elnök a közgyűlést bezárta. Gyűlés után közebédre gyűlt, egybe a tanítói társaság. Olt vig poharazás közben a lelkes felköszöntök- nek egész sora következett. Az első felköszöntőt Hidasi Sándor mondta a királyra, utána Torma János Wlassics Gyula minisztert, Takács László meg Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőt köszöntötte fel. Még Kusnyiri Gyula lőszolgabiro éltette az egyesületi tagokat, mire az asztal- bontás bekövetkezett s a társaság hazafelé vette útját. Ö. 1P. A. Alakítsunk sport-klubbot. Semmi sem jellemzi jobban hátramaradottságunkaL, városunk társadalmának szervezetlenségét, mint az a sajnálatos tény, hogy mindezideig nélkülözünk egy oly közös találkozó helyei, ahol kártyázás és tivornyázás helyett a testet, lelket edző tornázással töltenők el szabad perczeinket. A torna, a sport előnyeit fejtegetni ma már nevetséges számba megy. Tudja azt mindenki, hogy a melregem legvitézebb emberei helyeselték e szándékomat s Arad közeli környékéről maguk jószántából egyesültek velünk az összes csapatok. Arad vara, melynek parancsnoka Damjanich volt, szintén hajlandónak mutatkozott példánk követésére. Fontold meg, hogy mit tehetsz és mit kell tenned.» Görgeinek azt az elhatározását, hogy leleszi a fegyvert, csak megerősítette az orosz táborban járt küldöttek elbeszélése. Pöitenbergnek az orosz táborban való rövid tartózkodása alatt alkalma volt meggyőződni az orosz hadsereg erejéről; megtudta, hogy az orosz hadak száma százezer főre rúg s csupa harezvágyó emberből áll. Megtudta azt is, hogy Paskievics és gróf Rüdiger fel voltak hatalmazva arra, hogy a fegyverletétel esetére, a magyar csapatok vezetőit a c/ár és I. Ferencz József kegyelméről biztosítsák Természetes tehat, hogy Görgei a küldöttek hazaérkezése után a fegyverletétel iránt való végleges határozatát nyomban papírra vetette s megbízta Bethlen ezredest, Eszterházy Pál és Schmi- degg grófokat, hogy vigyék el levelét Rüdigernek. A küldöttek már nem találták meg Nagyváradon Rüdigert, a ki Zarándra vonult, hogy közelebb legyen Világoshoz. Görgei lovagiasságéban és katona-becsületében annyira megbízott, hogy <a lázadó Görgei szemmeltartásáról» — mint Paskievics irta a rendeletében — hallani sem akart. E szerint a nagy, véres dráma utolsóelőtti jelenete nem Nagyváradon, de Zarándon játszódott le. A küldöttek könnyes szemmel jelentek meg Zárán - dón Rüdiger előtt és átadták neki Görgei 1849. augusztus 13-án irt, utolsó levelét, mely döntő volt a magyar csapatok sorsára nézve. E valóban megindító levél, melyet szó szerint Grigorov közöl először, a következőleg hangzik : «Midőn én és a parancsnokságom alatt levő magyar csapatok az orosz csapatok előtt önként leteszik a fegyvert s én és vitéz bajtársaim önöknek megadjuk magunkat, kötelességemnek tartom, tábornok, hogy szerény kívánságaimat előterjesszem és önt tiszteletteljesen megkérjem, hogy e kívánságok kegyes megadása végett szíveskedjék közbenjárni a tóborszernagy ur ő fenségénél és a czár ő felségénél. A kívánságok következők: 1. Hogy a kapitulálókat ne szolgáltassák ki, mint bűnöseket az osztrákoknak ; azok ugyanis, a kik eredetileg osztrák szolgálatban álltak, tartanak attól, hogy az osztrákok életükre és talán becsületökre lógnak törni. 2. Hogy mindazok a tisztek, a kik orosz katonai szolgálatba óhajtanának lépni, ebbeli kérésükkel el ne uta- silassanak. 3. Hogy minden tisztnek szabad legyen kardot viselnie fogsága alatt is; mindenik tiszt hajlandó becsületszavát adni arra, hogy e kegygyei nem él vi-sza. 4. Hogy mindazoknak, a kik önként megadják magukat, hiány nélkül kiadják az ingóságaikat és a vagyonukat. 5. Hogy abban az esetben, hu az osztrák kormány ön- kényüleg értéktelennek nyilvánítaná a magyar bankjegyet, lehetővé tegyék nekünk, hogy a bankjegyeinket kicserélhessük olyanokkal, a milyenek forgalomba kerülnek. 6. Mivel Magyarország jövője ismeretlen előttünk s ha ő felsége, a minden oroszok czárja ismert nagylelkűségével nem védelmezi Magyarországot, mindnyájunkra az akasztóla és a száműzetés vár —- e miatt mindnyájan, nem annyira magunhért, mint polgártársainkért, az ön és az ö felsége nagylelkű közbenjárását kérjük, hogy szerenssétlen hazánk, mely már oly sokat szenvedett, elkerülje az újabb megaláztatást.« Lehajtott tővel, könyezve adták át a magyar tisztek e levelet Rüdiger tábornoknak. Az öreg katona — akkor körülbelül hetven esztendős volt — megindult a magyar tisztek keservén és szives szavakkal kezdte vigasztalni őket. — A világ — mondotta -- méltányolni fogja e lépésüket; tábornokunknak ez a legszerencsésebb napja. Legyenek nyugodtak, a mi császárunk arra tanít minket, hogy nagytelküek legyünk, mivel ő maga a megtestesült könyörület. Nincs olyan hiba, a mit jóvá ne lehetne tenni, igaz megbánással. (Vége következik.) lett, hogy edzi az ember fizikumát, üdítő hatással van a szellemre, szórakoztat, s a különböző szenvedélyekkel szemben erősiti az emberi akaraterőt. Tornázni elsőrangú szükséglet. Ez ugyan, a mily egyenes, ép oly merész negatiója a nemzetgazdászat tanításának, amely csak az étkezést, lakást, ruházkodást ismeri el ilyennek, de hát utóvégre a létfentartási oszlón, melynek alapján e kijelentést tettem, sem megvetendő tekintély. Es higyjék el nem halluczinálok. Tanúm a régi görög és római világ á maga »mens vana in corpore seno“ mottójával, de tanúim talán bár akaratlanul önök is. Mert, haladhatunk bár hogyan előre, mutasson bár a czivilisaczio még mesébbszerü eredményeket tel, azért mégis . . . mégis, ha azt vizsgáljuk, hogy melyik korr felelt meg legjobban az emberi természetnek, méltóságának, melyik korr volt az emberiség legboldogabb kora, úgy önkéntelenül is a klassikus ókorra gondolunk, arra a korra, a melyben a test plasztikai szépségének leltüu- tése leiért a leghatásosabb szónoklattal. Igazi világfájdalmat éyzek valahányszor oly emberrel találkozom akinek kicsiszolt szelleméhez sehogy sem illik vézna beteges teste. . . . Un Istenem s hányszor napjában kell ilyen fájdalmat végig szenvednem ! Telve vágyunk ilyen szánandó alakokkal. S bár nem állítom, hogy a tornázás legmesz- szebbrnenő felkarolása me lett is e sajnálatos állapotok teljesen megszűnnének, de, hogy számuk ezáltal a lehető minimumra redukálódna, az több mint bizonyos. De hát a lest edzés nem is ezen előnyét akarom én itt előtérbe állítani, meghagyom ezt azoknak, akik avval hivatás- szerüleg foglalkoznak. Nem részletezem a sport szórakozó hatását sem. A mit lökép kiakarok emelni e helyütt, ez azon tény, hogy egy tornaegyesület létrejötte életelizirként hatna elposhadt és enervált társadalmunkra is. Társadalmi életei hozna létre, amit ma teljesen nélkülözünk. Hogy mit jelent ez a mai kor embereire nézve, felesleges részleteznem. A család után a második és egyúttal egyetlen oasis, a mely képes velünk elleledtelni naponkénti fáradalmainkat, sokszor szenvedéseinket és erőnket, kilarsásunkat fokozni a további munkára .... Íme ezek szembeöllő előnyei egy, a társadalom valamennyi tisztességes rétegét magában foglaló torna- clubbnak. Hogy mindezek daemra miért nem létesült ily egyesület nálunk mindezideig, nem kutatom. Vétkesek vagyunk ebben mindannyian ; intra muros et extra mu- ros egyaránt. Ez azonban legkevésbé sem szolgálhat okul a további tétlenkedésre. A magam részéről igazán boldog leszek ha zsönge szavaimmal e szent ügyet bár egy tapottal is előbbre vihetem. Bródy Lajos, ügyvédjelölt. Ungvár város 1899. évi költségvetése. A városi képviselő-testület e hó 5. és 7-én folytatta az 1899. évi költségvetés tárgyalását. Mindkét napon csekély, nagyon csekély volt a képviselő-testületi tagok számbeli érdeklődése, annál nagyobb azonban a megjelenteknek mindenre kiterjedő figyelme, mely egymást érő komoly felszólalásokban nyilvánult. Hogy a közönség a képviselő-testületi tagok legnagyobb részének érdeklődéshiányáról teljes fogalmat nyerjen, közöljük, hogy az 5-iki közgyűlésnek V210 órakor történt megnyitásakor néhány tanácsbelin kivül 10 képviselő-testületi tag (Fehér Ákos, Fmcicky Mihály, Gaar Iván, Glück Jakab, Hehelein Károly, Mikula Janos, Molnár Mór, Nebenzahl Mór, Podlüssunyi Ottó és Timkó János) volt jelen, s hogy a közgyűlési jegyzőkönyv is csak mindössze 29 jelenvoltról számol. A közgyüéseket Lüley Sándor dr. polgármester vezette. A helyes utón. Mindjárt a közgyűlés megnyitása után Gaar Iván emelkedett szólásra, s kérte a közgyűlést, hogy a hátralékos potadókból előirányzott 5000 frtnyi bevételt, mint 1899. évi fedezetet hagyja ki a költségvetésből, ameny- nyiben ez az 5000 frt is az előző napi tárgyaláson a függő adósságok fedezésére határoztalolt ferdittatni. Már pedig egy bevételi összeget két fedezetül felhasználni nefn lehet. Indítványozza, hogy az összes függő adósságok a szükségleti rovatba, ezzel szemben a hátralékos követelésekből ugyanannyi összeg a fedezeti rovatba felvétessék. . Molnár Mór dr. helyesnek találja a felszólalást s mert közludomás szerint tényleg vannak a városnak lüggp adósságai, melyek e költségvetésbe felvéve nincsenek, el is fogadná az indítványt, ha a függő adósságok az 1898. évi zárszámadások alapján volnának megállapíthatók. Amennyiben azonban a függő adósságok teljes összege ma még be nem állítható, de különben a hátralékos pótadók nincsenek még leszámolva, s inkább azt ajánlja, hogy ez a jövő évi költségvetésnél történjék. Szükségesnek tartja a város erkölcsi reputácziójának visszanyerése végett a teljes, a reális költségvetést, még az esetben is, ha a községi pótlék ez által nem várt magasságig emelkednék. De ezt csak a jövő évben lehet keresztül vinni. Gaar indítványa helyett, a fedezetül (elveit 5000 Írtnak törlését ajánlja a költségvetésből. Mérő Vilmos ajánlja, hogy a hátralékos potadókból remélhető 5000 írttal szemben helyezze a képviselőtestület a szükségleti rovatba azon 1898. évre előirányzat pótadókat, melyek a mintegy 13,000 frtnyi állami adó leírása folytán a város által amúgy is leirandók. Hehelein Károly, a számvevő, a polgármester s még többen hozzájárultak Mérő indítványához, Molnár Mór dr. azon javaslatának elfogadásával, hogy az 1900. évi költségvetésbe, az 1898. évi zárszámadások alapjan az összes függő adósságok bevélessenek. A fogyasztási adókból befolyó jövedelemnek összesen 32,896 frt 27 krban történt előirányzása után letárgyaltatván a fedezeti rész, Ungvár város 1899. évi összes bevétele 72,971 frt 35 krban állapíttatott meg,
