Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

Melléklet az „UNO“ 1897. évi 30-ik számához.

lemben körülöttünk mindenki megérti a kor intő szavát, csupán mi, egyedül mi maradunk hátra s törjük szó nélkül szégyenletes állapotunkat.

A rendezett tanácsú városok legnagyobb része intelligens elemekből áll. Szervezetük, hatáskörük és in- telligentiájuk a törvényhatóságok mellé emeli azok legnagyobb részét, tényleg azonban a közönséges kis községekkel egyenlő tekintetek alá vannak sorozva. E vi- szás helyzetből aztán viszás eredmények is következnek, melyeknek egyik sértő és megalázó példája az, hogy inig az állam, vármegyék és törvényhatósági joggal felruházott városok tisztviselői vasúti kedvezményes jegyeket élveznek, addig a rendezett tanácsú városok tisztviselői ebből, a jog és méltányosság legprimitívebb követelményei ellenére, ki vannak zárva. Egy járási szol- gabiró vagy közigazgatási gyakornok bírja azon kedvezményt, a mire Miskolcz, vagy Nyíregyháza polgármesterét nem érdemesítették; pedig ki mondhatná, hogy ez utóbbiak az országos administrate nagy gépezetében kisebb feladatot teljesítenek?

De ne folytassuk bajaink részletezését tovább. Hogy mindez igy van s hogy ez ellen szavunkat eddig lel nem emeltük, annak okát első sorban az érintkezés nehézségében, keressük.

Állandóan nehéz hivatalunkhoz lekötve, az ország egész területén szétszórva nincs alkalmunk az eszmecserére és a közös actióra; a kezdeményezés nehézségeitől pedig mindnyájan visszariadunk.

Tisztelt kartársak ! Az eddigi paszivitás megszüntetésére elérkezett az idő. Életjelt kell adnunk magunkról, mert ha nem tesszük, meghozzák a törvényi nélkülünk s akkor bezáródik mögöttünk az ajtó teljesen.

M , M.-Sziget rend. tanácsú város tisztviselői tehát az ügy igazságába vetett rendíthetetlen bizalommal ragadjuk meg a kezdeményezést és hívjuk lel az országban levő összes kartársainkat szervezkedésre. Ne várjunk tovább tétlenül, hanem gondoskodjunk egy olyan orgánumról, amely érdekeinket, bajainkat, jogos kívánságainkat illetékes helyen érvényesíteni képes lesz. Alakítsuk meg országos egyesületünket és a szőnyege i levő törvényjavaslattal szemben igyekezzünk véleményünket érvényesíteni !

Az eszmét felvetettük, annak megvalósítása rajtatok áll t. kartársak, s ha azt egyértelműen felkaroljuk, a siker nem fog elmaradni.

Véleményünk szerint a legelső lépés egy értekezlet tartása volna, mely megjelölné a több leendők irányelveit s egy bizottságot küldene ki egy országos kongresszus tartásának előkészítésére ; helyzetünk sajátságos volta miatt legnehezebb az első értekezlet összhozása, s a legmerészebb lépés ennek ösz- szehivása.

Erre vállalkozunk most mi, — s ezennel meghívjuk összes kartársainkat a leivé évi augusztus hó 23-án M.-Szigeten megtartandó közös értekezletre. Küldjön ki arra minden rend. tan. város tisztviselői kara egy megbízottat ; ha ezt megteszi, akkor az első lépés nehézségein túl vagyunk s bizó reménységgel mehetünk a nemes küzdelembe. Az áldozat, amit kérünk csekély, a siker, ami ettől függ, óriási lehet.

Kérjük tehát rend. tanácsú városaink érdemes polgármestereit, szíveskedjenek e felhívásunk vétele után tisztviselő társaikkal egy értekezletet tartani s az értekezletből kinyilatkoztatni, hogy az általunk tervezett mozgalomhoz hozzájárulnak s a közös értekezleten résztvesznek-e ? Elhatározásukat kérjük alulírott polgármesterrel e hó 31-ig mindenesetre közölni.

Ha felhívásunknak óhajtott eredménye meglesz s az értekezletre legalább 40—50 résztvevő jelentkezik, akkor az értekezletet megtartjuk s vendégeink elszállásolása és esetleg az utazásra kedvezményes vasúti jegyek kieszközlése végett a szükséges intézkedéseket megtesszük.

Maga e Kárpátok aljún fekvő szépen fejlődő magyar város és kies vidékének, valamint a mellette lévő sóbánya müveknek megtekintése a tervezett nagy feladaton kívül is eléggé megfogja jutalmazni t. kartársaink ide utazását.

Jelen felhívásunk eredményéről és ahoz képest a további programúiról augusztus 10-ig okvetlen értesítést küldünk.

A szent ügy nevében kérünk, jöjjetek minél számosabban !

Isten áldását kérve ügyünkre, hazafias kartársi tisztelettel és szeretettel maradtunk

M.-Szigeten r. t. város tisztviselői, s ezek nevében :

Dr. Pap Tibor,

polgármester.

*

Ungvár város tisztikara a fentebb közölt felhívás alapján tartott értekezletén egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a tervbe vett értekezleten Lüley Sándor dr. polgármesterrel lógja magát képviseltetni, mely megállapodás tolytán történt felkérésre a polgármester az értekezleten való megjelenésre hajlandónak is nyilatkozott.

Tizennyolcz — leány.

Az ungvári rendőrség a közelmúlt napok egyikének éjjelén razziát tartott s nem kevesebb, mint tizen - nyolez olyan leányra talált, a kik sem állandó lakhely- lyel, sem megengedett foglalkozással nem bírnak.

Szomorú állapota ez a közerkölcsöknek, s semmi vigaszt sem nyújthat az, hogy a lányok legnagyobb része eltolonczoltatott szülőföldjére.

Pillanatnyira tán megkevesbitette ugyan azon lá- ; nyok számát, a kik könnyű módon akarnak élni, s ezért letérnek a tisztesség útjáról, hogy idősebb ko- J rukban a bűnök pocsolyájában vesszenek el; — de i maga a razzia-tartás édes-kevés ahoz, hogy a jobb J erkölcsösség legyen ismét túlsúlyban.

Többször emeltük mi már fel szavunkat, s több- ! szőr hangoztattuk azt, hogy minden irányban pontos és szigorú kötelesség teljesítés, a jelenleginél erősebb rendszabályok vezethetnek csak arra, hogy városunkban arezpirulás nélkül lehessen végig menni azoknak, különösen az esti órákban, a kik a tisztesség fogalmát bírják.

Megírtuk, hogy erre az első. lépés, mely czélra vezet, a cseléd-ügy gyökeres javítása, a cselédekre vonatkozólag hozandó szigorú szabályrendelet teljes keresztülvitele.

Megmondottuk, hogy a közerkölcsösség érdekéből felette kívánatosa magán-cselédszerző-intézetek betiltása, vagy legal ibb is megkevesbitése, — azoknak állandó rendőri felügyelet alá vétele s az oly lányoknak eltolonczozisa a városból, a kik 8 nap alatt be nem szegődnek, ha munkaadó találkozik.

Minden eddigi szavunk helyesléssel találkozott azoknál, a kik a cseléd-ügy miseriáit tapasztalatból ismerik, s azért még sem történt semmi, hogy a cseléd-ügy, s ezzel a cselédleányok erkölcsössége a javulás útjára lépjen.

Ma megtartják a razziát, holnap eltolonczolják a lányokat, s ha holnapután ismét razzia tartatnák, bizonyosra vehető, hogy az eltolonczoltak legtöbbje ismét a rendőrség kezébe kerülne.

Történik ez pedig azért, mert a rendőrség a jelenlegi megengedett és meg nem engedett cselédszerző- intézeteket egyéb elfoglaltság miatt kellőleg nem ellenőrizheti, s mert maguk a cselédszerző-intézet-tulajdo- nosok azok, a kik elősegítik a dolgot kerülő cselédlányok könnyüvérüségét azzal, hogy minden tilalom da- czara lakással látják el őket.

Egy-egy helybeli cselédszerző-intézetben, melynek helyisége mindennek inkább, csak üzlethelyiségnek nem felel meg, — nagyon sok esetben 8 — 10 helynélküli cseledleány is tartózkodik, s mégis ha valakinek cselédre van szüksége, kénytelen heteken, sőt hónapokon át hallgatni a cselédszerzőtől azt, hogy most nincs cseléd, — egyetlen egy sincs, — de ha lesz azonnal fogok hozni!

Mindez a visszásság megszűnnék, ha a városi szabályrendelet ide vonatkozó azon intézkedése, hogy csak 2 cselédszerző-intézet állhat fenn, tényleg bekövetkezne.

E két intézetet a rendőrség állandóan ellenőrizhetné ; figyelemmel kisérhetné a szolgálatot keresők jegyzékét, de figyelemmel kisérhetné a cseledet kívánók jelentkező-könyvét is. S ha azután tapasztalná, hogy a munkanélküli cselédek minden kereslet daczára sem akarnak beszegődni, úgy az ily makacskodókat razziatartás nélkül ki kellene tolonczolni a városból.

Egy-két szigorú példa, a cseléd-közvetítői intézeteknek a minimumra való redukálása s ezek tulajdonosainak esetleges visszaélés esetén való érzékeny megbírságolása, — rövid idő alatt a javulás útjára vinné a cseléd-ügyet, megapasztaná azon leányok számát, a kik sem állandó lakhelylyel, sem megengedett foglalkozással nem bírnak, s a kiknek dologkerülésük, s er- I kö!esteien életmódjuk mételyként hat a jobb érzésből I meg ki nem vetkőzött cselédekre.

Tehetne azonban a rendőrségen kívül még más ; tényező is valamit a cseléd-ügy javítására.

S ezek maguk a háziasszonyok, a kik legjobban 1 érzik a jelenlegi állapotok súlyát. Tehetnének pedig j azáltal, hogy megalakítanák a cselédek otthonát, — hasonlót ahoz, mely most az ország fővárosában szer- ; veztetett s melynek czélja az, hogy az esetleg munka- nélkül levő cselédleányok megmentessenek az etzüliéstől.

A Budapesten alakult cselédek otthonában a munkanélküli levő cselédleány csekély díjért lakást s ellátást nyer, s mert maga az intézmény nem nyereségre alakult vállalat, e csekély díjhoz az alapítóknak alig kell valamivel hozzájárulniok, minthogy a helyiség tisztán tartását, a főzést, stbbi maguk a helynélküli cselédleányok végzik, egy e czélra kirendelt korosabb asz- szony vezetése alatt.

A cselédek otthonának létesítésére vonatkozó kezdeményezésére mi az ungvármegyei nőegyletet tartjuk hivatottnak.

Városi közgyűlés

— Jul 23. —

A kaszárnya ügyre vonatkozó pénzügyi bizottsági és tanácsi javaslat tárgyalása czéljából, valamint a „Fekete-Sas“ bérbeadása ügyében megtartott árverés feletti határozatok ügyében e hó 23-án rendkívüli közgyűlést tartott Ungvár város képviselő testületé, Lüley Sándor dr. potgármester elnöklete alatt, amiben is a napirend tárgyalásának mjgkezdése előtt Gaar Iván arra kérte a polgármestert, adna felvilágosítást a ga- bella ügyben beadott kérdés sorsa felől, minthogy tény az, hogy jelenleg Ungvár város keresztény la— És jó is, ugy-e ? — oly kedves, jó arcza van! — kérdi Sárika, kíváncsian nézve még mindig a képet.

— Éppen olyan jó, mint Bandi bácsid; — feleli Lenke röviden, és elfordulva visszateszi helyére a képet.

Mielőtt Sárika még mondhatna zalamit, a szobaleány behoz egy óriási csokrot ibolya és rózsából.

Lenke önkéntelenül olyan mozdulatot tesz. mintha el akarná taszítani a remek virágokat, de rögtön uralkodva magán, elveszi és hideg hangon mondja, „milyen csodaszép!“

— Gyönyörű ! soha még ilyen szépet nem láttam; kitől van, Lenke néni ?

— Egy ismerősömtől, ki messze el fog utazni, — mondja Lenke kemény hangon, a névjegyet tartva kezében, melyen Tibor neve van.

— Oh! hát akkor az olyan búcsú féle? — kérdi a kis leány.

— Igen, ez a búcsú!

Midőn a kis leány elment. Lenke íróasztalához ül és soká mozdulatlanul gondolkodik. Elkezd Írni levelet Tibornak, melyet Biikkfalvára akar czimezni és melyben megírja, hogy mindent tud és szakítani akar, de rögtön eltépi.

Nem küldi el, még azt hinné, hogy féltékeny arra a veres hajú szép asszonyra, kivel lovagolt, pedig az ő boldogságát nem a féltékenység, de a bizalomhiány öli meg, Lenke ezt érzi; de Tibor nem értené meg és azt képzelné, féltékenység az egész, ezt büszkesége nem tűrheti. Nem! máskép, de ép ilyen biztosan fog végezni!

*

Két nap múlva, délben, Tibor ismét ragyogó arczczal jön fel és kedves nevetéssel, mely oly ragadós, mondja el, mily sok kellemetlenségből kellett Bandit megint kisegitenie. Bandi egy jogászszal valami apróság miatt össze szólalkozott és Tibor csak nagy nehezen tudta őket párbaj nélkül kibékíteni.

Lenke bágyadt mosolylyal hallgatja, egy szóval sem árulva el, hol és hogyan töltötte Tibor e két

napot, minek is ? Tibor csak uj valótlanságokba ke- i verednék és az szomorú látvány egy szerető nőnek.

így ott áll, Tibor mellett, a fehér-kék marquise alatt, előttük az Andrássy-ut a ragyogó délutáni corsó- val, a sok száguldó magánfogat és fesch bérkocsi és az egész szines néptömeg, melyet a tavaszi idő csal a városligetbe.

Hallgatja a férfi lágy hangját, melyről tudja, hogy ma hallotta utoljára!

Görcs szorítja torkát, nem lenne képes egy szót sem szólni; nem lát semmit a lelki kíntól és majdnem eszméletlenül fogja meg a balkon vasrácsát.

Midőn mégis feleszmél, világos előtte, hogy most rögtön kell végeznie, mert ha elhalasztja, nem lesz ereje. Egy oly élet kínszenvedését viselni, ine^v arra kárhoztatja, hogy egy végtelenül szeretett férj oldala mellett éljen bizalom nélkül, nem adva hitelt szavainak, kételkedve még esküjében is, nem, erre nem lenne képes, tehát előre!

Oly halvány, hogy Tibor, ki egész délután már a rossz lelkiismeret idegességével észlelte, hozzá hajolva, aggódó hangon kérdi, nincs-e rosszul?

Nem vagyok, de valami nagyon komolyat szeretnék magának mondani és főleg bocsánatot kérni, — mondja a leány elhaló hangon.

— Bocsánatot kér tőlem ? — mondja Tibor elpirulva, —- ugyan miért? hisz maga soha sem tesz semmit, a mi nem lenne jó, édes angyalom !

A leány egy különös pillantást vet reá. melyet Tibor nem tud megérteni, van benne szerelem, kín, bánat, büszkeség, de főleg egy végteleö resignatió; azután tagaeólag int fejével.

Tibor megragadja a kis hideg kezet és megcsókolja.

— Hisz maga mindig túl.jó volt irántam, menynyit gondoltam magára ezen két nap alatt is, inig ez az ostobaság távol tartott!

Lenke fellélekzik, hátha megbánja Tibor tettét, most mindent megmond és őszinte lesz ? Akkor még lenne remény! Akkor idővel még tudna benne bízni!

Alkalmat akar adni neki, hogy mindent megmondjon.

— De, reményiem, nem volt mindig Bandi unalmas ügyeivel elfoglalva? Miért nem tettek pár látogatást a környéken, Bandi ismerőseinél ? — kérdi, szemeit szelíd, bizalomgerjesztő tekintettel függesztve Tiborra,

Csak nem sejt valamit ? Lehetetlen, csak közönyösen és természetesen kell beszélnem, semmi támpontot sem adni a gyanúnak, —; gondolja Szentimrey és hanyagul mondja :

— Oh, dehogy! látogatásokra sem időnk, sem kedvünk nem volt. Aztán ki is van ott a környéken, nem olyan vidék az, hol minden lépésre egy kas- télyi látni !

— így mindig csak Bandi társaságában volt ?

— Csak! Bandi ever and ever.—• mondja nevetve Tibor.

Lenke tekintete egyszerre kemónynyé válik, eltűnik belőle minden más érzelem és szilárd hangon mondja:

— Én is sokat gondoltam magára és magam felett is gondoltam, nagyon komolyan !

— Nos és mi újat fedezett fel kettőnkön, édes ?

— Magán semmi újat, de magamon sokat! Tibor, mikor én tavaly magát arra kértem, hogy várjunk az eljegyzéssel, nem csak a miatt tettem, hogy a maga szerelme megerősödjék, hanem magamra is gondoltam. Megakartam győződni arról, ha szerelmem elég erős-e arra, hogy örömmel hagyjam el anyámat és elmenjek magával olyan messzire!

— És? — csak nem azt akarja mondani, hogy —- — szakítja félbe Tibor a rémület hangján.

— De igen! azt akarom mondani, hogy én vagyok ingatag, szerelmem nem oly erős, mint hittem! Bocsásson meg, Tibor és — feledjen el! Én nem lehetek a felesége, nem birok oly messze menni anyámtól és hazámtól — és nem is tudom úgy szeretni, mint érdemli. — fejezi be Lenke üres hangon, mintha egy ieczkét mondana fel könyv nélkül és