Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1899-06-04 / 23. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM.

Ungvár, 1899. junius 4.

23. SZÁM.

SZERKESZTŐSÉG:

Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám.

A szei kerztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.

Kéziratok nem adatnak vissza.

A lap megjelen minden vasárnap.

KIADÓHIVATAL:

Székely és Illés könyvnyomdája.

Előfizetési feltételek:

Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 > | Egyes szám 10 kr.

Hirdetések,

előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.

Nyilttér soronkint 20 kr.

(JNG VARMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A kivándorlás.

Még mindig aggasztó mérveket ölt az a baj, a melyet az Amerikába való tömeges kirándulás nemzetünknek okoz és a mint a közelebbről megjelent hivatalos kimutatás igazolja, ez a baj, daczára a kormány és a hatóságok által tett erélyes intézkedéseknek, nemhogy csökkenne, hanem ellenkezőleg még növekedik.

Annál sajnálatosabb e jelenség, mert mélyreható igazságot mondott gróf Széchenyi István ezekben a szavakban: „Oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni.“ Hazánknak nélkülözhetetlen szüksége van minden munkáskézre s ez okból nem sajnáljuk azokat, kik a könnyű módon való meggazdagodás reményétől űzetve, képzeletükben maguknak aranyhegyet építve, hagyják el hazájukat, hogy ujjat szerezzenek az oczeánon túl, de annál inkább fájlalhatjuk azoknak a kezeknek elvesztését, akik véres verejtékükkel, nehéz munkával szerzik meg az Ígéret földjének hitt Amerikában mindennapi kenyerüket.

Országszerte hangzik a panasz a munkáskezek hiánya miatt. Közgazdasági viszonyainknak tespe- dése, mezőgazdasági és gyáriparunknak pangása javarészben annak a körülménynek tulajdonítható, hogy nincs meg a kellő munkaerő.

Ily viszonyok között bizony fájdalmas érzéket kelt az Amerikába kivándorlóknak folyton növekedő száma s azért csak helyeselni tudjuk a kormánynak és a hatóságoknak minden oly intézkedését, mely a kivándorlás csökkenését czólozza.

De ezen intézkedéseknek, a melyek természetszerűleg érintik az egyéni szabadságot és az egyéni elhatározási jogot, csak abban az esetben van létjogosultságuk, ha az elért sikerek arányban állanak ezen korlátozásokkal. Ellenkező esetben csak még nagyobb bajoknak szülő okává válik ez a korlátozás, mert egyfelől nem tudja megakadályozni a kivándorlást, másfelől csak elógületlenséget szül és a törvényes intézkedések kijátszására csábítja a polgárokat.

Bármely drákói szigorúsági! rendeletek sem lesznek kielégítők a kivándorlás meggátlására, ha azok egyúttal nem czólravezetők is. Ezt a tapasztalat is kétségtelenül igazolta. Mert nem elegendő egymagában pld. az útlevelek kiszolgáltatásának megtagadása; hiszen ezt könnyen ki lehet játszani, főleg az utazási ügynökök segélyével, kik behálózzák a szegény népet s rutul visszaélnek könnyen- lévőségükkel. A rászedettek pedig csak akkor ébrednek a szörnyű valóra, mikor már idegen földön, gyámoltalanul, elhagyatva állanak, mikor már panaszaikkal a nyelv nem tudása miatt is nem tudnak hova fordulni, s mikor már észreveszik, hogy nehéz munkájukkal szerzett csekély keresményüknek nagy részét az utazási ügynököknek kell álszolgáltatni az általuk nyújtott segély lerovására.

E rendszer a népet alattomossá teszi, a törvény kijátszására ingerli s végül egyes élelmes egyének kapzsiságának szolgáltatja ki. De ezektől egészen eltekintve, fölmerül az a kérdés is, vájjon jogosítva van-e az állam az egyéni jog és szabad* ság kíméletlen lábbal taposása mellett eltiltani polgárait attól, ha állampolgári kötelezettségeiknek különben eleget tettek, hogy más államban keressék saját egyéni akaratuk szerint a saját boldogulásukat.

Az állam czélja ezt bizonyára nem követeli meg és ily kényszereszköz alkalmazása helyett jobb volna, ha minden eszköz felhasználtatik arra, hogy népünk a lelketlen ügynökök által való kizsarolta- tás veszélyétől, akik csak saját önző érdekeiket tartják szem előtt, megoltalmaztatnának s azok, kik már Amerikába kivándoroltak, a hazatérésre buzdittat- nának és ebben konzulátusaink is elősegítenék őket.

A visszatérésre elősegitőleg hatna az is, ha az Amerikába már kivándoroltak részére a visszatérés esetében amnesztia biztosíttatnék, mert sok- katona és állitáskötelest a büntetéstől való félelem tart vissza a hazájába való visszatéréstől.

A szőlőszeti és borászati szövetkezetről.

Az országosan megindult szövetkezeti mozgalomból kifolyólag egymásután jönnek léire a különféle irányú szövetkezetek. Eddig csak hitel- és fogyasztási szövetkezetek létesítése volt napirenden, most már a szőlészeti és borászati szövetkezetek is kezdenek tért hódítani; s ma már igen sok az országban a száma azon szövetkezeteknek, melyeknek a czélja a kipusztult szőlők felújítása s ezzel kapcsolatban a szőlő terményeinek az értékesítése. /

Egy ily irányú szövetkezetre Ungmegyében is igen nagy szükség van, mert .a.'végi hires borttermő szőlőhegyeink ma már pusztáp állanak. A kipusztult szőlők felújítása nagy befektetést s mindenekelőtt nagy szakértelmet kíván. Nem áll a szőlőbirtokosok rendelkezésére megfelelő munkaerő és pénzösszeg; már pedig szakértelem és pénz nélkül ma már szőlőt létesíteni nem lehet.

Az igaz, hogy az utóbbi időben egyes szőlősgazdák megkezdték a szőlők felújítását, de hogy milyen nagy nehézségekkel kell megküzdeniök, azt napról- napra láthatjuk. Nincsen megfelelő hozzáértő munkaerő, drága és rossz, a különböző helyekről beszerzett szőlővessző és ojtvány, drága a szőlőkaró, nagy a trágyahiány és végül a szőlő terményeit nem lehet megfelelő ár mellett értékesíteni, mert nincsen állandó vevőkör, nincsen állandó piac,^ ahol a borokat értékesíteni lehetne. Hát még később, ha nagyobb területek lesznek az országban felújítva, nem lesz a borra megfelelő ár mellett vevő, mert a hazai borkereskedők egy jelentékeny töredéke szervezkedett a hamis- és olaszborok terjesztése érdekében, s igy a magyar bortermelők kénytelenek lesznek a boraikat úgy adni, a hogy veszik.

Ha a szőlősgazdák szövetkeznek, nemcsak a szőlők felújítása, de a borkereskedelem is mindjárt nagyobb lendületet vesz. Mert a mire egyes ember nem képes, azt egy jól szervezett és vezetett szövetkezet igen könnyen keresztül visz,

Szövetkezeti utón olcsóbb és jobb minőségű szőlőojtványokat, gépeket, szőlőkarókat és trágyát lehet beszerezni, továbbá egy szövetkezet szakértő munkásokat is alkalmazhat. A szövetkezet fölmenti a szőlősgazdákat a pincze-berendezéstől, hordók, szerszámok, gépek beszerzésétől. Közösen működve, a borkezelés rezsije a minimumra lesz redukálható. A közöspincze tartalma meg a hitel egy hatalmas eszközévé is vál- hatik, melynek bármely pénzintézet ad olcsó kölcsönt, mely a rászoruló tagok között szétosztható, s a termelő nem jő abba a kellemetlen helyzetbe, hogy borát, mert „muszáj“, bármily árban elpocsékolja.

Összegezzük tehái az előnyöket: a szőlők felújítása nagy lendületet vesz s igy a szőlők értéke emelkedni fog, a felújítás szakszerűen fog történni, nem úgy mint most, a mikor a felújított szőlők között alig lehet találni olyant, amely a szakember szemeivel vizsgálva, kifogás alá ne jöhetne. A különféle anyagok jobb minőségben és olcsóbb árban lesznek beszerezhetők. A munkáskérdés, nemkülönben a pénzügy is szövetkezeti utón igen könnyen megoldható. A borkezelés olcsóbb és jobb, az eladási feltételek kedvezőbbek, nem is számítva azt, hogy a szövetkezet pin- ezéjébe került bor alighogy kiforrt, máris előlegezés tárgyává lehet.

Hát tisztelt szőlőbirtokos uraim, ennyi előny mellett lehetetlen, hogy a szövetkezeti eszmét itt Ungmegyében is fel ne karolják és ne támogassák azon kiváló ügybuzgó férfiakat akik itt Ungmegyében is, a szőlőszeti és borászati szövetkezet eszméjét felvetették.

Ha az ungmegyel szőlőszeti és borászati szövetkezet létrejön, első sorban is a Szerednye és vidékén levő jobb fekvésű szőlők felújítását kellene megkezdeni. Nézetem szerint elég lenne, ha a szövetkezet egyelőre, vagyis 10 éven belül 100 holdnyi területet újítana fel, mert a szőlők felújítása ma már igen nagy befektetést kíván, éppen ezért ezen 100 holdnyi területet sem lehetne egyszerre felújítani. De lássuk csak, hogy is lehetne ezen elég tekintélyes szőlőterületet aránylag kevés tőkével is szakszerüleg felújítani és minő módok és eszközök állanának a szövetkezet rendelkezésére.

A szövetkezet kibocsátana egyelőre 500 drb. 50 frtos részvényeket. Ezen 500 drb. részvényből 200 drbot adna a szövetkezet azon szőlőbirtokosoknak, a kik hajlandók a szőlőjüket a szövetkezetnek átadni,

részvények ellenében. így maradna 300 drb. részvény, mely részvények után befolyna 15 ezer forint. Ezen 15 ezer forint kevés ugyan arra, hogy egy 100 holdas szőlőterületet felújítsunk, de alapnak, a melyre építeni lehet, bőven elegendő.

A telepítést, mint fentebb említettem, fel kellene osztani 10 évre s igy évenként 10 holdnyi területet kellene beültetni, a negyedik-ötödik évben a már betelepített szőlők jövedelmeinek egy részét is föl lehetne használni a fokozatos terjeszkedésre. De a szövetkezet holdanként igen könnyen kap legalább is 600 frt állam- kölcsönt, kap a szövetkezet továbbá olcsó szőlőojtványt, szőlőkarót, sőt azt hiszem, a kezelési költségek fedezésére államsegélyben is részesül. Hiszen köztudomású, hogy a földmivelésügyi kormánynak igen kedvencz eszméje a szőlőszeti es borászati szövetkezetek létesítése, s azokat úgy tudom, hogy anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti.

Ha a szövetkezet a folyó év ősz folyamán megkezdené a tevékenységet, egyelőre 10 hold területen, a következő kiadások merülnének fel: A 10 hold területnek a felrigolozása bele kerülne 2000 frtba, ezen területre kell 40,000 darab szőlőkaró, kedvezményes árban számítva belekerülne 600 frtba, szükséges továbbá 20 ezer drb. szőlőojtvány és 20 ezer drb. szőlővessző, kedvezményes árban számítva erre kell 1700 frt, a trágya bele kerül 300 frtba, a karózás, beosztás, ültetés és az első évi munkáltatás belekerül 600 frtba.

E szerint tehát az első évben ki kell adni ezen 10 hold terület felújítására összesen körülbelül 5200 frtot, no de ugyanezen területre már az első évben kaphat a szövetkezet 6000 forint államkölcsönt, ezen 6000 forintét égy újabb 10 hold terület felújítására lehetne fordítani s ekkor is még rendelkezésre áll a szövetkezetnek a 15 ezer forint részvénytőkéből a kiadott 5200 forinton felül maradt 9800 forint, a mely összeget lehetne aztán a borászatba befektetni, úgy, hogy már az őszei lehetne a borok vásárlását megkezdeni.

De lássuk, mit jövedelmezhet egy 10 holdas szőlőterület, ha az szakszerüleg van berendezve és kezelve.

A jövedelmet a harmadik évtől számítva, tehát a harmadik évben holdankint veszek 5 h.-liter mustot, a 10 holdon 50 h.-litert, az értékét h.-Iiterenként csak 20 forintba véve, ez összesen 1000 írtnak felel meg. A negyedik évben lehet holdankint 10 h.-liter mustot venni ugyancsak 20 forintos árban, ez összesen 2000 frt. Az 5-ik és következő években lehet átlagos termést venni holdankint 20 h.-litert, ugyancsak 20 frtos árak mellett a bevétel lesz a 10 hold területről 4000 forint. A kiadás pedig a kölcsön törlesztéssel együtt, mert az ötödik évben már a kölcsönt is törleszteni kell, évenként 2000 frt, nagyon természetes, hogy az első négy évben, a mikor a kölcsönt még nem kell törleszteni, a kiadás is sokkal kevesebb.

Mivel a szövetkezet a termést nem mint mustot értékesíti, hanem mint kész bort, nagyobb árakat lehet elérni és igy a bevétel is a felvett 4000 forintnál sokkal nagyobb lesz.

Ezen rövid számadás szerint tehát a tiszta jövedelmet holdanként 200 frtintra lehet tenni, a mi 100 holdnál már 20 ezer forintnak felel meg.

Ezek szerint tehát egy ily szövetkezet nem csak a szőlőkultuiát s igy a vidék jólétét mozdítja hatalmasan elő, de magoknak a szövetkezet tagjainak is igen szép anyagi hasznot biztosit. .

A borkezelés tekintetében minálunk az a nagy hiba van, hogy tökéletesen kierjedt bor alig található, mert a szőlőbirtokosok eddig arra kevés súlyt fektettek, de különben módjukban sem volt, mert ahhoz költséges berendezésű erjesztő-kamarák szükségesek.

S igy a mi boraink bár látszólag tiszták, azonban sem nem palaczkolhatók, sem nem szállíthatók, mert újra erjedni kezdenek, megzavarodnak, megtörnek.

A szakszerű pinczekezelést szőlőbirtokosain« idő, pénz és szakértelem hiányában nem honosíthatták meg, de nincs is kilátásba helyezve, hogy megtehessék, azonban a szövetkezet ezen nehéz kérdésen is köny- nyen túl esik szakértő pincze- és borkezelő alkalmazása által.

A minta-pincze berendezése és a kezelési költségek tekintetében bővebb tájékozást még ez idő szerint nem adhatok, azonban annyit már jelezhetek, hogy a szakszerű pinczekezelés a bor minőségének és értékének emelkedésében bőven fedezetét találja.

Egyesülni kell tehát s meg kell alapítani az ung- megyei szőlőszeti és borászati szövetkezetei, hogy a hajdan hires bortermő szőlőhegyeink ismét felviruljanak s igy a jólétnek ismét egyik alapját képezze«, —.....................................

................. ■ 1

Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.