Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-08-12 / 32. szám
XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1894. augusztus 12. 32. SZÁM SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, i. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ► UN6 VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A Kárpát-egyesület keleti osztályának közgyűlése. Ma van a Magyar Kárpát-egyesület keleti Kárpátok osztályának közgyűlése. Szives „Isten hoztá“- val köszöntjnk ama derék urakat, és hölgyeket, a kik ezen közgyűlésen való résztvétel czéljából városunkat felkeresték. Kívánjuk, és kérjük is őket, hogy érezzék itthon magukat közöttünk ; érezzék magukat az Északkeleti Kárpátok természetes középpontján, Ungváron. Találják jól magukat közöttünk a rokon-lelkek között, kik őket megértjük s lelkesedünk a czélért, mely őket kczös zászló alá sorakoztatta. Az egyesületnek akkor is meg volna a maga jelentősége, ha csupán tur.sta társaság volna; ha csak a természettel való érintkezést tartaná feladatának. A „mindnyájunk édes anyjának kebelén való pihenés, a szemlélődés legalább rövid időre elvonja az embert a czivilizáczió léha örömeitől izmait aczélozza, jellemét erősiti, szivét a tiszta nemes örömök élvezetére képesebbé teszi, jóra-való hajlandóságát fokozza, a kemény munka embereit, a köznépet szivéhez közelebb hozza. A falaink között időző egyesületnek azonban ennél szebb a hivatása, nagyobb a feladata. Ezen egyesület nem csupán azt czélozza, hogy tagjait a természet ölére vezesse, a salaktalan örömök részesévé tegye, hanem azt is feladatává tette — sőt ez működésének a súlypontja, — hogy a természet szépségeihez utakat nyisson, a hozzájuthatást mennél többekre nézve lehetővé tegye, a természet kincseit felismertesse s azok értékesítését előmozdítsa. A közöttünk időző egyesület kezének nyomát örömmel volt alka’ inuk tapasztalni mindazoknak, a kiket természetszeretetük hegyeink közé vonzott s a kik természeti kincseink értékesítése iránt érdeklődnek.- A kik az egyesület működése előtt uttalan utakon, tájékoztatás nélkül, sok veszélylyel, még több vesződséggel bolyongtak hegyeink között, ma biztos ösvényeken, járható utakon szemlélhetik a természet szépségeit, különösebb adományait s ha erejük el hagyja, vagy ha az „anya“ szeszélye a mostoha idő-! járás által megállásra kényszeríti őket, a nyugalom, a pihenés örömeit élvezhetik a „tanyákon,“ a menedékházakban. — Miként ma egy hete közölt czikkünkből értesült felőle az olvasó., az egyesület működésének egyéb nyoma is van vármegyénkben. Nagy érdeme van ezen egyesületnek egy kitűnő tagja á'tal az ungvári agyagipar-pyár létesítése ko-í rül is. A mindnyájunk által ismert dologról felesleges sokat beszélni; örvendetes tény, hogy az agyag- ipar-gyár országszerte forgalomba hozta városunk nevét s becsületet szerzett tűzhelyünknek. Legyen szabad ezúttal ama reményünknek adni kifejezést, hogy az agyagipar-gyár nem az utolsó közérdekű alkotás, mely vármegyénk területén a Kárpát-egyesület nevéhez fűződik. Vármegyénk főkincse nem jó agyag, hanem a fa. Az egyesület mindnyájunk háláját kiérdemelné, ha ezen kincsünkre, ennek értesítésére, illetőleg feldolgozására hívná fel az illetékes körök figyelmét. Egy-két gyermek-játék I és szerszám-tanműhely a jobb elemi iskolákkal kapcsolatba hozva, vonzóbbá tenné hegyvidékünket és nagyot lendítene a természettől a fa feldolgozására utalt szegény népünk sorsán. Nem akarunk ezen eszme felvetése által az egyesület dolgaiba avatkozni; legtávolabb áll tőlünk az a szándék, hogy a tagok elhatározását befolyásolni akarnék. Mi ugyan fontos dolognak tartanók, ha a jelen közgyűlést eszménk megvalósítása tenné emlékezetessé; de azért nem mint teendőt, mert hiszen ennek megszabására nincs jogunk, hanem mint példát hozzuk fel a tanműuelyt, meg lévén róla győződve, hogy e közgyűlés, ha ez az eszme tetszésükkel nem találkozik, valamely más, hivatás körébe tartozó alkotással örökíti meg e napok emlékét. Úgy legyen ! Az ungvári uzsorások. Nem azokról az uzsorásokról szolok ezúttal, a ki- keket a közfelfogás azoknak tart; nem azokról a derék urakról emlékezem meg, a kik >humánus jó szivük« érzelmei által indíttatva, 50—150 perczentre »kisegítik« a pénzhiányosság betegségében szenvedő emberiséget. Óh nem ; ezeknek én békét hagyok E jó urak befonják a léhákat, a kik hiú kedvtelésekre pocsékolják a pénzt, siettetik azok tönkrejutását, a kikeket szerencsétlen természetük a tönkremeteire kárhoztatott; de békés, józan életű, takarékos, az élet nehéz harczát önmegtagadással küzdő dmbereknek. Az igazi uzsorások nem csak azok a jó urak, a kik végre is csak a rossz szenvedélyekre számítanak; az igaziak azok az úgynevezett »házi urak,« a kik az életszükségleti dolgokkal uzsoráskodnak. És fájdalom, Ungvár város háztulajdonosai nagy többségükben az uzsorásoknak ez osztályát képezik. Ungváron a ház nem arra való, hogy a pénz reális elhelyezését biztosifsa ; nálunk a ház az uzsoráskodás eszköze és pedig csalhatatlan biztos és nem üldözött eszköze; mert lakni mindenkinek kell, a kit szerencsétlen sorsa e városhoz köt és mert a házbérrel való uzsoráskodást senki sem tiltja. Nos, a mi jó háziuraink — tisztelet a valóban tiszteletet érdemlő kivételeknek — élnek is a szabadalommal, sőt vissza is élnek vele. Ungvár város szomorú lakás-viszonyai ismeretesek. Általánosan tudott dolog, hogy Ungváron drágább a lakás, mint Budapesten. Drága az ungvári lakás, mert silány, ronda; anyaga hitvány, beosztása czélszerütlen és Ízlés nélküli s kényelmet, otthoniasságot nem biztosit. Az ungvári lakás megszenvedted a lakóval a fővárosi viszonyok minden nyomorúságát, a nélkül, hogy azokat az előnyökkel, min ik az épület jó, egészséges anyaga, czélszerü berendezése, tisztasága, vízvezetéke st'o enyhítem Ehhez járul még az a körülmény, hogy a kedves háziurak maguk is a házakban laknak s ők az »urak« a háznál; nem házi rend, hanem az ő szeszélyük, szabja meg a »röndet.« S mivel ehhez a röndhöz bajosan szoknak a lázadási hajlamokkal szaturált lakók, a hurczolkodás egymást éri. Az úgynevezett lakások a folytonos hurczolkodás által elpiszkolódnak, ajtók, ablakok elromlanák ; a házi urak azonban semmit sem javítanak, hisz »nem ők rontották el.« Ők adják a falakat, meg a háztetőt, a többi a lakó dolga. Azt a 25%-ot, melyet az adóból a ház fenntartás czimén élveznek, annyiban fordítják a házra, hogy éppen el ne dőljön. Ha még a nyakába csorog a lakónak egy-egy kevés fölösleges eső viz, annak is ő az oka, miért nem imádkozta el a tölöslzges esőt, vagy miért nem fogta tel a Zenetörténelmi hang-verseny. — Az »Ung« eredeti tárczája. — A kik összehasonlítást tesznek a Káldy Gyula által múlt évben rendezett zeneestély és az idei között, — kik meghallgatták mindkettőt, csalódottaknak érzik most magukat. És ha okát keressük ennek, a következőkben találjuk meg : A múlt évben hallott dalok azon korból valók, midőn a magyar a német ellen harczolt s a kuruc/, labancz ellen küzdött; a gyűlölet a szomszéd osztrák ellen határtalan volt, a nemzet jövője kétségbe- ejtőnek látszott. Az ily viszontagságos, borús időkben szülő énekek lelket, szivet rázok ; a keserv végtelensége, a sírva vigadó magyarság minden bélyegét reá ütötte e dalokra és élénk viszhangra találnak lelkűnkben az igazi magyar ritmus és az azon időt jellemző erőteljes szövegezés. A most előadott dalok azonban nem többé az elkeseredés hangjai, inkább az elbizakodottság, gőg és csúfolódások szólalnak meg bennök, kigúnyolván törököt és francziát; dicsőítése a harcznak és katonai életnek, erősebb szenvedély híján; e hangok nem ragadnak meg, nem renditik meg sziveinket annál kevésbé, mert sok közülök nem magyar, nehány csak magyaros, legtöbb operaszerü, kozmopolita jellegű ária, sőt a Trenk pandúrjainak harczi-zenéje a legjellegzetesebb oláh táncz. Ez volt egyrészt oka, hogy a hallott énekek többnyire hatástalanul hangzottak el, nem találván utat leikeinkhez. A csalódás egy másik oka bizonynyal az, hogy a társulat nagyon mögötte maradt a tavalyinak, különösen az énekesnőket tekintve. To rossy és Palla'y k. asz- | szonyok megjelenése sem hízelgő, hang dolgában meg épen fösvényül vannak ellátva, az iskolázottságnak nagyfokú hiányában. E mellett olyan gyenge fizikummal rendelkeznek, mely épen kizárja, hogy hosszabb j körutat friss hanggal megtehessenek. Czérna vékonyságú sopránjuk minden erőt, előadásuk minden finomságot nélkülöz, mit még idézett Pallay j k. a. nagyobb fokú trémája Várady ur, bár a társaság legjelesebb tagja, nem tudta feledtetni Veres Sándort, az ő érczes, tömör hangját és különösen igazi magyar zamatu előadását; kiejtése is hibás. E hiányokért azonban bőven kárpótolt iskolázottságával, a mi az operaszerű áriáknál (Napoleon Bécsben, Belgrád bevétele) kellőleg érvényesült. Feltétlen dicséret illeti Káldyt páratlanul kitűnő kíséretéért, Mayert a tárogató-szerű oboén előadott Lavotta tánczának művészi játékáért és Kuliffay úrnőt, ki bár nem nagy művésznő, de mindig j tisztességes sikert arat; ezúttal sikereit megbénította épen az előadott verbunkosok jelentéktelensége és egy j formasága. Az előadott sok sablonos darabok között nehány gyöngyszem is akadt; ilyen a tavaly is hallott »Riadó, Napoleon Bécsben, Somogyi insurgens dala, egy gyönyörű terczett, egy tréfás insárgens !dal« stb. Leggyengébbek a verbunkosok, melyek egyhangú magyaros czikor- nyák és két kézre zongorán mit sem mondanak ; nagyon tetszett azonban a »Hatvágás verbunkos.« A Mayer ur által bemutatott eredeti tárogató egy öblös, álható hangú fafúvó hangszer, olyan, a minőnek a történelem után képzeltük, kár hogy avult volta és tökéletlen helyreállítása miatt oly jeles művész is, mint Mayer ur több kellemetlen hangot halatoít. Mindezen őszinte szavak azomban mitsem vonnak le Kaldy Gyula érdemeiből, nem is czéljuk; sőt ellenkezőleg úgy vélekedem, — hogy valamint a történész köteles nemcsak a nagyszerű eseményeket feljegyezni, úgy ő is helyesen cselekedte, midőn mindazt, a mi azon korra, annak ízlésére és szokásaira jellemző, összegyűjtötte. Fáradságának, szorgalmas kutatásainak, mint művész ember jntalmát megtalálta, hacsak nehány gyöngyszemet is talált, -- mint a cultur harczosa meg van koszoruzva széles e hazában országosan nyilvánuló elismeréssel. Érdemei közzé kell sorolnunk, hogy ezen műkincseket nem csak felkutatta, de a jövőnek meg is őrizte, mindenkinek hozzáférhetővé tette; és igen helyesen e dalokat akként ültette át zongorára, hogy azokat nem csak művészek, de gyengébb játékosok és dalosok is könnyen betanulhatnak és hivatva lennének a német Liedek legalább egy részét kiszorítani. Merítsen e sorokból is további kutatásaihoz erőt, bátorságot, mi mindig örömmel fogjuk Őt üdvözölni e téren. Az előadást, melyet Székely és Illés czég rendezett, — nem nagy, de intelligens közönség hallgatta meg, mindvégig élénk érdeklődést tanusitva. Legtöbbet Vára- dyt és Kuliffayt tapsolták, néhány fülbemászóbb számol meg is ujráztatott. Hogy nagyobb közönség nem volt jelen, az bizony nyal a saison morte-nak tudható be. Dr. Tiichler Sándor. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
