Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)
1893-07-09 / 28. szám
i bizony sokkal jobban lehetett volna már eddig is hasznosítani a város j avár a a kövezetvámszedési jogot. A képviselőtestület tudomásul vette a vármegye törvényhatósági bizottságának azt a határozatát, mely- lyel az 1888. és 1889 évről beterjesztett kövezetvámi számadásokat jóváhagyta. Az ungvári önkéntes tűzoltóság előterjesztése a tűzoltó fogatok előállítására és a szerek szállítására vonatkozólag részletes javaslattétel végett a pénzügyi és gazdasági bizottságnak lett kiadva. Ezzel kapcsolatban s annak figyelembe vételével, hogy a kötelező városi tűzoltói szervezet velószinüleg már a jövő évtől életbe lép s a körülbelül 400—500 főből álló csapat szakszerű ki- képeztetéséről jó eleve kell gondoskodni, miután az országos tűzoltói szaktanfolyam a fővárosban a napokban nyílik meg, ezen tanfolyamra, mely 21 napig tart, Le- hoczky Béla rendőrtanácsos, egyúttal tűzoltó alparancs- nok lett egyhangúlag kiküldve 200 írt ellátási díjjal, ha azonban ezen összeg igazolandó kiadásait nem fedezné, a többlet kiadás utólagosan lesz kiutalványozva. A katonai lövölde körüli szőlőbirtokosok panasza következtében a polgármester megkereste az ungvári m. kir. főerdőhivatalt, hogy a legújabb időben a szőlőbirtokosok elől elzárt erdei utat. miután másként szőlőjükbe jutni nem tudnak, újból adná át a közlekedésnek, annál is inkább, minthogy ezen utat a szőlősgazdák emberemlékezet óta folyton békésen használták ; ezen megkeresés elutasító elintézést nyervén, úgy ezen utügy, valamint az egész szőlőhegyen általában rósz karban levő utak rendezése czéljából a polgármester elnöklete alatt Telendy Antal, Oelberg Károly, Mikula János, Tomajko István, Hevesi Mihály és Papp Gábor városi képviselők, egyúttal szőlőbirtokosokból álló bizottság lett kiküldve. Balog Gábornak építkezési ügye, továbbá Roth Pinkásznak a kis Ung csatorna felől elzárt sikátor kinyitására irányult kérvénye a helyszínén leendő szemle megejtése végett a szépészeti bizottságnak adatott ki. Koscsák Jánosné bába-oklevelének kihirdetése után a közgyűlés véget ért. A III-ad oszt. kér. adó kivetések. Ez idő szérint a megye területén működő egyenes adó kivető-bizottságok tárgyalásaikat teljesen befejezték. A megelőző számban közöltük az ungvári adóhivatali kerületben működött bizottság tárgyalásait, most pedig a n.-kaposi egyenes adó kivetőbizottsági tárgyalások adatait mutatjuk be : A tárgyalások 8 napon át tartattak, s letárgyalta- tott összesen 397 tétel; és pedig a csapi körjegyzőségből 91, az eőr-darmaibó) 78, a n.-kaposiból 73, a pályámból 49, a pálócziból 46, a csicseriből 33, a dobó- ruszkaiból 27 létei. Megállapittatott összesen 7153 frt 99 kr III-ad oszt. kér. adó, a mely körjegyzőségenként igy oszlik meg : a csapi körjegyzőségre 1699 frt 32 kr. eőr-darmai körjegyzőségre 1541 frt U3 kr. pálóczi körjegyzőségre 1334 írt 63 kr. nagy-kaposi körjegyzőségre 845 frt 71 kr. pályini körjegyzőségre 702 frt 32 kr csicseri körjegyzőségre 635 frt 24- kr. dobó-ruszkai körjegyzőségre 395 frt 74 kr. A nagy-kaposi adókivelő-bizottság egyike a legjobban egybeállitottaknak ; elnöke a tárgyalás vezetése s tagjai a részrehajlatlan és teljesen méltányos eljárás gyakorlása által igyekeztek úgy az adózók, mint a kincstár jogos kívánalmainak eleget tenni, és hogy eljárásuk a törvényeknek megfelelő s az adózó közönség igényeit is kielégítő volt, legjobban mutatja a fellebbezések csekély száma. Fellebbezés a kincstár részéről 1 s a felek részéről 37 adatott be. Az ülések végeztével a bizottság előadója, Grupneusz György p. ü. fogalmazó, köszönetét mondott az elnöknek a tapintatos vezetés s a bizottsági tagoknak pártatlan eljárásukért, és viszont az elnök az előadónak ügybuzgó s az államkincstár érdekeinek megóvása mellett az adózók viszonyait is méltányló közreműködéséért. Főg-ymnasiumunk az 1892—93. évben. A ki azt hitte, hogy gymnasiumunk idei Értesi- tője egy vékony, sovány tartalmú statisztikai kimutatás lesz, az alaposan csalódott. Gymnasiumunk egyelőre szakított régi hagyományaival, s oly tartalmas, s élvezetes értesítővel lepte meg a nagy közönséget s az ifjúságot, hogy minden eddigi Értesítőkről táplált balvélekedésünkről szivvel-lélekkel hajlandók vagyunk lemondani. Élvezettel forgatjuk az épp oly tartalmas, mint vaskos kötetet; van benne sok, a mi már előre is felhívja érdeklődésünket, s állandóan leköti figyelmünket. A közlemények sorát dr. Fibiggr Sándor érdekes tanulmánya nyitja meg a vizözönről a szentirás s a földtan mai adatai szerint. Immár II. részét vesszük a t. szerző tollából azon beeses tanulmány-sorozatnak, a melyben a szerző épp olyan szakavatottsággal, mint kedvvel kél harczra a Genesis szavahihetősége és igaz- szavusága ellen felhozni szokott érvek ellen. Biztos talajon áll. Az egyház tanítását csak úgy ismeri, mint a földtan tanúságait, s igy nem kerül nagy fáradságába letördelni a világot rengető feltevések éleit, s kézzel foghatólag kimutatni, hogy a szentirás történeti adatainak lehető legjobb támasztéka a természettudomány. Az értekezés tárgya a vízözön, s ez már a dolog természeténél fogva megalkotja a keretet, melyben a kérdést tárgyalnia kell. Három kérdés kínálkozik a kifejtésre : mit mond a vizözönről a néphagyomány, mit a szentirás, mit a földtan ? E fölvetett kérdésekre ad feleletet a szerző tudománynyal, kritikával, s vonzó előadásban. A bibliai okiratok hitele méltóságára világot vet a földtan tanúságaival. Olvas a törmelékek réteg- zeteiben, olvas az égre meredező sziklák mohos falain, olvas a jéghegyek által leirt titkos betűkben, mert mindezek kiáltanak, midőn a történet múzsája még csak gagyog. A minden oldalról megvilágított értekezés a nagy természettudós, Cuvier szavaival végződik, a melyekben mintegy dióhéjban össze van foglalva a tárgy teljes mivoltában. Minden biblia alapján álló Istenhivő örömét találhatja e talpraesett apologetikus tanulmány nemes hangjában, s konkrét alapokon nyugvó lehozásaiban. Az ilyen tanulmány mindig fején találja a szeget, mert haszonnal s élvezette] forgathatják úgy az ifjak, mint a szakférfiak. Az Értesítő másik két közleménye is nagy gondra s fáradságos munkára vall. Pogány Gyula közli Ungvár éghajlati viszonyairól hatvan évi megfigyelés adatainak alapján készült kimutatását, s Med- reczky István a rendkívüli tantárgyak tanításáról értekezik tárgyszeretettel s alapossággal. E két adat-gyűjtemény becsét s értékét csak azok tudják érdem szerint méltányolni, a kiknek az illető szak mindennapi kenyerük. A gymnasium beléletére a következő adatok vetnek világot. Működött az intézetben 21 tanár, és pedig ezek közül 20 rendes tanár. Az intézet népessége az év elején 601, az év végén 557 főből állott. Ebből 147 rom. kath., 241 gör. kath., 1 gör. keleti, 6 ágostai, 31 helvét hitv. 141 izraelita. Magyar anyanyelvű 450, nem magyar ajkú 27. Érettségire jelentkezett 45, éretten került ki 40, még pedig 8 jeles, 16 jó, 16 egyszerű eredménynyel. Az érettek közül 9 egyházi, 6 jogi, 7 orvosi, 9 tanári, 1 technikai, 3 erdészeti, 1 gazdászati, 1 bányászati, 1 vasúti, 2 katonai pályára készült. Jelesek voltak mindenből: Kurimai Mihály s Aczetek azért oly csudálatos tekintettel reám ; mert még magam is azt találom .hinni, hogy bolond vagyok, pedig több eszem van, mint mindnyájatoknak együttvéve. Nem hiszitek ? Csak koczczintsatok velem s kimagyarázom magamat. — Isten tartson meg, Ádám barátunk, — szólok én — és őrizzen meg minden szerencsétlenségtől. Koczczintsatok Ádámmal fiuk! Szavaimra valamennyi kéz felemelkedett. Kocz- czintottunk. — Ezt már szeretetem. így már jól van, —vette át Csendes Ádám ismét a szót. Nos, ha akarjátok, elmondom nektek az én újjászületésemet. Akarjátok? Szóljatok, mert nem vagyok — tudjátok — tolakodó. — Akarjuk Ádám, beszélj, — biztattuk mindnyájan. — Hát, ha tudni akarjátok, legyen, elmondom nektek, hogy engemet egy kis olvasmány szült újjá. Egy kis elbeszélés volt. Ä hőse egy mérnök, a kit elcsapnak a hivatalából, mert nem dolgozik, mert annyira ostoba, hogy nem is képes dolgozni. Pedig ez az ember nem ostoba, sőt zseniális ember. Csakhogy nem a czirkalom forgatásához, s a mérő láncz dirigálásához van neki tehetsége, a mi a mérnökünk utolérhetetlen zseniálitás- sal tud bókolni, pukkedlit csinálni, főképen pedig enni és inni. Ne kaczagjatok, mert a dolog komoly. A ki a társas életet megfigyeli, lépten-nyomon tapasztalja, hány ember szerencséjét teszi tönkre az ő ügyetlensége; hány egyoldalú tehetség lehet vala miniszterré, ha a maga helyén és idején szépen és előkelőn meg tud állani, s elegáncziával végig tud enni és inni egy jó ebédet. De hát nem tudja, mert nincs hozzá tehetsége. Az én mérnökömnek nagy mértékben meg voltak e tehetségei. Megjelenése becsületére vált volna bármely fejedelmi sarjnak, evését és ivását gyönyörűség volt nézni Valóságos mester volt e nemben. Sokan lettek asztaltársaivá csak azért, hogy ellessék művészetének titkait. Sokan utánozták, de utolérni senki sem tudta; különösen a koczczintását, melyet utolérhetetlen grácziá- val csinált. Ilyen formán ni! Egy szónak is száz a vége. A zseniális mérnökben nem ismerték fel a tehetséget, elcsapták, s ezzel szerencséjét állapították meg. A kenyér nélkül maradt ember szinészszé lett, s a legjelesebb szalon-társalgók egyikévé vált, mintaképévé a gavallér-világnak. Hát én gondolkoztam az elbeszélés thémája felett s arra a meggyőződésre jutottam, hogy nincs ostoba ember, csak különböző tehetségek vannak, s az emberek boldogok lesznek, ha ezen igazság általánosan elterjed és minden ember az ő képességeinek megfelelő pályán keresi kenyerét. Ezen igazság szolgálatában állok én pár hónap óta, s boldog vagyok. Hallani fogtok művem sikeréről, mert most az eszme megtestesítésén fáradozom. Tartsatok velem fiuk, s igyunk ! A mint a t gyülekezet hallja, Ádám barátunk, bár kissé hóbortosán beszélt, de többet mondott, mint némelykor száz okos ember, felbiztattuk tehát, hogy folytassa; mondja el, mit szándékozik cselekedni ? — Mit fogok cselekedni ? Hát ti ezt még kérdezni is tudjátok ? Megfigyelem minden egyes növendékem egyéniségét; állandó összeköttetésbe lépek a szülékkel, a gyermek oldala mellett maradok, habár ki is került a kezem alul, a pályaválasztás döntő pillanatáig, s akkor sarokra állok, s követelem a szülőktől, hogy a felismert tehetség érvényesülésének útját ne állják az elhibázott pálya-választással. Mondhatom nektek, hogy már sok gyerekkel az igazi nyomon vagyok. Tisztában vagyok első sorban saját gyermekeimmel. Eddig mind a három fiamat ostobának tartottam, mert nem igen tanultak, a könyvet a kirakatban szerették a legjobban, most nem búsulok, kerman Fülöp I. A., Hirtenstein Lajos s Karczub Gyula I. B., Gulovics Tivadar, Martinovics Sándor, Toffler Arthur II. A., Gutman Lipót II. B., Gelb Chaim, Klein Fülöp, Molnár Károly, Nagy József III. A., No- vák István, Pásztor Ferencz, Szaxun János, Talapko- vics Aladár III. B., Hadzsega Lajos, Lukács Béla, Toffer Gyula IV. A., Kaminszky József IV. B ; Fusch Jenő s Lukács Géza V ; Novák Ferencz VI; Fleish- ner Károly, Kabáczy Viktor, Nemes Sándor, Rosenberg Sándor, Weltman Mór VII: Azary Miklós, Hadzsega Illés, Ihnatovics Aladár, Masika Miklós, Zaymusz Vincze, Zombory Jenő, Zseltvay Jenő VIII. osztályú tanulók. A szülők örvendezhetnek a szép eredményen, mert bizony-bizony a tulságig csigázott tandíjon — 30 frt — kevés az örvendezni való. Mi pedig azon tudatban teszszük le az ungvári r. k. főgyimnasium Értesítőjét, hogy van az Erdős-Kárpátok tövében egy minden tekintetben áldásosán működő intézet megfelelve czéljának : a vallásos, erkölcsös s hazafias nevelésnek. Könyvmoly. Szinház. Vasárnap délután Dobó Katioza fellépteül A próbaházasság. Dobó kisasszonyt már itteni föllépte előtt annyi dicsérettel halmozták el, hogy szinte zavarba hoz bennünket annak, a nagyon egyszerű ténynek a constatálása, hogy bizony a kisasszony nem fogja Halmayt jelenleg már igen is acuttá vált primadonna zavarából kisegíteni. Eltekintve attól, hogy a kisasszony még teljesen készületlen ez idő szerint a világot jelentő deszkákra, még nagyobb baj, hogy abból az előre hiresztelt hangból édes keveset hallhattunk. Nem is hang az, legfölebb hangocska ; elég volna talán egy szűk szoba falai között, de a semminél alig több a színpadon. — Este a Czigány. Nikó Lina jutalomjátékául. Sajnáljuk, hogy csak közepes közönség nézte végig a társulat igazán legérdemesebb tagjának jutalomjátékát, pedig ettől eltekintve, az előadás is egyike volt a jobbaknak. Sziklayról — a czigány ■— is csak most az évad végén volt módunkban meggyőződni, hogy tartalmasabb dolgokra is képes. Hétíő. Willemers marquis. Irta Sand G. Prielle Kornélia vendégfellépteül s Láng Ilona jutalomjátékául. Nézetünk szerint a mai előadás volt a legsikerültebb az idényben a komolyabb szinezetü előadások közt; a szerepek — Borosét kivéve — helyesen kiosztva és betanulva, ma még Péchy is szokatlanul tudta a lecz- kéjét, s daczára mindezeknek, ha a Prielle Cornélia nagy művészete nem jön a darab segítségére, aligha el nem szundikálunk, annyira elszoktunk már az ilyen ócska, érzékeny néző játékok hosszú, vékony lére eresztett sentimentalismusától. Szerencséjére a darabnak, a mi mégis van benne, az mind Willemers marquisné — Prielle Cornélia — körül csoportosul, s igy a legbájosabb színházi nagymamának bőven van módjában utolérhetetlen tehetségét ragyogtatni. A művésznő Ungvár közönségének olyan régi jó ismerőse, hogy részben szinte a magunkénak tekintjük; csak természetes, ha a közönség mindannyiszor tüntető ro- konszenvvel fogadja, mikor körünkbe jő, s igy volt ez ma este is. Kedd. A nagymama. Irta Csiky Gergely. Prielle Cornelia vendégjátéka és a társulat bucsuelőadásául. A vendégmüvésznő Nagymamája tudva levőleg egyike azon alkotásoknak, melyek az előadó művészet csúcspontjait jelölik meg, hol el némul a kritika s elsőnek áll be a tapsolok közzé. A vendég mellett ma egyébiránt Kissnének — Mártha — is igen jó estéje volt, az első felvonás végjelenetében az igaz érzés megmert felismertem tehetségeiket. A nagyobbik fiam a Dani, ki egy leczkét sem tud, de már is van 15 kitömött madara, s egy csomó madártojása, ki minden krajezárját gyűjteményének gyarapítására fordítja, ki oly lelkesen eltud beszélni egy veréb-tojásról, ornithologus lesz. Az lesz, meglássátok. Örömötök tellik még benne, mikor a természet legszebb teremtményeiről szóló megfigyeléseit olvassátok. A középső fiam, ki a czirkuszban szeretne lakni, kinek a lelke a szemébe ül, mikor egy rossz gebét lát, vagy huszár lesz, még pedig nyalka huszár, vagy lovászmester. A legkisebb fiam, az viszi legtöbbre, abból énekes lesz. Születése perczétől folytonosan énekel, de ki is fejlett e tehetsége. Képzeljétek csak, tegnap reggel tisztán énekelte a >sárga bugyogót.«- A feleségem ugyan azt felelte rá, hogy ez az ostoba nóta most a levegőben van, minden gyermek tudja; de nem volt igaza. A két nagyobb fiam nem tudta Tehetség ketl ahhoz, észrevenni mi van a levegőben. Az iskolában még nem vittem ennyire. Csak két tanítványomnak választottam pályát; Lilának a kis pisze komédiás leánynak, meg Treszkának a milimárink leányának. Meglássátok csak, mi lesz e két gyerekből! Lilából ballerina az operában, Treszkából művésznő a nemzeti színpadon. Oh a Treszka gyönyörű beszédes szemei nem arra valók, hogy a tejes köcsögöket bámulják, kedves hangját nem azért adta az Isten, hogy örökösen azt hajtogassa vele: csákó ne! se az a sokat mondó szép ke- rekarcz nem arra termett, hogy az istállóban fonnyadjon el. Nem a tehenek, de az emberek fognak Treszká- ban gyönyörködni! No de nem fecsegek többet, ne hogy rám unjatok. Isten áldjon meg mindnyájatokat! Megyek Tresz- káékhpz. És elment. Hosszasan utána néztünk a különös embernek. A csendet egyik idősebb kollega törte meg.
