Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

szóló szabályrendeletnek az utolsó betűig érvényt fog­nak szerezni, s mindazok ebeit, akik még továbbra is makacskodni fognak, kérlelhetlenül el togják pusztit- tatni, hogy legyen már egyszer vége ennek a veszedel­mes állapotnak. GAZDASÁGI TUDNIVALÓK. „A szőlők hónaljhajtásai.“ Ez időszerint. midőn a közgazdasági viszonyok a gazdaság minden ágazatában versenyre s igy belterjes és okszerű termelésre utalják mindinkább a gazdát, a létíentartás nehéz küzdelmében különös fontossággal bir a művelés oly kipróbált módozatainak alkalmazása, me­lyek ha feltétlenül nem is biztosítják a jó sikert, de arra legalább a legvalószínűbb kilátást nyújtják. El kell ismernünk, hogy ma már a gazdák segít­ségére siet a tudomány is, melynek különben nem egyéb a végczélja, vmint az emberiség eszményi jólétének elő­mozdítása. A szakadatlanul folyó tudományos vizsgáló­dások és kísérletezéseken alapuló czélravezető eljárási módok ajánlásában nincs is fogyatkozás. A haladás ezen a téren is rohamos; újabb és újabb tapasztalati eredmé­nyekről vehetünk tudomást. Az is megtörténik, hogy a tett tapasztalatok és kísérletek eredményeként némely művelési ágban egymással szembeszökően ellentétes eljárási módo­zatok vannak ajánlva. Oka lehet ennek az, hogy külömböző viszonyok, vagy látszólag egyenlő viszonyoknak már némi módosulása is eltérő eredményt szül. Ha ily esetben a gaz­dánál kétség merül is fel az iránt, melyik tanácsot kövesse, ihit higyjen jobbnak, az egymással ellentétes eljárási mó­dok ajánlását haszonnélkülinek még sem tekinthetjük. Leg­alább ismeretesekké válnak a különböző fogások és utó­végre ily téren is győz az igazság és előbb-utóbb érvé­nyesül az a mi jobb. „A szőlők hónalhajtásai“ czim alatt lapunk legutóbbi számjában egy kis szőlészeti czikket közöltünk a Kassán megjelenő „Szőlészeti és Borászati lap“ igen érdemes szerkesztője Maurer János ismert szőlész szakavatott tollából. A szakközlemény czélja bizonyítani azt, hogy nem szabad a szőlő zöldhajtásán előálló hónaljhajtá­sokat túlságos mértékben megerősödni hagyni, sem pedig azokat tőben kitörni. Minthogy azonban tudomásunk van egy más nagynevű szaktekintélynek Oressent európaszerte ismert franczia gyümölcsész és sző­lésznek igen meggyőző érvekkel támogatott teljesen ellen­kező véleményéről, hogy tehát alkalmat nyújtsunk szőlő­művelő gazdáinknak gondos kísérlet utján annak idején meggyőződni arról, hol az igazság és melyik eljárási mód bizonyul majd jobbnak, — az alábbiakban közöljük úressent-nak huszonöt évet meghaladó idő alatt tett tapasztalatain alapuló véleményét, mely a jövedelmező gyümölcsészetről szóló művében „A szőlőhegy“ czimü fejezet egy különálló részét képezi a következő kettős czim alatt: A fagy ás pusztításának megakadályozása. A koes*) kitörése. A szőlőtőke termékenységének kulcsa a kocs, a hónaljhajtás kitörésében rejlik. Ügy termővesz- szők nyerése, mint a tőke vázának helyes alakítása ér­dekéből ki kell a hónaljhajtásokat törni. Ezt előrebocsátva határozzuk meg mi tulajdonké­pen a kocs, vagy hónaljhajtás. Idős tán nem fordul elő kocs, vagy hónaljhajtás, mint utóbbi neve is mutatja, a tavaszszal fejlődött vesszők leveleinek hónaljában áll elő. Ha tavaszszal a szőlőtőkén hajtás fejlődik, az le­velekkel van ellátva; minden levél keletkezésének pont­jánál két egymás mellett levő szem látható, az egyik hegyes, a másik gömbölyű. Há május hó folyamán a növekedés megindul, a hegyes szem kifakad és fejlődik egy vessző, — ez a kocs vagy hónalj hajtás. Ezt a hajtást keletkezési pontjánál ki kell ujjaink­kal törni; addig kell el távolítani mig még egészen gyönge, hogy a másik gömbölyű szemnek elégséges helye legyen. Mihelyt el van távolává a kocs, megdagad a göm­bölyű szem, mindinkább betölti a vessző és a levél szára között levő szegletet. A kocs, mely az első hegyes szemből keletkezett, mindig terméketlen vékony vessző, ellenben a másik gömbölyű szemből fejlődő hajtás vastag és még vas­tagabb kiindulási alappal bir, a melyen rövid nyesés kö­vetkeztében számos látható és láthatatlan szem fejlő­dik ki. Ezen szemek tavaszszal termő vesszőket hajtanak. Ha a mutatkozó termést késői íagyás pusztítja el, kése­delem nélkül törjük le az ellagyott részt. Ezen letört vesszőnek alsó vastag része nem lágy meg soha; 14 nap alatt több uj hajtás áll elő rajta, melyek mind lüitöt hoznak. Az ered­mény csalhatta». De ez csak is úgy reményelhető, ha a koes az előző évben ki volt törve és igy a vastag hajtás létre­hozva, mert különben mi sem gátolhatja meg a fagyás pusztításait. Ez elég világos. A kocs kitörésében rejlik a szőlő hozamképességének a titka. Ha ki nem törjük, a követ­kezőket tapasztaljuk: A kocs fejlődik tovább, alól megvastagszik. Kez­detben csak részben fedi el az alva maradt gömbölyű szemet, utóbb félre nyomja, végül pedig teljesen előli. Ekkor lesz aztán terméketlen vesszőnk, mit jó években is eredménytelenül nyesünk. A gyakorlat emberei, helyesebben néhányan azok közül, elismerik, hogy van jó oldala is a kitörésnek, de *) Jobban szeretjük a köznépnél is még az általános do - hány-termesztés idejéből ismeretes rövidebb kocs, mint a ke­vésbé ismert szintén jó, de hosszabb hónaljhaj tás elne­vezést használni. A szerkesztő. < azt is állítják, hogy nagy veszélylyel jár, mert ha a i második gömbölyű szem a kitörés után még ugyanazon . évben kihajtana, állításuk szerint minden elveszett, én pedig azt mondom: minden meg van nyerve. Oly talajban, melyben a szőlő élénken hajt, vala­mint némely erősen növő fajnál, a gömbölyű szemből keletkezett hajtás hegye télé a szemek kihajtanak. Ha a (aj rövid nyesést igényel ezen hajtásokból a legfelső­ket két szemre csípjük ie, a legalsót pedig nőni hagyjuk. Ha ellenben a faj hosszú nyesést kíván, úgy a felső hajtásoknak csak hegyét csípjük le, a legalsót pedig két szemre nyessük el. Mindkét esetben a szemek, melyek mellől a ke­letkező kocs szintén eltávolitandó, teljesen kifejlődnek és oly termékenyek, hogy mindazokat, kik a szőlőt igy kezelik, bámulatba ejtik. Ha a fagyás elpusztítja az összes első hajtásokat ez esetben egy pillanatnyi időt sem vesztve el, elégsé­ges az elfagyott részeket letörni és látható lesz, hogy 14 nap alatt hajtások keletkeztek, melyek mind fürttel vannak ellátva. Több mint huszonöt éve, hogy mind azoknak, a kik szemüket a világosság előtt be nem hunyják meg­mutattam ezen eljárást és mindannyian meggyőződtek, hogy szőlőtőkéim oly években is, midőn azokat nagy fagyás érte, meglepő nagy termést adtak. Vegyes nyesést igénylő fajoknál a második szem­ből keletkező hajtást, miután a kocsot eltávolít Htuk, — hagyjuk nőni és körülbelül 60 cmre kurtítjuk be, mig hosszumetszést igénylő fajoknál 80—90 cmre kurtítunk, így érjük el a legkitűnőbb termékenységet bizlositó alsó vastagodását a vesszőnek. Jól megjegyzendő, hogy a kocs a vessző egész hosszában eltávolitandó. Ha megfagyott tőkén terméshez akarunk jutni, ennek elengedhetlen feltétele a kocsok kitörése ; szük­séges azonban hogy a fagy után nehogy több fürt le­gyen a tőkén mint a mennyit táplálni bir, ki legyenek a felesleges hajtások nyesve. így jutunk czélhoz. Mig tétlen szomszédaink szidják a fagyot és leg­alább is egy évet vesztenek, nekünk jó szüretünk lesz. Ha hordóinkat nem is tölthetjük meg oly jó musttal, mi­nőt az elfagyott fürtökből nyertünk volna, de kevésbbé jó borunkat is jól értékesíthetjük, miután más alig szűrt. A legtöbben, hogy valahogy ki ne hajtson a má­sodik gömbölyű szem, nem távolitják el egésze» a ko­csot, hanem csak 1—5 levélre csípik le. Én távol állok ezen szem kihajtásának megaka­dályozásától, ellenkezőleg kifejlődését mozdítom elő s a legszebb eredményt érem el. A kocs feltétlenül kitörendő! — Teljesen eltávolitandó úgy, hogy a levél hónaljában mi sem maradjon belőle. — Csak igy fejlődhetik ki a második szemből a legjobb tulajdonságokkal biró vessző, melynek kiindulási alapja kimerithetlen forrása a termén ységnek Ha ellenben a kocsot egy vagy több levélre, lecsípjük és olt hagyjuk alsórészét a második szem mellett, a maradvány leküzdhetlenül meg akadályozza ezen szem kifejlődését. Ha tavaszi nyeséskor a kocs csonkját kinyessük, a második szem, melyre minden reményünket ala­pítjuk, már eltörpült, tönkrement vagy a legjobb esetben rosszul fog fejlődni. Kétségenkivül előnyösebb tehát a második szem kifej­lődését előmozdítani. Legerélyesebb s legbiztosabb mód a szőlőtőke vázának alakítására és gazdag termés előidézésére. Ném győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a kocs, — a hónaljhajtás —, veszélyes akadálya a szőlő termelésnek. Ha a kocsot fejlődni hagyjuk, megsemmi­síti a hónaljban ülő szemet, maga a kocs pedig termé­ketlen vékony vesszőt szolgáltat. Ha kitörjük, kifejlődik a második szem és csodálatosan nagy termékenység és minden tekintetben előnyös fejlődés áll be úgy, hogy képesek vagyunk a késői fagyokkal is szembe szállani. Ez az eredmény megczáfolhatlan biztos. De ta­pasztalásból tudom, hogy minden bizonyíték ellenére legalább is f'élszázadnyi idő kell a legegyszerűbb igaz­ságnak közkeletűvé tételére. A tarló felszántásáról. Nálunk általános szokás a tarlót őszszel fel nem szántani vagy annak legalább egy részét nem, hogy tavaszig — kedvező idő mellett — legelőül való alkalmazása, különösen tél beállta előtt nagyon czél- szerü de ha egybevetjük azon kevés előnyt, melyet nyújt azon sok hátránnyal, melyet okoz, úgy csakha­mar lemondunk róla. Először is, ha a tarlót ősszel feltörjük, azon zöld­takarmány, melyet róla lelegeltethettünk volna, nem vész kárba mert a föld jó zöldtrágyát nyer benne. Ha pedig csak tavaszszal szántjuk fel a tarlót, úgy a kö­vetkező hátrányok származnak belőle : Elsősorban lé­nyeges hátránynak mondható az, hogy a tavaszi vetés a tarlónak tavaszra maradt szántása által megkésik és főleg fejlődése késleltetik azért, mivel a télen át szán- tatlanul maradt talaj erősen összetart s igy tavaszszal csak lassan szárad ki, tehát sok idő telik bele, mig szántásra alkalmas lesz. Viszont a gazda igen gyakran nem igen várhat, mert a tavaszi vetés munkálatai összetorlódnak s sür­getések lesznek, a minek aztán az a következménye szokott lenni, hogy nem várjuk be, mig a szántóföld kellőleg kiszáradt, neki esünk a szántásnak vetésnek, pedig tudjuk jól, hogy a nedves állapotában bevetett föld kevéssé kielégítő terméssel fogj i fizetni a gazda munkáját. — Egyébbiránt a tavaszsz il gyakran hosz- szabb ideig tartó esőzések által a szántóföld olyany- nyira átázik, hogy kellő és elégséges száradásra gyak­ran hetek is szükségeltetnek, amiből aztán az a hát­rány származik, hogy vagy megkésik a vetés vagy hiá­nyosan és rosszul végezhető. — Ha erre aztán száraz szeles időjárás következik, úgy egyáltalában nincs mó­dunkban jó állapotban levő szántóföldhez jutni s még a későbbi kedvező időjárás sem lendíthet a dolgon any- nyit, hogy jó termésre reményünk lehetne. Ha ezeket figyelmen kívül nem hagyjuk, hanem oda törekszünk, hogy a tarlót lehetőleg már aratás után felszántsuk, úgy nemcsak jobb terméseket fogunk nyerni, hanem a gyomok is kevésbbé fognak tenyészn i földeinken, mert hisz csakis ez utón küzdhetünk sikere­sen a gyomok felburjánzása ellen. A gyom, melynek magva aratás előtt vagy után kihullott csírázni kezd s fejlődésnek indul, ha ily nö­vekvő állapotban az eke átjárja a mezőt, a legtöbb gyomgyöknövény, nevezetesen a taraczkfü az eke által szétvágatik s igy növekedésében megzavarva nagy rész­ben kiirtatik. A tarló maradványok a talajjal ber.sőleg összekevertetnek s gyorsabban korhadnak el benne, vé­gül a levegő is szabadabban hatolhat a földbe s hozzá- íérkőzése által azt a növénytáplálóanyagok oldott álla­potban hozatala utján megtermékenyíti, s mig ezzel szemben a meg nem szántott föld mind keményebb lesz s a levegő behatása ellen tökéletesen elzárkózottá válik. Néha őszszel azért marad el a tarlószántás, mert nincs idő, de ma már midőn a több vasú eke járja, ezt a munkálatot is gyorsabban és könnyebben végez­hetjük mint ezelőtt. A télen át jól átfagyott és előzőleg mélyen megszántott föld, érdes barázdában hugyatik tavaszig, a midőn bevetése újabb barázdálás nélkül is bízvást eszközölhető. Az őszi szántásnak nagy előnye már az is, hogy a talaj fizikai és vegyi összetétele az időjárás befolyásai állal igen kedvezően alakul át. így pld. az utolsó évben legfclül volt földréteg a tarlóval és a trágyával együtt aláforgattatván jobban elkorhad mig az alulról felkerült földréteg a levegő, világosság, melegség, fagy és nedves­ség behatása által (eltartván termékeny állapotban ho- zatik. A barázda is télen át sokkal lazább s áteresz több lesz, sem mint a legjobb eszközökkel való megmunká­lás által lehetne s éppen ezen laza alkata a földnek az, mely a benne kifejlődő fünemeket megtartja s arra szol­gál, hogy a föld a levegővel s a termékenyítő lecsapó­dásokkal szemben úgy viselkedik, mint a jószivacs, mely a nedvet felszívja magába. A mellett a föld megtartja a neki annyira előnyös téli nedvességet, de felülete sokkal gyorsabban szárad, úgy, hogy tavasszal kedvező időjárás mellett korábban vethető be. Ez eljárás által semmi esetre nem fog az a hátrány beállani, melyet az őszszel s azután tsvaszszal történő barázdálásnál oly gyakorta tapasztalhatunk midőn gyakran ugyan az a földréteg, mely az előző évben is a földszinen volt a benne levő tömérdek gyommaggal és az utolsó aratásnak még el nem rodhadt tarló maradványával a felszínre kerül. Ilyen­kor szoktak a gyomok az egész szántóföldén oly annyira elhatalmaskodni, hogy nem is látszik tulajdonképen a vetés vagy alig tudjuk azt megkülönböztetni a gyomtól. Az ősszel végzett szántással nagy mértékben szabadítjuk meg a szántóföldet sok rovarelleneségeiktől, melyek szin­tén felszínre kerülvén a fagy és nedvesség jótékony ha­tása alatt biztosan beadják a kulcsot. Egyébiránt az őszszel való szántás általában min­denféle összetételű talajra előnyös, de kiválóan az a nehéz kötött talajokra, melyek agyagosak, a mennyiben csakis a fagy képes a szalonás barázdát kissé szétpor- hanyitani. A közönség köréből. A városi közjövedelmek fokozásának kér­déséhez. Az >Ung<- legutóbbi számában örömmel vettem tu­domást arról, hogy városunk tanácsa oly tervvel foglal­kozik, mely városunk közjövedelmeit fokozni van hivatva, s mely terv szerint a szikviz és ásványvizek lennének fogyasztási adóval megterhelve. Átnde az első pillanatban a mily tetszetősnek lát­szik ez eszme, közelebbről vizsgálva ép oly elszomorító, mert ennek keresztül vitelével ismét városunk legsze­gényebb lakossága lenne egy uj adónemmel sújtva. Mert oly alárendelt élvezeti czikkeknél, mint a szik­viz és az ásványvíz, bizonyos az, hogy igazságtalan és sérelmes az egész fogyasztási rehdszer. A fogyasztási adók általában is a legalsóbb nép­osztályokat sújtják és a tervbe vett uj fogyasztási adó ismét csak ezeket fogná érzékenyen érinteni. Mert tulajdonképen kik is a szikviz és ásványvíz fogyasztói ? Köztudomású, hogy legnagyobb részt nap­számosok, gyári munkások és ipari alkalmazottak. Már pedig ezen osztályokhoz sorozottak megélhetését nem hogy bármiképen megnehezíteni, de minden tehetségünk­kel javítani kell, hogy kötelességünk legyen. 'A ki az ipartelepeken megszokott fordulni, láthatta, hogy a hő­ség által kinzott munkásoknak mily szükséglet, ha pi­henőt tartanak, az olcsó üdülés, melyhez a szikviz fo­gyasztás is tartozik; már pedig drágább árak mellett ettől meg lesznek fosztva ! De ettől eltekintve, nézzük miért fogyasztják álta­lában a szikvizet és ásványvizeket azok, a kik inkább elbírhatnák az esetleges uj terhet? Városunkban.az ivó­víz hiány nagy, a kutak vize többnyire romlott is és egészségtelen ; tehát egészségi szempontból hozzák meg az áldozatot, hogy szikvizet vagy ásványvizet használja­nak. Már pedig ily nemű fogyasztást, mely a lakosság egészségi állapotára előnyös, — fogyasztási adóval súj­tani igazán furcsa és nem volna czélszerü. Eltekintve azonban mindezektől, ezen czikkek fo­gyasztása Ungvárt sohasem volt oly nagymérvű, hogy ezek megadóztatásából 3009 frtnyitisztajövedelem húzhntó volna; mert a fogyasztás aránya is hatalmasan redu- cálódnék, ha a gyárosok (illetve termelők) az árakat a fogyasztási adó terhe alatt emelni kényszerülnének! Végül ne felejtsük, hogy szükséges volna a szikviz- gyártásánál tekintve, hogy Ungvárolt több gyár létezik valamint az ásványvizeknek Üngvár város testületére való behozatala alkalmával előfordulható esetleges sza-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom