Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-04-23 / 17. szám
volna előznie a vízvezetéknek. De ha meg nem előzte, legalább kövesse mielőbb. Ivóvizünk nincs, a borunk meg elfogyott. Pedig egyikre vagy másikra már csak azért sürgős szükségünk van, mert a leányzó nem balt meg, csak aluszik. Hir szerint hozzánk közel, Galicziában vetett magának ágyat. Vigyázzunk, nehogy minket tiszteljen meg első sorban látogatásával — a kolera! A szeretetházakról. A Novak dr. könyvéből. II. Elfogadva azon alapelvet, hogy a szegényügy egy országos alap terhére az egész országban egyöntetű szervezetben oldandó meg, szükségesnen látom e feladatok megoldási módját bizonyos részben ismételni, hogy ily módon világosabb képét nyújtsam az általam javaslandó szeretetházi szervezetnek. 1-ször : Átmeneti intézkedések : a) számba veendők volnának a községek által jelenleg tartott lelenczek, vagyontalan 13 éven alóli árvák, keresetképtelen nyomorékok, gyógyithatlan betegek és elaggottak ; b) számításba veendők volnának azon szegény csecsemők és 13 éven alóli gyermekek, kiknek bár anyjok vagy apjok él, de gyermekük eltartására képtelenek ; c) számításba veendők az országban csavargó koldusok és 13 éven alóli szegények A községekben elhelyezett szegények után a köz alap a következő dijakat fizetné az eltartóknak: 1- ször, a csecsemőkért havonta 5 Irtot (ruházat nélkül 4-et szoktak fizetni;) 2- szor, elválasztott gyermekek eltartása és ruházatáért 4 évig havonta 7 frtot, azontúl 10-et; 3- szor, felnőtt szegények eltartása és ruházatáért és lakásért havonta 12 Irtot. A »b* csoportban emlitettt csecsemők és gyermekek évről-évre a közigazgatási hatóság által megállapított mérvben volnának segélyezendők. Az >a» és »c* csoportban említett szegények vagy illetőségi községekben magánosoknál helyezendő!? el vagy pedig a szeretetházban tartandók. Erkölcsileg elromlott gyermekek javitóházakba, felnőttek pedig dologház vagy fogházakra volnának itélen- dők. Ezen intézkedések után a házaló koldulás csakis kivételes esetekben — • kivétel nélkül az illetékességi helyhez kötve — csakis bizonyos napokon volna megengedhető. II. A jövőre nézve: Az ország különböző alkalmas pontján egyelőre 8—10 állami szeretház volna létesítendő, melyek segélyével czélszerúen és olcsón volnának eltarthatok a szegények azon része, kik a magánosoknál elhelyezhetők nem voltak. E szeretetházak mindegyike 4 osztályra volna osztva : aj egy osztály a lelenczek és mesterségesen táplált oly csecsemők részére, kik a magánosoknál bármily okból elhelyezhetők nem voltak. Ezen osztályban volnának a gyermekek 7 éves korig vegyesen fiuk és leányok; b) két nemileg elkülönített osztályban volnának a 7—13 éves gyermekek; c) a munkaképtelen elaggottak és nvomorékok, hülyék képeznék a 3-ik osztályt; d) a bár keresetképtelen, de még egy vagy más munkára alkalmazható szegények egy negyedik osztályban volnának, a hol azok bizonyos munkát teljesítenének. Itt lennének elhelyezve a keresetképtelen nehézkórosak, különben erőteljes vakok, bénák, stb A szeretetházak oly városokban volnának építendők, a hol kórházak is vannak a czélból, hogy a különösebb ápolást iyénylő betegek könnyen legyenek oda átszállíthatok. Hogy a megbetegedettek az intézeten kívül gyógykezeltessenek, az különösen a gyermekekre fontos, kik között a fertőző bajok könnyen nagy pusztítást vihetnének végbe. Ezen intézetek a kórházak módjára kezeltetnének. Az ügykezelés irodai részét egy gondnoki hivatal teljesítené, a szegények felügyelete illetve ápolása s a házvezetés pedig szerzetbeli nőkre volna bízva. A vezetést hivatalból ellenőrizné egy a törvény- hatóság első tisztviselője elnöklete alatt levő felügyelő bizottság. E bizottságnak hivatalból tagjai 1-ször a szeretetház székhelyének polgármestere, rendőrkapitánya, tiszti orvosa, a megyei főorvos, s az államépitészeti hivatal főnöke ; ezekhez volna még választandó legalább 2—2 ügybarát tag a városi képviselet s a megyei bizottságból. A főfelügyeletet mindezek felett, a belügyminisztérium gyakorolná. Hogy a szeretetházak feladata és ügykezelése egészen világos képet nyerjen, körvonalozom azon pontokat, melyeh alapján ezen intézetek alapszabályzata, házirendje és ügykezelése meg volna állapítandó pl. egy Ungvárt létesítendő szeretetházra, melynek működési köre kiterjedne a szomszédos Ugocsa, Bereg, Zemplén és Szabolcs vármegyékre. Kivéve a névtelen lelenczeket, kikre nézve a dolog természete miait territoriális határt szabni nem lehet. A torna-versenyekről. A testi nevelés érdekében megindult mozgalom egyre nagyobbodó lendületet vészén s azzal a most már nem alap nélküli reménynyel kecsegteti, hogy a közelebbi években egész közoktatási rendszerünk az egész ember harmonikus kiképzése elveinek megfelelően lesz átalakítva. Az uj rendszer a helyett, hogy a maihoz hasonló módon az emlékező erő ráspolyását tartaná egyedüli feladatának, utat nyit a testi erő kifejlődésének, pihenést biztosit a léleknek s ezt az által termékeny munkálkodásra képesíti. E szebb jövő egyik általános figyelemreméltó ta- nujele az az »Utasítás,*' melyet a vallási és közokt m. kir. minisztérium legújabban a tanulók tornaversenye tárgyában kibocsátott. Ezen utasításnak általános érdekű »Általános határozmányai«-t a következőkben ismertetjük : A hazai középiskolák, továbbá hasonló korú ifjak által látogatott egyéb iskolák (polgári fiú-, középkereskedelmi iskolák, elemi iskolai tanítóképző intézetek) tanulói számára évenkint tornaversenyek tartatnak, melyeknek czéljuk : egyrészt számot adni az ifjúság testi képzettségéről, másrészt a verseny szellemének felélesztése által a testgyakorlat iránt a kedvet és a hajlamot az ifjúságban fokozni, végül az érdeklődést az ifjúság testi nevelése iránt a nagy közönségben ébreszteni és állandósítani. A tornaversenyek háromfélék : a) intézeti torna- versenyek ; b) kerületi tornaversenyek; c) országos tor naversenyek. A megemlített intézetekben, az illető intézet tanulóival minden évben intézeti tornaverseny tartandó. Kerületi tornaversenyek több egymáshoz közel fekvő város (esetleg egy vármegye vagy tankerület) intézeteinek részvételével rendezhetők ott, a hol arra alkalmas központ és á megtartáshoz szükséges feltételek megtalálhatók. A kerületi tornaversenyek egyelőre nem rendsze- resittetnek. Országos tornaverseny két-három évi időközökben Budapest fő- és székvárosban, esetleg az ország arra alkalmas más városában tartandó. Idejét, helyét és részletes programmját az e végett kiküldött bizottság javaslata alapján esetről-esetr e a vallás- és közoktatásügyi minister állapítja meg. Országos és kerületi tornaversenyben csak oly intézetek vehetnek részt, melyekben a tornaoktatás az egész tanéven át rendszeresen folytattatik és a melyek a versenyen tanulóiknak meghatározott aránylagos számával jelennek meg. Ezeken a versenyeken a középiskolák V—Vili., a polgári iskolák V. és VI., a közép kereskedelmi iskolák I —III., az elemi iskola tanítóképző intézetek I—IV. osztályainak tanulói jelenhetnek meg. A mennyiben a helybeli iskolák alsóbb osztályainak tanulói is a versenyhez bocsáttatnak, ezek csak egymás között versenyezhetnek. Országos és kerületi tornaversenyek a következő általános programra szerint rendezendők : a) Szabadgyakorlatok kézi szerekkel vagy a nélkül. b) Szertornázás mint osztály- és csapattornázás, a középiskolai tantervekhez kiadott utasítások keretében. c) .Játékok d) Versenyek a szergyakorlatok, mászás, ugrás, futás stb. köréből. Az országos és kerületi tornaversenyeken egyéni versenyekhez minden intézetnek, minden egyes osztályából a (párhuzamos osztályokat külön számítva) egy- egy tanuló bocsáttatik, akinek a magaviseletből legalább szabályszerű osztályzata van. A versenyekhez bejelentett tanulók az intézetben orvosilag megvizsgálandók. Az országos és tornaversenyeken az egy intézethez tartozó tanulók egyenlő inget és sapkát tartoznak viselni és felfűzhetik a megelőző versenyeken netalán nyert érem-dijakat. Az országos és kerületi versenyeken a következő dijak adatnak : a) A tömeges versenyeknél a kiváló tanintézetek elismerő oklevelet kapnak, melyben a tornatanár és a versenyben résztvett tanulók nevei megemlittetnek. Ezen oklevél az intézet tulajdona. b) Az egyéni versenyeknél az első győzők ezüst-, a második győzők bronzérmet kapnak. Oly tanuló, a ki két különböző versenyben mint első győzött, a második ezüstérem helyett aranyérmei ; — az, a ki két különböző versenyben mint második győzött, a második bronzérem helyett ezüstérmet kap. * Az ilyen s hasonló intézkedésekben egy szebb jövő hajnalának pirkadását látjuk. Csak az a megjegyzésünk az »Utasításira, hogy a játékot is be kellene vonni a verseny körébe. Legyenek rajta a mi tornászaink, hogy a közel jövőben tartandó tornaversenyen már a játék is elfoglalja az őt megillető helyet! A gazdasági egyesület közleményei, A kassai gazdasági tanintézet, a rimaszombati föld- míves iskola telepein ja nagyméltóságu töldniivetési m. kir. miniszter Ur rendeletére »lengyel tengerit* termeltette megejtett kísérletek teljesen beigazolták azon várakozást, hogy ezen tengeri-í'aj nagyon szerény talaj és égalji visszonyok között is jó termést biztosit és korai beérése folytán hazánk északi részében és hegyes vidékein jó szolgálatokat van hivatva tenni Tekintettel az elmondottakra, a nagyméltóságu föld- mi velésügyi m. kir. minisztérium az egyesületnek tagmennyire vallja kárát, azt fejtegetnem igazán fölösleges; az úgy is minden gondolkozó ember előtt világos. A mi már a közmorált illeti, elég utalnom a corruptió ijesztő elharapózására; elég utalnom ama tapasztalatra, hogy a botrányon ma már nem is botrán- kozik meg valami nagyon a közvélemény, hanem rövid időn napirendre tér fölötte. Ma már oda jutottunk, hogy a közvélemény nem bízik a nyilvánosság terén szereplő ember jóhiszeműségében és a gyanusitgatáson nem hábo- [ rodik föl senki, hanem azt természetesnek találja mindenki. Mert a corruplio mételye tényleg kikezdte már a társadalomnak majdnem mindegyik elemét, utat lelt magának mindenüvé, belevette magát a legnemesebb hajtásokba is. Élni, jól élni, kényelemben élni; előre törni, mást megelőzni minden áron, ez ma a jelszó ; és a stréberség hihetetlen mértékben elharapózott a társadalom minden fokán, még a nők közt is Hogy az ember megdöbbenve kérdi: honnan ez a sivár önzés, honnan ez az erkölcsi sülyedés, honnan ez a mindennel való megalkuvás, mely a magyar természettől annyira idegen? Hogy e kérdésre megfelelhessünk, a múltra kell fordítanunk tekintetünket; végig kell pillantanunk azon a fejlődési processuson, a min a magyar társadalom az utolsó 30 év alatt általment Kezdjük azon, a mi elmúlt örökre. Jusson eszünkbe az 50-es, 60 as évek társadalma; az a naiv, rajongó, önfeláldozásra kész, eszményi törekvésű társadalom. Azoknak, a kik abban a korban kezdtek élni, még eszükben van az 50-es 60-as évek úrihölgye, a ki a nagyvilág asszonya volt, de a kinek mondaine-ségét megneme- sitetle a nemzeti eszmékez való igaz, mély ragaszkodás, a ki előtt szent volt minden, a mi magyar; a ki hűséges pártolója volt a nemzeti irodalomnak, tevékeny részese minden nemzeti mozgalomnak. A mai józan, kiábrándult nemzedék ezt már el se hiszi. És nem érti meg azt a másik typust sem : az egyszerű, vallásos, egyeneslelkü, régi magyar asszonyt, a ki, bár imádságos könyvén kívül egyebet alig olvasott, a ki nem tudott egy szót se máskép, mint magyarul, a ki háza népének maga szőtte-fonta a vászonnemüt, mégis őrangyala tudott lenni egész falu népének, orvoslója a betegnek, gyámolitója az árvának, vigasztalója a szegénynek ; és tudott együtt érezni nemzetével és saját erős nemzeti érzését, saját mély vallásosságát, saját erős erkölcsi érzetét, át tudta ültetni fiaiba, leányaiba. — Ilyen volt az az 50-es, 60-as évek magyar asszonya ; s ilyen volt maga az akkori társadalom is. Önzetlen, naiv, rajongó. Csakhogy ez nem tartott soká. Jött a kiegyezés. A nemzet magához tért dermedéséből- Pezsgőbb lüktetés indult meg mindenfelé. Már nem kellett virraszlani a letargiába merült nemzetet. Ki-ki hozzá láthatott a saját ügyeihez. Eleven életkedv szállotta meg az egész társadalmat Valami lázas sietés még a mulatósban is. Ahhoz jött a külföldi tőke nagymértékű letódulása, a mi csak fokozta a vállalkozási kedvet. Optimista volt akkor mindenki. Hogy a földbirtok felszabadult, könnyű volt pénzt szerezni. Mindenki örült az életnek és élvezte vagyonát, a mely mintha csak most vált volna igazán tulajdonává. A következményekkel nem gondolt senki. Csak élt máról holnapra és élvezte a luxust, a mit a föllendült kereskedelem mindenkire nézve hozzáférhetővé tett és költekezett szá- molatlan. A magyar társadalom luxus-igényei pár év alatt európai színvonalra emelkedtek. Csak a számítás, csak a jövedelem fokozása, csak a komoly munka nem jutott eszébe senkinek. S ily szellemben nevelték a leányokat is ; kifejlesztettek bennük minden testi-lelki bájt; csak éppen egy kis praktikus érzéket felejtettek el beléjük oltani; csak ép dolgozni, a munkát megbecsülni nem tanították meg őket. Ekkor ütött be a krach. Nem lehet azt elmondani, milyen volt az az ébredés a magyar középosztályra. Hiszen talán az lett volna a vége oktalan költekezésének krach nélkül is; de igy, váratlanul ijesztőbb volt Hiszen emlékezünk még, hogy ment tönkre egyik család a másik után. Rettenetes kiábrándulás volt az az úri osztályra, a mely vagyonával együtt elvesztette pres- lige-ét is, de megérezte azt az egész társadalom. Hogyne! : mikor az egész társadalmi réteg egyszerre omlik össze, s ép az az elem, amely erősen kifejlett nemzeti érzésénél fogva legerősebb támasza volt a magyar állameszmének. Borzasztó volt akkor az ébredés a középosztályra. Azon a naiv, áldozatrakész úri népen egyszerre kegyetlen józanság vett erőt. És elkezdődött az önérdek kultusza. Elkezdődött a hivalalvadászat. Akkor volt az, mikor nem embert kerestek a hivatalra, de hivatalt az embernek. A nexus és protekció a közérdekkel soha oly rut játékot nem űzött. S a közérzés is megromlott és kezdte természetesnek találni ezt az állapotot; és sivár önzés vett erőt a lelkeken ; meztelen cynizmus harapó- zolt el a közéletben. Akkor kezdtek fel-fel tünedezni a sikkasztások. A kényelmet, a költekezést nálunk akkor már igen megszokták ; s a hivatalt nem kötelességnek, hanem puszta megélhetési forrásnak tekintve, egy sajátságos lélektani procesus utján eltompult a lelkiismeretük, s ha a magukéból nem telt, nem átalottak a rájuk bízott közvagyonhoz nyúlni; talán önmagukat is áltatva azzal a biztatással, hogy majd helyi epótolják ; s a mikor belátták, hogy ez lehetetlen, akkor maradt végső menedéknek a revolver. A ki azokat az eseteket figyelemmel kisérte, tudhatja jól, hogy mega az illető csak kivételes esetben volt kártyás vagy költekező; többnyire családjuknak lettek áldozatai. Nyílt ház, sok vendégeskedés, nagy szabó-kontók, drága fürdőzés, drága cselédség -- ezek idézték elő előbb a sikkasztást, majd az öngyilkosságol. (Folyt, köv.)
