Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
Meghalt a királyné! Szörnyű hír kelt ma szállra, Ezrek lelkét mind átjárta, Beborúlt a magyar arcza, Könybe lábbad szempillája: Meghalt a királyné! Millió szív összedobban, Ezer átok kell rá nyomban; Átkozott a gyilkosa, Átkozott a sarjadéka; Átkozott minden fűszál, Mely e tettnél színhelyűi szolgál; Átkozott az ég madara; Ki ezt látta, S nem kiáltott: Jertek ide fiuk, lányok! Királynétok gyilkolják ott! Millió szív összedobban, Ezer átok kel rá nyomban, Ezer átok a gyilkosra, Ezer ima, Ezer fohász, Szerencsétlen királynénkra, A mi jó asszonyunkra! Ezer templom harangja, Tömjénfüstje, gyertyalángja, Mind hirdeti, Elkesergi: Imádkozzunk! Meghalt a királyné. Budapest, 1898. szeptember 11. Walter Ferenoz. Erzsébet királyné emlékére! Mi Atyánk, Ki vagy mennyekben, Ki isteni gondviseléssel a világ sorsát és mi földi Atyánk, koronás apostoli Királyunk, dicsőségesen uralkodó 1. Ferencz József, ki jó és balsorsban, sőt e legkeményebb megpróbáltatások közepette is bámulatos, kitartó fejedelmi kötelességérzettel és páratlan szívjósággal országunk ügyeit bölcsen intézed: szenteltessék a Te neved! És áldott legyen Erzsébet felséges Őrangyalunk szent emléke, kit Mindenható Istenünk azért adott nekünk, hogy hazánk bölcsének sugallata szerint, a félreértések ködét eloszlatva^ a király és nemzet közt a szeretet és bizalom kapcsa^ ennek eddig nem élvezett alkotmányos áldásait másokra is kiterjesztőleg örök időkre megkösse és kitől az ezt irigylő gonosz szellem minket most gáládul megfosztott! Jöjjön el a Te országod, mely vallás-erkölcsös alapon, királyi Helytartód jogara alatt népeit testvéri egyet, értésben — mi nélkül a szabadság és jogegyenlőség puszta eszményképek — olvasszza egybe! Legyen meg a Te szent akaratod, miként a mennyben, úgy e földön is, Lajthán innen, Lajthán túl, hogy a minden emberileg gondolkozó és érző'szívet fölrázott hallatlan gaz gyilkosság, egy iszonyú csapás intelmének hatása alatt öntudatra ébredt jobbjaink segítségével, nem érve be a legmélyebb gyászszal, félretéve minden gyü- lölséget, a kiegyezés gyorsított békés keresztülvitelével, a consolidált állapotok helyreállításával az Osztrák-Ma- gyar-Monarchia népei, e gyászos évben tegyék lehetővé legjobb Uralkodónk jubileumát, kire mint családfőre nézve valóban mindennek vége, — legalább maradjon meg a népei boldogságából merített vigasztaló és len- tartó uralkodói boldogsága és ebben a feledhetlen emlékű Erzsébet császárné és királyné legszebb apotheosise! Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket; de ma, — nehogy holnap késő legyen ! És bocsásd meg a mi vétkeinket: miként mi is megbocsátunk az ellenünk vételteknek! Ne vigy minket a kísérteibe, de szabadíts meg minket minden gonosztól és ennek incselkedéseitől, szent vértanunk, Erzsébet királynénk felettünk lebegő szelleme által is! Legyen mindig: a mi legragyogóbb aranyunk; szent koronánk és legdrágább gyémántunk: torhetien, igaz honszerelmünk ! ügy legyen ! Tabódy József. A magyar nemzet gyásza. Szándékosan írjuk e rovat élére, hogy a közelmúlt napok gyásza, velőtrázó eseménye: a magyar nemzet gyásza. Szándékosan írjuk, mert habár tudjuk s tények igazolják, hogy a gyilok, mely felséges királynénk szivét átjárta, nemcsak minden magyar lelkiiletében okozott gyógyithatlan sebet, de nyomot hagyott az osztrákok földén kiviil még minden művelt nemzet szívében, — mégis minket ért a szomorú, a megdöbbentő haláleset legközvetlenebbül, mert mi magyarok szerettük, tiszteltük Őt legjobban, s Ő is jóságos lelkületének melegével minket, magyarokat árasztott el kitiintetőleg, félre nem ismerhető jelével annak, hogy a magyar nemzet iránt becsülést, igaz rokonszenvet érzett. Szándékosan Írjuk, hogy Erzsébet királyné váratlan elhunyta a magyar nemzet gyásza, mert hisz mindenki érzi, mindenki tudja, hogy a Felséges Király után mi magyarok vagyunk legjobban sújtva az Ő üdvözülésével. Mi magyarok nemcsak a királynét, az ártatlanul meggyilkolt nőt siratjuk, de siratjuk hazánk Vódangyalát, a magyarok Édesanyját, aki ha arra alkalom nyílt, velünk örvendett, aki bánatunkban velünk osztozott, s aki valahányszor szívünk sajgott, mindenkor megjelent közöttünk könnyűinket felszántani, bennünket vigasztalni. Ma már árvák, elhagyatottak vagyunk... Még a nemes lelkek legnemesbjét magában hordott porhüvelye sem lett a miénk, — még annak térhatásától is megfosztottak minket, hogy igy annál jobban, annál marczangolóbban érezzük fájdalmunkat, veszteségünket. . . De ha örök nyughelyéül nem választatott is a magyar föld, hogy mindsürübben felkereshessük őt haló porában: dicső emléke át fog szállani apáról fiúra, mindaddig, mig magyar lesz a földön. Áldani fogjuk emlékét, áldani nemes szívét, imaszerü ihlettel vesszük mi és utódaink ajkunkra nevét, hisz Ő volt az első királyné, aki nemcsak meg tudta érteni a magyarokat, de meg is becsült minket, s ennek látható jeléül nemes szivének igaz szeretetét árasztotta reánk. Erzsébet, magyar királyné ő Felségének váratlan, megdöbbentő halálának hire még szombaton este érkezett meg városunkba. A távirda-szolgálat korlátoltsága miatt azonban, úgy a lapunk szerkesztőségének, mint más magánosoknak e velőt-fagyaszló hír csak vasárnap reggeli 8 óra- tájban kézbesittetelt ki. Nem tudtuk, nem akarta senki elhinni annak valóságát, annak lehetőségét, hogy az asszonyok mintaképét, a jótékonyság és embjrszeretet nemtőjét, a n agyaroknak bálványozásig imádott királynéját orgyilkos kéz merte volna megfosztani életétől. Előttünk volt a távirat, százan és százan olvasták azt és mégis mindenki kételkedett abban, hogy az a papírlap igazat tartalmazzon. Volt is ok a kétkedésre. S erre okot még az is adott, hogy a középületeken délután 2 óráig nem lengett fekete lobogó, mely hivatalosan tudtul adta volna a lelke mélyéig meghatóit közönségnek, hogy a hir való, hogy nemzetünk édes anyját, a magyarok Királynéját egy állati érzülettel elméjéből kiforgatott senki, orvul meggyilkolta. Bár ne is vált volna igazzá a hir. Bár a táviratok-okozta szomorúságot, a fájdalmat felválthatta volna bensőkben az öröm, annak az örömnek a hire, hogy felséges Anyánk él, hogy jó Királynénk életét nem oltotta ki az emberek leghitványabbi- kának gyilka. A szomorú, a leverő, a százak és ezreknek szemeibe könnyet hozó hir azonban valónak bizonyult. Délután 1 óra tájban megjött főispánunkhoz, Török József grófhoz az első hivatalos távirat, hogy a hír igaz. Hogy a haláleset mi módon következett be, ebben a táviratban még érintve sem volt. 2 óra után itt volt Sztámy Irma grófnő, a királyné udvarhölgyének sürgönye, hogy felséges Királynénk elhalt. Sztáray Irma grófnő, a ki a gyilkosságnak szem tanúja s a felséges asszonynak a merénylet után támasza volt, annyira megrendült a gyil osság borzasztó tényén, hogy táviratában szintén nem emlékezett meg a haláleset okáról. Minthogy azonban e sürgönyök beérkezte után teljesen kétségtelenné vált a királyné halálának megrendítő bekövetkezte, kitiízettek a fekete lobogók a középületekre s első sorban a vármegyeházára is. Most már a szomorú való tudatában mindenki a a halál okát tudakolta. De hiába volt minden kérdezős- ködés, bizonyosat még a vármegye főispánja sem tudott. Érthető lázzal várta tehát mindenki a délután 4 órakor érkező vonatot, mely a fővárosi lapokat hozta magával. E lapok közül sikerült egyet még a posta kikézbesítése előtt megszereznünk s ebből tudtuk meg s tudta meg vármegyénk főispánja is a biztos hirt, hogy királynénk tényleg meggyilkoltatott. Háromnegyed óra múlva, úgy 5 óra tájban már az egész közönség nemcsak tudta, de olvasta is a legjobb királyné halálának vérfagyasztó okát. Hétfőn reggel már megérkeztek a hivatalos távirati értesítések és megtörténtek városunkban is az intézkedések az általános gyász kifejezésre juttatása czéljából. A kereskedők kirakataikat a felséges asszony arcz- képével díszítették, körülövezve azt fekete szinü szövetekkel. A diákok, kicsinyek, nagyok vegyest, fekete karszalagot alkalmaztak balkarjaikra. Magánosok, háztulajdonosok gyászlobogót helyeztek el házaikon. A hatóságok, testületek, egyházközségek üléseket tartottak annak megállapítására, mi módon adjanak kifejezést a rettentő csapás feletti részvétüknek. Az első hivatalos megnyilatkozás a vármegye köz- igazgatási bizottságának e hó 13-án tartott rendkívüli közgyűlésén történt. Erről a következőket Írhatjuk : A közigazgatási bizottság rendkívüli ü'ése. A rendes havi ülést megelőzőleg rendkívüli ülést tartott Ungvármegye közigazgatási bizottsága, az emberi érzelmekkel biró, mindenegyéntlesujtócsapás bekövetkezte alkalmából, a magyarok legnagyobb tiszteletét és szeretetét biró királyné váratlan halálának bekövetkezte esetéből A közigazgatási bizottság tagjai kö/.ül az ülésen csak egy hiányzott, az is bejelentette és igazolta távol- maradását. Az ülést Török József gróf főispán nyitotta meg, aki mély meghatottsággal emlékezett meg azon mérhetetlen csapásról, mely iinádással szeretett Erzsébet királynénknak e hó 10-én történt elhalálozásával a magyar nemzetet legmélyebb gyászba borította. Egyben indítványozta, hogy ezen megrendítő gyászos esemény állal az összes művelt nemzeteket, de legközelebbről ő császári és apostoli királyi Felségét és Hazánkat ért mérhetetlen fájdalomban való részvétünk jegyzőkönyvbe vétessék s a rendkívüli ülésen egyéb ügy ne tárgyal- tassék. A kö/.igazgatási bizottság a főispán indítványát teljesen magáévá tette. U gvár város rendkívüli közgyűlése. Ungvár város képviselő-testülete e hó 14-én tartott rendkívüli közgyűlést Erzsébet királyné megrendítő és minden magyar emberben a legnagyobb fájdalmat okozott halálesete lelett érzett részvétének nyilvánítása czéljából. A közgyűlés termében a király arc/.képe mellé ez alkalommal a szörnyű halált szenvedett királyné arcz- képe is ki volt függesztve. Mindkét kép pedig gyászlá- tyollal volt borítva. A nagyterem asztala szintén fekete posztóval bo- rit.tatott le, mely a képviselő testületi tagok nagy számban megjeleni s gyászruhába öltözött csoportjával teljes összhangban nyilvánította a nagy szomorúságot, mely minden jelenlevő szívében lakozott. Ünnepi csendben nyitotta meg a közgyűlést Liiley Sándor dr. polgármester, mire a képviselő-testület tagjai felállottak, hogy meghallgassák a közgyűlés összehívásának — sajnos — köztudomású okút. »Országos gyász, nemzetünk mélységes fájdalma és részvéte hozott minket is ez alkalomra össze — igy kezdte a polgármester végig általános figyelem közt előadott beszédét, — hogy felejthetetlen királynénk, Erzsébet Ö császári és királyi Felségének gonosz merénylet által történt szomorú elhunytál nemzetünkkel együtt sirassuk. Magyarország történelmének legutóbbi négy évtizede a tanúság reá, hogy mink volt nekünk a megboldogult nagy királyné; a nemzet bánatának az Ő halála felett érzett megható és példátlan megnyilatkozása teszi nyilvánvalóvá azt a benső ragaszkodást, melylyel az az ő Nagyasszonyához viseltetett. És méltán. Mert e közelmult korszak eseményeit emlékünkbe idézve, az Ő nagy alakját látjuk azon aranyszálakat fonni, melyek nemzetünket királyával oly szorosan fűzik egybe és az ü nemes akaratát mindenütt oly cselekedetekben látjuk érvényesülni, melyek országunk legnagyobb javainak előmozdítására irányultak. 0 volt az a mentő angyal, a ki letiport, megalázott országunknak felszabadításánál oly sokat s annyi eredménynyel járt közre. És hogy az Ő nemes szíve mennyi nyomort, mennyi fájdalmat enyhített, arról még a késő nemzedékek is — emlékét áldva — fognak regélni. És midőn ez a végtelen sokat szenvedett és annyi áldást osztott szív dobogni megszűnt, oda állunk mi is a nemzet milliói közé, hogy részvétünk könnyeivel, gyászunk-és mélységes fájdalmunkkal habár szemernyivel is enyhíteni igyekezzünk, annak a történelmileg kimagasló ura'kodúnak, hőn szeretett apostoli Királyunknak mérhetetlen lelki fájdalmán és nemzetünk jövője feletti aggódó félelemmel könyörgünk a Mindenhatóhoz, hogy adjon neki országai boldogitására lelki és testi erőt még igen, igen sokáig.» A nagy és mély hatást keltett beszéd után előadta a polgármester a tanács javaslatát, mely szerint határozatilag kimondani kéri, hogy ő felsége Erzsébet királyné elhunyta feletti részvétének nyilvánuló jeléül mondja ki a képviselő-testület, hogy ő felsége Erzsébet királyné emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti, hogy mélyen érzett fájdalmának tolmácsolása czéljából feliratot intéz Ő Felsége a királyhoz s ezt a vármegye törvény- hatósága utján terjeszti tel, — hogy a középületeken a gyászlobogót a közgyűlés napjától számított 14 napon át kifüggesztve tartja, s ugyanerre felkéri a magánosokat is, — végül, hogy a közgyűlés napjától számított 14 napon semmiféle nyilvános mulatságot vagy előadást nem engedélyez. A képviselő-testület egyhangúlag hozzájárult a tanács javaslatához azzal, hogy a polgármesetr beszédét is jegyzőkönyvbe vétetni rendelte, s ezzel a 11 órakor megnyitott közgyűlés véget ért. A törvényhatósági bizottság közgyűlése. Török József gróf főispán, e hó 15-én hívta ösz- sze rendkívüli közgyűlésre a vármegye törvényhatósági bizottságát, hogy Ő cs. és kir. Felsége Erzsébet felejthetetlen királynénknak e hó 10-ik napján történt s az egész nemzetet legmélyebb gyászba boritó halála felett legbensőbb részvétét és fájdalmát nyilvánítsa ; s az ebből kifolyólag esetleg szükséges intézkedéseket megállapítsa. A részletes intézkedések megállapításához szükséges volt hivatalos értesítés, hogy mily módon róhatja le a vármegye közönsége háláját a temetés alkalmából. Erre vonatkozólag Perczel De/ső belügyminisztertől a következő három távirat érkezeit a főispánhoz :
