Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
Melléklet az „UNG“ 1898. évi 38-ik számához. 5164. ein szám. Ungmegye főispánjának. Budapest, 1X/13., d. u. 3 ó. 10 p. Erzsébet királyné ő felsége temetése Bécsben, szombaton délután lesz; a törvényhatóságok három tagú küldöttségek által képviseltethetik magukat. Küldöttségek »Neue MarkW-on, a katonai tisztikar mellett állanak. Poroz el. * 5198. ein. szám. Ungmegye főispánjának. Budapest, IX/14 , d. u. 2 ó. 30. p. Erzsébet császárné és királyné ő felsége ravatalára elhelyezni óhajtott koszorúk f. hó 15-én, este 5 órától kezdve a bécsi várkapitányságnál adandók át. Perez el. * 5220. ein. szám. Ungmegye főispánjának Budapest, IX/14 . d. u. 2 ó. 3■>. p. Királyné temetésére Bécsbe utazom ; küldöttségek igazolványt felség személye körüli minisztériumban, Bank-Gasse 4. kapnak. Perczel. E táviratok alapján állapíttatott meg a határozati javaslat, melyet alább egészen közlünk. A törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésén, éppúgy, mint Ungvár városáén, csakis elnöki megnyilatkozás történt. A küldötlségileg meghívott főispán, Török József gróf, fekete s gyászjelvényekke! ellátott díszmagyarban jelent meg a közgyűlési teremben, melynek karzatán nők is voltak jelen. A közgyűlés tagjainak rövid üdvözlése után, felállott elnöki székéből, mire a közgyűlés tagjai is követték példáját. Mélyen meghatva, a megindultság látható jelével kezdte meg beszédét. Szomorú kötelességet teljesít — úgymond, — midőn az egész magyar nemzetet gyászba boritó megrendítő eseményről értesíti a törvényhatósági bizottság t. tagjait; annál fájdalmasabban esik ezt tudatnia, meri felséges királynőnk, ki orgyilkosság áldozata lett, valóságos anyai szeretettel vett körül bennünket, magyarokat. Népei millióiból mi magyarok voltunk azok, akik állandó rokonszenvét, szereletét és bizalmát bírtuk. Védasszo- nyunk, földi Patronánk volt a megboldogult királyné, kinek a halála által bennünk előidézett őszinte fájdalom könnyekkel tölti el szemeinket, a gyermeki kegyelet igaz jeléül. A főispán beszéde további folyamán megemlékezett Felséges Urunkról, apostoli királyunkról, mint akinek oly sok keserűség jutott osztályrészül, végül feszült figyelem és általános helyeslés között indítványozza, hogy határozza el a törvényhatósági bizottság: 1. Hogy az Ő cs. és kir. Felsége Erzsébet felejthetetlen Királynénknak az egész magyar Hazát s abban vármegyénk közönségét is legmélyebb gyászba boritó elhalálozása alkalmából támadt mérhetlen fájdalmának emlékét megörökítés végett jegyzőkönyvbe iktatja. 2. Az Ő cs. és apostoli kir. Felségét ért legsúlyosabb csapás és lájdalombani részvétének tolmácsolására Ő Felségéhez részvétiratot intéz s annak a trón zsámolyához juttatására a nagymélt. m. kir. belügyminiszter urat kéri föl. 3. Erzsébet Királynénk Ő Felsége temetésén a törvényhatósági bizottság három tagból álló küldöttséggel képviselteti magát. 4. A folyó hó 17-én, reggeli kilencz órakor az ungvári róm. kath. templomban megtartandó gyászmi ■ sén az Ungvárt levő összes hatóságok, hivatalok és testületek közrevonásával megjelen; az összes hatóságokat és hivatalokat felhívni, illetve megkeresni ren deli, hogy a mai naptól kezdődőleg az Összes hivatalnokok a gyász külső kifejezésére 14 napon fekete ruhát viseljenek, ugyanezen 14 napon át az összes hivatali és hatósági épületeken a gyászlobogó kint tartandó, a 6 hónapon át tartó hivatalos gyász alatt az összes vármegyei járási és községi hivataloknak levelezésénél fe- i kele pecsét használatát rendeli el. 5. A megboldogult Erzsébet Királynénk ravatalánál elhelyezendő koszorú beszerzésére a küldöttséget felhatalmazza s a megdicsőült Királynénk emlékszobrára 1000 koronát adományoz. Miután a törvényhatósági bizottság e határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta, a temetésen a vármegyét képviselő küldöttség tagjaiul a főispán vezetése alatt Hehelein Károly ungvári prépost-plébános és gelsei Guttmann Izidor tövényhatósági bizottsági tagok választattak meg. A vármegye rószvétirata. Ungvármegye törvényhatósági bizottságának fenti határozata folytán elkészült az Ő felségéhez intézendő részvét-felirat, mely teljes szövegében ez: 134. (10497.) Ungvármegye törvényhatóságától, Kgy. jkv. 1898. Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk ! Azon megrendítő esemény alkalmából, melylyel a kérlelhetetlen sors Felségedet sújtotta s magyar hazánk- na; pótolhatatlan veszteséget okozott, mai napon tartott közgyűlésünkben elhatároztuk, hogy alattvalói tánlorit- hatlan hűségünk, változhatatlan ragaszkodásunk és szerzetünket s Felséged mély bánatában s mérhetetlen fajdalmában részvétünket Felségedhez intézendő feliratunkban tesszük le trónja zsámolyára. Ezen határozatunkból kifolyólag, leírhatatlan fájdalmunkban elcsüggedt szívvel járulunk Felségedhez, írért imádással szeretett Erzsébet királynénk, a mi Védasszonyunk, a jni közbenjárónktól megfosztva maradtunk kesergő árvákul! Együtt siratjuk őt s közösen kesergünk Felségeddel mély bánatunkban s végtelen gyászunkban, mert vigasztalhatatlanok vagyunk a pótolhatatlan veszteség miatt! Felséged a szerető hitvest, öröme s bánata osztályosát, mi a Gondviselés által küldött Nemiünket vesztettük el ! Mi vigaszlalhatlanok vigaszt nem nyújthatunk, mi gyötrő szívfájdalmunkban Felséged megtépett szívére gyógyírt nem nyújthatunk, és mégis sietünk Felségedhez, hogy mint a szerető anyát vesztett árvák, az atyai kebelre omolva keservünk jajjai közt közös fohászt rebeg- jünk a népek s királyok Istenéhez, hogy az ő kifogyhatatlan kegyelme nyújtson Felségednek erőt és megnyugvást, a Magyar hazának pedig Felséged atyai szeretetében adjon kárpótlást. Kelt Ungvárt, 1898. évi szeptember hó 15 én tartott törvényhatósági bizottsági rendkívüli közgyűlésből. Ungvármegye közönsége nevében legmélyebb alattvalói hódolattal : Kende Péter s. k., alispán. Püspöki pásztorlevelek. Meszlényi Gyula szatmári és Firczák Gyula munkács-egyházmegyei püspökök a nagy királyné emlékezetére körlevelet bocsátottak ki lelkészkedő-papsá- gukhoz. Meszlényi körlevele gyászszegélylyel jelent meg. bekezdésül egy kereszt látható s czímül csak e kél, de sokat mondó szó áll: ERZSÉBET KIRÁLYNÉ. A pásztorlevél szövege ez: Mély gyászba öltözve hangosan zokog a nemzet s agg királyának szivettépő fajdalmát megértve, a lelkére borult nagy bánat okozta keserű könnyhullatással siratja a legelső magyar nőnek, Felséges Asszonyunknak, Erz ébet királynénak szomorú halálát, mely a messze idegenben t. hó 10-én, megrendítő orgyilkosság folytán következett be. E napon a magyar hon egéről lehullotta legszebb csillag, mely világított tényével, hevített szétáradó sugaraival s gyönyörködtetett tündöklő ragyogásával. E napon a múlandóság közös sírjába dőlt a magyar nemzet önfeláldozó szeretetének, rajongó tiszteletének, az egész világ által méltán irigyelt büszkeségének az ország határain túl messze kimagasló ideálja. E napon utolsói dobbant az a szív, mely a nemzetnek szomorú napjaiban annyi vigaszt s boldogsága idején annyi örömet tudott nyújtani, nemes érzelmeinek gazdag tárházából; megszűnt dobogni a jó anya szive, kit egy nagy csapásnak mélységes fájdalmától megtöröt- ten, vigasztalatlannak már évek óta aggódó részvéttel látott a nemzet. De ugyanaz a tör, mely megszüntette az anyai fájdalom tompa sajgását, milliók keblét járta át, kik elárvult gyermekekként búsongva állják körül az özvegygyé lelt apat, a nemzet jó királyát. Isten végtelen bölcs intézkedése előtt keresztényi alázattal meghajolva, mélyen megszomorodott lelkűnknek a legszentebb akaratban való hitbeli megnyugvásával fogadjuk az imádandó Gondviselés kezéből e kimondhatatlan csapást s buzgó imánk szálljon az Égbe, kérve a mindenek Urát, a királyok Királyát, hogy Felséges Asszonyunk tőlünk elköltözött lelkének adja meg az Ő végtelen irgalma szerint a dicsőültek boldog nyugalmát s a földön hagyott helyébe a mennyei örök koronát, Felséges Urunkat pedig erősilse a vigasztalás kegyelmével s vallásos léikének mérhetetlen bánatát enyhítse a hitből fakadt megnyugvás üdv-szerével és hű magyarjai igaz részvétének őszinte nyilvánításával. Kérjük Istent, hogy Azt, ki népei boldogitását ezélzó ötven éves uralkodói nehéz munkájának fáradtságát érzi, s annyi súlyos megpróbáltatás keserű emlékét hordozza lelkében, e lesújtó csapás alatt"okszeroskadni ne engedje, hanem óvja és tartsa meg a népeinek annyira drága királyt. Hogy pedig az országos gyásznak méltó kifejezést adjunk, következő rendelkezést teszem: A temetést megelőző napon este az összes templomok harangjai egy negyedóráig húzassanak. A temetés napján, melyről a hírlapok remélhetőleg kellő időben fognak tájékoztatást nyújtani, egyházmegyém minden plébániai és szerzetesi templomában a hívők és a tanuló-itjuság részvétele mellett gyász-istenitisztelet tartassák, melyre a különböző hivatalok és hatóságok meghívandók. A székes gyházban az engesztelő szent miseáldozatot t. hó lá-án fogom bemutatni a Mindenhatónak. A főhatóságom alatt álló tanintézetek mindenütt az istenitisztelet után gyászünnepélyt rendezzenek, melyen az intézet egyik tanára, vagy tanítója a nemzet veszteségének nagyságát méltassa s elhunyt királynénk emlékezetét a megrendítő szomorú alkalomnak megfelelő módon kegyeletes szavakkal az ifjúságnak leikébe vésse. Kelt Szatmári, 1898. szeptember hó 12-én. Gyula, s. k., püspök. * Firczák Gyula munkács-egyházmegyei püspök pászlorlevele igy hangzik: A népek millióinak könnybe lábbad szeme e gyász- hirre: hazánk nagyasszonya, védőangyala, Erzsébet királyné ő Felsége e hó 10-én gyilkos merénylet következtében váratlanul elhunyt. A megrendítő csapás, mejy ő Felsége, forrón szeretett királynénk elhunytéval Ő császári és apostoli királyi Felségét és az egész uralkodó-házat érte, a legmélyebb gyászba borította hazánkat. Erzsébet királyné neve, felséges alakja összeforrt a magyar nemzet szivével. Első megjelenésével lekötelezte s megnyerte a nemzet szivét magának. Azon naptól kezdve, melyen a szeretett haza földjére lépett, magyar volt érzésében, örömmel tanulta meg nemzetünk nyelvét és tanította arra fenséges gyermekeit. Együtt érzett a nemzettel jó és rossz napjaiban. Örömteljes mosolyára fokozódott örömünk, hulló könnyei láttára jobban sajgott a fájdalomtól, de egyúttal enyhülést is nyert szivünk. Egy nemzet fájdalma összpontosul a Felséges halott ravatalánál, egy nemzet szive vérzik együtt Felséges királyunk sok csapástól megpróbált és most a legmélyebb, legsajgóbb sebtől vérző szivével. Híveink — mint szeretett hazánknak egy ezredév óta jó és balsorsban mindig híveknek bizonyult fiai — a legrésztvevőbb szívvel osztoznak a haza közös gyászában, és szivök fájdalma, gyászuk még nagyobb, mint e haza többi fiaié, — mert az áldott lelkű, jóságos királyné nevének említése, — a ki többször adott kifejezést szegény, jó népünk sorsa iránt tanúsított legmagasabb érdeklődésének, — a legodaadóbb hódolattal, tisztelettel és ragaszkodással párosult szereteten kívül mindannyiszor a hála érzetét is felkölté szivökben. Ez országos gyász napjaiban a legbensőbb hála érzetével gondol vissza egyházmegyénk is a Felséges halottra, a ki mély vallásosságtól áthatott szive Sugallatát követve, királyi bőkezűséggel emlékezett meg székesegyházunkról és gazdag adományaival igyekezett emelni annak díszét. Szeretett apostoli királyunk Ő Felsége, az uralkodó-ház, édes hazánk és az egész birodalom népeinek mély gyászában való legbensőbb részvételünk kifejezéséül a következőket rendelem el: A központban, egyházmegyém székhelyén : 1. Naponkint háromszor a székesegyház és a czeholnyai egyház összes harangjai meghúzandók a temetés napjáig bezárólag. 2. Gyászlobogók tűzendők ki a templomokra, iskolákra és a középületekre. 3. A temetés napján, mely a hírlapokból tudható meg. ünnepélyes gyászmise tartandó, melyre a hatóságok meghívandók. E napon az előadások az összes intézetekben szünetelnek, — növendékek tanáraik és tanítóik vezetése mellett részt vesznek a gyászmisén, melynek végeztével az összes intézetekben gyászünnepélyek tartandók. Felhívom az összes intézetek igazgatóit, hogy a gyászünnepélyen személyesen, vagy az intézet egyik tanára, illetve tanítója által a nemzetet ért csapás nagyságát méltassák s elhunyt Felséges Asszonyunk emlékezetét a megrendítő szomorú alkalomnak megfelelően az ifjúság szivébe véssék. 4. A temetés napjától számítva, a 9. és a 40-ik napon ismételten ünnepélyes engesztelő, sz. miseáldozatok mutatandók be a Mindenhatónak a Felséges halott lelki nyugalmáért. A városokban levő lelkészetekre nézve hasonlóan az előbbi négy pontban közölt intézkedések az irányadók. A falusi lelkészetekben az alábbi intézkedések tartandók szem előtt: 1. Jelen körrendeletem vételétől folyó hó 19-ig bezárólag az anya- és a fiók-hitközségek templomainak összes harangjai naponkint háromszor meghúzandók. 2. Gyászlobogók tűzendők ki a templom-, iskola- és a lelkészi lakra. 3. Felhívom Nagyontisztelendőségteket, hogy a legközelebbi vasárnapon, vagyis folyó hó 18-án a szószékről adják tudtukra híveiknek a hazánkat ért megrendítő csapást, buzdítsák őket Isten, a Felséges Trón és a Haza iránti szeretetre, és hívják fel őket, hogy ménnél nagyobb számmal jelenjenek meg a tartandó engesztelő sz. miseáldozaton és buzgó imával esedezzenek a jó Istenhez, hazánk legnagyobb halottjának lelki üdvéért. 4. Az összes falusi lelkészetekben folyó hó 19-én panachidaval összekötött gyászmisék végzendők. E napon az előadások az iskolában szünetelnek, a növendékek részt vesznek a gyaszmisén, melynek végeztével az iskolában gyászünnepély tartandó. Felhívom Nagyontisztelendőségteket, hogy ezen alkalommal személyesen, esetleg a vezetésükre bízott iskolák egyik tanítója által, elhunyt Felséges Asszonyunk erényeinek méltatása mellett, kegyeletes szavakkal igyekezzenek bevésni az ifjúság leikébe az ő áldott emlékét és a hazánkat ért nagy veszteséget. # * # A nemzeti gyásztól meghatott szivünk legbuzgóbb imájával kérjük a Mindenhatót, a királyok Istenét, hallgassa meg mindnyájunk esdeklő szavát: adjon boldog nyugalmat az elhunytnak, méltassa őt az igazak örömére s tegye a mennyország íészesévé, — a csapásoktól megpróbált, áldott lelkű uralkodónk, apostoli Királyunk O Felségének pedig adjon erős lelket, hogy az isteni Gondviselés végzésében megnyugodva, békével viselje a szenvedett nagy veszteséget, adjon számára vigasztalást, mély fájdalmára enyhülést, — és tartsa, áldja, óvja meg őt hű népe örömére, boldogi- tására a napok hosszadén. Mélyen megrendülve s eliszonyodva az emberi elvetemedettség legalsóbb fokától, mely a legártatlanabb és a legtiszteltebb alak ellen is képes felemelni gyilkos kezét, — kérjük egyúttal imáinkban a jó Istent, hogy nagy irgalmából kifolyólag a mai nemzedék közül az igazságtól eltévelyedettek számára adja meg a megtérés kegyelmét és adja vissza a szivekbe a hitet, a vall'sosságot minden államnak, igy szeretett hazánknak is támaszát és talpkövét. Egyébiránt püspöki áldásom adása mellett vagyok Ungvárott, 1898. évi szeptember hó 12-én. Krisztusban szives atyjok: Gyula püspök.
