Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-04-16 / 16. szám
16. SZÁM. XXXI. ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő mindén közlemény. mely a lap szellemi részét illeti, l evelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziralok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frl. Félévre — 2 » Egyes szám IÜ kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamini a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. r BM A slöjd. Idegen szó, ma még nálunk idegen,, ismeretlen fogalom jegye. A „szki“ hazájából került hozzánk. Emennek már a „iábszánka“ a becsületes I magyar es magyaros neve; a „slöjd“-é, melyet a svéd „szleud“-nek ejt ki, „kézügyesség“ vagy a „kézügyessógi oktatás“ lesz. A kézügyessógi oktatás eszméje nálunk „háziipari oktatás“ czitn alatt már egyszer hajótörést szenvedett. Az elméletben a 70-es évek végén s a múlt évtized első felében érte virágkorát az iskolai háziipar. A tanitó-jelöltekből egyetemes „honboldo- gitókat“ próbáltak formálni a képző-intézetekben, a 23-féle elméleti és gyakorlati tantárgy, a kántor- ság, okszerű gazdálkodás, kertészkedés, gyümö'csfa- tenyósztés, selyemtermelós, móhtenyésztós stb. mellé még 5-6-íéle úgynevezett háziiparág ismertetéssel óhajtották a növendékeket az életbe kibocsátani, hogy az elemi iskola a nép összes értelmi, erkölcsi s anyagi haladásának alapja legyen; biztos záloga az általános művtltsóg terjedésének s a háziipar fellendítése által a nép anyagi jobblétének. Egyes lelkesebb tanítók mutattak is fel egyik, másik háziiparág kultiválásában némi sikert; de általában a kísérlet be nem vált. A tanító a sok mesterség tanulása mellett egyben sem vitte bizonyos fokú tökéletességre. Kontár munkájával a há- ziipar-ágat a különben is tartózkodó és bizalinatlan- kodó köznéppel megkedveltetni nem tudta. Az iskolai háziipar háttérbe szorulásának másik oka abban keresendő, hogy a szükséges eszközök nem bocsáttattak az iskola rendelkezésére. A munkával különben is tulhalmozott, anyagi nyomorúságai miatt kedvetlen tanítónak legkisebb anyagi előnyre sem vala kilátása a külön munkáért, műhelye a legtöbb helyen a szak iskolaszoba volt; egyetlen eszköze a 3 kros fanyelű bicska ; az „ipar“ anyaga, a mihez a természet ölén ingyen hozzájuthatott. A szegény embernek semmiből kellett volna egy a folytonos munka áldásaiból hasznot húzni tudó népet- nevelnie ; de biz a semmiből nem csinált semmit. A honboldogitásnak ez a neme ily körülmények között leszorult a napirendről, a tanítóképzőkben a haziipar oktatás egyre összébb szorult, annyira, hogy ma már az állami képzőkben is a „kántor- ság“ az a háziipar, mely ha nem is népnek, de a tanítónak tisztes mellékkeresetet igér. Az iskolai háziipar eszméje újabban ismét élet- rekelt s a látszat szerint szerényebb, de tényleg magasabb igényekkel lépett fel. Ma nem mint köz- gazdasági, hanem mint paedagógiai tényező követel helyet a minden rendű és rangú iskolák tantárgyai között. A kézügyességi oktatás mai apostolai az oktatásnak e neme által ma már nem akarják hamarasan boldoggá tenni a népet, nem futnak megvalósíthatatlan ábrándok után; a slöjd által a tanuló jellemén óhajtanak változtatni. A kózügyes- ségi oktatást, mint a nevelés eszközét igyekszünk felkarolni. A munka révén táplálékot adni a gyermekben alig ébredező productiv képességeknek, általa fegyelmezni az akaratot, ügyesebbé, hajlékonyabbá, készségesebbé tenni a testet, szóval az egész embert a kézimunka segélyével is előkészíteni az élet küzdelmeire: ez a most ismét emlegetett kézügyessógi oktatás czélja. Ebből a ezélból a slöjd egy-két kivétellel ma már az összes nyugati népeknél fel van az iskolák tantervébe véve, sőt Oroszországban is hatalmas arányokban terjed; de legotthonosabb az oktatásnak ez a neme tulajdonké- peni hazájában, Dániában, s különösen Svéd- és Norvégországban, hol a világhírű uptalai egyetem polgárai is véső és gyalu segélyével keresnek a műhelyekben a kávóházak helyett üdülést a szellemi erőfeszítések után. íme világrészeink legmunkásabb és legtakarékosabb, tehát legjobban boldoguló nemzetei között egyre terjedő és fejlődő félben van a kézügyességi oktatás; e népek úgy a törvényhozás, mint a társadalom utján meghozzák a szükséges anyagi áldó zatot arra a czélra, hogy saját fiaikban a munkásság érzetét csökkeni ne engedjék, hanem azt helyes irányban fejlesszék s a cselekvés ösztönét romboló irányban kifejlődni ne engedjék. Ha van nép, a melynek szüksége van a folytonos munkára, a cselekvésre, a cselekvéssel, folytonos elfoglaltsággal vele járó takarékos életmódra, mi vagyunk az; mert alig vau nemzet földrészünkön. melynél több anyagi és szellemi erő heverne í parlagon, mint nálunk; pedig nincs nép, a melynek nagyobb szüksége volna rá, hogy minden anyagi j és szellemi erőt értékesítsen, mint nekünk. Az általános érdekű, paedagógiai természetű ok mellett egy más, „nemzeti“ jellemvonás is arra sarkall bennünket, hogy a kézügyességi oktatást behozzuk s általánossá tegyük. S ez a saját külön ok: a kézimunka lenézése. Nálunk magyarok nál a foglalkozásnemek Csaknem olyan korlátokat vonnak az emberek közé, mint a „legsötétebb“ világrészben. Ép oly sajnosán tapasztaljuk a társadalmi egyenlőség, mint a nemzeti egység hiányát. A mi társadalmunk a maga egészében még ma is a szerint becsüli az embert, hogy kisebb, nagyobb alakú szerszámmal dolgozik-e ? A kicsiny szerszámúnak nagy a becsülete még ha kontár, napszámos munkát végez is, a nagy alakú szerszámnak nincs elismerése, még ha műremeket alkot is. Tagadhatatlan, hogy egyre szaporodnak társadalmunkban azok az emberek, a melyek kalapot emeltek a productiv munka előtt, bárhol, bárminő alakban tűnjék is az szemükbe; de a nagy tömeg nem becsüli, lealázónak tartja a testet-lelket nemesítő kézimunkát. A magyar kézügyességi oktatásra a cselekvés ösztönének helyes irányban való vezetése mellett tehát még az a nagy feladat vár, hogy a kézimunkának becsületet szerezzen az egész társadalomban. Ha minden magyar ember egész életén át dolgozik legalább — 1 órát naponkint kézműves-szerszámmal, a tisztelet és becsülés érzelme sohasem hal ki szivéből azon polgártársai iránt, a kik kézimunkával keresik kenyerüket s teljesitik hazájuk s nemzetük iránti kötelességüket, A munka nyelve hamarább megérteti a polgárt a polgárral ; hamarább leszünk édes testvérekké a munka, mint a nyelv által ; a munka a nyelv előhírnöke lesz társadalmunkban. íme ilyen s ezekhez hasonló indító okok bírták rá püspökünket Firczák Gyulát, hogy magyar kézügyességi oktatás érdekében keltett mozgalomnak élére álljon, i Budapest«.i a közel múlt napokban tartott értekezleten elnököljön ; ez a motívum bírhatta rá, hogy ma délután 4 órára a vármegyeháza nagytermébe értekezletet hívjon egybe. A mai értekezletre felhívjuk mindazok figyelmét, kiket a kézügyességi oktatás általunk érintett nagy czéljai érdekelnek. Ezen a mai értekezleten Guttenberg Pál dr., budapesti közép-iskolái tanárban a paedagógiai kézügyességi oktatás egyik derék apostolát lesz szerencsénk tisztelhetni, a ki a kormány támogatásával a slöjd hazájában nemcsak végig hallgatta, de végig is dolgozta a tanfolyamokat; a ki a kézügyessógi oktatással foglalkozott is. tehát hi- vatottsága van arra, hogy a slöjd nevelő hatásáról * véleményt mondjon. Az Isten hozza körünkbe a titán ár urat! Mi .pedig mutassuk meg a t. vendégnek, hogy munkára hivő szózata nálunk rokonkeblekre talál! A közigazgatási bizottság ülése. A vármegye közigazgatási bizottsága Török József gról lőispán elnöklete alatt április havi ülését 11-én tartotta. Az alispán jelentéséből kiemeljük, hogy a vármegye területén márczius hóban 9 tüzeset volt, mely 21,842 í'rtnyi értéket pusztított el, a miből 18,950 trtnyi biztosítva volt, és hogy az adóhátralékok behajtására irányuló intézkedések különösen a szobránczi és kaposi járásokban a kivánt eredményre vezettek. E tekintetben dicséretesen vannak a jelentésben megemlítve Fekete Gyula ubrezsi, Haraszthy Gyula pálóczi és Horváth István pályini körjegyzők, különösen a legutóbbi, ki az összes adóhátralékokat beszedte. A vármegyei árvaszék iigylorgalmi kimutatása azt igazolja, hogy márczius havában a gyámpénzlár bevétele 71,911 frt 80 kr, kiadása 70,491 frt 68 kr. volt, kezelése alatt maradt a február hó végén mutatkozó marad vány nyal 291,937 frt 92 kr. A tiszti főorvos jelentése a márczius havi álla- lános egészségi állapotot, tekintettel a betegülésre, eléggé kedvezőnek, a halálozási viszonyokat illetőleg azonban kedvezőtlennek tünteti lel, mert Ungvárt is a mull havihoz viszonyítva 9 halálesettel több tordult elő Heveny- lertőző bántalmak járványos jelleggel nem uralkodtak. A lyuttai vörheny-diphteritis .járvány annyira apadt, hogy a járvány megseminisüjtnek tekinthető. Ezen községben a múlt évi október hó elején kezdődött járványban inár- czius hó végéig megbetegedett 230 egyén, kik közül meghalt 119, felgyógyult 108, kezelés alatt maradt 3 A tisztifőorvos javaslata alapján a közigazgatási bizottság Graubart Mór drnak, ki az állásától felfüggesztve volt, azonban már visszahelyezett Turner Ferencz ungvári körorvost hosszabb időn át fáradhatlan buzgalommal és kötelességtudássál helyettesítette, elismerést szavazott meg. A kir. tanfelügyelő bejelentette, hogy márczius hóban a segédtanteliigvelővel együtt 16 iskolát s óvodát látogatott meg A turja-bisztrai iskolában a magyar nyelv tanításban a haladást csak kezdetlegesnek találta, a turja-polenaib.an pedig már harmadizben nem talált gyermeket, miért a kir. tanfelügyelő javaslatához képest a közig, bizottság a inunkács-egyházmegyei főhatóságot a turja-poienai tanítónak a legszigorúbb feleletre vonása iránt megkeresni határozta. Lejelentette végül a kir. tanfelügyelő, hogy a vallás- és közokt. miniszter a nagv-bereznai kincstári korcsmaépületnek iskolául átalakítására vonatkozólag kötött szerződést jóváhagyta. A kir. államépitészeti hivatal főnöke előterjesztette, hogy úgy az állami és törvényhatósági közutakon a közlekedés márczius hóban sehol sem volt megzavarva és hogy a kavicselterités kezdetét vette. A kir. pénzügy igazgató jelentése szerint márczius hó végéig volt a tartozás adóban 316.080 frt 39 kr. erre befolyt márczius hó végéig 40.867 . 86 » maradt hátralék 275.212 > 53 > hadmentességi díjban volt a tartozás 26.857 > 07 » erre befolyt 336 > 42 * maradt hátrálék 26.520 > 65 > bélyeg- és jogilletékben befolyt 10 189 » 79 > fogyasztási adóban 37.936 •> 72 * dohányeladási jövedékben 21.803 > 78 A közgazdasági előadónak a vármegye köz- gazdasági viszonyairól tett jelentése szerint: a gabna- nemüek habár jól teleltek ki, azonban a hóolvadás után beállott utófagyok és az erős északi szelek azokat tetemesen megrongálták ; a szőlőket a kemény tél erősen megviselte, úgyszintén a gyüinölcstákat is; a szántás csak a közelebbi napokban vette kezdetét; az állatállományban járvány nem uralkodott, kivételt képeznek azonban a juhok, mert a korai kihajlás miatt mélelv- Den sok hullott el; a vármegye területén 30 drb állami, 4 a községek által az államtól vásárolt, 11 magántulajdonban lévő, összesen 45 ménló van. A szakelőadók jelentései után több miniszteri rendelet, fellebbezés és különböző folyó ügy vétetett tárgyalás alá. A ministeri rendeletek közölt kiváló fontossággal bir a kereskedelemügyi ministernek a szegény árvákra kivetett útadó mérséklése, illetőleg a vagyontalan árvákra kivetett útadónak elengedése tárgyában kiLapunk mai számához a Hivatalos Közlemények s fél iv melléklet van csatolva. Ungvár, 1893. vasárnap, április 16.
