Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)
1893-07-09 / 28. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, julius 9. 28. SZÁM SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellenii részét illeti. 1 evetek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap meyjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kis-községeink egyesítése. Lapunk egyik legközelebbi számában említettük, hogy a belügyminiszter közelebb rendeletét intézett a vármegye alispánjához az egészen kis községek önállóságának megszűntetése, illetőleg a szomszéd községekkel egyesítése tárgyában. Említettük volt azt is, hogy az egyesítést az általános közigazgatási érdek mellett a tervbe vett községi közigazgatási reform is kívánatossá, sőt szükségessé teszi. Az alispán a rendelet folytán értekezletre hívta egybe a főszolgabirákat. Az értekezlet részletes eredményéről lapunk más helyén adunk számot ; e helyütt azon szempontokat kívánjuk megérinteni, a melyek, felfogásunk szerint, a tervbe-vett egyesítés alkalmával figyelembe veendők volnának. Elvileg föltétlenül helyeseljük a kis-községek önállóságának megszüntetését; a kivitelnél azonban óvatos körültekintést ajánlunk. A tervbe vett szélesebb alapú községi önkormányzat sikerének alapfeltétele, hogy* legyen kikkel megvalósítani a reformot; jelentéktelen kis-községek ben, a melyekben községi képviselő-testületet a jelenlegi viszonyok között is alig van kikből összeállítani, nincs meg a siker biztosítéka : az önkormányzat keretének betöltésére alkalmas elem Eltekintve az egymással összeépült községektől, a melyek föltétlenül egyesitendők, a földrajzi tekintetben különálló kis községek önállósága megszüntetésénél az kell, hogy legyen az irányadó szempont, van-e bennük a kilátásban levő községi önkormányzathoz szükséges elég értelmes és független ember, s hogy bir-e a község az önálló fejlődés feltételeivel ? Szóval ^ van-e jövője mint önálló községnek ? Ha van, nem kell megbolygatni, ha nincs, a közérdek követeli önállóságának megszüntetését. A körültekintés és óvatosság az utóbbi esetben is szerfelett kívánatos; mert az egyesítéssel sokféle, részint közigazgatási, részint helyi érdeket kell összbangzásba hozni Fontos közigazgatási érdek, hogy a távolság által az érintkezés a nép és elöljárói között megnehezítve ne legyen s esetleg költségtöbbletet ne okozzon. A közigazgatás szempontjából fontos továbbá : a létező beosztások lehető fenntartása, u. m. a körjegyzői, képviselő-választási, törvényhatósági bizottsági választó-kerületek figyelembe vétele, nehogy oly viszás helyzetek legyenek teremtve, a melyekből kifolyólag egy politikai község lakosai, egy vagy más tekintetben más kerülethez tartozzanak, vagy bonpolgári jogaikat s kötelességeiket különböző helyeken gyakorolják s teljesítsék. Figyelembe veendők továbbá a felekezeti viszonyok s végül a nép gazdasági viszonyai. Ha azt akarjuk, hogy a kezdetben csaknem teljesen névleges egyesítések ténylegesekké váljanak, a gazdasági érdekeket, köztük a legelő, az erdő kérdéseit figyelmen kívül nem hagyhatjuk ; sőt a terepviszonyokkal is számolnunk kell. a mennyiben nagyon kívánatos, hogy az egymáshoz közel fekvő, közigazgatásilag egyesitett községek tényleg is összeolvadjanak, ösz- szeépül jenek. Ha a megérintett szempontok figyelembe vételével vitetne majd keresztül a községek egyesítése, illetőleg az önálló fejlődésre képtelen igen kis községek beolvasztása, az egyesítés úgy a közigazgatási érdekeket, mint a nép érdekeit ki fogja elégíteni, s jótékony hatása iáó folytán érezhetővé lesz. Az ilyen egyesítés a közigazgatás feladatait megkönnyíti, az ügymenetet gyorsabbá teszi, s a költségeket arányosan megosztja; a szétszórt erőket egyesíti s kellő érvényesülésüket előmozdítja. Részünkről meg vagyunk a felől győződve, hogy az egyesítés munkája minden, a közérdek szempontjából jogosult érdeket kielégítő módon lesz végrehajtva; kellő biztosíték e tekintetben az ügy ólén állók elismert szakértelme s ügyszeretete. Városi közgyűlés.- jul. 3. A polgármester az ülés megnyitása után bejelentette, hogy a vármegye alispánja másolatban közli a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek azon leiratát, mely szerint megengedi, kogy a kövezetvám szedési jog ideiglenesen s a mostani szabályzat és díjtételek figyelemben tartása mellett julius hó 1-től a végleges határozat meghozataláig továbbra is gyakoroltassák, mit a képviselőtestület örvendetes tudomásul vett. Ezután előterjesztettek a községi képviselőválasztók összeírására kiküldött bizottság jelentése s az összeirási munkálatok, melyek a törvény értelmében 5 napon át közszemlére lévén kitéve, azok ellen felszólamlás nem érkezett be s ennél fogva jogerőre emelkedvén, a folyó hóban megejtendő választás azok alapján lesz megejtve. Ezután lett előterjesztve a kövezetvámi bizottság junius hó 16-ik napján tartott ülésének jegyzőkönyve, mely szerint a kövezetvám sürgőssége miatt a tanács kebeléből Farkas Ferencz rendőrkapitány lett megbízva, hogy a fővárosba utazván, a kereskedelmi minisztérium előtt élő szóval adjon iníormácziót arról, mennyire van érdekelve Ungvár a kövezetvámszedés által, ezen kiküldetés, mint a lentiekből is látszik, eredményes volt, a miért a kapitány elismerésben részesült. Most következett a közgyűlésnek a legérdekesebb része, a kövezetvámszedés miként leendő további kezelésének tárgyalása. Az idő rövidsége miatt sem a házikezelés nem volt eszközölhető, sem pedig a versenytárgyalás megtartható, nem maradt tehát egyéb mód, mint a mostani bérlőt, Zipzerl felszólítani, mennyit volna hajlandó a végleges engedély leérkezléig bér czijnén megajánlani? Be is adta ajánlatát, mely szerint az eddigi havi 600 frtnyi bérösszeg helyett, tekintve a nyári hónapok csekélyebb forgalmát, csupán 400 irtot hajlandó havonként fizetni. Ezzel szemben Lendvai lgnácz előlegesen fizetendő havonkint 700 f'rtot és kellő biztosilékot ajánl fel, mely ajánlat, mint határozottan előnyös, a közgyűlés által úgyszólván egyhangúlag elfogadtatván, miután nevezett az ajánlatot 25 db. ungvári népbanki részvény melléklésével a közgyűlés asztalára letette, azt a közgyűlés haszonbéri szerződés megkötése végett a városi tiszti ügyésznek adta ki. Zipser és Halpert kipirult arczai és hasztalanul tett újabb ajánlatai mindenki! arról győztek meg, hogy Nincs ostoba ember! *) — Az »Ung« eredeti tárczája. — A Csendes Ádám kedély állapotában beállott változás ismerősei körében általános feltűnést keltett. Szomorú, búslakodó természetű embernek ismerte őt mindenki, pedig különös okai nem voltak a bánkó- dásra ; noha szerény viszonyok között élt, anyagi bajok nem háborgatták, szép családja volt s az emberek becsülésének sem volt hiányával. Nem is közönséges emberi baj bántotta az ő lelkét. Egy bogár vette bele magát a tejébe s annak szakadatlan motoszkálása szomorította. A lelett töprengett, hogy az emberek nagyon ostobák s e miatt gonoszak is, mert az ostobaság minden gonosznak forrása. Madách volt a legkedvesebb olvasmánya »az ember tragédiájáénak ez a három sora, hogy : »Miért is kezdtem emberrel nagyot, Ki sárból, napsugárból összegyúrva. Tudásra törpe s vakságra nagy,« mindennapi imádságává lett. Szomorú imádság, mely a helyeit hogy íelemelle volna lelkét, megnyugtatta, volna szivét, leverte azt s lelzaklatta ezt. Meri ő komolyan vette a tanítói kötelességeket ; az volt kezdetben a hite, hogy a tudás által belá- túbbaká, tehát okosabban cselekvőkké, jobbakká teszi kicsiny környezetében az embereket; de mikor azt tapasztalta, hogy a zsenge embernek oly nehezen lehet egyet-mást a fejébe verni, mikor látta, hogy az általa felnevelt serdülő itjak nem értelmesebbek, nem jobbak iskolai nevelés nélkül felnőtt apáiknál: elvesztette a hivatásába vetett erős Iliiét. *) Felolvastatott az »Ungvármegyei ált. néptanító-egyesület 18!l.'i. évi jun. 28-án tartott közgyűlésén »Hiába való minden erőlködés — szokta volt volt mondogatni — a bojtorján soha sem terem fügét, mert képtelen reá ; hiába mondjuk az esztergályosnak, hogy a pudvás fából szilárd golyót csináljon, nem leheti meg. így vagyunk az emberrel is, ki csak külsőleg idomítható, de lelkileg megváltozhatatlan, tehát javíthatatlan, nevelhetetlen ; hisz a legneveltebb emberekből is kitör válságos pillanatban az erőszakoskodó, a vakon törö, rontó, zúzó állat, melyet nem az ész által feltalált erkölcsi törvények vezetnek, hanem a vér által zaklatott állati ösztönök hajtanak. Szóval kitör az emberből lényének tömege: a sár. Igaza van a költőnek, hogy az ember sárból és napsugárból van összegyúrva. S ez magában véve még nem volna baj, a baj abban rejlik, hogy a vegyítés rendkívül aránytalan : az emberben nagyon sok a sár és kevés a napsugár.« Ha egy tanító, ki foglalkozását nem csupán ke- nyeretadó napszámnak tekinti, igy gondolkozik az ember felöl, ha az anyagot, a melyből alkotnia kell, az alakításra alkalmatlannak hiszi, tanitó-társa részéről, kinek a legkedvezőbb v sszonyok között is oly sok idegemésztő baja van az emberi korlátoltsággal, érthető a Csendes Ádám szomorúsága. Hiába csudálkoztak rajta némelyek, hogy hogy lehet ember, a ki busul az emberek ostobaságán, mikor oly sokan örülnek rajta; én ismerősei között nem tartoztam a csudálkozók közé- A kik az ostobaságot megadóztatják s ezen adó dús jövedelméből élnek, van okuk örvendezni az emberi korlátoltságnak. A tanítónak nincs rá oka. Neki az ostobaság, a hiúság mellett ez a legnagyobb tőke, nem kamatozik ; talán azért olyan szegény ! Mi tanítók tehát, ha nem is helyeseltük, de értettük a Csendes Ádám busongását s éppen ezért minket lepett meg legjobban a kedélyállapotában beállott rendkívüli változás. Minket fogott hát el legerősebben a csudáikozás érzete, mikor Csendes Ádám átváltozását, melyet egész lénye visszatükrözött, észrevettük. Bús arcza mosolygóra vált. Homlokáról eltűnt a ború. Vontatott léptei ruganyosakká lettek. Megfiatalodott egy huszonnégy óra alatt. Kereste a társaságot, melyet az előtt annyira került. Egy napon minket is leikeresett szokott mulatozó tanyánkon. A Zenélő-órába szoktunk volt összegyűlni minden bó elsején, hogy egy pár szaftos virsli s pár pohár sör elköltésével adjunk kifejezést a felett érzett örömünknek, hogy pénzt látunk. Megjelenése az asztaltársak között nagy meglepetésnek lön az okozója; de még inkább a magaviseleté. — Fiuk, szólt vidáman, engedjétek meg, hogy köz- zétek telepedjem; én az újjászületett ember. No ne téljetek tőlem a mért csak két hónapos vagyok ; nem vagyok ám én azért olyan tehetetlen, hogy dajkálás- tokra lenne szükségem. Második életemben nem vagyok én gyámoltalan emlős, hanem fészekhagyó madár, ki születése perczétől jár, kél, táplálkozik a saját erejéből ; szóval örül az életnek s ezen örömével más teremtményeknek is örömére szolgál. — Pinczér! hozzon nekem is egy pár szaftos virslit, meg egy egész fazék sört! —- így ni! és most igyunk fiuk az uj szülőt egészségére! Koczezintsatok velem annak az igazságnak elismerésére, hogy: »Nincs ostoba ember!« Megdermedve ültünk helyeinken. Egyetlen kar sem emelkedett tel, hogy koczczintson a bolonddal. Szentül abban a hitben voltunk, hogy Ádám tökéletesen elvesztette az eszét. Leolvasta arczunkról gondolatainkat. — Azt hiszitek, kezdi ismét, hogy megbolondultam. Dehogy ! eszem ágában sincs. Ellenkezőleg, csak most jött meg az eszem; eddig csendes bolond voltam. Nem értetek. Nem csodálkozom rajta, hisz eddig sem értettetek. De ne nézLapunk mai számához a Hivatalos Közlemények s fél iv melléklet van csatolva.
