Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)

1893-10-22 / 43. szám

Gaar Iván, Galambosy Ferencz, Gangur Sándor Gergelyi Ferencz, Goics István, Gorka Leó, Graboszky Román,'.Gregor Gusríáv, Grossmann Péter, Grün Sándor dr.. Grünberger Elek, Grünberger Herman, Gutman Izidor, Gálocsy Jenő, Gruman Károly, Grüner Dávid, Grünfeld Herman.

Hanisz Márkusz, Harajda Mihály, Haraszthy Lajos ifj., Hauptmann Sándor, Hehelein Károly, Herz Mór dr., Hevesy András, Hevesy Mihály, Holies János, Holländer Zsigmond, Horváth István, Horoscsák Gyula, Hux Márton ifj., Haraszthy Lajos, Herz Benhardt, Horovitz Ede, Hadady Benő.

Illés Dávid, Ivántsy László dr.

Jäger Bertalan, Jovanovics János, Juhász János.

Kacsur Elek, Kaminszky Bertalan, Kapeller Albán, Kardos Ignácz, Kaszaby János, Kállay János, Kálmán Bertalan, Kása Kálmán, Keszler János, Kiss János, Kiss Kálmán, Klein Andor, Kozár Mihály, Kuna János, Klein Zsigmond, Kovács János, Kun Ferencz, Kottás János, Knisch Samu.

Lajcsák Ferencz (párt.), Lasztókay Béla, Leblovics Lázár, Lehoczky Béla, Lengyel Dániel, Lipták József, Lüley Sándor dr., Lukács János.

Margarethen Izrael, Mály Jenő, Mártonyi Gyula, Mihalics János, Mihalkovich József, Molnár Elemér (párt.), Molnár Mihály, Mokcsay Béla.

Nagy Lajos (párt.), Novák Endre dr., Novák Ferencz, Novák Lajos, Nehrebeczky György, Nyerges Károly. Nemes Menyhért.

Oberle János, Olenyik Emánuel, Orloszky János, Orosz László, Oestereicher Lipót.

Papirnyik András, Paskovics András, Pásztor János, Popovics Miklós, Punyko Miklós, Podlussányi Ottó, Posztolószky József, Petrik István.

Rakovszky József, Rákosy János, Révész Árpád, Reismann Bertalan, Reismann Ignácz, Rónay Antal, Roskovics Ignácz nagyprép. (párt.), Richter Lajos, Rozenstein Dávid, Roth Sándor, Ruják József, Rosz- náky Gyula, ifj. Rády Ferencz.

Sándor László, Sánta Mihály, Schmitzer Ede, Schneider Gyula, Schuh Miksa, Sipos János, Spisák Mihály, Stern Fülöp, Spitzer Sándor dr., Strileczky János, Svingulá István, Szalay János, Szedlár János, Székely Simon, Szilágyi Lajos, Szántó Mihály, Szendrey József, Szrulovics Nándor (párt.), Szűcs János, Stasko János, Schächter Adolf.

Tabódy Jenő, Takács András, Tapasztó Pál, Thirmann Samu, Tomajko István, Tomcsics György, Tóth Kálmán, Tóth Mihály, Tüchler Salamon (párt.), Tabakovits György, Tüchler Sándor dr.

Vagner Emanuel (alap.), Váry Gyula, Vigh András Vincze Dániel, Varga Sándor, Vagner János.

Weiszberger Lipót.

Zemlényi József, Zinner Jenő.

Szathmáry György nálunk.

A vallás- és közoktatásügyi minisztérium népnevelési ügyosztályának vezetője, Szathmáry György, min. tanácsos, Mármarosban, Beregben és Ugocsában tett látogatásai alkalmából városunkat is útba ejtette. Folyó hó 16-án az esteli vonattal érkezett meg s a püspökhöz szállott. Vele jött Halász Ferencz, hevesvármegyei kir. tanfelügyelő is, ki őt felvidéki útjában kisérte.

Másnap délelőtt a püspök, Gébé Viktor prépost s a kir. tanfelügyelő társaságában meglátogatta a tanitó- képezdét, a papnevelőházat s a polgári leányiskolát és alapos tájékozódást igyekezett szerezni ezen intézetek úgy szellemi mint anyagi viszonyai felől.

Az ebéd előtti látogatások után a püspöki palotában fogadta a tanitóképezde tanári karának tisztelgését. A tanári kar vezetője, Kaminszky Géza igazgató, a következő lendületes és tartalmas beszéddel köszöntötte a jeles férfiút:

Méltóságos ministeri Tanácsos Ur!

Képzőintézetünk tanári karával midőn hódoló tiszteletünket Méltóságodnak bemutatjuk, egyúttal örömérzelmeinknek adunk kifejezést a fölött, hogy Méltóságodat körünkben üdvözölhetjük, mert tudjuk azt, hogy Méltóságod édes magyar hazánk népnevelésügyünének egyik kitűnő apostola! — Örömmel üdvözöljük Méltóságodat, mert Méltóságod saját szemeivel láthatta azt, hogy mily nagy munkát teljesítünk mi itt a határszélen ; — láthatta azt, mily nehéz akadályokkal kell megküzdenünk hivatásunk teljesítésénél s láthatta azt is, mily áldozatot kell nekünk naponkint hoznunk népnevelésünk szent oltárára. — De másrészről láthatta Méltóságod a mi anyagi állapotunkat is, láthatta a mi szegénységünket! És mi ezt nem resteljük bevallani, mert ha nyomasztó helyzetünket összehasonlítjuk ama nagy munkával, melyet nemzeti kultúránk érdekében teljesítünk, — a végeredmény csodával határos lesz ! Mert mi nyílt homlokkal mondhatjuk azt, hogy ma, midőn mások villany- oyal és gázzal világítanak, mi csak mécscsel vagyunk kénytelenek a világosságot terjesztem. Azonban e mécs világa, mely a Kárpátok bérczeit bevilágítja, visszasugárzik az alföld rónáira s a Duna mentére is ! Ezért büszkék vagyunk arra, hogy a mi képzőintézetünkből kikerült növendékek nemcsak itt e bérezés helyeken nyernek alkalmazást, hanem szívesen látják őket az alföld népiskolái is! Ez okból is midőn van szerencsénk Méltóságodnak ezen szegény, de jobb sorsra érdemes képzőintézetünket magas kegyébe és pártfogásába ajánlani, — szivünk legmélyebb érzelmével kívánjuk azt, hogy a Magyarok Istene Méltóságodat népnevelésünk fokozatos fejlesztésére számos éven át éltesse !«

A min. tanácsos válaszában megköszönve a szives üdvözletét, Ígérte, hogy a nehéz viszonyok között valóban szép munkát végző intézet sorsát szivén viseli s a i

bajok leküzdésére hatáskörében készséggel teszi meg a lehetőt

Délután Tihanyi Domonkos kir. tanfelügyelő, Tabódy Jenő gondnoksági elnök, Ember János segédtanfelügyelő és Kardos ignácz isk. igazgató társaságában sorra nézte az állami iskolákat, a belvárosi állami s a radvánczi utczai községi óvodát. Több helyen kérdéseket intézte- tett a gyermekekhez; különösen érdeklődött az iskolának a magyarosodást előmozdító hatása iránt.

Este a kitűnő vendég tiszteletére egy szükebbkörü kis társaságot hívott, meg a püspök vacsorára. Ott voltak : Kende Péter alispán, Tabódy Jenő főjegyző, Fejér Manó egyházmegyei és Tihanyi Domonkos kir. tanfelügyelő, Kaminszky Géza képezdei igazgató.

Másnap reggel a 9 órai vonattal Szathmáry György búcsút vett Ungvártól; Budapestre utazott. Tihanyi tan- felügyelő Csapig kisérte s azt az ígéretet kapta tőle, hogy a jövő év május havában ismét eljő, amikor vármegyénk felvidékét látogatja meg.

Habár ilyen rövid idő alatt nem szerezhetett magának a miniszteri tanácsos alapos tájékozódást népnevelésünk állapota felől, arról egy nap alatt is meggyőződhetett, hogy buzgalomban s jóakaratban nincs hiány, hogy a népnevelés ügyének előmozdítására a lehetőség korlátái között sok történt, de arról is meggyőződhetett, hogy mi itt a rendelkezésünkre álló csekély anyagi erővel nagyot nem produkálhatunk; hogy ide az állam hathatós segítsége szükséges. És mi reméljük is, hogy Szathmáry György látogatása vármegyei népoktatásunk fejlődésére a legjobb hatással lesz.

Tasolyán.

Vármegyénknek ez a jelentéktelen kis községe nevezetes hely volt folyó hó 14-én; nevezetessé tette arra az egy napra a «tanitójárás«, melyben az ungvármegyei általános tanítóegyesület ungvári körének ott gyülésezése alkalmából volt része.

A gyűlés a leglátogatottabb volt az összes eddigi hasonló gyűlések között, a melyen mintegy 45 tanító, tanítónő és óvónő vett részt, és lefolyása is sikeres volt.

Az első tárgyat K i 1 i n György tasolyai tanítónak gyakorlati tanítása képezte. Olvasmányt tárgyalt az 5-ik osztályban, a rátermett tanító ügyességével.

Agyülés második tárgyát ugyancsak K i 1 i n Györgynek felolvasása képezte. «Tasolya község története« cimü dolgozata, mely elmés fordulatokban, ötletekben nem szűkölködött, állandóan jó hangulatban tartotta a közönséget, mely hangos tetszésnyilatkozatokkal jutalmazta a felolvasót a nyújtott élvezetért. •

Utolsó érdemleges tárgyát képezte a gyűlésnek Ember Jánosnak az «Ung« múlt számában közölt »A bokréta« cimü felolvasása, melyet szintén nagy figyelemmel hallgattak meg s a tetszés jeleivel tüntettek ki.

Az >U. K.«-nek a felolvasásra vonatkozó észrevételei azt árulják el, hogy >P—r«, a ki a tudósítást irta, nem volt a tasolyai tanitógyülésen, mert a gyűlésen részt vett tanítók mindnyájan megértették az Ember János intencióját; tudták, hogy a «bokrétában« nem valami, a tanítót hivatásától elvonó uj mellékkeresetről, hanem a néppel való okos és figyelmes bánásmódról van szó. A gyűlésen az elnök többször felvetette a kérdést, hogy van-e valakinek észrevétele a felolvasásra, de senki sem emelt szót Ha «P—r« ott lett volna, bizonyára szót emel s nem engedi, hogy a gyűlés helyeslésével hozzájáruljon az olyan törekvéshez, mely a •' tanítót hivatásától elvonni törekszik.

Hosszabb eszmecsére adott alkalmat a meg nem jelent tagok igazolásának ügye. A dolog elintézése egy öttagú igazoló bizottságra ruháztatolt; melynek tagjai : Kardos Ignácz (elnök), Máhr Adél, Tóth Kálmán, Kotyó Márton és Szabó József. Ennek a bizottságnak lesz a feladata, hogy az állami tanítók fuvar- és napi dija iránt mozgalmat indítson.

Szóba került továbbá a vándorgyűlések fentartá- sának kérdése. A gyűlés egyhangúlag a fentartás mellett foglalt állást. A tavaszi közgyűlés május hóban lesz Neviczkén, hol a járás tanítói az ungvári tanítók vendégei lesznek.

Gyűlés után a tanító házánál asztalhoz ült a társaság és kitűnő hangulatban költötte el a jó és bőséges ebédet, melyet úgy a vendégek, mint a házigazda derekasan elláttak attikai sóval. TanUA

A közönség1 köréből.

Ki lehet a bűnös ?

W e i s z József P a 1 k o v i t s Áron horlyói lakosok, utóbbi hitközségi elnök, kinek tanítói fizetésem fedezése czéljából tehenét foglalták le, folyó hó október

2-án, éjjnek idején általuk rajtam elkövetett merényletet, az >Ung« 41 számában, azzal vélték elutasítani, mikép reám fogták, hogy hitelezőimtől szabadulás czéljából magam csináltam az egész komédiát.

Kik a bűnösök ebben a példa nélkül álló rút dologban, a folyamatban levő bírói eljárás fogja kideríteni, melynek eredményéről annak idején értesítem a közönséget ; egyelőre erkölcsi reputáczióm megvédése érdekében csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, mert bebizonyítható, hogy az elkövetett merénylet napján, a fent nevezett elnöktől követelésem nagyobb volt, horlyói összes tartozásomnál, — minek folytán, eltekintve az én foltnélküli életemtől, nem állhatott érdekemben ilyen észnélküli gaztettre vetemednem ; — annyival inkább nem, mivel a lefoglalt tehén árverése, a merénylet átáni 3-ik napra, azaz október 5-ére ki volt tűzve.

Ungvár, 1893. okt. 16.

Steiner János, néptanító

Városi közgyűlés.

Ungvár város képviselőtestülete folyó hó 21-én érdemleges tárgyakkal foglalkozó s igen élénk lefolyású közgyűlést tartott.

Mindjárt a gyűlés kezdetén élénk eszmecserére adott alkalmat a polgármesternek a közegészségi állapotokat vázoló jelentése, melyben az ügygyei kapcsolatban felmerült rendkívüli költségekhez való hozzájárulást kérte. Ami meg is történt. Jelentette még a polgármester, hogy az

1894. évi költségvetés elkészült, a rávonatkozo okmányokkal közszemlére van kitéve, legközelebb ki lesz nyomtatva s a tagok között kiosztatik.

A Füzesben még eladó földekre megtartott árverést, mivel igen csekély vételárat ígértek, a képviselő- testület nem hagyta jóvá, hanem dr. Molnár Mór indítványára kimondta, hogy, a szóban levő földek nyilvános árverés utján bérbeadassanak.

A honvédkaszárnyabeli kantin 303 írtért adatott bérbe Weinberger I zi dórnak.

A város ingatlanai közül több kisebb nagyobb szántóföld bérbeadására vonatkozó árverések jóváhagyattak. Élénkebb vitát a füzesbeli 7 hold legelő ügye keltett.

Ugyanis Grossmann Péter tekintettel arra, hogy az Ung parton a legelésző marháktól fürödni járni nem lehet, a mellett szólalt fel, hogy 40 írt miatt kár a közegészségi tekinteteket mellőzni; javasolja tehát, hogy az Ungparti legelő-terület ne adassék bérbe. — Zinner Salamon, Dr. Molnár Mór és Podlussányi Ottó hozzászólása átá'n, M o c s á r y Géza indítványára kimondta a képviselőtestület, hogy a legelő bérbeadását teltüggeszti s a kérdés tanulmányozására bizottságot küld ki.

Igen élénk vitára adott alkalmat a szemétkihordás kérdése. A tanács ugyanis dr. Öszterreicher Jakab, tiszti orvos ajánlatára oly értelmű javaslatot terjesztett elő, hogy egyelőre a belváros udvaraiból hor- dassék ki közköltségen a szemét egy szekérrel és két lóval. Wein berger Lipót a tervbe vett intézkedést igen üdvösnek tartja, de az egész városra kívánja kiterjeszteni. — Dr. Molnár Mór nem bízik a sikerben s nem hiszi, hogy az anyagi áldozattal a siker arányban álljon majd Sikert a hatósági szigortól vár.

Farkas Ferencz meggyőző érveléssel szólalt fel a mellett, hogy a hatósági szigor a bajok gyökeres orvoslását eszközölni nem fogja. Indítványt tesz arra nézve, hogy a szemétkihordás a közteherviselés és az osztó igazság szempontjából az egész városra kiterjesztessék s mindjárt kezdetben két szeméttogat állittassék a közönség rendelkezésére. — Ember János a Farkas Ferencz indítványát pártolja, a nyilvánult finán- cziális aggodalmakat czáfolja, kifejtvén, hogy itt nem uj teherről, hanem a köztisztaságra eddig fordított költségeknek kellő értékesítéséről van szó.

Reismann Bertalan a mellett emel szót, hogy addig is, mig a szemétkihordás ügye az 1894. évi budget alapján rendezve lesz, ideiglenesen a tűzoltóság lovai teljesítsék a belvárosban a szemétkihordást. Ezen indítványt azonban M o c s á r y Géza felszólalására, a ki a mellett érvelt, hogy a lovak részint a tüzőrségre, részint a betegek és halottak szállítására szükségesek, a közgyűlés mellőzte.

Melegen és meggyőzőleg szólt az ügyhöz Öszterreicher Jakab dr. Nem vár kezdetben valami nagyon sokat az uj intézkedéstől; de szilárd meggyőződése, hogy másképen a köztisztaságot fenntartani s az egészségügyi bajok egyik főforrását, a szennyet betömni nem lehet.

A szemétkihordás általános alkalmazása s azonnal való foganatba-vétele mellett szóltak még: Weinberger Adolf, Z'i n ner Sálamon és Dr. Tüchler Sándor.

A vita eredménye ‘az lett, hogy a szemétkihordás áttalánositááát s a'-jövő év január 1-től íőganatbavéte- lét a képviselőtestület egyhangúlag elfogadta s megbízta a tanácsot, hogy addig a közmunkaváltságból fuvarosok által gondoskodjék a szemétkihordásról.

A Széchenyi-liget megszerzése ügyében egyhangúlag elfogadta a képviselőtestület a főerdőhivatal főnökének azt az engedményét, hogy a liget nagyobb épülete 1600 frtba számittassék a cserénél s igy a kert megszerzése biztosítottnak tekinthető.

A nyugati kaszárnyán észlelt repedések helyreállítására vonatkozó eljárása a polgármesternek helyeslőleg tudomásul vétetett. Hosszabb vitát keltett a felelősség kérdése, melyet az építő: Rákosi János elhárítani igyekezett magáról, felhozván, hogy az építő a város volt, a város adta az anyagot, a város teljesítette az ellenőrzést, ő csupán a kőműves és ácsmunkát végezte.

M o c s á r y Géza szükségesnek tart még egy szakértői szemlét, melyen az érdekelt fél, kit kihallgatás nélkül elitélni nem lehet, jelen legyen. Indítványozza egyébiránt, hogy a városnak Rákosi ellen netán megállapítandó kártérítési keresetének részben való biztosítására a városnál levő 1000 írtja tartassák vissza. — Ember János a Mocsáry indítványa ellen szól, mert nem tartja igazságos eljárásnak, hogy mig meg nem állapittatik, k i t tsrhel a felelősség, bárki is felelősségre vonassék.

Nehrebeczky György a pénzügyi bizottság előterjesztését támogatja ; újabb ázakértői szemlét, melyre Rákosi is hivatalos legyen, szintén szükségesnek tart ; a kérdést a jogügyi bizottsághoz kívánja utasítani, melynek feladata lesz a felelőség megállapítása. — A közgyűlés ez újabb szakértői szemle megtartását, serre Rákosinak meghívását elhatározta az ügyet a jogügyi bizottsághoz utasította, és Rákosi 130 frt követelését biztosítékul visszatartartani rendelte, mi ellen Rákosi lelleb- bezést jelentett be.

Érdekes volt a villamvilágitas kérdése is, meiy