Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1896-08-02 / 31. szám
31. SZÁM XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. augusztus 2 SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. V szerkesztőhöz intézendő minden közle .nény, mely a lap szellemi részét illeti L i velek csak bérmentesen fogadtatna^ Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 krt HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A hazai ipar támogatása. Mindnyájunk előtt ismeretes az a mozgalom, melyet nehány szélsőbaloldali képviselő indított meg. A Kossuth L'ijos-fóle „vódegylet“-et akarják életre kelteni ; a „honi“ jelzőt kívánják ismét forgalomba hozni. Miután ez a lényegében politikai és pedig pártpolitikai mozgalom a társadalomra kíván támaszkodni, helyén való dolognak találjuk, hogy most, a politikai szélcsend idején, mint társadalmi lap, mi is hozzászóljunk a dologhoz, hogy ha majd a „honi ipar“ támogatásának jelszava végig vonul a hazán, közönségünk kellő tájékozottsággal határozhassa el magát. Mielőtt az uj „honi“ jelszóra térnénk, pillantsunk viss-a a 40-es évek „honi“ mozgalmára. Abban az időben az a nagy gondolat foglalkoztatta az ellenzéket, hogy a középkor politikai és társadalmi intézményeinek békéiből az országot kiszabadítsák, s modern indusztriális állammá tegyék. Ipart akartak teremteni s hogy czélt érjenek, a keletkező ipari vállalatok termékeinek f> gyasztó közönségről kívántak gondoskodni. így keletkezett Kossuth Lajos hatalmas szavára a védegyleti mozgalom, mely mesterséges utón törekedett lendületet adni a még akkor csecsemő korát élő honi gyáriparnak. S a mozgalom nem is maradt teljesen sikertelen, a „honi“ jelszó lehatolt a Dép legalsó rétegéig. A köznép ugyan nem hazaflságból vette a „honit“, hanem vette azért, mert bizonyos készít menyek, a melyek e jelző alatt forgalomba jöttek. divatosakká lettek. Az a bizonyos fokú siker, melyet az akkori mozgalom eredményezett, több kedvező körülmény összejátszásának volt köszönhető. Nevezetesen : annak, hogy a közönség vezetőt tényleg hittek abban, hogy a keletkező gyáripar s erősödő kisipar támogatása által hazafias kötelességet teljesítenek, ine’y kötelesség teljesítésére erősen ösztönözte a közönséget a kornak eszményi törekvése s önzetlen szelleme, mely áldozathozatalra is képesítette még a gyengébb jellemeket is ; köszönhető a részleges siker másodszor annak, hogy egy Kossuth Lajos ál lőtt az ólén. Az eredmény azonban akkor sem felelt meg a várakozásnak ; a „honi“ ki ment a divatból, mielőtt a katasztrófa megfosztotta volna a nemzetet önrendelkezési jogától A felbuzdulás meglankadt, az érdek föléje kerekedett a hazafiságnak s a „honi“ csak annyiban maradt a piaczoo, ameny- nyibeu a neiu honival minőség és ár tekintetében kiállotta a versenyt. S a mozgalomnak nem is lehetett más vége. Azt megteszi az ember hazaflságból, hogy a veszély óráiban vagyont és vért áldoz, hanem hogy folytonosan károsítsa önmagát, ilyen hazafisíg nincs sem nálunk, sem másutt. Sok igazság rejlik a pozsonyi országgyűlés felbuzdulását persifláló megjegyzésben : „Vitám et sangvinem, séd avenam non.“ Ha a nagy időkben ilyen sorsa volt a nagy ember által támasztolt mozgalomnak, minő lehet annak, melyet most kezdeményeznek ? Ha a jelenlegi közállapotokat, a kor irányát megfigyeljük, készen kapjuk a feleletet. Korunkra minden egyebet rá lehet fogni, mint. azt, hogy eszményi törekvésekért lelkesül. A haza- fiságot solia sem emlegették annyira mint napjainkban, azonban éppen ez a folytonos hangoztatás és buzdítás bizonyítja, hogy maga az áldozatokr i kész honfiúi igaz érzése erősen megfogyatkozott. Anyagi kort élünk, melyben olyan mozgalomnak, melyből az egyénnek nyilvánvaló haszna nincs, pillanatnyi sikerei sem lőhetnek. Az ipari termékek internáczionális czikkek, melyeknek nincs nemzetiségük. Bármennyire hangoztatják is a hazafiságot, ebben kozmopoliták vagyunk ; különösen az a nagy közönség, mely mint fogyasztó számot teszen. A mozgalomnak tehát csak abban az esetben volna „sikere“, ha a hazai ipari termék tényleg I értékesebb lenne, mint a külföldi, csakhogy a siker a dolog természeténél fogva ez esetben nem a mozgalomé, hanem a fejlett iparé lenne. Még egy igen fontos ok van, melyet már a napisajtó is kiemelt, moly miatt a honi ipar támogatására irányuló mozgalomtól tartózkodni fog még a hazafias áldozatkészségre ily utón is kész közönség is : a , honi“ ipart támogató közönség soha nincs azzal tisztában, mikor használ hazai és mikor külföldi czikket. A kinek egy darab hazai kó- szitményü kalapja van, eladhat mellette — mint valódi hazait — 99 külföldit, anélkül, hogy a hazafias áldozatkészségére büszke magyar észrevenné, hogy be van csapva! A mozgalomnak tehát a jel{elt irányban praktikus eredménye nem lesz ; ez előre látható. Más irányban azonban nem volna meddő, teljesen czéltalan, A kisipar támogatásának volna értelme. Ilyen alakban a mozgalom legalább is akkora sikert eredményezne, minőt az első „honi“ mozgalom eredményezett. A kis existentiák védelme ma jelszó, mely keresztül húzódik egész Európán. Csak az uralkodó eszme zászlója alatt lehet sikereket felmutatni. Ha a mozgalom ilyen irányt venne, teljes lélekkel csatlakozhatnánk hozzá ; mert igazi hazafiul dgJgot cselekednénk, midőn valódi ha\ai iparterméket fogyasztanánk s a társadalom fenntartó kis polgári elemét a végenyészettől, melynek eléje néz, megmentenék, vagy legalább életét megnyujtanók. Képviselő-testületi tagválasztások. Ungvárváros képviselőtestületének kiegészítése m. hó 31-én történt meg, a választóknak eddig még nem tapasztalt érdeklődése mellett. A három kerületben összesen 745-en szavaztak le, melyből a savanyuvizi kerületre 213 a belvárosra 201 a hidontuli részre pedig 331 szavazat esik. Már a vá-’ lasztást megelőző napokban is oly élénkség uralkodott a különböző jelöltekkel biró választók között, hogy a harcz előre látható volt. Mintegy harmincz szavazó-lap forgott meg addig, mig a választás napja bekövetkezett, a választás alkalmával pedig a belvárosban 3, a savauyuvizen 4, a hidontuli része pedig 8-féle lappal történt a szavazás. A magyar nő és az ezer év. — Az »Ung« eredeti tárczáj a. — A nagy évfordulók az egyes ember, valamint a népek életében a inagábaszállás pillanatai. Álljunk meg egy perezre mi is ; feledjük el egy perezre hétköznapi apró érdekeinket; töltse be lelkünket egy perezre a legszentebb érzés, amire emberi szív képes, a hazaszeretet ; világítson ez érzés lelkűnkbe s érezzük egy perezre éltető, logantató melegét. Vessünk a múltba egy pillantást s a haza szeretete é'esilse meg szemünket, hogy tisztán lássunk hadd lássuk, hogy teljesítette a magyar nő. hivatását az első ezer évben ; melyek voltak erénye, melyeket magunkban istápo'nunk kell. ha azt akarjuk, hogy éljen és méltóan éljen e nemzet a második ezer évben is ; mert a nemzeti nagyság alapja a női erény, a hitvesek erénye, akik hü bukat nevelnek a hazának a hitvesek erénye, akik hűséges osztályosai tudnak lenni férjük sorsának s akik meg tudják érteni térjük törek* véseit; hadd lássuk hibáit is, ha voltak — hisz a gyarlóság ősi alkotórésze természetünknek — s vonja le belőlük a tanulságot, hogy tudjuk, melyek azok a hibák és gyengeségek, melyeket magunkból ki kell irtanunk, fia igaz lányai akarunk lenni hazánknak. Egy ragyogó vonása van a magyar nemzet történetének, ami legott feltűnik, mihelyt azon végig pillant az ember ; bárhogy vizsgáljuk is e nemzet múltját, nem találunk kori, amelyben a magyar nő erkölcsileg leal- jasodott volna, miként más nagy nemzetek nőivel történt a nemzeti felvirágzást követő elpuhulások korában. Nem volt kor, amely a vallást és a tiszta erkölcsöt a magyar asszonyok szivéből ki tudta volna irtani ; ha voltak, akik ellene vétettek — egy meráni Gertrud, egy Gilley Borbála, egy nápolyi Beatrix — többnyire idegenek voltak, vagy a természetnek oly torzszülötte, mint Báthory Erzsébet. Gyarló volt olykor a magyar asszony, romlott nem tudott lenni soha; a vallás és a tiszla erkölcs kitörülhetetlenül a szivébe volt Írva és szivébe volt írva a hazaszeretet. Ezért nem engedte Isten soha elveszni e nemzetet. Bármennyi vért veszített e nemzet, bármily pusztává lett a haza, bárhogy mi gtogytak fiai, a magyar nők lelkében ott égett az a szent láng, olt éltek azok az erények, amelyek a nemzeti nagyság éltető forrásai. A magyar nők hazaszeretete szinte megható; <■ részben csak Róma és Spárta asszonyait lehet melléjük allitani. Ez az érzés óvta meg erkölcseiket is. Meri a mely lélek egy nagy nemes érzéssel van tele, nem leien, önző indulatok számára nincs abban hely ; ellenben ledérré válik a nő, mihelyt a haza képe elhomályosul lelkében. Ezt mutatja minden hanyatló nemzet története ; ezt mutatja a magyar történelem is ; a Széchy Máriák s a múlt század előkelő a-szonvai, kik az udvari ténytől elvakitva, megtagadták nemzetüket és elfeledték nyelvüket, mind a hiúság rabjai voltak ; holott a Szilágyi Erzsébetek, a Loráotffy Zsuzsánnák, a Zrínyi Ilonák szivében a haza szeretetén kívül csak a családi erények számára volt hely. Van a nők jellemében még egy vonás, amely őket más nemzetek asszonyai fölé emeli s amely lényeges tényezője a magyar faj államalkotó és beolvasztó erejének : az eleven érzék s a komoly érdeklődés a nemzeti feladatok iránt s az ebből fakadó nemesebb köte lességérzet. A magyar asszony a saját parányi érdekkörébe sohasem tudott úgy elmerülni, hogy érzékét a nemzet nagyérdekei iránt elvesztette volna; a magyar Lapunk mai száma X és ivre terjed. nő mindig élettársa tudott lenni lérjének, hűséges segítője a nemzeti munkában; a saját kicsinyes vágyait mindig alája tudta rendelni egy nemes, nagy kötelességnek ; nem tud rá példát a történelem, hogy magyar asszony férjét, hogy magyar anya fiát a honfiúi kötelesség teljesítésétől visszatartotta volna ; arra azonban van példa elég, hogy ha a férj vagy fiú kidőlt, a hitves és az anya állott helyébe, sokszor a munkát, ha kellett, a küzdelmet is folytatni. A honfoglaló ősök nejei híven követték férjeiket a honkeresés hányódásaiban. Mikor a nemzetre nézve életkérdés volt a keresztény hitben való megerősödés, az Árpádok királyi asszonyai híven osztoztak a térítés munkájában s példájukkal oltották a nemzet szivébe a keresztényi erények tiszteletét ; a lelkesedés pillanatai szülték a Rozgonyi Cziczeüéket, a Dobó Katiczákat, a szabadságharcz nőkatonáit; dé mennyivel fenségesebb az a fiiadat, amelynek teljesítését egy Szilágyi Erzsébet, egy Lorántffy Zsuzsanna, egy Zrínyi Ilona vállalta magára, férfias elszántsággal küzdve végfogytig és folytatva a lérjük által megkezdett müvet. A meghasonlás korában az egyik nemzeti királyt ad az országnak ; a tudományok feledésekor a másik hajlékot állít a magyar tudománynak ; s mikor szabadságért küzd a nemzet, a harmadik annak utolsó bástyáját védi ereje fogytáig s azután a száműzetés keserű kenyerét eszi, elszakítva gyermekeitől ; de férje eszményeit nem tagadja meg soha. Férfihöse minden nemzetnek volt ; de a női állhatatosságnak ily felséges példáját nem mutatja egy nemzet története sem. De szinte ezeknél is meghatóbb a női kegyelet képe : Kanizsay Dorottya, aki éjszakának idején Mohács mezején a holtakat temeti, sirt ás az elesetteknek és könyet ejt felettük. Sok nemzet vérét itta a csatatér pora, de Kanizsay Dorottyája csak a VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
