Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-04-23 / 17. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, április 23. 17. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely es Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEZ: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — i * Egyes szám 10 kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szükségletek és igények. Éles határvonallal nem lehet egyiket a másiktól elkülöníteni. Egyénekre alkalmazva kinek-kinek a műveltségi fokától s a társaságban elfoglalt állásától függ, mik a szükségletei s mik az igényei. Egyik embert nem hagyják nyugodni a modern életnek olyan vágyai, a melyek a másik előtt örökre érthetetlenek maradnak. A szükségletek és igények kielégítésében valami általános érvényességű szabályt felállítani s ennek követésére az embereket skár szelíd, akár erkölcsbirói. dörgedelmes hangon buzdítani karba veszett fáradság volna. Hogy mégis elmélkedésünk tárgyává teszszük a dolgot, főleg azt czéluxzuk vele, hogy a gondolkodásra anyagot adjunk az olvasónak; mert ha van általános érdekű társadalmi kérdés, mely megérdemli, hogy az emberek róla gondolkozzanak: ez az. E mellett ogy gyakorlati oka is van e soraink közrebocsátásának: rá akarunk mutatni városi életünk egy, általunk már többször hangoztatott olyan kérdésére, amely a szükséglet rovata alatt az első helyen áll, és mint ilyen sürgős megoldást követel. Miként érintők, a szükségletek és igények között. az éles határvonalat meghúzni nem lehet; mindazonáltal általánosságban különbséget tehetünk közöltük. A szükségletek rovatába azok a dolgok tartoznak, a melyek a/, élet legfőbb javainak biztosítására nélkülözhetetlenek. E főjavak : a lét, a testi erő, egészség s az ember erkölcsi egyéniségének, képességei érvényesülésének- alapját képező szabadság. Lehetnek, sőt vannak is egyesek, kik nem ezeket a dolgokat tekintik valódi szükségleteiknek; de ezek az álutakon járó, első sorban önmaguk ellen vétkező s büntetésüket a tapasztalat igazolása szerint még e földön elvevő kivételek nem változtatnak a dolgon; az emberek általában a létet, az egészséget és szabadságot biztosító dolgokat tekintik élet szükségleteknek s nagy többségük azért küzd, azért fárad, hogy ezeket az elemi szükségleteket biztosítsa. A mik, a most említett életszükségleteken túl vannak, azok már az igények rovatába tartoznak. A rohamosan haladó kor bűne, hogy emezeket oly nagyra növelte, hogy nagyon sok ember áldozva az igény moloehjának, vagy az élet szükségleteire szükséges anyagi erőt vonja meg magától, vagy szabadságától fosztja meg önmagát s a munka rabszolgaságába (ez a jobbágyság legújabb alakja) sülyed. Az élet elemi szükségletei: a lakás, az élelem és ruházat, ha csupán, vagy legalább a testi erő és egészség fenntartását czélozzák, aránylag nem kerülnek sokba. A napsugárban, üde levegőben bővelkedő lakást, mely őt az időjárás viszontagságai ellen védje, nagyobb erőfeszítés nélkül biztosíthat magának bárki is. A testi, főleg mezei munkára utalt emberek, kiknek a jövedelmük aránylag csekély, kevesebb gondot fordíthatnak lakásukra, mert a legegészségesebb lakásban, az ég bolthajtása alatt végzik munkájukat. Az élelem is kevésből kikerül. A természet számos alakban bocsátotta rendelkezésünkre azokat a növényi és állati szervezeteket, a melyekből testünk épiilete áll; válogathat azokból kiki Ízlése és erszénye szerint. A test szempontjából a szegény! munkás, a ki egy jó tányér borsót, paszulyt vagy lencsét egy darab fekete kenyérrel elfogyaszt s jót iszik rá valamely forrás üdítő tartalmából, ha jobban nem, rosszabbul semmi esetre sem ebédelt, j mint a dús, ki 12-féle drága étel elköltése után kincset érő borokkal oltotta szomjúságát. Hasonló jelenség észlelhető a ruházat terén is. A közönséges, olcsó ruha épugy megvédi a testet az időjárás el-1 len, mint a vagyont érő drága ruha. Szóval az élet-1 fen tartás szükségletei még senkit sem döntöttek szerencsétlenségbe, testi és lelki szolgaságba; senkit sem kergettek halálba. Nem életszükségletek, hanem az igénye k a modern bűnök, családi s másfajta társadul um szerencsétlenségek forrásai; a munka rabszolgaságának, a jellemen'» elsatuyulásának okai. Mi vidékiek az igények által okozott lelki sebek közül főleg azt szemlélhetjük, mely az alkalmazkodás a tapintat takarója alatt lappang. Ez az alkalmazkodás a legtöbb esetben semmi egyéb, mint szolgai meghunyászkodás, lelki iga, kis és nagy dolgokban egyaránt egy kis anyagi előnyért, melylyel egyik-másik igényünket kielégítjük, vagy egy kis elnézésért, melylyel magunkat a felszínen tarthatjuk. A munka rabszolgáit a nagy városok nagy igónyüemberi szolgáltatják. A nagy városokban a bérkocsis lova koránt sincs oly keményen befogva, mint az ember. Hogy ez a modern rabszolgaság önkéntes, a dolgon alig változtat valamit. A nagy városi ember pihenést nem ismer. Testi és lelki erői egyfelől a lázas munkában, másfelől az élvezetekben emésztődnek meg. A nagy városi ember képes naponkint 12—16 órát dolgozni, csakhogy a hét egy-két napján „mulathasson,“ jól egyék, igyék, czifra ruhában feszíthessen. Az igényekkel könnyű módon leszámolni s az életszükségletek mellett maradni lehetetik íelu lat. Ilyet kívánni senkinek sem lehel, mert senki sem vonhatja ki magát kora hatása alól. Annyit azonban bárki is megtehet, hogy összeveti életszükségleteit igényeivel s anyagi eszközeinek megosztásában amannak adja az elsőséget. Intézmények életében is ez kell, hogy legyen az irányadó szempont. Anyagi erejüket első sorban az életszükségletek biztosítására kell forditauiok; városunkra alkalmazva a mondottakat, ennek legfőbb érdeke, hogy első sorban saját existentiáját biztosítsa, aztán pedig olyan intézmények megteremtésére fordítsa a közvagyont, a melyek a polgárság életszükségleteinek szolgálatában állanak. Melyek az effajta intézmények ? Lépten-nyomon hangoztatjuk. Ezúttal csupán egyre, a legfőbbre hívjuk fel az illetékes hatóság figyelmét: a v i / v e- t é k r e. Ungváron a nagy közönséget közvetlenül érdeklő városi alkotások közül a csatornázás tartozik a valódi szükségletek közé, melyet meg kellett Magyarország mai társadalmi viszonyai és a nőnevelés.*) Irta : Geöcze Sarolta. Minden kulturális egyesület abban a mértékben bírja létjugát, a mely mértékben a nemzeti műveltség fejlesztéséhez hozzájárulni képes; ezen hozzájárulás azonban fel ételezi a reális élettel való eleven contactust. Engedjék meg azért nekem, hogy elvont paedagógiai theóriák fejtegetése helyett egy nagyon is reális, sőt időszerű dologra irányítsam a Magyar Paedagógiai Társaság figyelmét. Ez a társaság azon szerencsés helyzetben van, hogy lülülemelkedve személyes érdeken, magasabb szempontból ügyelheti meg az események lejlő- dését és szenvedély nélkül, tárgyilagosan bírálhatja a viszonyokat, sőt irányt is adhat az elméknek. Ezzel jelezvén (elfogásomat a Magyar Paedagógiai Társaság hivatásáról, legyen szabad tárgyamra áttérnem. Vessünk egy pillantást a mai magyar társadalomra. Egy nagy, forrongó tömeg az egész, léiig bomladozó lélen, léiig újjáalakuló félen; a régi társadalmi rétegek *) A szerző, ki már eddigi közléseivel is előkelő írói nevet biziositott magának. a szomszéd Bodrogköz szülötte, sokat időzött vármegyénkben közöttünk is és a ki saját erejéből a közpályán működő magyar nők legkiválóbbjai közé küzdötte fel magát, rendelkezésünkre bocsátotta azon felolvasásának a kéziratát, a melyet a Magyar paed társaság folyó évi február hó IS-án tartott felolvasó ülésén előadott. Miként a szerző hozzánk Írott magánlevelében írja. e felolvasás gyermekkori benyomásainak reflexe, Ungmegye krónikása ráismerhet benne a saját megyéjének történetére, mely eleven kis megyének az intelligentiája meg mintha miniatűr kiadása volna az egész magyar társadalomnak. Vonatkozva a szülőföldre, melynél semmit sem szeret jobban a világon és vonatkozva gyermekkori emlékekre, irja totenekestől felforgatva, a gentry vagyonából kipusztulva, züliőfélen maga is; a parasztság kivándorló télen, régi j erkölcseiben megzavarva, egyik sem az már, a ki volt; j helyettük más társadalmi elemek kerekednek felül, a felgazdagodtak azok, a kiket vagyonuk, munkaképességük, intelligentiájuk emei: a hivatalnokvilág, a zsidóság, a városi polgárság, az iparos, a kereskedő elem; sőt vannak oly társadalmi csoportok is, többnyire foglalkozás szerint, melyeket egyenesen a kor megnövekedett igényei hoztak létre; a tanítók és torgalmi hivatalnokok immár hatalmas testületé ; és még sok más, a miről ezelőtt 50 esztendővel senki sem álmodott. A társadalmi forrongásból tehát egyes ily csoportok kezdenek kiválni, a tétlen elemek pedig hullnak szét és sodródnak hol ide, hol oda, hol egyik, hol másik eleven működő csoporthoz. Csak figyeljük meg egy-egy megye, egy-egy város mai társadalmát: kik állnak ma a dolgok élén? A kikre azelőtt rá sem ügyelt senki. Hova lettek az egykori vezetők ? Szétzüllve tengődnek ; az életrevalóbbja besorozta maga-magát közlegénynek a kenyérért küzdők seregébe és a maga erején törekszik újból kivívni azt a helyei, a melyre azelőtt születésénél fogva a vételien állította, de a melyen megállni akkor nem volt elég erős. Ez a vábbá a szerző: »A mi vagyok, ott lettem; a mi érzés, gondolat bennem él. annak a gyökere mind oda nyúlik vissza gyermekkori emlékeim közzé . . . félig ebből áll most, is a lelki életem. Csodálatos is az. hogy fejlődik ki az egyéniség! Felszívja a máséból azt. a mi az ő természetéhez illik és attól nő tovább Igazán természet fia az ember; a teste állat, a lelke növény, csakhogy a fejlődésben még csudálatosabb. mint azok.« Miként a kiszakilott sorok mutatják, a felolvasásnak társadalmunk volt a szülőanyja Ötömmel közöljük lapunkban, bár a Budapesti Hírlap közlése folytán nem egészen uj is közönségünk egyrésze előli. Mindamellelt a felolvasásban kifejezett igen \ figyelemre méltó igazságok a többszöri átolvasást is nagyon meg- I kavargás, ez az emelkedése meg alásülyedése az egyes csoportoknak jellemzi Magyarország mai társadalmának külső képét. De milyen ez a társadalom belsőleg ? Megadja erre a választ maga az élet, s hű képet ad róla a kor lelki életének tükre: a sajtó. Szomorú ez a kép Akár a nemzeti műveltség, akár a közmorál, akár az egyéni boldogság, akár a magyar nemzeti eszme szempontjából. Egyben igaz, előnyösen különbözik a mai társadalom a régitől : hogy a munkát jobban megbecsüli és józanabb; már majdnem minden társadalmi elem kezd nálunk dolgozni és most nem hever annyi testilelki erő parlagon, mint ezelőtt. Hisz innen a művelődés minden ágában a töllendülés, a fejlődés. Csakhogy a munkaerő megsokszorozódásával nem tartott lépést az általános műveltség ; a közerkölcs pedig határozott sülye- dést mutat; s ennek a sülyedését, s az általános műveltségnek a hiányai megsínyli az egyén és kárát vallja a nemzeti fejlődés. Vegyük azonban e jelenségeket egyenkint Hogy általános műveltségről nálunk szó nem lehet, azt sajnálattal vagyunk kénytelenek beismerni mindnyájan, a kiknek alkalmunk volt a mai magyar társadalom különböző elemeivel érintkeznünk, sajnos, mindnyájan ismerjük azt a felületességet, azt a belső ürességet, a mit a társadalmi külsőségek aggodalmas betartásával alig-alig bírnak leplezni, sok helyit még úgynevezett jobb köreink is. Melyikünket ne szomoritolt volna már el a mi társaságaink sekélyessége, léhasága; az az el- vadultság, mely az egymással való versenygések alkalmával kifejezésre jut: a togékonyság csaknem teljes hiánya minden magasabb törekvés, minden nemesebb élvezet iránt. Ezt az általános müveletienséget megsinli az egyén, mert a haladó kornak csak igényei súlyosodnak rá, de a mi ezeket kárpótolná: a nemesebb élvezetek megsokszorozódása, abból ő ki van zárva, mert nincs hozzá művelve; hogy a nemzeti fejlődés Lapunk mai számához a Hivatalos Közlemények s fél iv melléklet van csatolva.
