Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1896-02-09 / 6. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. február 9 6. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeh^z-ter I. szám, I. emelet. A zc-rKeszidlióz intézendő minden közle- . ,my. mely a lap szellemi részét illeti" I veiek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. lap megjelen minden vasárnap VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ► ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A kis gazda pusztulása. ii. Miként kellene a kis-gazdák pusztulásának gátat vetni, ez a kérdés világszerte foglalkoztatja az elméket. És méltán, mert a legelőrehaladottabb ipari államokban is többségét képezi a kis-gazda osztály az egyéni erők érvényesülésének elvén nyugvó társadalom fenntartó elemeinek. A pártok versengenek egymással ezen osztály érdekeinek felkarolásában, mert ösztönszerüleg érzik, hogy azé a jövő, a leg közelebbi jövő, a kinek háta mögé ez az osztály áll. A nagyipari termeléssel annyira vele jár a szve- rializmus, mint testtel az árnyék. És a nagyipari termelést ezen árnyéka daczára sem lehet immár megszüntetni; az ipari termelésnek a régi keretekbe való visszaállítására irányuló törekvés, a tőkék fel- halmozódása és a technika előrehaladottsága mellett lehetetlen. A ki a régi jó világot akarná visszaállítani, válalkozása annak vállalkozásához lenne hasonló, a ki a puskából kilőtt golyót, utána futva, röptében akarná elfogni. A nagyipari termeléssel együtt járó társadalmi veszélyek a kisgazdaosztály fenntartásával és erős- bitésével volnának ellensulyozaudók. Ezen nagy jelentőségű társadalmi osztály megmentése és erősbitésének vágya a legkülönfélébb reczepteket hozza forgalomba. Messze vezetne, ha ezeket sorra ismertetni kívánnék; megelégszünk tehát ezúttal azzal, hogy csupán a legáltalánosabban elterjedt véleményekre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik, általánosan ismert irány hívei abban a véleményben vannak, hogy a kis-gazdának olcsó hitel kell, mely kiszabadítsa az uzsora körmei közül. Ha e mellett a kis gazda munkás, takarékos, kevés igényű, boldogulása bizonyos. .— Ez a vélemény uralkodik ez idő szerint nálunk; a külföldön azonban ez már meghaladott álláspont. Az „olcsó hitel“ kivételképen segít egyeseken; de a nagy tömegekre nézve nem volt s nem is lesz sohasem a „boldogság útja.“ Tapasztalás bizonyítja, hogy a mióta olcsóbb hitelt, (mert hiszen olcsóról nálunk ma még szó sem lehet) élvez a magyar földbirtok, azóta óriási mértékben megterheltetett. Ezrével vannak azok a községek a melyekben a kis gazdák nagy löbbsége csak 20 — 25 évvel is ez előtt nem ismerte az adóságot; ma ritka kis-gazda, a ki el ne volna adósodva. Nem állítjuk, hogy csupán az olcsóbb és könnyebben hozzáférheti hitel az oka ennek a végtelenül elszomorító jelenségnek, de hogy ennek is van benne része, az bizonyos. A példák mutatják, hogy az első helyen ajánlott recept mit sem használ, sőt siettetni látszik a beteg kis-gazda halálát. A második reczept a kis-gazda-osztályra alkalmazva még uj ; noha általánosságban nem az. Valami hit-bizomány-féle intézmény lenne ez, melynek segélyével a kis-birtok bizonyos határokig meg köttetnék, a kis-gazda proletárizálódása megakadályoztatnék. — Ez a terv a mai gazdasági viszonyok között semmi jót sem Ígér. A hit-bizományi intézmény bevált a nagy-birtoknál, de nem válnék be a I icsinynél. A nagy-birtok majorescojának van miből kielégíteni a többi örökösöket, a kis-gazda nincs ebben a szerencsés helyzetben. Nála a kielégítés olyan rázkódásokat okozna, a melyek lépteu-nyo- mou existentiáját fenyegetnék, sőt a legtöbbnek tönkre is tennék. A harmadik reczept az önsegély elvén nyugszik s nekünk úgy tetszik, hogy e{ a\ iga\i. A kívülről jövő segítség lábra állíthat ideig-óráig egyeseket, hanem egész társadalmi osztályokon csak maga az a belső erő segíthet, mely az osztályt áthatja s törekvéseit irányítja. Az igazi olcsó hitel, mely kedvező törlesztési feltételeivel meg nem öli a kis-gazdát, szükséges; de1 magában véve nem biztosítja boldogulását az összes pátriarkális erényekkel sem. A kis gardát a nagyban való termelés versenye fojtogatja ; arra kell tehát képesíteni, hogy ezzel a legveszedelmesebb ellenségével sikerrel birkózzék meg. Van e erre mód ? Lehetséges-e a törpének, az erőteleunek sikerrel küzdeni meg az óriással ? Igenis lehetséges, egyesült erővel. A kis-gazda-osztály meggyőződésévé kell lenni, hogy részére nincs segítség: önmagán kívül. Az egyes elbukik a lét vagy harczában. A kis-gazdáknak minden községben egy-egy termelési szövetkezetté kell alakulniok azzal a nyíltan kitűzött czóllal, hogy mindent a lehető legtöbb minőségben és legolcsóbban állítsanak elő és a lehető legjobban értékesítsenek. Ez a szövetkezet produkálna a kenyéradó gabona nemeken kívül mindent, a mi a mezőgazdaság köréből az ember táplálására és felruházására szükséges és a közvetítés kizárásával a fogyasztónak adná el. Minő szervezetük lenne ezeknek az egész országot behálózó, a vármegyékben gócz pontokkal,, az ország fővárosában országos központi orgánummal. saját sajtóval biró szövetkezeteknek, erről ez idő szerint nem szólunk. Ezúttal csak felvetjük az eszmét, mely ha fogékony elmékre talál, lesz alkalmunk és módunk reá, hogy tüzetesen kifejtsük a tárgyra vonatkozó gondolatainkat. Politikai hetilap Ungvári. Már jeleztük, hogy a „Kelet“ czimü laptársunk politikai lappá alakult át és a múlt csütörtökön vettük első számát. — Sajnos ! mi politikával e hasábokon nem foglalkozhatunk; sajnos, mert sokat kell most elhallgatnunk, a mit pedig szeretnénk elmondani ezen első számról. De ha a lap programijával szélesen nem is foglalkozhatunk, lehetetlen egy fontos körülményt hallgatással mellőznünk. Midőn e lap átalakulásáról hirt vettünk, ös- mértük az alapot, melyre épül, tudtuk, hogy az néppárt czóljai támogatására szolgálaud; mindazonáltal mi a hirt egyszerűen jeleztük minden kommentár hozzáfüzése nélkül. Most azonban, midőn annak első számát elolvastuk, valóban megdöbbentünk, megütköztünk rajta. — Nem irigyeltük meg a gróf Zichy Nándor nevével diszlő vezórczikkóf, — nem kifejtett programija volt, a mi visszatetszést szült bennünk; igazán szabadelvű ember nem haragszik meg azért, kinek mi a politikai hitvallása. -— A mi megbántotta lelkünket, azt politikai hírei között találjuk meg, hol e lap dicsérettel emlékezik ama osztrák képviselőről, Luegerről, — a ki bennünket magyarokat, bitang népnek nevez, — a ki gyűlöli, utálja, köpködi mindazt, a mi magyar, és még figyelmezteti olvasóit, hogy róla példát vegyenek! Ösmerjük vármegyénk és székvárosunk mai sanyarú állapotát, — tudjuk, mennyire szükséges nekünk a kormány jóakarata, támogatása, — és most is azon fáradozunk, mikóp volna régi sérelmünk, a törvényszék elvétele, — orvosolható; ebben a kérdésben pedig főtényező a kormány; és vegyük tekintetbe még, hogy e megyében 4 képviselő közül kettő már programijánál fogva ellenzéki, — kettő pedig, kik mint szabadelvűek léptek föl és választattak meg, a jelenlegi kormánynak keletkezési alapját képező egyházpolitikai javaslatokat nem szavazták meg és ezek egyike állandóan a dissidensek között foglal helyet, — tehát e vármegyének most alig van egy kormánypárti képviselője, — mondjuk, ha e körülményeket véve figyelembe, megjelenik e város falai között egy lap, mely nyíltan eszme közösséget fenntartani, közös irányzatot követni látszik hazánknak osztrák földön élő ellenségeivel, — kérdjük: mi lesz ennek az eredménye? Nem üdvölhetjűk hát laptársunk átalakulását örömmel, csak elszomorodni tudunk a felekezeti vágj talán politikai elfogultság ily fonák kinövésein. A gyötrődött lélek keresi a vigaszt! mi is keressük, és mégis találjuk azt annak személyében, ki hivatva van és kötelességének fogja tartaui a kormány előtt nyíltan megmondani, hogy ez az uj hetilap, mely itt Felső-Magyarország egyik fontos pontján keletkezett, mesterségesen tápiáit üvegházi növény, — idegen támogatás mellett fott politikaivá, hogy vármegyénk csak egy csekély töredékének lehet orgánuma ; annak szine-java pedig nem vár tőle semmi jót, — megjelenéséhez nem mond „Isten hozott"'-at. A második ezer év kezdetén nem fog ily irányzat meggyökeredzeni, erőre kapni abban a vármegyében, melynek neve az első ezer óv alapitó munkájával annyira összeforrt, és mely a második ezredévbe alig visz egyebet, mint az ezer év tüzpróbá- jában megedződött igaz hazafiságát. Ungmeg-ye közgazdasági állapota 1895-ben. (Folytatás.) A részletesen felsorolt terményeken kívül, borsót, lencsét, bökkönykeveréket és maglóhérét kissebb nagyobb terjedelemben termesztettek, ellenben komló és tatárka termesztésével számba vehetóleg nem foglalkoztak. Mezőgazdaságaink egyik jelentékeny termesztmé- nyéről a maglóheréröl említem még (el, hogy az is az ápion bogár által fejlődésében gátoltatván az előbbi évek hozamához képest csak 25—30 % hozamot adott. Legelső terményeink voltak a vetett széna félék, zabos bükköny, lóhere és luczerna. A széna minőség határozottan rossz volt júniusban, alig lehetett időt kapni a lekaszálásra, folyton esett ; mig a második ka- szálat általában kitünően sikerült, nemcsak minőség, de mennyiség tekintetében is. Ugyancsak csekély és selejtes volt a rét anyaszéna termése is, de itt is sokat javított a helyzeten a sarju termése. Gyümölcs. A gyümölcs minden neme termést adott ; de a tartós szárazság megakadályozta annak tejlődését, minek következtében igen apró maradt, idő előtt lehullott s a megmaradott férges lett. Községi faiskolák kevés községben vannak beállítva, a terület többnyire < lenn van tartva, de még eddig a beállítás nem történt meg ; ezt azon körülménynek tulajdonítom, hogy a községben nincsen erre elég szakember. Gyümölcseink terméséből a háziszükségletből fennmaradó mennyiség a szállítás nehézsége folytán veszendőbe ment s legfeljebb alsó, felső Do- nya, Neviczke és Ó-Kemenczéröl lett pár vagon közönséges minőségű alma potom áron értékesítve s ez is küiíöldön találta elhelyezését. Ennek értékesítése aszalás által Lnne lehetséges. Gyümölósészetünk fejlődésére nagy befolyással lenne, ha a műaszalókat gazdaközönségünk részletfizetésre, a lehető kedvezmények megadásával kaphatná meg. Szőlő termésünk, vármegyénk egyes vidékeinek eddigi tő jövedelmi torrasa volt, ma már azoknak is, a kik még müveitették, a művelési költségeit sem fedezte a termés ; a íiloxera mindtöbb tért hódit s a múlt években fellépett peronospora által megviselt szőlőink gyenge ellent álló képessége mellett csak rövid idő kérdése, hogy ezen egykor főjövedelmi forrásaink egyike teljesen kiapad. Erdészetünk kellő szakértelemmel kezeltetik, de nem minden tekintetben tartattak be az előirt törvény rendelkezései ; ez azonban csak a községi volt urbéreLapunk mai száma 6 oldalra terjed.
