Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

le ő maga a trefniként kimérni szándékolt marhát. Igen, ez volna helyes felelet akkor, ha az őrt. izr. hitközség elöljárósága szabadelvűén gondolkozna és cselekedne.

De a hitközség elöljárósága nem igy tesz. Tudva azt, hogy Ungvérnak minden mészárosa orth. izr., akiknek szükségük van kóser húsra is, a legszigorúbban eltiltotta a mészárosoknak a taglózást, vagyis a metsző mellőzését. Amire .eléggé kompetens tanuk maguk a mészárosok, akik mióta egy taglózni próbált mészárostól büntetésből a metsző három napra megvona- tott s a metsződíj utánfizetésére köteleztetett, ma már, féltve megélhetésüket és félve az elöljáróság boszujától, még csak meg sem merik kisérleni a taglózást.

Ilyen állapotok között vakmerőségnek tartjuk, hogy az ungvári orth. izr. hitközség elöljárósága Ungvár város tanácsát megakarja felebbezésében leczkéztetni, a miért az ő autonom jogaikba avatkozott akkor, amidőn ők autonom jogaikkal a nem őrt. izr. közönség zsebére visszaélnek.

Mert visszaélés az az autonom jogokkal, amikor a mészárosok vallását az ungvári orth. izr. hitközség elöljárósága arra használja fel, hogy a hitközség jogtalan jövedelemhez jusson.

Ha nem ezt czélozza a hitközség akkor, amidőn minden marhát kivétel nélkül a saját metszői általjren- del kivégeztetni, s ha nem akarja azt, hogy autonom jogai még látszólagosan se sértessenek, akkor miért nem állítja önként vissza a megadóztatás azon módját, mely egyedül a helyes és egyedül a jogos : a tényleg kóserré vált húsnak kilónkénti megadóztatása.

Persze ez, 4 kronként véve kilóját, nem jövedelmez a hitközségnek annyit, mint jelenleg, mikor — keresztény mészáros hiányában — minden ungvári lakos, tekintet nélkül vallására, az ungvári orth. izr. hitközség közvetett adózója.

Reméljük és el is várjuk hatóságainktól, hogy ez ügyben, mely nemcsak zsebeinket érinti, de a nem orth. izr. lakosságot az orth. izr. hitközséggel szemben bizonyos alárendelt szerepre is juttatja, mielőbb oly határozatot fog hozni, mely ha az ungvári izr. hitközségnek nem is fog tetsző lenni, de jogos, igazságos és törvényes lesz.

Visszaemlékezés a lembergl rutén ifjak „Bóján“ daloskörére.

(mm.) Már eltávoztak — s mint nekünk biztosították — a lehető legjobb emlékkel távoztak városunkból a lengyel iljak, kiknek kebeléből való „Bóján“ daloskor hangversenyében két alkalommal, e hó 17-én szerdán és e hó 19-én pénteken volt alkalmunk a helybeli nyári színkörben gyönyörködni.

A „Bóján“ daloskor előzetesen volt már Huszton is, hol valódi magyar vendégszeretettel lettek e hó 11-én logadva a város részéről s este megtartották hangverseny két, az előttünk már nagyobbrészt ismert programm- számokból. Utjokat erre Nagy-Szőllősre s innen hétfőn Szigetre vették, honnan varosunkat keresték fel, innen pedig csak e hó 20-án szombaton utaztak el s két rendbeli hangversenyükön kívül még a g. kath. székes- egyházban is énekeltek. Városunkból daláraink Sztrijbe utaztak s körutjokat egész Galiczián át veszik.

Nem lesz talán érdektelen a „Bóján“ daloskor itt időzött tagjainak teljes névsorát, szerepkörük kitüntetésével itt feljegyezni. Megjegyezzük, hogy mi az eredeti rutén írásmódot követtük.

Karmesterek: I. Mykola Zajocskivszkyj, a társaság vezetője, ügyvédjelölt. Wolodimir Nyizsankovszkyj, g. kath. lelkész. Énekesek : I. tenor: Modeszt Men- csinszkyj, Wolodimir Malascsuk, Stephan Jojkó, Ilia Krelinszkyj (joghallgatók, ezek egyúttal sóióisták). II. tenor: Michailo Bobovszyk (theologus, egyúttal egyházi karmester), Modest Leviczkyj (sólóista, a társulat titkára, joghallgató), Oleksza Hrabovszkyj (medikus), Osztav Lutkevycs (sóló és zongora művész, bölesészet-hallgató.) I. bass: Oreszt Martynovics (bariton soló jh.), Wolodimir Ardon (theologus), Dimytro Kasubynszkyj (mérnök), Andry Poepjurszkyj (theologus), Longin Czehelszkyj (jh. egyúttal Il-od titkár.) II. bass: Victor Lozsinszkyj (sóló, theologus), Zahar Lehiczkyj (sóló, jogh.), Emílián Za- ryczkyj (joghallgató), Mihajló Hubcsák (végz. theologus), Oreszt^Koczylovszkyj (jogász).

Az előadásokon rendesen Wolodimir Nyiszankovsz- kyj (magyarosan Miszankóvszki Wladimir) g. kath. lelkész szokta a kart vezetni.

Maga a szó: „Bóján“ troubadourt jelent s mint a fentebbi összeállításból is látható, tagjait nagyobbrészt, sőt majdnem kizárólag egyetemi hallgatók (ruthének) képezik. A társulat működő tagjainak száma 100, közte nők is vannak és önálló zenekarral rendelkezik.

A társulattal együtt jár Hubcsák Mihály (Mihajló) a lembergi »Grilo» (a Tücsök) segédszerkesztője, kiváló képzettségű theologus.

Ami magát az előadott darabokat illeti, bővebben vele a Színház rovatunkban foglalkoztunk.

A műsor a következő számokat öleli fe! :

1. Nyisnyánszy: Kakukolt a kakuk madár.

2. Bortnianszki: Pslam a XVII. századból.

3. Kolesza : A szomorúság s A dudás.

4. Vachnyané: A mi életünk.

5 Ukrajnai: népdaiegyveleg.

6. Lyzenko: Csak előre.

7. Nizankovszkyj: Tánczoljunk.

8. Mátyuk: Kis virágom.

9. Vachniánin: Csatadal.

10. Lysenko: A bánat.

Ebből látszik, hogy a programm elég változatos volt, de inkább az ujabbi termékekből összeválogatva. Jellemző darabok mégis akadtak. így Bortianszki Pslomja telve szép helyekkel, továbbá Kolesza: A dudás darabja, mely valóságos nemzeti dallá nőtte ki magát a kis oroszok között. Dicséretet érdemel a karmester Nyizsankovszkyj: Tánczoljunk (Ilulaly) dala, mely helylyel közei el is ragadott bennünket,

Ami az előadott darabok sajátos jellemét illeti, kiemelendő, hogy ütemmenete a 4A és 2/é, mely csak a legritkább esetben csap át 3/4-be. A hansulyozás rendesen a harmadik ütemben történik s az egyes motivomul szolgáló hangok a figuráczióban Vs-nál nagyobb kitérést nem engednek meg maguknak. A lassú menetre, mely a tonáczióra piánót kíván s egyszerre csap át a íorte moderatóba, sőt helylyel közel, mint Lyzenko: Csak, előre a fortissimóba is, jellemző, hogy néha az ütemmenet 5/

4-et követ. Ott, ahol 3/4-re változik az ütem, nagyon hasonló a menet a magyar népzenéhez, bár a hangsúly más is (a magyarban az első hangra esik) s ennek tulajdonítható, hogy a szívességből műsorukba felvett Lányi-féle népdalokat jól értelmezve adták elő. Ilyenkor a figuráczió még az Vi6-ig is elhat.

Mindezen sajátságokat legjobban a Quod libetben (ukrajnai népdaiegyveleg) láttuk egyesítve.

Szólva most a karról, legnagyobb elismerés illeti a karmestert, ki a >Bóján» daloskört összetartja, fegyelmezetté s összevágóvá teszi. A darabok előadása mi kívánni valót se hagyolt maga után, sőt a közönség (az ungvári pedig tudvalevőleg igen el van kényeztetve) tetszését is kivívta. Nagy része volt ebben a Lutkevits-nek, aki saját szerzeményű dalát adta elő zongorán, továbbá Malascsuk kivaló szép tenor szólóistának és Men- csinszkyj-nek, ki a Kis virágom dalt énekelte zongora kísérettel. A bass hangok is kifogástalanul működtek.

Mielőtt visszaemlékezésünket belejeznők, ki kell még ama sajnálatos körülményre is terjeszkednünk, hogy nem volt senki, ki a > Bóján» daloskor tagjait ijjazi magyar vendégszeretettel fogadja s kalauzolja. Ha Csucska Gyula papneveldéi vice-rector nekik a papnöveldében helyet nem ad, talán szállás nélkül is maradnak. Pedig Huszton GO teritékü bankettet is rendeztek számokra. Itt pedig azt se tudták jóformán, hogy élnek. Dicsérettel kell felemlítenünk Antalóczy Pétert, az ungvári dalárda itkárát, ki anyanyelvükön tolmácsolt egyes dolgokat, de rajta kivül igazán senki se volt, ki a város nevezetességeit megmutatta volna nekik, vagy lakomával fogadta volna őket; mi magunk is e körülményről csak az utolsó nap értesülve, a pályaudvarra menet mégis pár nevezetességet megmutattunk.

Vagy talán nincs Ungvár városának nevezetessége ?

SZEMLE.

— Hitelesítetlen mértékek és üvegek. Ungvár város rendőrkapitányi hivatalában az elmúlt hét folyamán egymást érték a beidézett kereskedők és korcsmá- rosok, akik azért hivattak meg, mert üzlethelyiségükben hitelesítetlen üvegeket és újból nem hitelesített mérlegeket tartottak. A beidézettek kivétel nélkül meg lettek bírságolva, 2 frttól 10 írtig. Eddig a dolog látszólag rendjén volna. Az a korcsmáros, vendéglős és kereskedő, aki hitelesítetlen mérleget használ, megérdemli, hogy a törvény keze utol érje, s erélyesen sújtsa. De amennyiben biztos tudomásunk van arról, hogy az Ungvárt hitelesített mérlegek, palaczkok és sulyok hitelességéhez sok szó fér, mert a hitelesítő- hivatalban a legnagyobb könnyelműséggel ütik rá a bélyegzőt a sulyokra és üvegekre, s amennyiben tudjuk azt is, hogy az üvegedényekre ráütött bélyegek lemosodnak, — mi részünkről első sorban azt tartottuk volna szükségesnek, hogy a rendőrkapitányság a mértékhitelesítő hivatal megrendszabályozására tegyen lépéseket. Mert az mégis különös dolog, hogy száza val találni üvegeket és poharakat Ungváron, melyek a mértékhitelesítő hivatal bélyegével el vannak ugyan látva, de a feltüntetett mennyiség űrtartalmával nem bírnak Azután meg a mertékhitelesitő hivatalban oly gyatra anyagot használnak az üvegedények felstemplizéséhez, mely egy-hét hónap múltán lemosódik. A sulyok hitelesítésénél sincs valami nagy lelkiismeretesség. A legtöbbnek elzáró kapsulája oly hiányos, hogy a súlyban levő homok vagy sörét minden nagyobb experimentáczió nélkül kirázható. Már most, ha az ilyen sulyok és üvegedények, ha különben nem is megfelelők, a közforgalomban hagyatnak csak azért, mert a hitelesítés rajtuk meglátszik, kiván- ható-e általában, hogy az illetők a mértékek hitelesítésére vonatkozó rendszabályokat betartsák ? . . . . Mindezekből epedig az tűnik ki, amit már fennebb is említettünk, hogy első a sorban mértékhitelesitő-hiva- talt kell megrendszabályozni, s csak azutan a nem hitelesített mérlegeket és lekopott bélyegü üvegedénytulajdonosokat megbírságolni.

Egyben a magunk részéről is felkérjük vármegyénk alispánját arra, hogy az üvegedényeknek másodszori és további felülbélyegzésének díjmentes teljesítését rendelje el, mert az mar csakugyan nem kívánható egy féltől sem, hogy a hitelesítő anyag hasznavehetetlensége miatt minden hónapban fizesse a 4—4 krajczárokat.

*

—- Az ungvári házak községi pótadómentessége.

Az 1895. év január hó 28-án tartott városi képviselő- testületi közgyűlésen mondatott ki a határozat, hogy a legközelebbi 5 éven (1895—1899.) belül épülő uj házak teljesen, a már beépített telken épülők pedig az eddigi adóalap fenntartásával 10 évi községi pót adómentességben részesülnek. Vagyis, aki üres telekre építkezik, az 10 évig nem fizet egy krajczárnyi községi pótadót sem háza után, aki pedig regi ház helyére emel uj épületet, az csak a régi ház adóalapjának megfelelő községi pótadót köteles megfizetni. A határozat hozatott pedig azért, hogy ezzel az építkezési kedv elő- mozdittassék s ä szomorú lakásviszonyokon javítva legyen. A ház és telektulajdonosok e kedvezménytől indíttatva, meglehetős mennyiségű uj házat építtettek; nagyon sokan vannak azonban közöttük, akik e kedvezménynek tényleg nem részesei, mert házuk után a községi pótadó ép úgy kivettetik, mintha a városi

pénztár mitsem tudna a képviselő-testület fenti határozatáról. (Lehet, hogy nem is tud.) Mi ennek az oka, azt jelenleg nem kutatjuk. Magánérdek, vagy hivatali rendetlenségből származik-e ez, nem tudjuk. De azt az egyet már is konstatáljuk, hogy ez sehogy sincs rendén. Szerintünk leghelyesebb lenne, ha a polgár- mester szigorúan utasítaná az adó osztályt arra, hogy a községi pótadómentességben részesülő házakról nyilvántartási jegyzék vezettessék, a hova minden pótadó- mentesség az állami adómentességi engedély megérkezte után azonnal be legyen vezetendő. Ezt teljes joggal elvárhatják az uj házak építői.

Ve

— A városi tisztviselők fizetésrendazós). A ki

azt hiszi, hogy Ungvár varosában a tiszti személyzet kellőleg van díjazva, az nagyon csalódik. A tényleges fizetések Ungvár városában oly csekélyek, hogy abból megélni nem, csak tengődni lehet. Egy tanácsos törzsfizetése 500 frt, a polgármesteré 1400. A pénztáros, a ki százezreket forgat meg egy évben, hűséges szolgálatáért mindö 3sze_ 800 frtot kap. Az ut- mester pláne csak 300 frtot. És csodálatos! daczára hogy a képviselő testület két évvel ezelőtt elvben kimondotta a fizetések rendezéséhez való hajlandóságát, hogy ezzel a működési pótlékok évenkinti kérelmezésének szüksége megszűnjék és hogy a városi tisztviselőknek ne kelljen mellékfoglalkozások után nézniük, még a mai napig sem történt semmi érdemleges lépés arra, hogy a fizetés-rendezés tényleg meglegyen. Miért ? tán csax nem azért, mert a fizetés-rendezéssel együtt módosítás alá kell kerülni a városi szervezeti szabályrendeletnek is ? Vagy tán a kilátásba helyezett államosításban bíznak . . .

*

— A szikviz megadóztatása. Készen a szabály- rendelet, csak le kell tárgyalni s Ungvár város házi pénztára legalább is évi 2000 frt uj jövedelemhez jutna. Ez pedig majdnem elegendő lenne a tisztviselői fizetések rendezésére. De hát Ungvár város tisztviselőinek nem kell a fizetés-rendezés, hisz a képviselő- testület nemcsak a működés1, de a drágasági pótlekok megszavazásától sem idegenkedik Jövőre ezekhez lehet még uj czimet is kifundálni . . .

Szinház.

Ujházy és Náday vedégszereplései, a múlt hét története. Nem foglalkozunk azzal, vájjon helyes gazdálkodás-e az idény elején vendégek szerepeltetése és még hozzá két művésznek egyszerre való lelléptetese; a mi kötelességünk referálni arról a nagy sikerről, melyet a budapesti nemzeti szinház e két kitűnősége nálunk elért. De nem akarjuk feltedezni sem ezt a két Isten jóvoltából alkotott művészt; és bizonynyal nagyon megvolnának lepve ők maguk is, ha művészetüket taglalni próbálkoznánk. Megelégszünk azon tudattal, hogy hazai színházunknak ily nagyságai vannak, kikért megirigyelnek a nagy müveit nemzetek ; megelégszünk, hogy Tiszay alkalmat adott nekünk ily művészeket 4 estén át bámulhatni, geniejüket csodálnunk.

Vendégszereplésüknek másik eredménye volt a műsor változatossága. Konstantin Abbé Ujházynak egyik legsikerültebb jellemszerepe, melyet csodálatos hűséggel és természetességgel játszik meg; a darab maga nyugodt, emotiok nélküli mederben játszik, miért is a szereplőknek nagyobb hatást kelteni nem lehet és a társulat eleget lett azzal, hogy a darabon nem rontott. A falu rosszában már elemében volt a Tiszay személyzete is és igy zavartalanul élvezhettük Ujházynak (a Gonosz Pista személyesitöjének) remeklését. Az élvezetek ócze- ánja zúdult azonban reánk hétfőn és kedden este, mikor Bisson két bohózatát láttuk mindkét vendég közreműködésével ; a Pont Biquet család-ban ezelőtt öt évvel már egy Ízben éheztük Ujházy felülmúlhatatlan humorát, de ezúttal Nádayval sokszorozott mértékben érvényesültek a darab kitűnő részletei. Nádayt ezúttal először láttuk színpadunkon és a közönség nagy kíváncsisággal leste jelenését; a nagy várakozást is felülmúlta a budapesti közönség ez elkényeztetett kedvenezének játéka ; minden szava, minden mozdulata, öltözékének keresetlen elegancziája tetszik és hatást csinál. Úgy ebben a daruban, mint a Megboldogult czimü bohózatban mindkét vendég elragadta közönségünket és ezen esték emléke (eledhetlen marad.

Mind a négy előadást zsúfolt ház nézte végig; és a telt ház kilogyhatlan volt a taps és kihívásban érvényesülő tetszésnyilatkozatokban, melyekkel elárasztották a nagy művészeket.

Tudomásunk szerint a vendégek egyébként is igen jól találták itt magukat, a mi reményt nyújt nekünk arra, hogy máskor is lesz hozzájuk szerencsénk.

Természetes, a vendégek eltávozván, az érdeklődés kissé megcsappant, a zsebünk nemkülönben és igy e héten az előadások kevésbbé voltak látogatottak; de már tegnap este ismét együtt volt a szinházkedvelő közönség és illő is, hogy Tiszay buzgóságát megháláljuk.

A jövő hét műsora a következő :

Ma, vasárnap, augusztus 28-án: Trilbik (az aggszüzek) énekes bohózat. — Hétfőn, augusztus 29-én, itt először: Hipnotizált anyós. Bisson kitűnő vigjátéka. - - Kedden, augusztus 30-án, általános közkívánatra, itt másodszor: Varázsgyürü. Planquette remek zenéjü operettje. — Szerdán, augusztus 31-én, Gazdi Aranka jutalmára: Marianna. Echegaray színmüve. — Csütörtö ön, szeptember 1-én, itt először: Kikapós patikárus. Bisson bohózata. — Péntek, szeptember 2-án, leszállított .helyárakkal: Piros bugyeláris. Csep- regi népszínműve. — Szombaton, szeptember 3-án, Tiszay Dezső" jülalomjátékául : Tiszí urak a zárdában. Varney remek zenéjü operettje.