Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-02-14 / 7. szám
7. SZÁM XXXV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1897. február 14. SZERKESZTŐSÉG . Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden köziéin ;ny, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 2 > Egyes szám II) kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely é. Illés könyvnyomdájába) küldendők. « Nyiittér soronként 20 kr. » UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A kibontakozás útja. Újból a gazdasági ismétlő-iskolákról szól az ének. „Gordiusi csomó* ozíra alatt irt s e lapok folyó évi 4. számában közölt czikkemben bővebben fejtettem ki a gazdasági ismétlő-iskolák czólját s azon irányt, mely felé e?en intézménynek törekednie lesz feladata. Ezúttal foglalkozni kívánok a kivitel módozataival. Kifejteni részletesebben ama nézpon- tokat, melyek a szőnyegen levő dolog kivánalmas lebonyolításánál szem előtt tartandók. Lássuk különben e pontokat. 1. Uj intézménynek tűnik fel a gazdasági ismétlő-iskola. Legalább ilyennek nézi majd a város, a község lakossága, daczára annak, hogy itt tulajdon Képen az ismétlő-iskolák gyökeres reformálása van czélba véve. Uj intézménynyel uj teher. Ez már magában véve elegendő arra, hogy az adókkal nyakig terhelt gazdálkodó közönség ellenszenvét fölkeltse a gazdasági ismétlő-iskolák iránt. Mk sem természetesebb, mint hogy ily körülmények között a magyarázatnak főbenjáró szerepe van. Alit, hogyan és mily eszközök igénybevételével c/éloz a gazdasági ismétlő-iskola? Ez az, a mit világosan kell megértetni a néppel, mielőtt egy-egy községben a gazdasági ismétlő-iskola ügyét elbírálni lenne szándékunkban. A helyes magyarázat nyomán jár aztán az eszme népszerűsítés; e, ezt pedig az általános érdeklődés követi, mi nélkül sikert várni teljes lehetetlenség. Hogy kik lennének a hivatott magyarázók s hogy az eszme népszerűsítése kiknek állana tisztekben? — erre igen rövid a feleletünk. Minden magyar honpolgárnak, a ki erre hivatottságot érez magában s a ki úgy a maga, mint a magyar gazdaközönség érdekeit melegen szivén hordja. Nem lehet eléggé méltányolni — különösen falun — , ha pl. egy-egy tekintélyesebb földbirtokos, erdész, pap, tanító, jegyző, vagy gazdász stb. állnak a mozgalom élére. Ezek egyöntetű, tapintatos közreműködése mellett csaknem lehetetlen, hogy az ige elöbb-utóbb testet ne öltsön. Úgy, de az idő pénz. Sietnünk kellene. Évtizedek mulasztásait nem lehet ugyan egy szempillantás alatt helyrepótolni. Ámde a tespedés, vagy huzavona, ki tudja, nem vezetné-e katasztrófa elé az ügyet? Az a kérdés: mi lenne hát ez idő szerint a legsürgősebb tennivaló? Az uj1* intézménynek miként nyerhetnék meg a közbizalmat annyira, hogy túlessünk a kezdet nehézségein s már a közeljövőben felállithassunk és berendezhessünk nehány gazdasági ismétlő-iskolát ? Nincs lehetetlenség az ég alatt. Ez sem az. Csak nézzünk utána a dolognak. Lépjen sorompóba vármegyénk értelmisége, hogy a helyes magyarázat kapcsán ezen életrevaló eszme minél szélesebb körben elterjedjen. Legyen a központ vármegyénk törvény- hatósága A főintózés szálai innen induljanak ki s ide térjen vissza minden, mi az ügy kapcsán felszínre kerül. Nagyjaink érdeklődése már magában véve is félsiker; inig ezek 'közönyössége mellett a biztosra vélt nyereség is előbb utóbb káros veszteséggé fajulhat Épp eme szempontokból nem kellene kicsiny- lenünk a községekkel való előleges tárgyalásokat sem. Ezeknél is szakavatott s az ügy iránt lelkesedni tudó embereknek kell közreműködijiök. Főszolgabíró, kir. tanfelügyelő, fatenyósztési biztos, vagy felügyelő, egy vidéki tekintélyes gazdász-földbirtokos s egy szakértő tanító mind helylyel bírjon a községgel tárgyalandó bizottságban. »W főszolgabíró a jogi. a tanfelügyelő s tanító a tanügyi, a fatenyésztési felügyelő és gazdász pedig a szakbeli szempontokat bírálhatná el s együtt az Hr de keltek mindennemű kérde/.ősködéseire adhatnának' világos és tiszta feleleteket. 2. A helyes magyarázat után figyelmes tekintetünknek mindenesetre a jelenlegi ismétlő-iskolákra koll esni. Ezzel jöjjünk tisztába, hogy a gazdasági ismétlő-iskolához hidat készíthessünk. Első tennivalónk e tárgyban az 18fi8-ik évi XXXVIII t.-cz. 50. s ennek kapcsán a községi faiskolákról szóló 1894. évi XII. t.-cz 43—49. §§-ainak szigora végrehajtása. Nem úgy azonban, hogy — mint eddig történt — semmiből akarjunk valamit. A tanítót minden díj nélkül kötelezzük az ismétlősök tanítására, Nem. Ez egy jottányival sem viheti előbbre az ismétlő-iskola ügyét. Ki kell mondani törvényileg, hogy az ismétlő-iskolák vezetéséért külön tiszteletdíj jár. Meg kell állapítani e tiszteletdíj minimumát s egyidejűleg biztosítani a tanítót, hogy a faiskola jövedelmének felerésze [szintén az ismétlősök oktatóját illeti meg. Az ismétlő-iskoláknak ily irányban való fejlesztése többszörös nyereséggel jár. Egyfelől az 1894. évi 48,000. sz. kormányrendelet C) mellékletében megállapított községi faiskolai tantervet keresztül vívón, — az ismétlő-iskoláknak gyakorlati jelentőséget biztosítunk. Másfelől lelket öntünk a tanításba. A tanító az ismétlő-iskola vezetéséért járó tisztelet- díjban s az ezen iskola felé fordult általános érdeklődésben fáradozásainak legalább parányi részben való méltánylását látván, teljes erejéből igyekezni fog a törvény által eléje szabott kötelmeknek megfelelni. De nem kicsinylendők a nevelós-oktatástani szempontok sem. A gyermeknek 12 — 15 éves korában van legnagyobb szüksége gondos kezekre. Ez a kor alakítja ki az ember jellemét s az akarat irányításának főbb motívumai is e korban nyernek határozottabb jelleget. Magára hagyatva a fogékony gyermeki lélek, ki lesz téve a véletlen hatásoknak s a környezet télszeg, sokszor testet-lelket mételyezo egyoldalú nevelésének. E kor hág nyakára annak a kevés népiskolai tanulmánynak és ismeretnek is, mi hat évi odaadó munkásság és kitartó szorgalom eredményeként felmutatható* volt. Mert hisz régi igazság, hogy az ismétlés anyja a tanulásnak. Ha tehát komolyan kívánja a társadalom, hogy az iskola jótékony hatását minden irányban érvényesítse : biztosítsuk számára mindazon eszközöket és módokat, melyek a sikert föltételezik. Meg kell hozni úgy az erkölcsi, mint anyagi áldozatot, még ha nehezünkre esnék is; mert annyi bizonyos, hogy a krajezárokat, melyeket sznkmarkulag tanítón és az iskolán takarítunk meg, forintokban kell majd visszafizetnünk a társadalmi kinövések nyesegetése alkalmából. 3. Ezekkel tisztába jtre, a tanítók szakszerű kiképeztetésónek kérdése tolul előtérbe. Főbenjáró tényező ez a gazdasági ismétlő-iskolák szervezésénél. Szakavatott ember félannyi fáradtsággal játszva érheti el a sikert, mit kontár kezek nagy megerőltetés árán sem képesek felmutatni. Vigasztalás, — Az >Ung< eredeti tárczája — Irta : TABÓDY IDA. Mély nyugalom és csend uralkodik a szobában, melyben a beleg fekszik, de nem alszik ; szemei nyitva vannak, merően néz maga elé, — gondolkozik. Nem voltak vidám gondolatai, mert gondteljessé, szenvedővé tették e komoly, szellemes női homlokot. Gondolkozik a múlton s a jelen fájdalmainak súlyát százszorosán érzi. Egyetlen nővérére gondol, kit mindenek felett szeret s a ki nélküle egyedül marad. — egyedül, annyi ember között. Fájdalmasan telsóhajt, párnái közé temeti arczát, hogy tel ne kiáltson a nagy fájdalomtól. — Maga előtt látja egész lefolyt életét. Csak ketten voltak: ő, Alice, és nővére, Mária. Szüleiket kora gyermekségükben elvesztették, s a két gyermekleány minden rokon, minden vagyon nélkül magára marad. Nem volt senkijük, kitől tanácsot kérhettek s kinél otthonukat fellelhették volna. Kísértetiesen, ijjesztően megjelent előttük a létért való küzdelem, s az életnek két útjára mutatott. Görönygyös volt az egyik nagyon, s a görönygyös ut sokáig tartott, de egyszerre kezdtek a görönygyök kisebbedni, végül egészen eltűntek, s az ut simán, egyenesen vezetett tovább az életen. A másik ut sima volt, szélein fák zöldeltek, virágok nyíltak; igy ment tovább ez az ut simán gazdagon íölékesitve; egyszerre megszűnik, — előtte van az örvény, a melybe vezetett az élet örvénye. Alice megfogta nővérének kezét, határozottan, habozás nélkül rálépett a görönygyös útra. Nehéz idő következett ekkor a két fiatal, élettapasztalatlan leányra, s gyenge vállaikra súlyosan nehezedett a létért való küzdelem. Egymásután érték őket a szenvedések, gond és fájdalom; de mindezektől nem rettentek vissza, nem léptek át a sima ékes útra, küzdöttek tovább egymást bátorítva, egyik a másikért. . . A szenvedés volt mesterük, ez tanítóba meg őket az élni tudásra, ez tette még erősebbé jellemüket, ez növelte ambitiójukat. — S az igazi genie soha sem maradhat elrejtve, előtör az, legyen bárhova rejtve, legyen szegényes kunyhóban, vagy palotában, az isteni szikra kipattan s tényét szerte árasztja. A két nővér nagy szellemi tehetséggel volt megáldva s ez nem maradhatott elrejtve sokáig, s a különben oly részvétlen, oly szívtelen emberek bizonyos csodálkozással, a melybe némi tisztelet is vegyült, bámulták a két nő szellemét, akaraterejét s jellemét. Örültek, ha valami kis szolgálatot tehettek nekik, örültek nyájas mosolyuknak, szívélyes szavaiknak, melyekkel jutalmazták őket. Utjokról kezdtek a görönygyök eltűnni s ők mindinkább közeledtek ahoz az utszéli sziklához, mely a göröngyök eltűnése után tűnt elő, s a melyre fényes arany betűkkel volt kivésve: nyugalom. Most már mindinkább közeledtek ehhez, a hosszas kitartó küzdelem meghozta gyümölcsét s immár rá léphettek a nyugalom útjára, megtalálták a nyugalmat, melyet annyi ember hiába keres. . . . Egymást szeretve, egymásért élve, örültek életüknek, nem hiányzott nekik senki, semmi. Mindent feltaláltak egymásban, s úgy érezték, hogyha elválasztaná őket a kegyetlen sors, vagy elragadná egyiket a kérlelhetetlen halál, a másik mindenét, mindenét vesztené el. Néhány hétre mégis el kellett válniok. Mária külföldre ment, hogy mint zongora művésznő hangversenyeken szerepeljen. Alice-nak itthon kellett maradni, körülményei ne i) engedték meg, hogy nővérét elkísérje. — Pedig mily sivár volt az élet nélküle! de már nem kell sokáig nélkülöznie őt, Mária visszatér nemsokára, vissza hozzá, hogy megpihenjen diadalai után, melyekről oly elismeréssel, lelkesedéssel írtak a lapok, s a melyek oly jól eső örömmel töltötték el a szerető nővér szivét. Lapunk mai száma S oldalra terjed. Alice egy napon fáradtan jött haza sétájából, munkájához akart fogni. Most egy uj regényen dolgozik, a melylyel Máriát akarja meglepni. Utolsó müve oly nagy lelkesedéssel lett fogadva mindenütt, oly nagy kitüntetésekben részesítették a 'kiváló magyar írónőt,« hogy e siker s azon gondolat által buzdítva, hogy Máriának örömet szerez, egy uj regény megírásához kezdett s már a befejezést akarta megcsinálni. íróasztalához ült, de képtelen volt a munkára, szemei előtt minden elhomályosult, rémülten tapasztalta, hogy beteg, még hamar orvosért küldött, aztán már nem volt ereje, eszméletlenül elterült a szőnyegen. Midőn magához tért. ágyában talalta magát, a borzasztó főfájás elbénitotta teljesen erejét, . . . de csitt! . . . beszédet hall a szomszédszobából, telül ágyában, kezét fejére szorítja s a vér meg tagy ereiben midőn hallja az orvos szavát szobaleányához: ». . . . tehát az őnagysága nővére már Bécsben van, mindenestre sürgönyözzenek neki, mert nem állok jót érte, — egy-ket nap még elölhet. Őnagysága erősen meghűlhetett, mert veszedelmes lejtifusza van. . . .« Aléltan roskad vissza párnáira. Egy két napig még elélhet ... ezt hallja minduntalan. Mária! — sóhajtja fájdalmasan —, Máriám! Hát el kell hagynom őt!? Irgalmas Isten, tekints reám, könyörülj rajtam. Úgy rendelted, hogy el kell már hagynom a töld :t, s nekem nincs jogom, nem szabad akaratod ellen zúgolódni. Oh, de Mária, egyetlen nővérem, mit fog csinálni, ha én nem leszek többé, egyedül marad, egyedül, teljesen egyedül. S az emberek? oly hidegek, önzők, részvétlenek, körülveszik c’t dicsőségében, de vájjon mellette lesznek-e fájdalmában ? És ha ra nehezedik az élet keresztje, ki lógja bátorítani, lm én nem leszek többé, kiért (og élni,
