Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-09 / 2. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1898. január 9. 2. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 1. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. UNG KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. j Negyedévre frfrt. Félévre . . . 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttór soronkint 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÖNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egyesületeink. Amit egyeseknek korlátolt ereje c/.élhoz juttatni nem bir, azt a tömörült erő s a közösen egy czólra irányzott igyekezet legtöbbször diadalra segíti. Nem a véletlen szerencse, nem is egyedül a kedvező helyzet és földrajzi fekvés fejleszté nagyra a hatalmas nyugati államok virágzó iparát és domináló kereskedelmét, hanem első sorban a közös akarat, a kitartó munkásság s az erőnek tömörítése. A nemzeti hajlamot ez irányozhatja hathatósan, a haladásra buzditó közszellemet ez fejleszti és növeli nagyra, ez győzi le az akadályokat, ez ápolja a munka- és a vállalkozási kedvet, ez biztosítja a törekvések gyümölcsöző eredményét. Belátták ezt már régebben hazánkban is Egymásután szervezték az iparegyesületeket, kereskedelmi társulatokat, fogyasztási és a különböző szövetkezeteket, tanügyi társaságokat, közművelődési egyesületeket, pénzintézeteket s a legkülönfélébb társadalmi, úgy emberbaráti czólt, mint önművelődést és nemes társadalmi együttlétet fejleszteni hivatott testületeket. Sőt az ilyetén szerves egészekké tömörülés, az egyesületi élet üdvös hatásának tudata már-már a vidékeknek is vérébe megy át. Különö sen a földművelési, az ipari és kereskedelmi élet mezején alakultak egyesületek mind örvendelesebb számban. Nagyon jól és helyesen van ez igy. Csak még az a kívánatos, hogy minden rangú egyesületeink az örökös gyiilése\és békéiből megszabaduljanak s lehetőleg czélirányos és reális alapokra helyezkedjenek. Vármegyénk és első sorban székvárosunk társadalmában az egyesületi élet iránt élénk érdeklődés nyilvánult a múltban s nyilvánul a jelenben..Bizonyság erre az egyesületek szép száma, melyben úgy ; humanisztikus szent czélokat s a társadalmi nemes törekvéseket kultiváló egyesületek, mint a köz- gazdasági életnek fontosabb ágait felölelő társulatok tiszteletreméltó változatban vannak képviselve. Milyen mindegekben a közszellem, az, adandó buzgó- ság, a komoly törekvés, arról ón egyelőre még nem alkothatok sem objektiv, sem alapos Ítéletet. Hogy ezt valaki jogosan és igazságosan is tehesse, alaposan ismerősnek kell lennie az illető egyesületeknek nemcsak ügyvitelével, de a bennük honos szellemmel s a kebelbeli viszonyokkal is. Aki mindezek birtokában nem lóvén, avatatlan kézzel és felületes kritikával a censor szerepét akarja játszani s bemondások, vagy futólagos szemlélődé? alapján ítélkezik, az inkább ront, mint használ és sérti nemcsak az illető egyesületek jogos érzékenységét, mely áldozatkészségéért, ha szigorú is, de mindenesetre alapos és komoly elbírálást érdemel, hanem leszállítja a sajté tekintélyének és megbízhatóságának is mindig sértetlenül megóvandó színvonalát és jogosságát. Komolyan és behatóan kell tehát egyesületeink működésével foglalkoznunk. Hogy azonban ezt tenni lehessen, az egyesületeknek nemcsak nem szabad elzárkózniuk a nyilvánosságtól; ellenkezőleg minél többször alkalmat kell nyujtaniok, hogy a közvélemény közvetetten tudomást szerezhessen ügymenetükről s a kebelbeli szellemről, mely ott érvényesül. Erre igen alkalmas, ha minden egyesület minél többször maga körébe hívja egyesületi és főleg hazafias ünnepségek rendezése által a polgárságot és értelmiséget, hogy igy kölcsönösen vendégei lehessenek a különféle egyesületek tagjai egymásnak és egymásközt. Ennek nagy a művelő és társitó hatása; egymás. véleményének kicserélése, megismerése által pedig az ellentétes felfogások kiegyenlítése is sikeresen eszközölhető. Helyes, ha a választmányok tagjai — sőt maguk az egyes tagtársak is — közönséges alkalmakkor is folytatják e kölcsönös látogatásokat: a társadalmi választófalak csak igy bonthatók le, a polgári együttérzés és összetartás és kölcsönös megbecsülés csupán ig* ápolható, a kaszt- szellem és kaszt-élet csak igy küszöbölhető ki. Meri nem elég, hogy a társadalom, ha még oly virágzó egyesületekben is, de részekre s\akado{va és izoláltan elkülönítve élje te napjait; hanem élénk szellemi, értelmi és köiügyi kölcsönösségnek; mi több: közösségnek a fénye kell, hogy bearanyozza a társadalom különféle — különben jel- lemes, hazafias és polgár-erényekben tisztes rétegeit. Ahol ez megvan, ott fejlődnek a közügyek. Örömmel vesz részt mindenki azok tárgyalásában, vagy legalább elősegítésében, mert ezt honpolgári kötelességének tartja. Ily helyeken gyanúsítás — éppen úgy, mint visszaélés — lehetetlen. Meg kell még említenem, hogy czólszerünek és fontosnak tartom, hogy az egyesületek évi közgyűléseinek napjai minél szélesebb körben kihirdettessenek, az évi jelentéseik pedig — melyeket mindig szerető gonddal és nagy ügyszeretettel kell egybeállitani — minél nagyobb számban hozassanak forgalomba, a sajtó részéről pedig mindig készséges fogadtatásban részesittesse- uek. Akit t. i. körülményei akadályoznak abban, hogy személyes tapasztalatokból vegyen tudomást az egyesületek belső életéről, az csak az évi jelentésekből ismerkedhetik mega czólhil, az eszmétéletre- segitő eszközökkel stb. és csak igy vehet tudomást magáról az illető egyesületekről, melyeket, látván azok életrevalóságát, tahin készséggel fog támogatni tehetségéhez mérten. Csakhogy persze az ilyetén „évi jelentések“ száraz olvasmány a magyar olvasóközönség nagy- részére. „Laptöltelók“-nek is tartják számosán. Hát ez igen ferde, fonák, sőt káros szokás. Manapság a sajtó már nemcsak szórakoztató papiros! Itt az ideje, hogy az okulás evangéliuma legyen. S különösen közgazdasági dolgok fői lendítése terén, amibe természetes az anyagi művelődés minden szükséges tényezője beleértendő. Első sorban pedig az egyesülési, a társulási szellem fejlesztése, irányzása, megizmositása. Egy másik alkalomra tartom fenn magamnak, hogy eszméimnek kifejezést adjak arra nézvést, hogy mely újabb intézményekre van szükség városunkban, illetőleg vármegyénkben; nemkülönben, hogy egyes, csirájában vagy tagoltságában már ugyan létező, de éppen a helyes központositás hiányában az erőket szétforgácsoló társulások helyébe, mely átalakítások lennének foganatositandók. Mert az nyilván való, hogy ha csak nagy számukkal fognának imponálni egyesületeink — belső életerő nélkül, úgy inkább legyen belőlük kevesebb, de életképes; főleg a létezők közül a dalegyesületet tartom annak (a kaszinó lóvén úgyis látogatott), amely minden igaz polgártársunk támogatására méltóan rászolgált. A legutóbbi élvezetes előadáson bizony-bizony gyér számú hallgatóság volt jelen. Ezt különféle körülmények egybetalálkozása idézhette elő, amelyek közt bizonyára leginóltánylandóbb az, hogy az óv utolsó estéje- lóvén, azt családias jellegűvé szeretik avatni s mint ilyet a családi szentély körében ülik meg számosán. Kétségtelennek tartjuk, hogy Ungvár város nemes társadalma e régi kipróbált szeretettel fogja jövőben — a múlthoz hasonlatosan — támogatni nagy múltú s a jelenben is kiváló dalegyesületét. Befejezésül pedig, mintegy újévi elmélkedésül és szives megszivlelésül ide igtatoin, hogy igen tiszteletreméltó egyének megfigyelése szerint, mintha az utolsó évtizedben városunk társadalmi élete veszített volna régi üdeségéből, rugalmasságából, az egymás iránti szives és hátsó gondolat nélküli készségből, a fesztelen, a bizalmat nyújtó s bizalomra gerjesztő egybeolvadás könnyedségéből: a kellemes és nemes szórakozások módjainak számában pedig mintha fogyatékosság állott volna be! Nyilvánvaló,. hogy ez ut nem lehet helyes, Minél nemzetibbé és fejlődöttebbé válik t. i. a városok társadalma, annál jobban egybe is kell annak a társadalomnak forrnia. A hideg tartózkodás dere halállehelet e tekintetben, mely a szegényebb, bátortalanabb e'einet elriasztja, az együttletel melegétől megfosztja, végső elemezésben pedig lehetetleníti is. Egyébként is a tehetség és társadalmi állás, vagy a születés előkelősége által kiválókuak nagyon szép hivatása, hogy magukhoz emeljék a polgárságot, ha az jellemben kifogástalan, honszerető, hű hazafi, tisztességes egyén. A chinai fal nagyon gyorsan szokott kinőni a társadalom talajából ; de annál nehezebb azután a választófalakat lerombolni. Vezetők és közpolgárság tehát- mindig jól értsék meg egymást és kölcsönösen támogatniuk kell egyiknek a másikát a zöld asztal mellett, s méltányolni és megbecsülni egymást a társadalmi életben is. Az utóbbi időben néhány egyesület is megszűnt. Nem tudhatom : nem-e az életképesség hiánya volt-e az oka, avagy közöny s más egyéb kellemetlen körülmények! Igaz, hogy ha az egyesületek csak névleg állanak fenn, eleven közéleti tevékenység nélkül, jobb, ha nincsenek. De éppen itt a fordulat. Testületi szellem, kitartás s némi áldozat- készség nélkül a még oly nemes czélu társulatok is elenyésznek. Pedig nemcsak a meglevő egyesületeket kell megerősíteni és felvirágoztatni, hanem nehány újabb alkotásra is szükségünk van Hogy csak egyet- kettőt említsek: általános kereskedelmi társulatot, általános iparos ifjúsági önképzőkört is keli teremteni, a koldus-ügyet szabályozni, szegények otthonáról gondoskodni stb. Ezekről majd más alkalommal. Dortsák Oyula. A daróczi szeretetház. Ennek az uj emberbaráti intézménynek eddigi története, körvonalaiban már most kibontakozni kezdő jövője megnyugvással töltheti el mindazoknak lelkét, a kiket a társadalom legnagyobb sebének, a szegénységnek szemlélete nem hagy hidegen. Szerény állású és viszonyú emberek vetik fel az eszmét s nem hagyják, hogy sokáig eszme maradjon. A tettek terére lépnek. Összerakják nélkülözhető filléreiket, hogy az alap képződéséhez jegeczedési pontot teremtsenek. A vállalkozás nagysága s erőiknek csekély volta nem rettenti őket vissza. Mint egyszerű hívók mennek a dologba. Hisznek az emberek humanitásában, jóra törő akaratában. Meg vannak a felöl győződve, hogy nem hisznek, nem bíznak hiába. És- a naiv hit, mely azon épül, ami az emberben jó és nemes, diadalt arat. Előbb egyes kitűnőségek, majd szélesebb rétegek s végül az egész közönség magáévá teszi az eszmét s gondoskodik róla, hogy az ige testté váljék. A szeretetház története eddigelé valóban csak lélekemelő mozzanatokat tár a szemlélő elé. Bizonyságot te- szen első sorban a felöl, hogy üngvármegye társadalmát cselekedeteibe) előítélet nem befolyásolja. Nem nézi, honnét ered a gondolat, csupán azt tekinti, életképesnek igérkezik-e ? S ha igen, egy pillanatig sem habozik ; a cselekvés terére lép. De bizonyságot teszen másodsorban arról is, hogy üngvármegye társadalma csak külsőleg van tagolva, de lélekben egy; midőn valami olyat kell tennie, mely közvetlenül a legszélesebb rétegnek, közvetve pedig az egésznek javára válik, legkisebb ellenvetés nélkül lép a cselekvés terére. Ilyen, az általános szegénység meliett is kedvező viszonyok között egészen természetesnek fogja találni mindenki azt a sikert, melyet a szeretetház létesítésére irányuló mozgalom felmutat. A vármegye milleniumi nagy adománya, a telek- és házszerzés és legújabban a községi szegény-alapoknak a szeretetház czéljaira a kormány által megengedett (elhasználása, ezek azon több mozzanatok, a melyek az eszmét az elmélet ösvényéről a megvalósulás útjára terelték. Most már a tovább halogatásnak az ideje múlófélben van’s közeledik az a pillanat, midőn a tett, a további erőgyűjtés terére kell lépni. Jóllehet ezen uj intézmény nein támaszkodik — legalább kezdetben — a magán jótékonyságra; de később, fejlődése stádiumaiban alig fogja azt nélkülözhetni. S ebből a szempontból feltétlenül előnyös dolog, ha a közönség várakozása az eszmének kezdetben bár kis méretű megvalósításával is Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
