Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-05 / 18. szám
zatkészség Ínkik, álljanak össze mielőbb és tegyék feleslegessé az immár véglegesen elfogadott kötelező tűzoltóságot. Ha azonban ez meg nem történnék, a kötelező tűzoltóság életrehivására hivatottak ne késlekedjenek, hanem tegyék kötelességüket. Az eddigi kése delmeskedés is nagy mértékben rontja a hatóság tekintélyét, ne rontsa tovább! Az ipartestület. Az. ungvári ipartestület — mint a jelek mutatják — a legközelebbi időben ismét megkezdi működését. Felkérés lolytán e hó 12-ére hívta egybe a város polgármestere az, ungvári képesítéshez kötött iparosokat annak nyilvános dokumentálása czéljából, hogy csakugyan óhajtják az ipartestület újbóli működését, és hogy az ez ügyben megindított mozgalom tényleg az ungvári iparosok és nem néhány iparos mozgalma. Előre látható, hogy az iparosság zöme ki fogja mondani az ipartestület visszaállításának szükségességét, — de mert arról semminemű biztosítékkal még nem bírunk, hogy az uj megalakulás után nem tér-e visz- sza a régi szellem a vezetésre megválasztandó elöljáróság körébe, — jónak találjuk az ügyhöz való ismételt hozzászólást, mit iparosainknak, de különösen a vezetésre termett iparosainknak figyelmébe ájánlunk. Mindenekelőtt szükségesnek tartjuk mi, hogy már az ipartestület megalakulásának külső képében is változás álljon be, s ezért a visszaállítás ügyében határozni hivatott közgyűlés letolyása ünnepélyesebb, komolyabb, s ami lő : higgadtabb legyen az eddig lefolyt iparos- gyűléseknél. Nem mondjuk mi azt, hogy ellenvélemény ne nyil-: vánittassék, vagy hogy az előterjesztéseket minden szó nélkül tegye magáévá a közgyűlés, — nem ; mi tiszteletben tartjuk és lehetőleg tiszteletben tartatjuk a velünk nem egy utón haladók véleményét, — de viszont elvár- juk és elvárhatja mindenki, hogy tisztelve legyen a saját vélemény is. És ép ezen okból elitéljük az ellenvéleményen levőnek meg nem hallgatását, zajjal, kiabálással való meg- akaszlását, mert az sem nem illő, sem nem tisztességes; azért ha az ungvári iparosság bizonyiiékot óhajt adni komolyságáról, számoltevőségeről : úgy első sorban is ki kell küszöbölnie tanácskozásaiból azt a modortalansá- got, mely eddig majd minden nyilvános fellépését kisérte. Ha az ipartestület visszaállításának kezdeményezői | — kik az ungvári iparosság színe-javából allanak —j az ipartestület visszaállítása fölött hivatott közgyűlésen ezt el tudják érni : működésük eredménye nem ideig- j óráig tartó lesz ; mig ellenben zajos közgyűlés után biztosak lehelnek abban, hogy az ipartestület működésében nem lesz köszönet, s az újból való eredményes működéséhez fűzött remények ismétel lógnak temettetni, melyből azonban már aligha lesz leitámadás. * Ez volna első megjegyzésünk az ipartestület visz- szaállitása ügyében. Második megjegyzésünk az, hogy a vezetést teljesítő elnök és elöljáróság választásánál a legnagyobb tapintattal járjanak el u tagok. Tudjuk jól, hogy majd minden emberben többé- kevésbé ki van fejlődve a szereplési vágy, de az is álta— Hová gondolsz lányom? Egyik se eszi; a jövő hónapban mind ilt hagy bennünket! — Nem a. Hermány mondta, hogy ha én hordom lel az ételt, a paszulyt is megeszi. — Hát megpróbáltuk, lelkem, Tekintetes ur. És a kényes németek úgy megették a jo tejfeles paszulyt, hogy a szájukat is megnyalták utána. Hermány nem győzte eléggé dicsérni a jó vaslag ételi, hogy milyen tápláló, hogy nő attól az embernek az ereje. — így tartott ez pár hónapig. Egyszer csak beállít az én szobácskámba Hermány ur. — Mamuszta! — Tessék parancsolni Hermány ur! Megijedtem, hogy nem kell már neki a paszuly. — Mit kérne Hermány ur? — Adja nekem a lányát! Ekkor előugrik az én cziczám és belevág a szóba, hogy : — Olyan nincs. Mindent kap Hermány ur, de jánt nem kap ! — Lányom gyér ide! Mond a lelkedre, szereted-e te Hermány ural ? Tagadólag rázla a lejét ; de a szeme, az a két ragyogó csillag, igent mondott. — Na, ha nem szereted, lányom én nem erőltetlek. — Én se nem — tóditja Hermány ur; — de aszután nekem petsenje kell ; én meg nem eszek fizolent. Erre az én Gizám csak oda simult Hermány úrhoz; a karjába kapaszkodott. — Látom lányom, hogy szere . . . ;— Oh nem, én nem szeretem Hermány urat; de hát azért csak hozzámegyek; mert ha nem, hát édes anyám kénytelen lesz mindig pecsenyét meg tésztát adni nekiek. Még tönkre megyen. Hallota mama, hogy Hermány ur meg nem eszi a (izolent, ha hozzá nem megyek 5 — így beszélt a furfangos, az ármányos. — Hál biz én azt mondtam rá: legyetek boldogok gyermekeim. Áldásom rátok. Mit tegyek? Csak nem mehet kárba az a tél véka paszuly ! — így lelt menyasszony az én kis tündérem. Ugye origimáris egy történet? Lelkem tekintetes ur, Írja ki az Ungi újságba, hogy jegyet váltott Derber Hermány úrral, azzal az aranyos, jó Hermány úrral. T —.. J • V ekony Donga. | lánosan tudott dolog, hogy a szereplésrei hivatottság nem mindenkinek adatott meg. Már most, ha a közgyűlés a választásoknál a magánérdekeket, a személyeskedést togja követni, s nem az összes iparosság érdekében megfelelöleg togja választani az elnököt s az előjárósági tagokat, akkor jobb az ipartestületet továbbra is aludni hagyni, s bevárni azt az időt, mikorra az ungvári iparosság teljesen nagykorú és nem csak nagykorusitott lesz. Minden intézménynél, de különösen a társulás folytán alakultaknál a vezetés tiszte úgy teendő le, hogy a vezetőkben a jóakaraton, a személyes ambición kivül a sikerre vezető hivatás is meg legyen. Rátermettség, ügyszeretet és a saját idejének feláldozása kívántatik attól, aki számottevő tényező akar lenni oly testületek vezetésénél, mely te-tületek a legkülönbözőbb érdekek szolgálatában állanak. Ilyen testület az ipartestület intézménye is, — s mint ilyen, ha létezni akar, hivatott vezetőket igényel. A választásnak ily eredménynyel való végződésére törekedni, szintén az előkészítő bizottság feladata. Ha kimondatik az ipartestület működésének újbóli megkezdése, úgy nem szabad a testület működését kétes értékű választásokkal bizonytalanná tenni, nem szabad engedni az iparosság józan gondolkodású részének azt, hogy a kikapart gesztenyét azok egyék meg, kik aknamunkájukkal eddig csak azt bizonyították be, hogy a konkoly-hintéséhez igen, de a termékeny magnak elvetéséhez nem értenek. A köz- és nem a magánérdeket szivükön viselő iparosok tehát első sorban oly jelölteket igyekezzenek ajánlani s megválasztani, kik a megválasztás által nem egyéni értéküket akarják emelni, de meglevő egyéni értékükkel az ipartestület tekintélyét lógják előmozdítani. Értesülésünk szerint eddig két bizottság működik az ipartestület visszaállításának ügyében. Az egyik, a melyiket ezen munkára mi is hivatottnak tartunk, j Juhász János és Tornajkó István vezetése alatt fejt ki elismerésre méltó buzgalmat. Az ő érdemük a május 12-iki ülés összehívása is. A másik nem is annyira azon munkálkodik, hogy az ipartestület visszaállittassék, — hisz ez meg lesz ő nélkülük is, -— mint inkább azon törekszik, hogy a saját embereit választassa be az elöljáróságba, hogy szerintük az ipartestület jó kezekbe jusson, — melyre azonban mi azt mondjuk, hogy e „jó“ kezeknél sokkal jobbak és hivatottabbak szükségesek ahhoz, hogy az ipartestület : tagjainak teljes megelégedésére működjék és hogy az élvezhető gyümölcsöt teremhessen. Ennyit találtunk helyén valónak az ipartestület újbóli megalakítása előtt elmondani. Lesz-e szavunknak sikere, nem tudjuk ; ha nem lesz, ha az iparosok legközelebbi gyűlésén ismét annak lesz igaza, aki legöblösebb hanggal bir, úgy előre mondhatjuk, hogy az ipartestület visszaállítása érdekében kifejtett eddigi működés csak arra lesz jó, hogy az ungvári iparosság iránt telsőbb helyen táplált eddigi kisko- rusági vélemény megerősítést nyerjen. A szemét. Nem az erkölcsi szemétről szólunk ezultal — ámbár arról sem ártana egyet-mást elmondani. — hanem arról a valóságos szemétről, melyet a szél Ungvár ut- czáin a szemünk közé csap , arról a szemétről, mely az udvarokon egy csomóban, vagy szétszórva rothad, v gy porlik; arról a szemétről, melynek még ez idő- szerint sincs más gyűjtőhelye, mint az Ung medre a város közepén. Erről a szemétről nem lehet eleget beszélni. Hiába minden erőlködés, ezt a szemetet, szennyet és piszkot, mely Ungváron a házakba behúzódik, nincs ki meglássa, nincs ki ennek a szemétnek legalább megapasz- tása érdekében a kis úját kinyújtaná. Az utczák szemetje legkevésbbé botránkoztatja meg az embert. Egy olyan szegény város, a minő Ungvár is, a mindennapi sepretés és loesoltatás luxusát nem engedheti meg magának. Az is valami, ha részint alkalmazott munkásaival, részint az ő saját külön csavargóival hetenkint egyszer összeszedeti és elhordatja az utczai pornak, piszoknak a nagyját. A mi méltán kelthet megbotránkozást, az az udvarok, kertek, az- Ung-part, az Ung folyó medrének piszka és szemétje Megbotránkoztató ez a szemét, ez a piszok ; mert hogy ezeket eltüntesse az ember, ehhez nem pénz kell, csak egy kis jóakarat. Nem hiszszük, hogy volna Magyarországon város, Ungvár kivételével, a hol nemcsak megengedné a város, hanem maga is elősegítené a város belső területén a szemét és trágya-dombok képzéséi. Nálunk az Ilyen dolog rendes állapot. Nekünk nincs más szemét-dombunk, mint annak a fplyónak a medre és a partja, a melyből iszunk, a melyben lürdünk. Mindkét Ungnak egész medre és partja szemét lerakodó hely ; azokon a helyeken azonban, a melyek több oldalról megközelíthetők, valóságos halmok képződnek a parton a szemétből. Ilyen szemét-dombok a nagy Ung-partján: a zsidó iskola telkén, a Dayka Gábor-utcza elején s a Füzes elején levő szemét-telep. Ezek az ungvári köztisztasági állapotok botránykövei, a melyeket a lehető leggyorsabban el kell távolítani. A város hatóságának kötelessége mindenek előtt egy szemét-gyűjtő telepet jelölni a város határában, mindazonáltal tisztes távolságban a várostól. Az után hirdesse ki, hogy máshová (ha csak szántóföldre trágyának nem) a szemetet lerakni, avagy apránkint kihordani kemény büntetés terhe alatt tilos. Majd legyen ra gondja, hogy a lakosság ezt a tilalmat respektálja. A rendőrük jórésze rendesen az említett szemét dombok J körül posztiroz ; nem lesz nekiek nehéz a kihágókat | nyakon csípni s megbüntetésöket lehetővé tenni. Első és fődolog azonban, hogy a város hatósága : járjon elől a jó példával. Ne igyekezzék sem az uj teret, [ sem a Füzes elejét szeméttel és ganajjal betölteni. Inkább legyen e helyeken mélyedés és gödör mint olyan »töltésmely megfertőzi, hosszú időre megmérgezi a talajt, melyen járunk, melyen a közel jövő nemzedéke építkezhet. Hallatlan dolog az is, hogy a radvánczi-utcza egy részének minden szennyes lötyedéke, piszka a Füzes elején halmozódik tel; ott rothad és leheli ki azokat a mérges gázokai, melyek miatt még a madár is kerüli a j bugyborékoló tócsában, vagy partján >diszlö< fákat. Hát biz ezen is segíteni kell és pedig mielőbb. Ha nincs pénz az undorító posványnak betoncsatornával való levezetésre, le kell vezetni akár fahulladékból készült ideiglenes csatornával is ; csak tűnjék el mentül hamarább ! A Radvánczi-utczán, Schachler-féle korcsma és a Gottlieb-féle ház között van egy üres telek; Feurmann telső-domonyai tüzifaszállitó a tulajdonosa. Ez az üres lelek egy botrányos szemét-domb, melyen heteken á rothad a döglött macska, minden-íéle tnás szeméttel és piszokkal egyetemben. Követelje a hatóság mindenek előtt a telek kitakarítását, majd kellő bekerítését s legyen gondja reá, hogy többé azzá ne legyen, a mi most! A népoktatásüg-yi törvény módosítása. A mióta az 1868. évi 38. t. ez. módosítása Gsáky gróf, volt miniszter által kilátásba helyeztetett, ez a téma a szaksajtóban és az egyesületekben állandóan napirenden van. Annak idején a mi vármegyei tanítóegyesületeink is foglalkoztak e kérdéssel. Most az ország legnagyobb tanitó-egyesülete, a « Délmagyarországi Tanitóegv- leU küldötte szét a törvény módosítására vonatkozólag általa elfogadott pontozatokal, melyeket alább a népnevelésügy munkásainak és barátainak tájékoztatására mi is közlünk. * 1. A közoktatásügyi minisztérium választassák el a vallásügyi minisztériumtól. 2. A közoktatásügy nemzeti és valláserkölcsi alapon egységessé szervezendő ; a család, az óvoda, a népiskola és középiskola szorosabb kapcsolatba hozassanak egymásnál. 3. A népiskolai nevelés és oktatás ingyenes legyen. 4. Az iskolázás kötelezettsége 7—13, iletve 13—15 éves korig tartson. 5. Az ismétlő iskolák a helyi viszonyok szerint iparos-, kereskedelmi-, töldives-. bányász-, felsőbb leányvagy ezek mintájára szervezendő továbbképző iskolákká alakiltassának át. 6. A népiskolák felállítása kizárólag az állam joga és kötelessége s ezen jogát csak azon esetben ruházza át más faktorokra, ha ezek úgy általánosságban, mint a részletekben szigorúan a törvény utasításaihoz alkalmazkodnak. 7. Az iskolatelügyelet kizárólag az államé, s ezen jogát szakközegei által közvetlenül gyakorolja és közegeit ily czélból intézkedési joggal telruházza. 8. A közvetlen felügyelet érdekében a megyei tan- íelügyelők alá járási tanfelügyelők rendelendök ; ezek az érdemesebb néptanítók sorából, azok pedig előléptetés utján a járási tanfelügyelők sorából neveztessenek ki. A megyei tanlelügyelőségre külön szakvizsga adja meg a minősítést. A közoktatási minisztérium magasabb állásai a megyei tanfelügyelők sorából töltendők be. 9. Az iskola belügyeit a tanítótestület és a tanfelügyelők intézzék el; az iskolaszék csak az iskola anyagi ügyeit gondozza és az iskolaügy népszerűsít lsét szolgálja. 10. A népiskolai nevelés és oktatás a szív-, kedély- és jellemképzés eszközeit az eddiginél nagyobb mérvben alkalmazza és nagyobb figyelemre méltassa mint a reáliákat. 11. Miután a gyermek az óvodában a magyar nyelvet már megtanulja, folytatólagosan a népiskolában a tanitás már az 1. osztályban magyar nyelven történjék. 12. Minden iskola mellett legyen játszó és tornahely. Az iskola árnyas kerthelyiség legyen, melynek építését és felszerelését a tanfelügyelő ellenőrzi. 13. A tanitóképzés oly módon szervezendő, hogy a leendő tanító érettségi vizsgát tegyen, az után pedig két évi paedagogiai kurzust hallgasson. Az ezen kiképzés alapján oklevelet nyert néptanítók sorából nevezen dők ki a (első nép- és polgári iskolák tanitói oly kikötéssel, hogy azon tantárgyakból, melyeket tanítanak, egykét év alatt szakvizsgát tenni tartoznak. 14. A tanitói oklevél az első szolgálati év után egy országos vizsgálóbizottság által állittassék ki. 15. Tanitóképezdei tanárokul tudományosan képzett néptanítók alkalmaztassanak, kik legalább 5—6 éven át nyilvános népiskolánál működtek s egy országos vizsgálóbizottság előtt képezdei tanárképesitő vizsgát tettek 16- A néptanítók tekintet nélkül a íelekezetiségre vagy nemzetiségre az állami szervezetben külön hivatalnoki testületet képezzenek és jelöltessék meg törvény utján praecise a hely, melyet a néptanító a közszolgálatban levő egyenek közt elfoglal. Utóbbira nézve irányadó elvül szolgáljon azt hogy ezen osztályozásnál a tanitói működés értéke, a huntól állás tekintélye a népnevelésügy fontosságának és érdekének megielelő színvonalra emeltessék. 17. A tanítók szolgálati viszonyai oly módon szabályoztassanak, hogy minden iskolánál egységes eljárás, egyöntetűség hozassák létre.
