Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-10-07 / 40. szám
meneti helyül fognak szolgálni; épp úgy, mint a vidéki nagyobb városok mindegyikében rendezendő és ezen anya-intézettel szerves összeköttetésben működő fiök-szeretetházak, melyek egyszersmind a helyi szükségletnek bölcsőde cs lelenczházi feladatokat is teljesítenének vagy közvetítenének. Szükséges ezen alapelv ismétlése, valahányszor hasonló dolgokról értekezünk különben egészen más kép tárul képzetünk elé, mint a valóságbeli. Csakis ezen alapelv érvényesítésével lehet elképzelni, hogy egy ily kerületi szeretetházzal 5 — 6 vármegye e tekintetbeni szükségletet is ki lehet elégíteni, mert a szegény keresetképtelenek, kiskorú szegények és lelenczek legnagyobb része saját illetőségi helyén, saját otthonában, vagy ha az nines, egyes családoknál kell, hogy a jövőben is tartassanak, illetve neveltessenek, — ellenkezőleg élté rünk a természet által kijelölt és soha nem csaló úttól. Mittevők legyünk a szóban forgó ké déssel szemben mi ungvári, illetve ung vármegyebeliek? Azt hiszem, leghelyesebben tesszük, ha először is ott veszszük fel a fonalat, a hol letettük; másodszor dolgozzunk ügyünk érdekében azon szerény eszközökkel, a mikkel rendelkezünk, de minden munkánk közepeit gondoljunk az eszményi mellett a gyakorlati megoldásra, a kerületi szeretetházak szervezetére s keressük mindig az öszszekötő kapcsot a mi szerény munkánk s a nagyobb szabású végczél között. A mi feladatunk tehát ez idő szerint a következő lenne: Az utolsó értekezletben megbízott nőegyesület tartson egy választmányi ülést, melyre nehány ügybarátot külön meghina, állapítaná meg, mily alakban kellene a nőegyesületnek a fehér-kereszt, s az úgynevezett gyermekbarát egyesület (vagyis iskola- köteles gyermekeket ruházó egyesület) feladatait is egyesíteni magában. Ily kis helyen, mint Ungvár, szükséges, hogy a humanitárius feladatokat szolgáló morális erő egy tömegben és nem szétszórva érvényesüljön, ne feledjük, hogy egytől-egyig ugyanazok a íagjai a mi összes jótékonysági egyesületeinknek, igy szétszórtan nem érvényesül egyik sem, mig az erők egyesülésével czélt lehetne érni. Fentartva az egyesületek eddigi feladatait, a nőegyesűletuek csak a könyvvitelben kellene egy-egy uj oszlopot nyitni, hogy a külömböző czimekre tartozó adatok külön kezelhetők legyenek és mehetne minden könnyen egy cziin, egy vezetés alatt s nem kellene a közönségnek minen czimuek apró-cseprő socialis sallangját külön respektálni, hanem ösmer- néuk egy jótékony nőegyesületet vármegyénkben - melyet az arra leginkább hivatott hölgyek vezetnének. Ha igy ki leend dolgozva e kérdés, a nőegyesület tartson egy közgyűlést, melybeu a választmány ide vonatkozó propositióit fogadtassa el. E közgyűlés azután Írjon át a vármegyéhez s a városohoz és kérjen anyagi s erkölcsi támogatást. Írjon vagy Írasson feliratokat a szakminiszterekhez, kiknek segélyével a daróczi szeretetház kérdése megoldható leend. szenvedélye, a tüzes lelkesedés szónokias pompája. A I művészet .czélját nem rendelte alá közéleti érdekeknek s democraticus érzületénél fogva, mint Petőfi, egyetlenegy nagy vagy előkelő embert sem énekelt meg. Hazafias költeményei mellett méltó okon köthetik le figyelmünket családi viszonyokra vonatkozó költeményei. Az ő csendes, mély kedélye itt nyilatkozik igazi őszinteségében és bensőségében. E fajta költeményeiből érzik ki legjobban, ha népdalaitól eltekintünk, hogy mennyire tanulmányozta ő a népköltészetet, mely a magyar faj kedélyvilágát a családi tűzhely melegénél oly eredeti és sajátos módon mutatja be előttünk. A családi életet, a szülék és gyermekek, a férj és feleség viszonyát, Petőfi Sándor vonta ugyan be a költészet varázsával és e tekintetben vele senki sem versenyezhet, de Erdélyi Jánosnak érdeme marad örökké, hogy Petőfi előtt egy költőnk sem volt, a ki a családi élet mindennapiságában annyi eszményit talált volna, annak csendéleti örömeit oly hívogató édességgel s fájdalmait, melyek miatt „ezer sóhajtássá zokogta lelkét“, oly megható hangokon tolmácsolta volna, mint ő. Egy szép vonás hiányoznék a költői jellemképéből, ha meg nem említenem a komoly erkölcsi érzületet, mely költészetét minden izében áthatja, az erős rendíthetetlen vallásos hit derűjét, mely oly jótékony fénynyel árasztja el a földi vándor küzdelmes pályáját. Egy némely költeményében mintha ref. templomi énekeink magasba törő ünnepélyes hangját hallanék. Égi fénytől átmelegült lelke „hű megadással, gyermekded érzelemmel“ nyugszik meg a szenvedések közt, kibékül az ellentétek láttára hisz, reményi és szeret. E nemes jellemű költészet részben uj eszmevilágával és hangjával, csakhamar megnyerte a közönHogy mily előnye van egy itt vázolt intézetnek, Daróczon egy esetleg alkotandó földműves is kola felett, azt felesleges bővebben indokolni, mert a fentiekből nyilvánvaló, hogy ha nem is akadémikus értelemben, de sok tekintetben teljesíthetők a szeretetház keretében a földműves iskola feladatai is Nem kívánom, hogy T.-Remetéről elvegyék a méutelepet, ha már itt van, de ha mégis elvinnék, úgy azon terjedelmes épületben sokkal szívesebben látnék egy nagy szabású szövő , posztó-, vagy más gyárat, mely pár ezer felvidéki munkásnak adna a jövőben kenyeret, min egy szeretetházat, mint a mely e vidéken talán moraliter is rosszul hatna, a nyomor kellő közepében. Dr. Novak Endre. Felvidéki népünk érdekében. Felvidéki népünk mostoha sorsával már több Ízben foglalkoztunk lapunk hasábjain; megpendítettük a házi ipar tejlesztésének eszméjét, mint olyan módot, melynek sikeres meghonosítása s tübboldalusitása kenyérhez juttatná azt az elhagyatott szegény népet, melynél ünnepszámba megy egy kis lőtt étel evése, ritkaság- számba egy-két forintnak birtokban levésé. Mindeddig azonban kevés alkalmunk volt hirt adni a nép érdekében történt oly mozgalmakról, melyek a biztos siker kilátásával biztatnának. Annál nagyobb örömmel vesszük most kezünkbe a tollat, hogy hirt adjunk arról a nemes irányú törekvés ről, mely a kassai kereskedelmi és iparkamara kebeléből első sorban annak mindenre kiterjedő figyelmű titkára : Deil Jenő kezdeményezésére indult ki, s mely nem kevesebbet akar, mini a házi ipar különféle nemeinek széleskörű meghonosítását Ungvármegyé- ben, különösen a beremai járásban. A kamara előzetes figyelmeztetés vagy leikérés nélkül, csupán a hozzá beérkezett száraz statisztikai adatok után Ítélve látta szükségét annak, hogy e jobb sorsra érdemes népen segítve legyen, s igy annál nagyobb elismerést érdemel akcziója, melynek sikeressége több ezer lélek megélhetését fogja előmozdítani s egy nagy vidék életereibe erőt önteni. Az első lépés tehát megtörtént. Megtörtént pedig az által, bogy a kamara az alábbi felterjesztést intézte a kereskedelemügyi m kir. miniszterhez : Az 1891. évről szerkesztett fő jelentésünkben volt szerencsénk kerületünk házi iparának hü képét nyújtó adatokat terjeszteni Nagyméllóságod elé. Ezen adatokból kiderül, hogy Ung vármegyében a len- és kenderszövészetet 8568 ember, a halina-szövé- szetet 484, a pokróczkészitést 44, a faipart 151, a vessző tonást 49, 3-3 ember a szabna- és gyékénytonást űzi. Ungmegye négy járása közül a nagy-bereznaiban legjelentékenyebb a házi iparral foglalkozók száma, a mennyiben 2610 ember len- és kenderszövészettel, 345 halinaszövéssel, 77 faiparral, 16 lüzfonással foglalkozik. És ezen sivár vidékü járásnak szegény népe csakugyan legjobban szorul a gyászosan fizető mezőgazdaság jövedelme mellett egy jól szervezed egészséges alapokra fektetett házi iparból eredő keresetre. Az Ung felvidékén, a Verhovinán állandóan uralkodó nyomorhoz fogható talán a szepsi Magurán vagy Zemplén felvidékén sem tapasztalható. ség rokonszenvét s az irodalmi intézetek elismerését. Az Akadémia a 25 éves ifjút 1839-ben levelező tagjává választotta, a Kisfaludy-társaság pedig 1842-ben tisztelte meg tagságával s egy év múlva a titkársággal. Összes költeményeit, melyek 10 évi munkássága eredményeként 1844-ben jelentek meg, dicsérettel tüntette ki az Akadémia. * # * Költeményeinek megjelenése után félre tette és csak ritkán vette elő a lantot. A képzelődés derült vi- lágát a gondolat komoly birodalmával cserélte fel, hogy itt is hódításokat tegyen, hogy mint tudós itt is megérdemelje azt a kitüntető bizodalmát, melyet az irodalmi intézetek oly korán előlegeztek neki. És a hozzá fűzött szép reményeket csakhamar megvalósította ; egy rövid évtized alatt, egyrészről, mint a nép- költészeti hagyományok gyűjtője, kiadója és magyarázója, másrészről, mint a népköltészet szelleméből merített széptani elvek hirdetője, mint műbiráló és műbölcsész, korszakalkotó munkásságot fejtett ki s országos tekintélyre emelkedett. Irodalmunknak minden ha legbecsesebb termékei közé számithatók azok a kötetek, melyek a „Magyar népdalok és mondák“-at (1846—48) a „Magyar közmondásokat“ (1851), a „Magyar népmeséket“ (1855) és az ezekre világot vető értekezéseket foglalják magukban. íróink, tudósaink közt nincs egyetlen egy sem, a ki a népköltészeti hagyományokat oly nagy előszeretettel és oly kitartó szorgalommal gyűjtötte, búvárolta és tanulmányozta volna s azok értékéről oly magas bölcsészeti álláspontról, oly mélyreható lélektani elemzéssel elmélkedett volna mint ő. A nép szellemi működését kiséri nyomon, a mint az a nemzeti élet folyamán teremtő és alkotó munkáját a képzelődés és gondolkozás körében végreUngmegye 541,196 holdnyi termő területéből a szántóföld 150,826 holdra tehető és ebből a nagy-berez- nai becslö járásra 29,831 hold esik. Egy hold szántóföld átlagos tiszta jövedelme a kataszteri közegek által 83 krra becsültetett Ezen területből 8485 hold 1. osztályúnak minősíttetett 11,992 Irt tiszta jövedelemmel (.vagyis átlag 1.40 kr. t. j. holdanként), 7954 hold II. osztásúnak 6241 Irt tiszta jövedelemmel (átlag 78 kr) és 13,392 hold ill. osztályúnak 6628 trt. t. jövedelemmel (átlag 49 kr). A legelő, mely 24,850 holdat foglal el, átlag 25 kr tiszta jövedelmet hoz, de a 10,909 holdat elfoglaló III. oszt. legelő állag tiszta jövedelme 15 kr. holdanként. Ezen néhány számadat illustrálja az ungi felvidék gazdáinak nyomorúságjs helyzetét. De minden számadatnál ékesebben szól a valóság, mely leverőleg hal a szemlélőre és mely fennhangon segélyért, támogatásért kiált. Ezen kamara titkára Ungmegye mérvadó egyéniségeivel tanácskozván, azon meggyőződésre jutott és bennünket is meggyőzött arról, hogy a házi iparnak Ung felvidékén, különösen a nagy-bereznai járásban való intenzív fejlesztése és illetőleg uj házi iparoknak ez Istentől is elhagyott vidéken való meghonosítása elodáz- hatlan kötelessége az ország gazdasági fejlődésének előmozdítására hivatott államnak. Tudjuk, hogy Excellencziád valódi államférfim éleslátással felismerte, hogy a házi iparnak a köznép helyzetének javításában fontos szerepe van és ezért tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, kegyeskedjék Szterényi József kir. iparfelügyelőt az általunk csak nagyon halvány színekkel festett desperátus viszonyok tanulmányozásával és az iránti javaslat tételével megbízni, mily módon, mily eszközükkel és mily irányban kellene a házi ipart Ung szegény, nyomorgó felvidékén szervezni és fejleszteni. Mi készséggel minden tőlünk telhető módon támogatni fogjuk Nagyméltóságod kiküldöttjét. Kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítása mellett maradtunk Kassr. 1894. évi szeptember hó 13-án. Szakmáry Károly, s. k. Deil Jenő s k. alelnök. titkár. A felterjesztés nem maradt észrevétlen, amennyiben csakhamar megjött a miniszter válasza, melylyel első sorban a kamarát bízza meg a felvidéki viszonyok tanulmányozásával, s a segítő módok megjelölésével. A miniszter válasza a következő: Folyó évi szeptember hó 13-án kelt 3516. számú jelentésére, a melyben a kamara az Ung megyében levő háziiparok fejlesztésének és uj há/iiparok meghonosítása kérdésének tanulmányozásával Szterényi József, királyi iparfelügyelőt kéri megbizatni, értesítem a kamarát, hogy magam is kívánatosnak látom, hogy tanulmányoztassa- nak azon módok és eszközök, a melyekkel az ottani, őleg a nagy-bereznai kerületben lévő népesség helyzetén javítani lehelne. Ismervén a kamarának egyfelől kiváló érdeklődését a kerületében levő iparfejlesztési ügyek iránt, másfelől a kereskedelmi és iparkamarák feladatai közül a legszebbnek tartom azt, hogy a kamarák ténylegesen is közreműködjenek az iparfejlesztés terén, felhívom a kamarát, hogy ismert ügybuzgózágával az ungmegyei viszonyokat első sorban maga tegyen alapos tanulmánytárgyává s terjeszszen elém e költségek feltüntetésével kimerítő és részletes javaslatot arra nézve, hogy hol, miféle uj háziiparok volnának a nagy-bereznai járásban meghonositandók, miképen történhetnék a már meglevő háziiparok fejlesztése s végre mily intézkedések volnának szüségesek a kész árutc értékesítésének megköny- nyitése czéljából. Budapest. 1894. szeptember 28. T , , , Lukacs s. k. Hogy azonban a kassai kereskedelmi és iparkamahajtotta. A magyar faj lelki életét tárta fel előttünk uralkodó eszméivel, érzelmeivel, hitével meggyőződéseivel, egész világnézetével. Egy uj arczképet függesztett ki a világ népeinek nagy arczképcsarnokába, egy olyan arczképet, mely nemcsak élethűségével, hanem mindenekfelett eredeti és jellemző vonásaival ragadja meg a szemlélő figyelmét. A lélektani búvárlat gazdag eredményei mellett diadallal mutat rá a nyelv tőrül fakadt sajátságaira, a jellemző kifejezésekre és fordulatokra, a népi nyelv ősi daczos erejére, sokatbiró képességére, festőiségére és zenéjére. E tanulmányaival ébresztőleg és eszméltetőleg hatott az irodalomra. Fejlesztette és erősítette azt a közszellemet, mely a nemzet fogalma alatt már nemcsak a Verbőczi hármas könyvének népét értette, hanem mindazokat, kik a négy folyó partjain magyarul gondolkoznak és éreznek. E szellemnek hódolva, Íróink, mintha századok mulasztásait akarnák kipótolni, részvéttel és érdekeltséggel fordultak az eddig elhanyagolt alsó néposztály felé, hogy megnyissák előtte a jólét és miveltség forrásait. Leikökre vették azt a nagy igazságot, hogy a tudománynak nem az a rendeltetése, hogy egynéhány tudós kiváltsága legyen, hanem hogy közforgalomba jöjjön, életre hasson s áldását, mint a nap az ő világát és melegét mindenkivel éreztesse. Ily czelból épen kapóra jöttek a népszeltem és nyelv kincsei. Ezekből tanulták el Íróink azt a nagy titkot, hogy miképen hathat lélekre az, a mi lélektől jő. Ezekben találták meg a népszerűség és magyarság nyitját, azt az irmodort, mely felfogásban és kifejezésben a népnemzeti észjáráshoz és nyelvhez alkalmazkodik s hatását soha el nem téveszti. Szinyey Gerzson. (Folyt- köv.)
