Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-05 / 18. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM Ungvár, vasárnap, 1895. május 5. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A iap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ GNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Tűzoltó-intézményeink. Itt, a vörös kakas évadja. Véletlen szerencséitől nálunk még nem, de más helyeken már repdes ez a veszedelmes madár. A többek között Mára- marosban is. Szigeten, Técsőn egymást érik a tüzesetek, éppen úgy, mint nálunk ennek előtte pár évvel; ott is gyújtogatással vau tele a levegő, miként volt nálunk, in illő tempore. Az emberek mindenütt egyformák, midőn saját hibáik, vétkes mulasztásaik gyászos következményei jelentkeznek, hogy tovább ámíthassák magukat, másokra tolják a felelősséget, másokban keresik a hibát. Hiába a leghosszabb életű állat a világon a — bün-bakk. A szigetiek azonban nemcsak jajgatnak, vádolnak és panaszkodnak, hanem ha a szükség úgy hozza magával, tesznek is. A vész óráiban annyi értelmet, önfeláldozást tanúsítanak, hogy meglepik vele a mi napjainkban már. az ilyenekhez hozzá szokott embert is. Es nálunk? Hát nálunk másképpen van. Any- nyilnui hasonlítunk a derék szigetiekhez, hogy ha vétkes mulasztásaink, könnyelműségünk, gondatlanságunk mulasztásaként a vörös-kakas házainkra száll, nagy buzgalommal fogdossuk a „gyújt,ogatót“ s a tűzesetek alkalmával valamelyes önfeláldozást tanúsítunk; hanem aztán meg is szűnik köztünk minden -további hasonlatosság. Ezután a különbségek veszik kezdetüket. Szigeten az önfeláldozó ember-szeretet nagy dolgokat művel; megmenti a megmenthetők megfékezi az elemet, védi az emberéletet s az ember vére és verejtéke gyümölcsét: a vagyont. A s;.ige-: tiek a lángban álló bolt-helyiségből kihozzák a pénzt. A szigetiek önfeláldozásán áldás van, a mienken nincsen. A mi áldozatunk füstje nem száll az égnek. S mi ennek a nagy különbségnek az oka? Talán ma is különbséget teszeu az Úr a neki bemutatott áldozatok között? Igen, különbséget to- szen s áldásával azt jutalmazza, melyet nem csak jó szívvel, de értelemmel is mutatnak be neki. Szigetnek jeles tűzoltósága van, mely szakértelemre, fegyelmezettségre ritkítja párját, nekünk nincs tűzoltóságunk. Az önkéntes tűzoltó-egyesület valahogyan szerencsésen agyonütődött, a kötelezőből meg nem akar lenni semmi. Az önkéntes tűzoltó-egyesület felszerelése, mely a városnak oly sok pénzébe került, pusztuléban van; rakásra vannak azok hányva egy fészerben, hol a rozsda és penész liizik rajtuk. Nincs,'ki gqn- dozza, rendben és készen tartsa, hogy a szükség napjaiban gyors segítségül lehessen azokat vinni A milyenek Ungvári a tűzoltó szerek, olyanok a falukon a vizi puskák: hasznavehetetlenek. Falusi tűzoltó-egyesületeink nincsenek; a bírónak pedig egyéb a gondja és a dolga, hogy sem az ily csekélységekkel törődhetnék; ő „hivatalnok“, a ki „beraferál-1-ásókkal s más effajta nagy dolgokkal foglalkozik. Még jó, ha ilyen körülmények között a birónó asszony csak paszulyt tartogat a vizi puskában s nem ülteti bele a kotlót! A tűzrendészet is egyforma ; városon és fa'un egyaránt semilyen. „Kapitány-viz“, horog, létra a tizedik udvaron sincsen. Ha tűz ütne ki valamely udvaron s a tüzet nem egy kupa, hanem egy liter vízzel el lehetne fojtani, ez a liter viz nem volna kéznél; miként más alkalmakkor sem volt. Hát ezeken a tarthatatlan állapotokon segiteni kell és pedig mielőbb ; segiteni kell ma, mert lehet, hogy holnap már késő lesz. A mi mostani helyzetünk valóságos Istenkisértés. A tűzoltó-ügyet rendezni kell — és pedig első sorban Ungvárt, hogy a várostól példát ve hessen a vidék. A rendezés mikéntjére vonatkozólag álláspontunk a múltból ismeretes. Sohasem voltunk s ma sem vagyunk a kötelező tűzoltó intézménynek barátai. X mire az embert legnemesebb ösztönei a vész napjaiban elemi erővel hajtják, ott a kényszernek, mely a szabadság nagyfokú korlátozásával jár, nincsen értelme. Az emberek, pláne a városiak, szívesen ajánlják fel fizikai erejüket a vagyon és emberélet mentésére, csak igénybe kell venni és észszerűen, okosan felhasználni Az önként felajánlott erők felhasználására, értékesítésére az önkéntes tűzoltó-egyesület a legalkalmasabb. Ezt kell lábra-állitani! A dolog könnyen fog menni. Nem kell sok hozzá, csak 10 lelkes férfiú az értelmiség köréből, ki az egyesület volt érdemes elnökével is, A ehre- bec^ky György gyei, összeköttetésbe lépjen s a cselekvés zászlaját kitűzze. Azért állítjuk, hogy a dolog könnyen fog menni, mert mi lehetetlennek tartjuk, hogy egy 13 ezer lakosú városban ne akadna 10 lelkes íórfiu az in- telligentia köréből, a ki arra vállalkozik, hogy jó példájával, értelmes munkájával, fegyelmezettségével példát adjon a polgárságnak, mely az önkéntes tűzoltói intézménytől sohasem húzódott, s hogy ezen intézmény lejtőre jutott, ennek nem az az oka, mint ha nem lett volna ember a szivattyú megfogására. Ám, ha az a szégyen érné a várost, hogy nem akadna benne „10 igaz“, a kik az ügyet kezükbe vegyék, életbe kell léptetni a kötelező tűzoltó intézményt ; mert a várost a mindennap várható vész esetére segítség nélkül hagyni nem szabad. Az állapotok tarthatatlanok ; valamit tenni kell és pedig haladéktalanul. A kiknek szivében áldoGiza férjhez megy. — As »Ungc eredeti tárczája. — — Jó reggelt kívánok, Tekintetes ur ! Alászolgája! Kedves egészségére kívánom az éjszakai nyugodalmat! Engedelmel kérek alássan, hogy ilyen korán alkalmatlankodom ! — Jesszusom, hát csakugyan nem volna több félhétnél? Nem késik az az óra, lelkem, Tekintetes uram ? No én ugyan megcselekedtem a parádét; beállítok egy úri házhoz reggel lél hét órákkor nöbelvizitre! Azaz hogy hát nem is núbel-vizit ez, mert tetszik engemet ismerni ? — ? — Csakugyan nem tetszik engemet ismerni ? Én Tatámé vagyok. (Szemlesütve, szerény mosolylyai.) A szép Tatámé ; tetszik tudni, igy hívtak az emberek, a mig meg nem idősödtem. De hát amióta a lányom a Giza megnőtt azóta neki adtam a szépségemet, 'tetszik ismerni az én Gizámat? — ? — No ezen igazán csodálkozom; mert az én Gizámat mindenki ismeri, mindenki megbámulja. Nincs több olyan lány az egész városban. Szép is, nagyon szép ; jó is, nagyon jó ; hamis is, de csak egy kicsit hamis. Azt mondják, (szemlesütve szerény mosolylyai) hogy az édes mamájára ütött ; szakasztott mása. Hej, mert mikor én 1(! esztendős voltam, lelkem Tekintetes ur . . . — De most nem rólam van szó, hanem Gizáról, a lányomról. Róla. Arról az áldott teremtésről, a kit a tenyeremen hordok Ki esztendő óta, a kire kár rósz szemmel ránézni. Mihelyt három hónapos lett, mindjárt meglátszott rajta, hogy nem való lesz közönséges embernek. Meglátszott a lelkemen. Nem volt annak az ábrázatján semmi parasztos vonás ; olyan volt a drágám, mint egy kis tündér-herczeg lány. — Hát még mikor később járni és beszélni kezdett ! Valóságos csoda-gyermek volt. Kilencz hónapos korában szaladt, mint egy nyulacska, egy éves korában olyan okosan beszélt, mint egy nagy ember és tiszta | volt mint egy kis czicza. Drága kis cziczám ! — No de mikor először járult az ur asztalához, [ akkor már aztán igazi angyal volt. Csak a szárnyai j hiányoztak. De jó is, hogy hiányoztak, mert különben I elrepült volna a Jézuskához s árván hagyta volna az ő! édes mamáját. — És most, most mikor elgyönyörködném benne, mikor segítségemre lehelne, megédesíthetné bús özvegységem napjait, képzelje lelkem tekintetes ur, mit tesz most ez a béka ? — Elhagy engemet. Férjhez[megy a lelkem. Hiába ! Ez a lányok sorsa; biz én se voltam jobb. Tizenhét esztendős koromban már én is Tatámé voltam. — Már belényugodtam a dologba. Hadd menne hát férjhez; csak legalább egy derék magyar urat választott volna; de mikor német az istenadta. De aztán, szó a mi szó, igazi ur. — Nem dolgozik paraszti munkát. Az eszével dolgozik. Hej mert nagy esze van neki és olyan éles, mint a beretva. Csak rendelkezik az emberekkel. Finom kezének egy intésére százan engedelmeskednek. Szép aranyórája van, gyémántos gyűrűk ragyognak az ujjain. Nyúlánk a termete; szép keskeny az arcza, maga,s a homloka; a haja meg olyan mint a szinarany ? — Tetszik öt ismerni ? _ ? — Sajnálom, hogy nem tetszik ismerni. Hiba, hogy nem tetszik ismerni. Egy ilyen jeles urat, még ha német is, ismerni kellene az újságíróknak. No de majd bemutatom. — És tetszik tudni, hogyan ismerkedtünk meg ? _ ? — Ennek origimaris egy története van. ügy volt az kérem, hogy nem minden vagyonka nélkül maradtam el a boldogult férjemtől. De hát a készből élni I bajos. A halom is elfogy, ha mindig csipegetjük. Beláttam ezt én is. Sok mindenhez lógtam, hogy el ne pusztítsam az én szép tündérkém vagyonkáját; utóbb a kitűzéshez, a kosztadáshoz folyamodtam. Ez ért a legtöbbet. Azzal foglalkozom most is. De vannak is derék kosztosaim ; közülök való Derber Germany is, az angyalkám vőlegénye. — Negyedmagával jött hozzám kosztba. Finom, íájin ur mind a négy. Nem alkudott egyik sem, hanem mikor kimondtam, hogy az úri koszt Í50 frt egy hónapra, senki sem szólt ellene, pedig én leengedtem volna 2ö re. Hanem aztán kellett -is úri kosztot adni! Egy se ette az a vastag ételt. Pecsenye meg pecsenye és tészta kellett mindnek; különösen pedig Hermánynak, a ki tetszik tudni hogy hijt engem (nevetve) < Mamuszta.* — Mamuszta adjon ezt, mamuszta adjon azt. Alig volt tőle maradásom; de hát nem haragudtam érte, mert soha sem maradt adós a koszt árával. Nem a, lelkem, egy krajczárral sem. Ezért aztán a németségit is, meg a selypitését is megbocsátottam. — Vagy egy jó darab ideig én szolgáltam ki őket. Gizámat nem engedtem közzéjők. Hogy is ne! Pecsenye, pecsenye meg tészta és hozzá felszolgálónak egy tündér ; ó német uraim, ebbe nem vásik a fogatok ! — Hanem kifogtak rajtam a hamisak. Különösen Hermany. Mindig akadt neki a konyhában valami dolga. Egyszer egy hétfői napon, mikor paszuly csus- pájz járja a polgári házaknál, főzés előtt fontoskodó ábrázattal hozzám dörzsölödik az én kis cziczám : — Édes mamám! — Hallom kis pintyőkém ! — Mondanék én valamit. — Mondjad virágszálom ! — Hát azt mondanám én édes mamám, hogy sokba kerülnek nekünk ezek a kosztosok nagyon. — Dizony sokba lányom. De jól fizetnek. — Hátha másként főznénk nekiek ? Ma például a paszuly napja van. Főzzünk paszuly-csuspájzt 1 Lapunk mai számához fél Ív melléklet van csatolva. 18. SZÁM. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
