Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-10-07 / 40. szám
XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1894. október 7. N 40. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ MGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egyesítsük az erőket. A napokban jött tudomásunkra, hogy Kende Mihály országyülési képviselőnk és Teleky Géza gf volt belügyminiszter kérvényt nyujottak be a pénzügyminiszterhez az iránt, hogy a darócá kincstári uradalomhoz tartozó belsőség, a mely mintegy 16—20 holdat tesz ki, a rajta levő lakház és és gazdasági épületekkel együtt — egy a szomszédos vármegyék érdekének is szolgáló és a kormány által is subvenczionált kerületi szeretetház czéljaira engedtessék át. Ugyancsak tudomásunk van arról, hogy egy más — közéletünkre befolyásos érdekeltség ugyanazon fundusokat egy földműves iskola ezéljaira óhajtaná megszerezni. Végül oly hírekkel is találkozunk, mintha a t.-remetei állami méntelep feloszlatásának illetve alkalmasabb vidékre áthelyezésének kérdése jönne már közel jövőben eldöntés alá, mely utóbbi hírrel szemben felmerült azon eszme is, ha nem volna e esetleg a t.-remetei berendezés alkalmasabb egy kerületi vagy megyei szeretetház czéljaira? Mindezen hírek s az azokban nyilvánuló eszmék a legjobb időben kerülnek hozzánk s igen alkalmasak arra, hogy azok által ösztönözve legyünk a közelmúltban nálunk hasonló czélból megindult mozgalom folytatására s fejlesztésére. „Addig üsd a vasat mig meleg“. Nekünk is most kell ujult erővel a kérdésekkel fogalkozni a mig, hogy úgy mondjam, neki vagyunk melegedve és a midőn örömmel látjuk, hogy ugyanazok czé- lok elérésére mások is segélyünkre jöhetnek. Hatványozódhatik ezen örömünk még abban a tudatban is, hogy a m; érdekünkben Teleky Géza gróf személyében egy nagy befolyású államférfit s egy elsőrangú szakférfit látunk sorakozni, kit nem vezet e kérdés megoldásánál kicsinyes helyi patriotizmus ; ellenkezőleg a szegényügy kérdés rendezésének nagy munkáját ott akarja első helyen támogatni, a hol az legégetőbb. Fájdalom, hogy erre a legalkalmasabb talajt a mi északkeleti vármegyéink s ezek közepén a mi vármegyénk szolgáltatja. A szegénység azonban egymagában még nem szégyen — s a midőn mi e kérdéssel ismételten foglalkozunk, tanujelót adjuk annak, hogy szivünkben talán gazdagabbak vagyunk mint sok más szerencsésebb vidék lakosai, hol anyagi jólétben úszva, a nyomort nem is ismerik s igy nincs is kellő érzékük az iránt, mit jelent egy éhezőt jóllakatni, egy ruhátlant felöltöztetni, egy hajléktalant elhelyezni stb. stb. Hogy Ung vármegye közönsége mennyire át van hatva az emberbaráti kötelmek eme legmagasz- tosabbjától, mutatja a más alkalommal említett azon körülmény, hogy vármegyénk törvényhatósága — daczára 5% pőtadójának mit a betegápolási alapra fizet (más vagyonos megyék csak 7 a %-ot fizetnek, — csak nem rég egy újabb Va °/o pótadót határozott kivetni — a szegény szülőnők és csecsemők segélyezésére. — Tőlünk vehetnek példát vagyonos pol gártársaink ! Valóban megszivelendő ezen már számtalanszor felhozott körülmény, mert kétségtelen, hogy ha a szegény- és közegészség ügyének az ország összes adófizető polgárai megfizetnék azt az 5Va % pótadót, mit mi Ung vármegyének fizetünk, — oly elő- : haladt viszonyokat teremthetnénk a közegészség és szegény ügy terén, melyek még egyrészt a priori megsemmisiteuék az communismus felé törekvő anarchiának már hazánkban is kibújt, csiráját, másrészt egy oly eszményi megoldást mutathatnánk fel, minővel a continens egy müveit állama sem rendelkezik. Szóval, minden utógondolat nélkül és teljes joggal felveheti Ung vármegye a vezérszerepet s ha a dolgok rendezésére fog történni valami, mi az ország áldozatkészségét veeiuli igénybe, egészen természetes leend, ha az vármegyénk és a szomszédos hason sorsú vármegyék vidékeire lesz elsősorban kiterjesztve. Ha tehát van egy országos férfiú, ki e kérdés megoldásánál figyelmét reánk fordítja, az még egyrészt nekünk jól eshotik, másrészt azonban nem lephet meg, mert ez csak arra vall, hogy az illetőben nem csak a jó akarat van meg. de rendelkezik elég igazságos érzékkel a kérdés lényegét a szó szorosabb értelmében is felfogni. Hogy e nagy jelentőségű időszakban neküuk sem szabad nyugodnunk, az természetes. Hisz következetlenek lennénk önmagunkhoz, ha ma nem hatna át az jobban, mint valaha. Hogy azonban előre haladhassunk, mindenek előtt a tevékenységben biztosítsunk bizonyos egyöntetűséget. A fentiekben pár vonással vázolt felfogások arra vallanak, hogy az intéző tényezők már a kiindulásnál sem érvényesítik befolyásukat egyönte- tűleg. Hogy ezt megkönnyítsük, kívánatos a kérdéssel e helyen is legalább vázlatosan foglalkozni. A gondolat, mely Daróczon egy kerületi sze- retetházat kíván létesíteni a kormány s a helyi érdekeltség egybevonásával, a legszerencsésebbnek mondható. Mig egyrészt az ott levő gazdasági épületek igen kevés költséggel lennének megfelelően átala- kithatók, — másként Darócz 3 kilométer távolban Ungvártól, Ungvárról is könnyen volna adminisztrálható. A rendelkezésre álló kiterjedt belsőségben igen jól lehetne eleget tenni az intézmény azon feladatának, hogy a bentlakóknak a lehetőségig hasznos foglalkozást is nyújtson. Jövedelmező kertészet, tehenészet, méhészet mind oly dolgok, melyek a szeretetház keretében megoldhatók, — azzal összhangzásba hozhatók s mint ilyenek, kifelé is jótékonyan hathatnak. Mindezek Daróczon kiválóan előnyösen hajthatók végre, — hozzászámítva még azt a körülményt is, hogy az a kassa-jabloniczai állami ut mentén, közel a vasútállomáshoz feküdve, úgy a zempléni, mint a beregi érdekeltségnek könnyen hozzáférhető. Ha a szegényügy országos rendezésénél elfogadjuk azon elvet, hogy a szegények ellátása a lehetőleg illetőségi helyökön történjék, akkor nyilvánvaló, hogy az ily kerületi szegényházak is csak átErdélyi János emlékezete.*) Felölvastatolt Nagy-Kaposon, 1894. szeptember llj-án. Mélyen tisztelt közönség! A hazafiui kegyelet érzelme gyűjtött össze bennünket, hogy tisztességet tegyünk Erdélyi Jánosnak s hogy felujjitsuk emlékét annak a férfiúnak, a ki Isten után a maga erejéből, szelleme hatalmával a magyar irodalom és tudomány egyik elsőrendű bajnokává emelkedett. Élete nem terjedt hosszú időre, de szűk határok közt is sok irányban és kiváló gazdag- eredménynyel mukálkodott. Minden téren, a melyet felölelt, egyénisége alkotó erejével jelent meg: utat tört, vagy egyengetett, irányokat jelölt vagy törvényt szabott. Először mint költő lépett fel s szerzett magának országos hirnevet, majd mint műbölcsész a népmesék, a népdalok, mesék és közmondások buvárlatába merült, vagy széptani elvek mellett szállott síkra és folytatott diadalmas hadjáratokat; végre mint bölcsész a tiszta eszmék világában tartózkodott, magasságokat járva, mélységeket búvárolva. E külömböző irányok nála a nemzetiségi eszme tüzében olvadtak egybe. Ez lelkesítette a költőt, ez sugalta a népköltészeti hagyományok fáradhatatlan búvárát és szellemes magyarázóját, ettől kapta ösztönét a bölcsész, midőn a magyar elme mozgalmaid kinyomozta a gondolat világában. Valóban írói működésének az a legjellemzőbb és egyúttal legbecsesebb vonása, hogy a nemzeti szempontok érvényesítése által a magyar faj lelki világát felderíteni, nemzetét önismeretre vezérelni igyezett. Költői fellépése arra az időre esik, midőn a hal*) A nagyrabecsült szerző engedélyével az ünnepélyről hozott tudósításaink méltó befejezéséül mi is közöljük e kitűnő felolvasást. A szerk. I hatatlan Széchenyi István szóval és tettel, társadalmi és irodalmi úton a reformok utáni vágyát felköltötte a ; nemzetben. Jós-igéinek hallatára önbizalom és remény szállotta meg a lelkeket, élénk tettvágy sarkalta a törekvéseket. A nemzeti erő kifejtése, a magyar nyelv jogainak teljes kivivása, a szellemi és anyagi jólét felvirágoztatása volt a kor jelszava. Szónokaink és állam- | férfiaink az uj kor látnokától vettek irányt és szellemet. íróink és költőink hóditó hatása alá kerültek. Egyletek és társulatok az ő példáján lelkesedtek. A I múlt, mely felé oly epedve szeretett visszamerengeni a magyar, elhalványult a jövő szebb kilátásaival szembe, melyek hogy teljesüljenek, az országgyűlés, a társadalom és az irodalom egymást segítve és kiegészítve, lázas siettséggel közreműködni igyekeztek. E tettekre vágyó, e lelkesedni tudó korszak eszméit, vágyait és reményeit tolmácsolja az egykorú költészet, melynek egyik kiváló képviselője volt Erdélyi János. Nem volt oly ragyogó képzelmű, oly sok oldalú költői tehetség, nem volt oly gazdag a formákban és változatos a tárgyakban, mint Vörösmarty, de szűkebb körben mindig gondolatgazdag, őszinte és igaz, mint az, a ki saját élményeiből merit és a szív alkalmait , lesi el. Lényeges von .sok különböztetik meg egykorú társaitól. Mig azok egyrésie, legalább pályája elején, a classical világ emlékeitől nem tud szabadulni s a nemzetivé vált tartalmat görög-római formákba önti: ! addig Erdélyi Jánosnál nyomát se találjuk a classicai vonatkozásoknak és nemcsak érzésben, hanem gondolatban és kifejezésben is önállóságra törekszik. Mig társai közül többen a merev eszményiség elvének hódolva, szűkre szorították a költői eszmekért és a tartalmi szegénység mellett a nyelvet is feszessé, színtelenné s erőtlenné tették: addig Erdélyi János szélesebb határok közt mozgott s hathatós gondolatait és érzelmeit egyszerűbb, természetesebb, erőteljesebb nyelven, bátrabb, merészebb fordulatokkal igyekszik előadni. Költészetén már meglátszik a megújhodási szin, de csak forrongásában és alakulásában mutatja azt a korszakot, midőn a classicismus nemzeti tartalmával sem volt többé kelendő, de másrészről a népiessel öltözött nemzeties tartalom sem találta még meg igazi nyilatkozási módját. Főeszméje neki is a haza volt. E forrásból fakadnak ódái, hymnusai és a szemlélődő lyrához tartozó dalai, melyek a hangulat erejénél fogva, a kor legjobb termékei köré tartoznak. Ézekben nem a múlt dicsőségéért rajong, mely előtte halottak hamván pislogó „siri mécsnek“ tűnik fel, hanem a szép jövendőért, melyet meg kell teremtenie a magyarnak. A forrongásban levő közélet szelleme szól hozzánk e művekből. Az uj Magyarország képét látjuk itt megjelenni egy fenkölt gondolkozása és mélyen érző lélek psófétai látomásaiban. Boldog képzelődésében a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek megvalósulását látja, midőn a nemzet egységes, erős és hatalmas lesz. Ez eszmék igézete alatt vallásos ihlettel, a hivő lélek bizodalmával kéri Isten segítségét, követeli az emberek közreműködését, hogy ki-ki kövesse „meghívó angyalát“. Részvéttel fordul a védtelen zsidó nép felé, hazafiui fájdalommal látja Erdély különállását, féltő aggodalommal mutat Lengyelország sorsára, a társadalom sajgó sebeit tapogatva, elvezet a pórkunyhóba, hol gyermek születik, a ki már anyja szive alatt elkárhoztattaték; élénkbe állítja a koldust botjával, a kik „ketten tesznek egy kinos testületet.“ Hazafias költészetének lényeges vonása, hogy nincs rajta a kor politikai izgatottságának türelmetlen heve és Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
