Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-06 / 1. szám
folyamatos munkákat részben, vagy egészen befejezi és a vármegye közjavát czélzó uj eszméket vet felszínre és segít a megvalósulás útjára. E reményünk forrása az a tény, bogy azok a férfiak, a kiknek a múlt év sikereit első sorban köszönjük, közöttünk élnek s az idén. sem szűnnek meg szolgálni a közjónak ügyét. Török József-gróf, Jirc ák Gyula, Rónay Antal, Nórák Endre dr., Ilehelé in Károly, Nehrebec\ky György, Spitzer Sándor dr.. Kende Mihály és közéletünk sok más jeles alakja biztosítékot nyújtanak arra rézve, hogy a jelen év is a sikeres munka esztendeje lesz vármegyénkre nézve. Adjon az Isten nekiek a példaadó áldozatkész munkára, nekünk pedig mindnyájunknak a jó példa követésére erőt és egészséget! A mezőrendőrségről szóló törvény végrehajtása. A törvényhozás az ifjú Magyarország kiépítésével oly sok irányban volt a közel múltban igénybe véve, hogy az állam íenállásának alapja a föld, a földművelők vagyona és munkájának eredménye csak most vétetik gondosabb oltalom alá a mezőrendőrségről szóló törvénynyel s annak köztudomásszerinti életbeléptetésével. A törvény ezélzatát mi mezőgazdasággal foglalkozók a legnagyobb örömmel üdvözöljük, habár konczep- cziójáról lelke>edésssel egyáltalán nem szólhatunk. Részletes bírálat helyett legyen elég arra utalni, bogy a törvényhez csatolt végrehajtási utasítás háromszor any- nyi, mint maga a törvény, hogy a törvény intentiója sok helyen csupán a végrehajtási utasításból domborodik ki, hogy továbbá csupán elsőíokban való Ítélkezésre háromféle hatóságot állapit, illetve jelöl meg stb. A legnagyobb baj és igen nagy közgazdasági kár azonban az, hogy a törvény teljes végrehajtása, viszonyaink között, lehetetlenséggel határos. Csak nem régen történt, hogy a vármegye közgyűlésén felszólalt bizottsági tag szerint egy a községi elöljáróság által, vadaktól okozott kárról felvett becslevél a kártérítésre kötelezett fél által azzal lelt elutasítva, hogy a törvény szerint^ hatósági becslés szükséges, már pedig a községi biró nem hatóság! — Hát a mezőrendőrségről szóló törvény életbeléptelése után ily különben is jogtalan kifogassal nem élhetne senki, mert e törvény a község biráját teljes jurisdiktióval fölruházott hatósággá minősiti akkor, midőn a legbonyolultabb kérdésekben is elsőíokban ítélkező hatóságnak jelöli meg, sőt megadja a jogot, hogy a biró szabadságvesztést is kimondhasson s azt végre is hajthassa. Minden jogszolgáltatásnál az első lókban Ítélkező hatóság működésében van a súlypont, a felebbviteti hatóságok csak kivételes esetekben hivatvák koTrektiva- ként felülbírálni az elsőfokú ítéletet. — Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a községi bírák legnagyobb- része nem bir elegendő képzettséggel arra, hogy a törvényt s az abban lefektetett elveket érvényesíthessék,' nem bírnak elegendő függetlenséggel a részrehajlatlan ítélet hozatalra, be kell látnunk, hogy az első tórum nem alkalmas arra, hogy a törvény őre légyen. Ha ez igy van, — pedig kélségbevonhatlanul igv van, — akkor nyilvánvaló dolog, hogy a gazdaközönség által olyannyira várt üdvös törvény mindaddig, mig minden egyes községnek értelmes, s bizonyos lókig kvalifikált bírája nem lesz, csak nagyon hiányosán lesz végrehajtva. A felsőbb hatóságok pedig örökké zaklatva lesznek s a szomszéd asszony kakasa a szomszéd asz- szony portájára, csak a felsőbb fórumok beleegyezésével mehet majd kukorikolni. A községi elöljáróság szellemi színvonalának emelésére a főszolgabíró körültekintő eljárása a választások alkalmával sokat tehet s az administratio tellornyosodó munkáit megkönnyítheti, de a nép között-még igy is alig fog találtatni 20 biró az egész vármegyében, ki a mező” rendőrségről szóló törvény végrehajtásához szükséges intelligentiával birna és kellőképen megbízható is lenne. A vármegye intelligens ellemeinek nyílnék itt üdvös és nemes munkára tér, még pedig nemcsak közérdekből, henem saját jól felfogott érdekeik szempontjából is. Vármegyénk inlelligentiában szegény s akik vannak, azok is eléggé igénybe vannak közdolgokkal véve ; tőlük többet joggal a köz nevében alig lehetne kívánni. De vannak kivételes helyzetek, vannak körülmények, melyek között szabad időnknek a közérdekek szolgálatában való eltöltése, még nem sokat jeleni. Vannak körülmények, melyek között kötelesség érzetünk, többet tenni parancsol. A mező rendőrségről szóló törvény életbeléptetése által teremteti helyzet ilyen. Gazdai minőségünk is kötelez arra, hogy minden erőnkből közreműködjünk a törvény végrehajtásának lehetővé tételében. Ezt pedig nem tehetjük meg másként, mintha a községi bíró tisztét, mindenütt, hol csak tehetjük, elválalni nem habozunk. Sok teherrel, sok zaklatással jár ez, igaz ! Mert hisz a községi bírónak sok gazdája van. A községek annyi bájain, dolgain kívül, parancsol neki az alispán, főszolgabíró, szolgabiró, tanfelügyelő, jegyző, adóhivatal, fináncz, csendőr, utmester, stb. s tudná Isten ki még. De a vármegye vezetőinek méltányossági érzete sem hait id s bizonnyal megragadnák uz alkalm it, hogy az intelligens elemeknek e terhes hivatal viselését köny- nyebbé tegyék. Legkönnyebben keresztül vihető lenne ez fizetés nélküli föbirói állások szervezése által, mint azt más vármegyék már megcselekedtek. Igaz, hogy a felelőség súlya, sőt a teljes felelőség, kell, hogy a főbírót terhelje, de azt könnyen el is viselheti, ha a főszolgabíró a másod bíró megválasztásánál elsősorban a bizalom azon mértékét veszi irányadóul, melylvel a megválasztott főbíró a választandó másodbiró személye iránt viseltetik. Minden községben akad jóravaló becsületes gazda ember, kire a birói állás kevesebb qualilikatióir igénylő munkái rábízhatok és a ki iránt a főbíró bizalommal viseltethetik s ki az eddigi birói fizetésért (ríhi- vatalt viselni hajlandó. Ne engedjük közönyből, kényelem-szeretelből azt a jogvédelmet elveszni, melyet rekompenzálióként any- nyira súlyos közterheinkért egy csak léiig is jó törvény teremtése —- s annal^ becsülete^ végrehajtásával nyerhetünk: Ambitiónk égy falusi biró állásának keretén bizonynyal túlterjed, de senkinek sem lehet nemesebb ambiliója, mint a közjó önzetlen szolgálása. Tegyük léire az apró hiúságokat s ne nézzük, hogy mely állásból cselekszünk, csak az legyen előttünk a lő, hogy cselekvésünk czélja nemes és igaz legyen. Kurucz, 1 dúlva, az északeleti vármegyéket egy közművelődési egyesületben óhajtja egyesiio.d. Az egyesület czime >Észak keleti közművelődési egyesület* lenne és kiterjedne Abauj-Torna, Sáros, Zemplén, liereg, Ung, Ugocsa és Máramaros vármegyékre. Az eszme nem uj Más formában már lelmerült volt az 1893-ik évben, midőn a debreczeni lapok buz- gólkodtak egy ilyen nagyobb körre kiterjedő, északkelet kulturális szükségleteinek szolgálatába szegődő egyesülel létesítésén. Annak idején mi is hozzászólottunk a dologhoz. Azt irtuk, hogy mi nem vagyunk barátai több vármegye közönsége egy kalap alá hozásának a társadalmi feladatok megoldása czéljából; mert nincs ott meg a kellő érdeklődés, a hol a hozott anyagi áldozat értékesítésének módját illetőleg az egyes törvényhatóságok társadalma csak véleményt mondhat, de nem határozhat. A nagy közművelődési egyesületek hatása sohasem olyan intensiv, mint az egyes vármegyeieké Ugyanazért ismételten megújítottuk az Üngvármegyei Közművelődési Társulat élelrekeltése tárgyában többször tett indítványunkat ; de kijelentettük, hogy ha felszólalásunknak sikere nem lesz, csatlakozunk a Debreczenből kiinduló mozgalomhoz. A mi kulturális társulatunk ma is aluszsza — úgy latszik — halálos álmát s a debreczeni terveztetés is abb.i maradt. Igen sajnáljuk mindPa kettőt. Nagyon sajnáljuk a mi közművelődési egyesületünk élelrekeltése érdekében tett lépéseink hiába-való voltát,, inert mi a saját érdekünkben magunktól váriunk s várunk legtöbbet; d.; sajnáljuk a debreczeni tervezés abbahagyását iS, mert ha e terv sikerül, vármegyénk társadalmának figyelme a közművelődésre irányul, a művelődés támogatására rendelkezésünkre álló csekély anyagi erő pedig megkétszere ződik. Ha a debreczeni terv létesülése alapján leladjuk önállóságunkat, ennek megvan az értelme; mert kárpótlást kapunk érte anyagi tekintetben. Ugyanis, ha az alföld egy pár gazdag vármegyéje egyesül a' szegény lei- vidéki vármegyékkel, ezen egyesülés a szegény vármegyék javára az anyagi erők arányos megosztását eredményezi. A gazdag területek a községi és hittelekezeti szervezeten belül képesek megfelelni kulturális íeladatik- nak; a társadalmilag összerakott pénz náluk csaknem tölösleges és mint ilyen a szegényebb vidék kulturális ezéfiaira fordítható. A Sárosmegyei Közlöny terve szerint létesülő »Északkeleti közművelődési egyesület* félannyi haszonnal sem járna reánk nézve, mint ha egy pár alíöldi vármegye is benne volna az alakulandó uj táisadalmi szervezetben ; mégis támogatjuk sárosi kollegánk törekvését. Támogatjuk, mert- meggyőződtünk a felől, hogy a mi kulturális egyesületünk örök álmából lel nem ébred. Ha tehát vármegyei kultúránkat társadalmi tevékenységgel is támogatni akarjuk (s lehel-e nem akarnunk?), vagy uj vármegyei közművelődési egyesületet kell alkotnunk, . vagy pedig csatlakoznunk kell a Sárosból kiinduló mozgalomhoz. Mi az utóbbit tanácsoljuk. Azok az okok, a melyek közművelődési társulatunkat zátonyra juttatták, meg nem szűntek. Félő, hogy egy uj egyesület is a réginek sorsára jutna. Ha tehát egyáltalában tenni akarunk valamit, csatlakozzunk a sárosi mozgalomhoz. Ha egyéb hasznunk nem lesz a csat lakozásból, impulzust nyerünk a másokkal való érintkezésből erőink kifejtésére. Északkeleti közművelődési egyesület. A Sárosmegyei Közlöny múlt évi öl. számában felhívást teszen közzé, melyben északkelet sajtóját ama mozgalom támogatására hívja fel, mely Eperjesről kiintem a sírba fordult. Te kis csörgedező patak, nesze, neked adom e kis ’nefelejts bokrétát — vidd el neki, súgd lágyan a fülébe: hogy én küldöm neki. Hajts . . . szaladjunk. És elkezdtek ismét vágtatni — czél nélkül. A rengeteg fenyveseket elhagyták — felkeresték a lombos erdőket. A veszverési völgybe tértek, abba a rengeteg erdőségbe, mely úgyszólván egész Iglóig mind a gróf And- rássy Géza birtoka. Tikkasztó forróságban utaztak egymásután. De egyik sem tudott a másikról. A veszverési keskeny völgy egyre — sötétebb lett — jött a lergeteg — ä nagy égi háború. Már hallatszott is a távolból a meny dörgés. Hajts . . . siess . . . mert még utolér az Isién haragja. Már zúgott a szél is . . . A villámlás is gyakoribb lett ... az eső is megérkezett Hol lalá'unk itt menedéket ? a nő elkezdett dideregni a félelem gyötörte, a férfi pedig — ledobta még felöltőjét is . . . hisz ez neki való idő. Az ő szivében is förgeteg dúl. Egy vakitó villámlás ... rá egy tőidet megrázó dörgés még a lovak is megálltak és reszkettek. Hajts a hogy bírsz — szólt a halálra ijedt asz- szony; lépést tarts mondja a férfi, ne perlekedjünk az Istennel, ü az ur. mi porszemek vagyunk kezében. A förgeteg utói érte őket. Viliámlott és mennydörgőit egyre, jeges eső ostromolta az utazókat A törgeteg még csak közepén volt, midőn az asz- szony elérte a szulova alatti erdővéd házat. Fedél alá mehetett. Eélaléltan emelték le a kocsiról.Szegény asszony. A férfi is megérkezett az erdővéd házához. Bement Sötét volt a szoba — nem vette észre — hogy a nehéz tölgyfa asztal mellett egy asszony ül halálsápadtan. Jó asszony! szólt — néhány perezre itt maradok, nem leszek-e alkalmatlan? Nem. Tessék helyet foglalni. Köszönöm. Leült. Lassan világosodni kezdett, jobban, jobban mig utoljára kiderült . . . oly melegen sütött be a nap az ablakon, mintha förgeteg sem lett volna. A férfi mélyen elgondolkodott, csak akkor vette észre, hogy ő itten nincsen egyedül, midőn az erdővéd felesége egy pohár vizet tett az asztalra. A nő háttal ült mellette és mintha csendesen zokogott volna. Figyelmesen megnézte, felállt, a homlokát kezdte törölhetni, izzadott. Elővette tárczáját, abban volt egy kedves női arcz, meccsókolta, majd egy levelet vett elő, hangosan olvasta végsorát: /visszaküldöm jeggyürüdet, Iég\° boldog!* meri szegény vollam, ugye? É‘n megbocsátottam vétkedett -— Gizella ! A nő erre felállt és a férfihez lép, megáll előtte, áldásra kitárja mind a két kezét, csak annyit tud mondani »Lajo-i !* a többit elnyomta zokogása. Milyen találkozás ez? az itélet-nap után Gizella? Gizella pedig csak a fejével intett, de az arczán megjelent már a boldogság mosolygása Milyen találkozás ez Lajos, nem gyűlöltél meg még? — Nem. — Bedig én tettelek földönfutóvá. — Régen elmúlt. — Engem megtört a bánat. — Én megőszúllem. — Szerelsz-e még? Szerellek. És e szót, senki sein halotla ajkamról — csak te . . . csak le . . — Tehát megbocsájtasz ? — Meg. — Él sem hagysz többé? — Még mindig, szegény vagyok. — Nem, nem Lajos! te gazdag vagy, mert a szived arany. — Csak volt. — Én gyémánttá teszem. — Próbáld meg. —- Nekem adod? — Neked. — Áldott legyen az Isten keze örökké! pQ(ry(J Gyarló munka“? Az »Ungvári Közlöny* folyó évi január 3-iki számában »Gyarló munka* czim alatt Barabás György m. kir. belügyminiszteri számvizsgáló működése és munkálata igen kedvezőtlen kritika alá vétetett. Minthogy a birálat személyemet Is érinti és több, a valóságnak meg nem telelő adatot sorol lel, a közönség tájékozása végett kénytelen vagyok a lent említett czikk egyes tételeit az igazságnak megfelelően helyesbíteni. A czikk írója felsorolja, hogy Barabás György min. számvizsgálónak minő munkálatokat kellett volna végeznie és szóról-szóra ezeket mondja: »— — — De mindezeket nem ő készítette el, hanem ezeket helyette az állásától felfüggesztett Kapeller Albán pénztárnok állította össze, a mi egymagában véve is a legnagyobb szabálytalnság volt. Kapeller Albán alkalmaztatását az akkori helyettes polgármesternek e részbeni kérdésére az alispán ur egyenesen eltittotta; később azonban valószínűleg Barabás György ur közbenjárására a h. pol- gármestjer őt nnpidijas minőségben alkalmazta és erre a számvizsgáló őt irodájában maga mellett foglalkoztatta.* É dolognak ily módon való előadása elejétől végig rosz- akaratu elíerditése a valódi tényállásnak, mert a való az, hogy Farkas Ferencz h polgármester m évi május hó 26-án 1741. sz. a. ukázl kézbesiltetelt nekem, melyben (elhívott, hogy a hivatalos órák alatt a városházán megjelenjek, hogy a h. polgármester ur vagy a pénztárnok által megjelölt teendőket végezhessem. Ezen törvénytelen rendeletét felebbezvén, az alispán ur az idézett polgármesteri rendeetet 5528. sz. leiratában azon indokolással helyezte hatályon kívül, hogy »állásától felfüggesztett tisztviselő hivatalos teendők rendszeres végzésére egyáltalán nem kötelezhető.* Ugyanezen rendeletet alispán ur igy folytatta: »Ezen rendelkezésemmel kapcsolatban egyszersmind megjegyzem, hogy Kapeller Albán pénztáros minden oly teendő ellátására, mely felelősségéből folyik, nevezetesen általa kezelt pénzekről való számadástételre, valamint a pénztári kezeléssel vagy fegyelmi ügyével kapcsolatos f&lvilágositások megadására kötelezhető.“ Ezen alispáni rendelet tehát a czikkirónak két lényeges állítását tökéletesen megsemmisíti és pedig először azt, hogy az akkori h. polgármester e részben kérdést tett volna< mert épen az én felebbezésemre helyezte hatályon kívül rendelkezését; de másodszor működésemet nem
