Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-14 / 7. szám

Utóirat: Midőn e sorokat átadtam a szerkesz­tőnek, az egy iratot adott a kezembe. Lupi bácsi kéziratára ismertem benne. „Kinyomatja Szerkesztő ur ezt jeremiádot!“ „Ki eredetiségénél fogva és mert pártatlannak kell lenni, had nyilvánuljon az ellenvélemény ha magában áll is.“ A Lupi bácsi támadására csak az a megjegyzé­sem van, hogy Lupi bácsi gazdaember s a gazda­emberek ezernyi kívánságának — mint azt Endrődi egy versében megénekelte — az ördög sem tud ele­get tenni. Riporter. # * * Igen tiszteit Szerkesztő ur! Egyszerű falusi gazdaember vagyok, a ki nem ért a szép mondásokhoz szóczikornyákhoz, — hanem megmondja mindenkinek szembe mi a véleménye erről, vagy arról. Nem tudom, közzé teszi-é soraimat becses lapjába, a vagy befüt-e vele a kandallóban, de már ha feltettem magamban, hogy kibeszélem magain, hát csak elmondom, a mi a lelkemet nyomja. Négy hete, hogy feleségem gyilkos szemekkel ül­dözi pénzes tárczámat; selyem ruha kell-neki, leányom­nak pedig valami képes könyvből kibéczézett jelmez és menni kell a február 6-iki bálra, a mit a fehérke­reszt és a nőegyesülef rendez. A feleségem azzal ke­csegtet, hogy nagyszerű mulatság lesz, és a leány abban a korban van mikor mutogatni kell: ime, az én leányom, helyén van a keze, lába, nincs májfolt a karjain, nem is aszkóros. No meg — hozzá tette az asszony — talán mindjárt lehet is valami jó ismerkedés is.; hiszen a vármegye fiatalságának szine-java mind-mind rendező. Mi tagadás benne, — hatott rám az asszonyi szó, és a bugyeláris megnyílt és alaposan meglapult. — Node mindegy, tán igaza van az asszonynak — annyi fiatalságban majd meg akad a szeme valakinek az én fruskámon is. Es 6-án befogtunk a nagy kocsiba és behajtottunk a Pannóniába, korán, hogy még éjjeli szállást kap­hassunk. Az asszonyok készülődését nem szeretem nézni, — addig hát mig felkészültek — magam a Herczben dicsértem az árpalevet. Kilenczkor kezdődik a bal, gondolom illik egy fél órával előbb elmenni, de az asszony szerint nem ez az úri mód. Az okosabb en­ged és lehetett V2IO óra, mikor karomat nyújtottam feleségemnek ; a kis fruska remegve a könnyű öltözet­ben, előttünk lépdelt türelmetlenül. Még egy utasítást kaptam az aszonytól, azt mondta: „ha belépünk a terembe, — te öregem a pénztárhoz mégy, mig mi — már mint az asszony és leányom, — majd a rendezők karjain helyezkedünk el, — és te elmehetsz az etterembe, ott diskuralhatsz a szünóráig, — addig semmi szükség sincs rád.“ — És én igy is jártam el; a terembe lepve, — elenged­tem nőmet, megváltottam a családjegyet, és nyugod­tan indultam a mellék szobába felteritett fehér aszta­lok felé, — midőn egyszerre valaki váltamra teszi ke­zét ; — megfordulok, hát a feleség haragos szemek­kel rám szól: maradj. — No itt baj van, — gondo­lom magamban, — de kérdezni nem merek; — lányomra tekintek, — hát könyny csillog szemében ! De már ekkor megjött a szavam : mi ez aszony, — mi bánt titeket? — Nem látod, hogy senki sem törő­dik velünk? — mondja hites párom. Ahá ' Csakugyan! Hát hol vannak a rendezők? keresem őket mind a két szememmel, — mig megakad tekintetem egy kis cso­porton, hol öt-hat fiatal ember kék szallaggal balkar­jukon nagyon el vannak mélyedve valami — bizony­nyal igen érdekes — diskursusban. Hát mi talán nagyon korán jöttünk, gondolom magamban és bevezetem családomat a fehér aszta­lokhoz ; hajh! megint rossz gondolat volt; mert nem lehet leülni, — minden hely el van foglalva: fiatal emberek ülnek és koczintgatna';. Egy ismerőst találok köztük, megszólítom: te is itt vagy öcsém ? — Hogy ne volnék itt uram bátyám — válaszol vissza, — hát nem látja, hogy rendező vagyok ; — és megmutatja kékszallagos balkarját. Mi a szösz! ? Hát most már ez a módi ? — ej­nye be megvénültem ! Az én időmben a rendezőnek egész más kötelességei voltak. Denique 1 én tánczoltam az első négyest a fele­ségemmel, — meg a másodikat is; — leányomnak a jó szerencse hozott tánczost eleget, — de egyiknek sem volt kék szallag a balkarján. Most hát azt szeretném, ha kedves tekintetes szerkesztő ur megírná nekem és be is teszek levelembe egy öt krajczáros markot, — én vénültem-e meg, — vagy a világ lett az okosabb ?! Becses válaszát várja egy vidéki régi ember. KÜLÖNFÉLÉK. * Vármegyei közgyűlés. Ungvármegye törvényhatósági bizottsága ez évi első rendes közgyű­lését folyó hó 26-án, délelőtti 10 órakor kezdve tartja meg. Ezen közgyűlés tárgysorozata: — 1. Alispáni jelentés a törvényhatóság és a közigazgatas állapotá­ról. 2. Ministeri leiratok és rendeletek Sztrajnyán köz­ségnek Zemplénvármegyéhez kérelmezett csatolása ügyé­ben, a folyó évi ujoncz-állitas előmunkálatainak foga­natosítása tárgyában és más ügyekben. 3. Községi költségvetések és számadások. 4. Alispáni előterjeszté­sek a járási kézbesítői állások és az ebadó megszün­tetése tárgyában. 5. Különböző jelentések, továbbá felebbezések, kérvények, átiratok és más előfordulható ügyek. * A felvidéki nép érdekében. Firczák Gyula munkácsi püspök által megindított mozgalom szélesebb mederbe jutott. E hó 9-én annak a négy vármegyének országos képviselői, a mely kárpátalji megyék területén a szegény ruthénség lakik, értekez­letre gyűltek a képviselőház elnöki társalgójában s meg­hívták maguk közé a ház három előkelő zsidó-vallásu tagját, Ghorin Ferenczet, Neumann Ármint és Mezei Mórt. E három képviselőn kívül jelen volt az értekez­leten Urányi Imre, Lónyay Sándor, K. Jónás Ödön, Nedeczcy János, Szaplonczay Miklós, Szent-Pály Jenő, Nyegre László és Barta Ödön. fiz értekezlet azért hívta meg a tanácskozásra Chorint és két társát egyfelől, mert a ruthénség közt igen nagy százalékban lakik a zsidóság s különösen az Oroszországból kiül­dözött s Galicziában megélni nem tudott zsidóság, a mely szintén igen szomorú helyzetben van ; másfelől pedig azért, mert a múlt értekezleten konstatált egy­két tényről egy hírlap oly formában számolt be, a mely­ből egyesek a ruthének segítségére megindult mozga­lomnak antisémita tendenciákat tulajdonítottak. Szük­ségesnek látták tehát azt, hogy ezzel a fölfogással szem­ben, a humanisztikus és hazafias mozgalomnak támo­gatókat nyerjenek a zsidóság kiválóbbjaiból is. Az ér­tekezleten Urányi Imre elnökölt, a ki több felszólalás után kimondotta határozatképen, hogy az értekezleten fölhangzott fejtegetések fölhasználásával lészen elkészí­tendő a memorandum, a melyet egy közelebbi értekez­leten olvasnak föl. * A nőegyesület s a fehér-kereszt ung­vári fiókja által a folyó 1896. évi február hó tí-án rendezett jelmez-bál — mint lapunk más helyén el­mondjuk — egyike volt a legsikerültebbeknek és a jótékony czélt is eredményesen szolgálta. — Jelen­voltak : Asszonyok: Aczél Ferenczné, Bródy Sándorné, Bródy Zsigmondné, Cornides Györgyné, Csuha Sán­dorné, Dőry Józsefné. Fankovics Sándorné, Fuchs Ig- náczné, Grabovszky Romanné, Holländer Józsefné, Ivántsy Lászlóné, Krémer Gyuláné, mint spanyol czi- gánynő, Kelen Gusztávné, Kovács Adolfné, Kment Oszkárné, mint uzsoki orosz asszony, Komjáthy Ti- hamérné, Lüley Sándorné, Lám Sándorné, Lesztó- kay Béláné, Medreczky Istvánná, Mijó Kálmánná, Mer- melstein Lipótné, Nemes Emilné, Novák Endréné, Nehrebeczky Györgyné magyar díszben, Nyomárkay Edéné, Öesterreicher Jakabné, Pribék Pálné, Popo- vics Miklósné, Rózsay Rezsőné, Róth Adolfné, Róth Zoltánná, Seidler Lipótné, Szirmav Józsefné, Szmte- csányi Gyuláné, Tabódy Jenőné, Török Hermina grófnő, Tüchler Sándorné, Virányi,Sándorné, Weinberger Zsig­mondné. Leányok: Aczél Anna és Ida, Cornidesz Anna mint czigányleány, Cornidesz Mariska, mint éjjeli őr, Csuha Malva, Csák Ilonka (Egyekről) mint franczia pasztorleány, Dőry Ilona, mint festő, Fankovics Ilona, Fejérváry Sarolta, Grabovszky Berta és Jolán, Ivántsy Margit, mint szitakötő, Izdenczy Zelma (Eperjesről) mint kártyavető czigánynő, Kelen Irma, Lám Irén, Lám Mar­git mint czigányleány, Mijó Etelka és Sarolta, Mihaj- lovics Ibolya, mint Diana, Novák Magda, rococo jel­mezben, Pribék Sari, mint rococó, Rózsay Margit nor­mandiai viseletben, mint czigányleány, Rózsay Aranka mint Piroska (Rothkäpchen), Róth Hermine, Seidler Emma, Szmrecsányi Paula, mint elszászi nő, Tabódy Ida, mint olasznő. Török Marianne grófnő mint bre- tagnei nő, Vécsey Mária bárónő. * Kinevezés és áthelyezés. Rásky Elek nagy-bereznai kir. járasbirósági telekkönyvvezető az ungvári kir. járásbírósághoz helyeztetett át, — nagy- bereznai kir jbirósági telekkönyvvezetővé pedig Ne­mes Árpád munkácsi kir. jbirósági segédtelekkönyv- vezető neveztetett ki. * Lelkész-választás. Az ungvári ev. ref. egy­házközség ma, vasárnap, a délelőtt 10 órakor kezdődő Istentisztelet befejezése után fogja a megüresedett lel- készi állást választás utján betölteni. * Eljegyzés. Szilágyi Sándor n.-kaposi szol- gabiró e hó 7-én jegyezte el Rózsay Margit kisasz- szonyt, Rózsay Rezső m. kir. főerdész leányát. * Képviselő-testületi tagok értekez­lete. Ungvár város képviselő-testületének tagjai közül Dolobács Pál, Ferderber Vilmos dr., Gaar Iván, Glück Jakab, Groszmann Péter, Hampel János, Holländer József, Ivántsy László dr., Jäger Bertalan, Mihalics Janos, Molnár Mór dr., Podlussányi Ottó, Reismann Ignácz, Timkó Janos, Vágner Emánuel, Vojtkó János és Zipszer Mór értekezletre jöttek össze e hó 7-én az ipartestület helyiségébe, azon czélból, hogy a képviselő- testület tagjai között némi szervezetet létesítsenek. Az értekezlet többek hozzászólása után kimondotta azt, hogy szükségesnek, helyesnek és czéfirányosnak tartja azt, hogy fontosabb ügyek tárgyalása előtt a képviselő- testületi tagok előértekezletre jöjjenek össze, a napi­rendre tűzött ügyek kellő megismerése s lehetőleg egy­hangú határozatok hozása czéljából. Az értekezlet az összejövetelek elnökévé Molnár Mór drt, jegyzőjévé Gaar Ivánt választotta. * Előléptetések. Az ungvári kereskedelmi és iparbanknal Weinberger Zsigmond volt könyvelő és titkárnak vezérigazgatóvá történt megválasztatása foly­tán az intézet igazgatósági tanácsa’e hó 12-én tartott ülésében a titkári állást a pénztárnokihoz csatolván, — erre Holländer Zsigmond pénztárnokot és a könyvelői állásra Tüchler Károly segéd-könyvelőt választotta meg. Segéd-könyvelő Weinberger Gyula lett. * Szolgát ápoló gróf czím alatt az amerikai Magyar Híradó a következőket közli: Hadik Sándor gróf, ki az amerikai előkelő társaság egyik kedveit alakja, nem kevés feltűnést kelt éppen most azzal, hogy hű szolgáját, Szokoly Józsefet betegségében ápolja. — Szokoly már 12 év óta szolgálja hűen gaz­dáját, Hadik Sándor grófot. A múlt kedden egy bal­esetnek lett Szokoly áldozata, a mennyiben egy 6-ik avenuei „cár“ elütötte s eme ütésnél jelentékeny sérü­léseket szenvedett. — Az angol lapok rettentően cso­: dálkoznak a felett, hogy egy nemes ember szolgájának betegápolója legyen, holott éppen nem csodálatra méltó, ha meggondoljuk, hogy ez egy oly vonás, mely csak azt bizonyítja, hogy az, a ki azt gyakorolja, valóban nemes. * Szélhámos spanyol. A napi sajtóból eléggé ismeretes dolog, hogy Basante Ivánt, volt barcelonai lovassegi kapitányt, a törvényszék dezertálásért és 400.000 peseta elsikkasztasáért 15 évi várfogságra Ítélte. Ezt az esetet valami „Eduardo Cutroneo“ nevű spa­nyol a legnagyobb szélhámosságra használja fel s az utóbbi időben szinte elárasztja Manyarországot érzelgős hangon irt leveleivel, a melyekben a legravaszabb me­sékkel akarja az emberiség könnyen hivő részét be­csapni. Ungvárt Hazslinszky Lajos városi írnok is kapott e szélhámos spanyoltól négy nagy oldalra ter­jedő német szövegű levelet, a melyben arra szólítja fel, hogy segítene az elzárt kapitánynak visszaszerezni az elsikkasztott pénzből Ungvár környékén elásott 650.000 frankot. A fáradtságáért a kapitány nevében felajánlja neki az összeg egyharmadát és egyelőre nem kér egyebet, csak annyit, hogy a kapitány leánya ré­szére — a kinek a kincs kiásatásánál jelen kell lennie — küldje be az útiköltséget. — Hogy Hazslinszky a kért útiköltséget el nem küldötte, azt, azt hisszük, nem is volna szükséges külön kiemelnünk. * A kereskedelmi minister és az ipa­ros-szövetkezetek. A kereskedelmi m. kir. minister a képesítéshez kötött kézműipar fejlesztésére és külö­nösen a kézműiparos-szövetkezetek alakítása és olcsó hitellel leendő ellátása érdekében — a cselekvés terére lépett. Rendeletben tudatja ezt a törvényhatóságokkal s ugyané rendelettel egyúttal felhívja azokat, hogy a terü­letükön létező ipartestületek száma, népessége s va­gyoni helyzetéről, valamint azoknak a kézműipar fej­lesztése és a testület tagjai helyzete javításának érde­kében eddig kifejtett tevékenységükről az elsőfokú iparhatóságok utján az általa megküldött kérdő-íveken 8 nap alatt jelentést tegyenek. * Az ungvári kir. kath. főgimnázium kebelében működő és Szieber Ede kassai tankerületi főigazgató védnöksége alatt álló Gabelsberger-Marko- vics gyorsiró-kör, fennállásának 25-ik évfordulója alkal­mából, 1897. évi február hó 21-én tánczmulatsággal egybekötött ünnepélyt rendez. Este 8 órakor a torna- csarnokban tánczmulatság, melyre belépő-díj szemé- lyenkint 1 korona, család-jegy 3 korona. — A délelőtt fél 11 órakor tartandó ünnepély sorrendje: 1. Zene. Előadja: az ifjúsági zenekar. 2. Elnöki megnyitó. 3. Ének. Előadja: az ifjúsági énekkar. 4. Gyorsíró-verseny. 5. Az ungvári főgimnaziumi Gyorsiró-kör története. Felolvassa: Kaminszky József Vili. o. t. 6. Titkári indítványok. 7. Ünnepi óda. Szavalja: Hegyi Mihály VIII. 0. t. 8. Ének. Előadja: az ifjúsági énekkar. 9. Elnöki zárszó és a verseny eredményének kihirdetése. 10. Zene. Előadja: az ifjúsági zenekar. * Nő-díjnokok. A kassai kir. itélő-táblai elnök­től oly körrendelet érkezett a kir. járásbíróságokhoz, hogy díjnoki szolgálatra erre alkalmas nők is felfogad­hatok. Ezen nők azonban a táisadalomban őket meg­illető előjogokat hivatali főnökeikkel szemben nem ige­nyelhetik és az érvényben levő szolgálati szabályokhoz mindenben alkalmazkodni tartoznak. * Felolvasó-este. A kath. kör harmadik fel­olvasó estéjét ma vasátnap, e hó 14-én, délután 5 órakor tartja a tanitó-képző földszinti nagytermében a követ­kező műsorral: 1. Magyar népdal-egyveleg. Czimbal- mon előadja: Szabó Eumén főgymn tanár. 2. Szűz Mária méhei, Mindszenty Gedeontól. Szavalja: Szemár László. 3. A Megváltó. Drámai költemény 6 jelenetben. Irta és ismerteti: Fülöp Árpád főgymn. tanár. 4. A fogoly lengyel, Csengery Gusztávtól. Előadja : Huszka Mariska 5. A babona vallási és társadalmi szempont­ból. Felolvassa: Roskovics Emmánuel főgymn. hittanár. * Tűzoltói szertár. A legutóbb tartott város* közgyűlésen a közgyűlés oda utasította a tanácsot, hogy az 1898. évi költségvetésben egy állandó és fűt­hető tűzoltói szertár felépítési költségeinek fedezetérő gondoskodjék, mert a jelenlegi állapot, hogy 6—71 h idegben a tűzoltó-szerek hasznavehetetlenek, — tart­hatatlan. * Szabályrendelet - módosítások. Mert Ungvár város szervezeti és egyéb szabályrendeletei már nem felelnek meg kellőkép a czélnak s egyes újabb hivatalok felállítása által azok sok tekintetben félremagyarázásokra adnak alkalmat és sokszor egy­mással ellenkezésbe jönnek, — a városi képviselő-tes­tület elhatározta azok módosítását, — a jelenlegi vi­szonyok figyelembe vételével. A módosítást eiőkészitő bizottság a legközelebbi közgyűlésen fog megválasztatni. * A Fehér Hajó-épület, városunk e szégyen­foltjának újra építése ismét napirendre került. Blau miskolezi épitész-mérnök adott be erre vonatkozólag terveket a város tanácsához, a hol — a mint értesü­lünk — Blau tervei kedvező fogadtatásra találtak. * Az ungvári könyvnyomdászok táncz- vigalma, mely ma este tartatik á Pannonia-szálló emeleti termeiben, — igen látogatott és sikerültnek ígér­kezik, a mi — tekintve egyrészt a mulatság czélját, másrészt, hogy a rendező nyomdászság minden egyes tagja kitűnő tánezos — előVe látható volt. * Meghívás. A „Csap és vidéke méhészkor“ február 25-én Ungváron közgyűlést fog tartani, melyie a kör tagjait, valamint a méhészet iránt érdeklődőket van szerencsém tisztelettel meghívni. — A közgyűlés helye és tárgyai e lap következő számában fognak küzöltetni. Csap, 1897. febr. 10. Bacskay Sámuel, a méhészkor elnöke. * Panasz a postai kézbesítés ellen. Lapunk egyik olvasójától hosszabb panasz levelet vet­tünk, az ungvári m. kir. posta- cs távirdahivatalnál nemrég cletbeléptetett azon kézbesítési mód miatt, mely szerint a közönséges és ajánlott levelek elkülönítve kézbesittetnek az értékküldeményektől. Eddig ugyanis 4 levélhordó nyert alkalmazást a város belterületén, akik mindegyike az összes postai küldeményeket kéz­besítette, s igy a levélhordó megjelenése alkalmával u

Next

/
Oldalképek
Tartalom