Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1896-02-09 / 6. szám

sek erdeire vonatkozólag áll ; mert a községek lakosai­nak nyomasztó anyagi helyzete folytán, lehetetlenség a kellő képzettséggel biró személyzet alkalmazása. A vármegye területén 161 erdő birtok kezeltetik állami közegek által, ebből 120 erdő birtoknak felsőbb hatóság által jóváhagyott üzemterve vau, 35 felterjesz­tés alatt 2 tagositatlan és 4 birtokra kivételes kedvez­mény engedélyeztetett. Üzemterv van összesen 120 községnek, mely már felsőbb jóváhagyást nyert. Lótenyésztésünkön a beállított 9 állami fedező állomás hatása kezd felismerhető lenni. Az 1895-ik évben a kilencz állomáson fel volt áilitva 22 drb. mén, melyek fedeztek összesen 990 kanczát és igy az átla­gos fedezés 45 darab ménenként. Értékesítési viszonyaink a nemesebb fajokra néz­ve a lefolyt évben igen kedvezők voltak, ugyanis több mint 100 darab lett részbua a megtartott katonai lóvá­sáron, rézben a lókereskedök áltál 130 írttól 320 írtig terjedő áron megvéve. Az állategészségügy általában a vármegye terüle­tén kielégítő volt, ez év folyamán csupán Dobóruszka községben fordult elő 2 eset a lovak között -- a ta­konykor — de a szigorú rendszabályok alkalmazása mellett remélhető a tovább hurczolás meggátlása. Vásárok kellő számban vannak engedélyezve ; vásártereink és vágó hidaink a törvény értelmében igen sok kívánni valót tüntetnek fel. Kiállítás és dijjazás ez évben is tartatott, szomo­rúan kell azonban megemlítenem, hogy alig volt annyi ló és csikó elővezetve,hogy ezáltal nem fejlődhetett ki az igazi verseny s igy nehogy a kitűzött jutalmak vissza maradjanak, egy pár kivételével mindegyiket dijjazni kellett. Szarvasmarha tenyésztés terén a lefolyt évben is ugyanazon állapotok konstatálhatok, melyeket múlt évi jelentésemben is már jeleztem, t. i. hogy ha a javulás némi jelei mutatkoznak is : de nem oly mérvben mint azt a vármegyei állattenyésztési szabályrendelet életbe lépte óta remélni és várni lehetett. A minőséget tekintve, a szarvasmarha állomány egészben véve a vármegye területén csak közönséges­nek mondható ; mert az állatok legnagyobb része nem oly fejlődött s nem oly hibátlan mint annak lennie kellene. Oka ennek részben a gyönge közlegelőkön való legeltetésben a rossz minőségű és csekély értékű széna, szalma, tengeri szárra szoritkojő rósz ellátásban, a kel­lő épületek hiányából származó csekély gondozásban, a számra és minőségre egyaránt kifogásol ható bikákban rejlik. Hátrányos a tenyésztésre, hogy a községek elöl­járói még mindig nem fordítanak kellő figyelmet és gondot a közönség részére beszerzendő tenyészbikák számára és minőségére, és a hasznavehetetlen vagy a tenyésztésre ártalmas anyagnak idejekoráni eltávolítá­sára. Hogy az állattenyésztési bizottságok által a te- nyész állat szemlék mikor lesznek már megtartva, arra valóban nagyon kiváncsi vagyok ; de sőt a nagy közönségért is nagyon kívánatos volna, hogy évenként 1—2 tenyész állat díjazása tűzessék ki a vármegye területén s jelesen a tehenek és borjuk díjazására. Az elővezetésre a hely akként választandó ki, hogy arra legalább két járás tenyész anyagja volna elővezelhető. Ezen díjazás határideje a tenyész bikák és egyéb ál­latok megvizsgálására kitűzött határidővel volna egye­sítendő akép, hogy a meghatározott napon délelőtt az apaállatok vizsgálata, délután pedig a tenyészanyag díjazása volna megtartható. Különben ez irányban a 72072/894. számú magas rendelet folytán a nagyinél- tóságu m. kir. földmivelésügyi minisztériumhoz felter­jesztést fogok intézni. A sertéstenyésztés tekintetében jelentékenyebb len­lendület a lefolyt évben nem jelezhető. A kereslet kü­lönben az év 11-ik felében teljesen szünetel, az árak majdnem a minimumra hanyatlottak. Az országban dúló sertésvész vármegyénket ez időszerűit még meg­kímélte. A sertés orbáncz 16 községben lépett tel és pedig 24 udvarban, mindenütt azonban csak szórványo­san, a betegség egészben véve jelentéktelen kárt okozott. A juhtenyésztés terén folytonosan hanyatlás cons- tatálható, a mi a gyapjú és a hús alacsony árának td- lajdonitható. Az értékesítési viszonyok kedvezőtlenek voltak, annyira hogy a gazdának a juhtartás nem jö­vedelmez, hanem erre rá kell fizetnie, s ma már alig lehet egy-egy kisebb-nagyobb nyájat 4átni s csakis a ka- posi járásban, másutt alig valamit. A méhészet, néhány méhész barát által uj rend­szerű kaptárakban gyakoroltatik. Különösen Tóth Ká­roly m. kir. főerdőőr magas színvonalon álló méhészete tűnik fel, kinek berendezését van szerencsém gyakran láthatni, azonban méhészkednek nálunk még szalma kaplárakban is. Méhészetünkre a múlt év ielette ked­vezőtlen volt. Tavaszi virághordás idejében, különösen ákácz virágzáskor mézben csak úgy duzzadtak a kere­tek ; de a nagyon száraz nyár folytán tartó virág hiá­nyában őszi hordás nem volt és igy a májusi ered­mény nagyrészben felemésztetett, részben pedig a nehéz beteleltetésére fordittatott s igy eladásra már alig ke­rült. Megyéinkben csak Csapon áll fenn egy fiók-mé­hészeti társulat, mely czélul nem az anyagi haszonnye­rést tűzte ki, hanem inkább a népei ezen hasznossá válható mellékkereset megkedvelésére óhajtja buzdítani s a gyakorlati kezelést óhajtja betanítani. A halászat majdnem egészen elveszítette jelentő­ségét, még a helyi szükségletet sem fedezi egészen. Mesterséges haltenyészetek felállítása által várható a halászat jövedelmező üzése. A munkabérek nem változtak az 1994. évihez képest, de munkáskézben sem volt hiány. A szénagyüjtés és aratásnál igénybe vett munká­sok legnagyobb részben helybeliek voltak, napszám mellett, az idegen munkás bére pedig a *rész<, mely a szemes terményeknél valamint a széna termésnél divó. A munkaadó és a munkás között a viszony általában jó. A kivándorlás újabban nagy mérvet öltött. (Vége köv.) Farsang-. E soroknak megírása tulajdonképen a lehető leg­feleslegesebb dolog ; mert a kik a fehérkereszt és nő- egyesület által rendezett múlt szombati bál fényét sze­mélyes jelenlétükkel emelték, és ott reggeli 6 óráig tánczoltak, azok amúgy is tudják, hogy ily fényes mu­latság reges-regi idők óta nem volt Ungváron ; a kik pedig nem mehettek el, azoknak e sorok nem lesznek képesek még halvány fogalmat sem nyújtani arról a sok pompáról, szépségről, melyet a rendezők eléggé nem is méltányolható törekvése nyújtottak. De hát a szerkesztő ur, és parancsol ! Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy a mulat­ságban rettenetesen csalódtunk; mi azt varluk, hogy az egy hideg, feszes, formaságokhoz kötött mulatság lesz ; volt pedig a legkedelyesebb reggelig tartó és lan­kadatlan tánczkedvvet fűszerezett igazán sikerült vigas­ság. Petrezselyem árulásnak se hire, se hamva, — fia­talság és házas urak vetélkedtek : ki bírja tovább ! A másik kellemes csalódás a világítás terén éri bennünket ! el voltunk készülve egy sötét, petroleum gőz és lüstös teremre, s találtunk pedig egy szemet káp­ráztató fényes kivilágítást. A harmadik és legnagyobb meglepetést tündér ujjak készítették elő : 3000 drb rózsa, mind szép asz- szony és leányok türelméből, munkájából előállítva, díszítették szemet gyönyörködtelően a máskor tágas, most nagyon is szűknek bizonyult dísztermet. A díszí­tés, akár kitől ered az eszme és kivitel, meglepően szép, arányos és tervszerű volt; izlésteljessége minden­kire a legkellemesebb benyomást tette. Ha már teljesen őszinték akarunk maradni, meg kell vallanunk azt is, hogy nagyon féltünk a >Lan­cier*-tői is ; mert van egy kis vakmerőség abban, hogy egy nagy bálon, hol mindenki sokat óhajt tánczolni, — egyszerre kiadják a parancsot: — helyet, mert most csak kiválogatott 12 páré a hely ti többiek érjétek be a nézéssel. De a rendezőknek sikerűit ezt a félelmünkéi is eloszlatni azzal, hogy a 12 pár urat és hölgyet a legfényesebb jelmezbe öltöztette. Szemet gyönyörködtető volt már maga a felvonulás is, és a méllóságos, kitünően betanult régi udvari négyes any- nyira megnyerte tetszésünket, hogy a legszenvedé­lyesebb tánczosnők is szívesen nézték végig a parokas, selyembe, atlaszba öltözött hölgyeket, — csattos czipős, harisnyás, rövid nadrágos urakat, — vissza idézve gyermekkori emlékeinket, midőn dugva, titokban olvas­gattuk a sok Ponson, Dumas stb. regéuyeket éjfélutánig is, és e kedves emlékezésben megbocsátottunk azoknak, kik a Lanciert kigondoltak, sőt hálásak voltunk érte. A tánczmulatság lefolyása különben fővárosias, nagy báli modorban folyt le ; pont tízkor jelent meg a Pannónia szállónak báli közönséggel már teljesen be­töltött dísztermében Sztáray Hadik Ilma, Dr. Lüley Sándor polgármester rend. biz. elnök karján, és elfog­lalván helyét a részére pompásan feldiszitett emelvé­nyen, a terem közepére elhelyezett Lányi bandája el­húzta az első csárdást. A védnöknő körül, ki szeretet­reméltó figyelemben részesített mindenkit, egész udvar képződött. Hölgyeken kívül ott láttuk körében a mun­kácsi egyházmegye püspökét firczák Gyulát, a vár­megye főispánját Török József grófot, Reymann tá­bornokot, Chavanne ezredest, Hehelein Károly pré­postot és a vármegye tekintélyesebb térfiai közül töb­beket. A fényes bál jellegző jókedvvel eljárt első csár­dást követte a katonák zenéje mellett egy valczer, majd mazurka, azután az első 56 pár által tánczolt négyes, csárdás, polka, és a tőlünk telhetőleg megéne­kelt Lancier. A szünórát a közönség részint az üvegteremben, részint a belső termekben töltötte el nagyon vígan és kedélyesen. E kedélyes előzmény kifolyása volt bizonynyal az a magasan szárnyaló lankadatlan jókedv, melylyel a táuczoló párok a souppé csárdást járták, teljes egy óráig fokozódó tűzzel és hévvel. A hajnali derengés veteti végett a bálnak, de csak azért, hogy a Pannónia éttermében jó nóta mellett egy nagy társaság tovább folytassa a kedélyes mulatságot s a bál fáradhatatlan szervezője Novak Endréné sz. Fekete Margit úrnő elől ülése mellett, a kellemes báli emlékek felelevenítése közben fogyassza el a hagyományos korhely levest. Nem lett volna felesleges, ha hozzá értők volnánk, egy pár fényes toillettet is megírni ; mint laikusok is észrevettük a bálanyának nehéz fekete sélyem uszályos ruháját, mely elől gömbölyűén, hátul ívben volt mélyen kivágva ; — nyakát 10 soros fehér gyöngysor briliians csattal díszítve, hajában értékes briliians virágdísz volt, királynői alakja, rendkívüli szépsége, leereszkedj mo­dorával mindenkit végtelenül elbájolt ; egyben értesítjük az ott nem volt hölgyeket, hogy a bálanya majdnem egészen keskeny újakban jelent meg, és igy a dudoros újak maholnap csakugyan a múlt emlékei közé kerül­nek. Általánosságban még észrevettük, hogy a hölgyek, a leányok is, mind mélyen kivágott derékban jelen­tek meg. Kiegészítésül adjuk a megjelent hölgyek — azt hisszük — kimerítő névsorát. Jelen voltak : Firczák Gyula püspök édes anyja ózv. Firczák Bazilné és Török Hermin grófnőn kívül asszonyok; Antalóczy Péterné, Bánóczy Béláné, Budaházy Zsigmondné, Czibur Vilmosné. Cordines Györgyné, Du- csay Dezsőné, Ehrenheimné szül. Sztáray Wandine grófnő (Tárná), Fekete Vmczéné, Hoffmann Béláné, Hochstätter Frigyesné, (Perecseny(, Horváth Ignáczné, Illés Dávidné, dr. Ivántsy Lászlóné, dr. Krémer Gyulá­im, dr. Klein Zsigmondné, Kovács Adolfné, Komjáthy Tivadarné, Krausz Emilné, Lám Sándorné, Lasztókay Béláné, Lehoczky Béláné, dr. Lewy Józsefné, Lewy Karola, dr. Lüley Sándorné, Medreczky Istvánná, Mo- csáry Béláné, Nehrebeczky Györgyné, "dr. Novák End­réné, dr. Oesterreicher Jakabné, Pribék Pálné, (Jenke), Révész Árpádné, Roth Adolf <é, dr. Sajó Elekné, Szé­kely Simonné, özv. Szmrecsányi Gyuláné (Bezdéd), Tabódy Jenöné, Tomcsányi Ödönné, dr. Virányi Sán­dorné, dr. Weinberger Mórné. Leányok: Antalóczy Margit, Bene Sárika, Csuha Malvin, Cornides Mariska, Do inay Rózsika (llosva), Ehrenheim Mariéba, Felföldy nővérek Anna és Olga, Illés Elza, Ivántsy Margit, Krausz Irén (Kolozsvár), Lám Margit, Lewy Margit, Mocsáry Magda, Novák Magda, Pribék Sárika, Roth Hermin, Rózsay Margit és Araaka, Rózsav Margit, Snisták Anna (Zivatka), Szmrecsányi Paula, Tabódy Ida. A közönség1 köréből.*) Néhány szó az Ungvári fogyasztási adó keze- \ lóságról. Az ungvári fogyasztási adókezelőség fura eljárását és rendszerét illusztrálandó, — de meg hogy a jövő­ben minden jogtalan zaklatástól ment legyek, az alábbi sorokat azon tiszteletteljes kéréssel hozom a nyilvános­ság utján a tek. polgármester ur tudomására, hogy szíveskedjék az abban foglaltakra felvilágosítást adni, nemkülönben a fogyasztási adókezelőket a tisztességes eljárásra utasítani, mert az még sem járja, hogy a kö­zönség a fogyasztási adókezelők olyan önkénykedésé­nek legyen kitéve, a minőben én részesültem mull hó 20-án. A dolog úgy történt, hogy múlt hó 18-án Szru- lovits Jakab helybeli mészárostól 11 kg borjú húst vásároltam, s miután annak árát kifizettem, a mészár­székből hazavitettem azt, és múlt hó 20-án pedig a vá­sár alkalmából a 18-án vett borjú hús felét értékesí­teni akartam, beálit konyhámba a fogyasztási adókeze- lóság egyik ügynöke, azon a czimen, hogy a 18-án (szombaton) Szrulovitstól vett hús nincs a fogyasz­tási kezelőség részéről bélyegezve, elkobozta' azt. A húst csakis hosszas utánjárás után 10 Irt biz­tosíték mellett szállították vissza. Múlt hó 26-án pedig vettem Aronovils Farkas radvánczi-uiczai mészárostól egy negyed borjut, s mi­után nem volt bélyegezve, beállítottam a hússal a fo­gyasztási adókezelőséghez s ok csodák csodája, ott azon felvilágosítást nyertem, hogy a bolotinai mészárosok nem tartoznak bélyegeztetni a levágott borjú. Eltekintve már most attól, hogy az egy fo­gyasztási kerületbe tartozó mészárosok külömbö- ző elbánásban részesítettnek, tisztelettel kérdem a tek. Polgármester úrtól, jogosítottak e a fogyasztási adó­hivatal kezelői a helyben le nem bélyegzett húsnak a vásárló féltől való elkobzására, s ha igen, miért nem kobozták el vagy bélyegeztették azt meg azon a szom­bati napon, midőn a vásárlás történt ? Vagy talán a fogyasztási adókezelőség szombati napon való működése olyan nesze semmi, fogd meg jól, azaz, hogy az iroda szombati napon nyitva van ugyan, de a 7 izraelita (nem merem mondani, hogy zsidó) alkalmazott e napon fel van mentve a szol­gálat alól ? No ha igy lenne, -— és sejtem hogy igy van — nagyon szeretném tudni, kinek a jóváhagyásából történt, a sabesz ünneplésének hivatalból való megenge­dése, mert tudtommal erre a tek. Polgármester ur en­gedélyt nem adhatott, minthogy a jóváhagyás végett felsőbb helyre felterjesztett s ide vágó szabályrendelet­ben erről egy szó sincs. Ezekután ismételve kérem a tek. Polgármester urat, hogy úgy a huselkobzás, mint a szombati nap­nak megünneplése ügyében tett tiszteletteljes kérdése­imre a választ megadni ne terheltessék, annál is in­kább se, mert a fogyasztási adókezelőség ügye nem magán, hanem jvalódi közügy, mit magán ügynek tekinteni csak a fogyasztási adókezelők szeretnének. Ungvári, 1896. febr. 4-én. Kozár Mihály. *) E rovatban közlőitekért a felelőség a beküldőt illeti Felhívás, az ungvári dalárda tisztelt pártolóihoz. Az országos magyar daláregyesület igazgató vá­lasztmányának elnöksége által, a folyó évben Buda­pesten tartandó országos dalünnepély ügyében, az ungvári dalárdához mint szakegylethez intézett felhí­vásában, a többi között az elszállásolás előkészítése érdekében tudni kívánja, hogy dalárdánk bejelentett működő tagjain kívül, hány pártoló tag fog dalárdánk­hoz csatlakozni, s vele együtt felutazni. Ezen kívánalom teljesítése érdekében és a dalárda választmányának folyó hónap 6-án hozott határozata folytán felhívom a tisztelt pártoló tag urakat, hogy je­lentsék be dalárdánk elnökének mielőbb, de legkésőbb folyó hónap végéig, hogy a folyó évi augusztus hó­nap 15-én, 16-án Budapesten tartandó országos dal­ünnepélyben dalárdánkkal együtt kívánnak résztvenni, és hogy ebbeli elhatározásuk után dalárdánk pénztá­rosánál a megszabott 2 frtnyi részvételi dijat le­fizetni szíveskedjenek, — mert csak ezen dij lefizető-

Next

/
Oldalképek
Tartalom