Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-04-16 / 16. szám

adott körrendeleté, mely utal a vonatkozó törvény oly rendelkezésére, mely lehetővé teszi, hogy méltánylást érdemlő esetekben a kivetett útadó vagy kézi minimum hivatalból szállittassék le, vagy engedtessék el. — Több felszólalásra és Ungvár város hatósága részéről a városi jövedék bérlőinek gyakran a közönség érdekeivel szemben nyújtott támogatás erős bírálatára nyújtott alkalmat a vásári helypénz bérlőjének egy fellebbezése. Az alispán, az első fokú határozat feloldása mellett, 20 frt pénzbüntetésben és a zálogbavett tárgy értékének megtérítésében marasztalta el a hely pénzbérlőt azért, mert midőn egy esetben vidékről két fogatú szekerén eladás végett lő drb lemetszett Ind hozatott be a piaczra, nem fogadta el a helypénzbérlő a szekér helyfoglalásáért járó 8 kr. dijat, hanem minden egyes ludért, mintha azok a piaczon lettek volna kirakva, 2-2 krt követelt és mert az illető annyit fizetni vonakodott, követelésének fedezetéül egy ludat zálogba vett. A helypénzbérlő fellebbezésében hivatkozott a bérszerződésnek arra a pontjára, mely szerint a szekeren hozott apró marha, szárnyas állat, malacz vagy szopós bornyu után a szabályszerű helypénz külön fizetendő, mind a mellett a közig, bizottság tekintetbe véve, hogy a szerződés a felsőbb hatóságok állal jóváhagyott díjjegyzék rendelkezéseivel ellentétben nem állhat, az alispán határozatát azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a pénzbüntetést 10 frtra mérsékelte. Ezen esettel kapcsolatos felfogásunknak lapunk más helyén adunk kifejezést.

Végül megemlítjük, hogy a kereskedelemügyi miniszter Ungvár város tanácsának a kövezetvám szedési jog meghosszabbítására irányuló kérvényét javaslattétel végett leküldvén, a közig, bizottság a részletes javaslat megtételére egy háromtagú bizottságot küldött ki és bog' Ungvárt egy lópatkoló tanfolyam létesítése iránt a föld fi zelésügyi ministerhez felirást intézni határozott.

A vámosok.

Már a Krisztus idejében együtt emlittetnek a bűnösökkel. A zsidó társadalom java megbotránkozott azon, hogy a Megváltó érintkezik a bűnösökkel s a vá- rn o s o k k a 1, sőt tanítványokat is választ ez utóbbiak közül.

Boldog idők ! Akkor még nemcsak a bérlőknek, de az Istennek tetsző emberek is toglalkoztak a vámszedés lenézett mesterségével; ma bajosan lehetne ilyeneket találni. Legalább az ungvári vámszedők, akik a vámbérlők erkölcsi képére vannak teremtve, semmi biztosítékot nem nyújtanak arra nézve, hogy a mai vámosok között egyetlen tanítványnak valót is lehetne találni.

A vámbérlőkkel rokonlelkek ők valamennyien. Vil- lámos összeköttetés van közöttük. A bérlő sivár, hirtelen gazdagodási vágya a vámszedőnél mint lelketlen, kíméletlen durvaság, gyakran elkövetett igazságtalanság nyilvánul. A ki vásárnapon a vámvonalak, a piaczok körül megfordul, önkéntelenül is tanúja annak a brutalitásnak, a melynek a vámosok részéről főleg a falusi köznép ki van téve. A barom vásár körül ácsorgó vámszedők kíméletlenül csapkodják ostoraikkal az állatok fejét. Hány marhának sértik meg a szemét, hány szegény embernek okoznak ez által károkat, annak csak az Isten a megmondhatója!

A lelketlen zaklatás, a durvaság kiterjed a vám! minden nemére és fajára. Ha a nép embere azt mondja, hogy már fizetett, vagy várjon egy pillanatot a » vámos ur», mig a pénzét előszedi, az illető »ur» olyan szidalmakra fakad, hogy nehéz őt a földnek haliga', ni s még be sem végzi mondókáját, már lekapott valamit a szekérről ; vagy ha valami szegény asszonynyal érezteti »hivatalos hatalmát», jól jár az illető, ha meg nem veri a.nevezetes »hatósági közeg» s csak gubájából hemper- geti ki, amelylyel, mint héja a csirkével, fut tovább.

Hát hiszen mi is ismerjük némileg a népet; tudjuk, hogy fizetni nem igen szeret s hogy valami nyájas, ozalonmodoru úri ember nem sokra vinné a vámszedés tisztében; de hogy csak nyers, csak lelketlen, csak brutális emberek tudnák a falusi néptől az adónak ezt a nemét kipréselni, azt már kétségbe vonjuk. Erély, szigorúság szükséges ahhoz, hogy a falusi népet lizetésre bírják, de nem brutalitás. Ha látja a nép, hogy még akkor is fizetnie kell, ha fejére nem káromolják az eget, hát fizet; az embertelenség felkelti lelkében a daczot s vége-hossza nincs a kellemetlenkedésnek, békétlenségnek.

A nép tűr, keveset panaszkodik; mert vagy nincs bizalma a hatóság iránt, vagy ha van, pár krajcár miatt nem vesztegetheti el napját. Néhány ember panasza, kik rendesen a rövidebbet húzzák a vámosokkal szemben, arra a meggyőződésre vezetik a népet, hogy a hatóságnál neki nincs mit keresnie; mert az úgyis az »ő emberének» fogja pártját Ha nagyon elkeseríti valamelyiket a városi barátságos bánásmód, legfeljebb nem hozza be terményét; otthon adja el a már faluhelyen is megforduló »szenzálnak», vagy más város piaczán értékesíti.

Az a körülmény tehát, hogy aránylag kevés a vámosok ellen a panasz, nem bizonyít a mellett, mintha nem volna mit panaszolni; hanem csak azon állítást igazolja, hogy a falusi nép nem igen bízik a városi hatóság igazságosságában.

Újabban azonban erősen telik a pohár; nem csuda, hogy ha kissé ügyetlenül tartják, kicsordul. Olyas jelenségek merülnek fel, a melyek az intéző körök figyelmét a dologra irányítják. Legközelebb a február hó 28-án tartott közgyűlésen, a hét keddjén pedig a közig, bizottság ülésén szólott a vármegyeházában a vámosokról az ének. Első ízben Berzeviczy István hozta fel, arra az agyafúrt eifTszaküskodásra hiván fél a figyelmet, a melynek a kaposvidéki nép az által van kitéve, hogy jóllehet, a marhavásártér útjába esik, a vámosok elkorlátolván kívülről a teret) bekényszeritik a városba, csakhogy kövezetvámot fizessen. Az ügy megvizsgálását az

alispánra bizta a közgyűlés. Ismerve alispánunknak a köznép érdekeit szivén viselő érzületét s hajthatatlan, igazságos jellemét, nem kételkedünk benne, hogy rövid idő alatt végett vet ennek az arany-borjú körül rendezett hallatlan körmenetnek.

A másik eset fellebezés által került a bizottsághoz. Az ügy a bizottsági ülésről közölt tudósításunkban is említve van. Egy szobráncz-vidéki ember 13 libát hozott be a szekeren, kitől a helypénz bérlője nem a szekér és ló által elfoglalt helyért követelte az adót, hanem helypénz gyanánt 2-2 krt kívánt minden a szekeren elhelyezett libától. Az illető megtagadta a fizetést, azt adván okul, hogy az ő libái nem foglaltak helyet a piaczon, a szekeren vannak; kínálta tehát a fogatért járó vámdijat. A városi hatóság a bérlőnek adott igazat, 2 frt büntetésben marasztalván el az embert; az alispán a falusi embernek s 20 írtra büntette a bérlőt, ki aztán a közig, bizottsághoz folyamodott. A bizottság a bérlőre kimért büntetést 10 frtra szállította ugyan le, de a büntetés tényével kimondotta, hogy a bérlővel kötött szerződésnek ama pontját, melynek értelmében minden a szekeren eladott aprómarha után 2 kr. fizetendő, nem tekinti törvényes megadóztatásnak. Igen helyesen. A helypénz fogalmából világos, hogy helypénzt csak az után a tárgy után kell fizetni, a mely tényleg helyet foglal. Ha valaki szekerének és lovának helyét megfizette, az egyedáruság tárgyain kívül árulhat ott bármit is. Ha a 8 —10 zsák búza, a mely éppen olyan piaczi czikk, mint a liba vagy a pulyka, nagy értéke daczára sem terheltetik külön adóval, micsoda igazság az, a mely a búzás szekér tetejére fellökött 50—70 kr értékű aprómarhát külön adó alá veti ?

A szekeren behozott s onnan eladott majorság s I az azzal házalás megadóztatása semmi egyéb, mint a piacz megdrágítása. Ezen szempontból bírálandó el a vámosok azon eljárása is, hogy a piaczra hozott szénát, akár kívánja a vevő, akár nem, mind megmázsál- tatják.

A város érdeke a polgárság érdeke. A polgárságnak pedig az a legfőbb érdeke, hogy lehetőleg jutányosán éljen.

Gondoskodjék tehát róla a képviselőtestület utján a polgárság, hogy a bérlők több jövedelme miatt ne legyen kénytelen ezrekkel adózni. Gondolja meg minden I városi polgár, hogy mikor a falusi nép érdekei mellett szót emel, maga-magának is szolgálatot teszem

Ung-vár város közgyűlése.

1. nap.

A város képviselő-testületének tagjai szokatlan nagy számmal jelentek meg a folyó hó 14-ikére kitűzött rendkívüli közgyűlésre, melynek tárgysorozatába elsőnek az ungvári társaskör arra irányuló kérvénye volt felvéve, hogy a város a honfoglalás ezeréves em- | lekére emelendő díszes palotája építési helyéül engedje át az ungparti Ujtért.

Az elnöklő polgármester miután a ren ikivüli közgyűlést megnyitotta, a napirend megkezdése előtt bejelenti, hogy a virilis lajstromban váltcras álott be, miután Roth Sándor, Lendvai Ignácz és Dr. Novák Endre virilis képviseleti tagok választott tagsági jogukat tartották meg, kiknek helye a virilis póttagok sorából töltendő be; behivattak Reinitz József, Orlovszky István és Ung vármegye.

A kereseti adóügyi tárgyaláshoz 2 bizalmi férfiú lévén választandó, a közgyűlés Fiala Károly és Dr. Weinberger Salamon képviseleti tagokat választotta meg ; ezzel kapcsolatban felhatalmazást kért a polgár- jmester arra, hogy a tárgyalás megtartására, mely több íjhetet vesz igénybe, alkalmas bérelt helyiségről gondos- kodhassék, miután a városháza összes helyiségei szükek arra, hogy naponta 50—80 adózó a városi ügymenet szünetelése nélkül a tárgyalást a városházán végezhesse ; ezen kérdésnél felirat intézését határozta el a közgyűlés a vármegye törvényhatósági bizottságához, hogy úgy az adóügyi tárgyalások, valamint a katonai pótsorozások alkalmával bérelt helyiségek bérének részbeni fedezéséhez szintén hozzájáruljon.

Ezután következett a napirend, melynek első tárgyaként bemutatta a polgármester az ungvári társaskörnek az Uj-tér átengedése iránti kérvényét s egyúttal az építendő monumentális épületnek Bachman Károly budapesti építész által készített tervrajzát, mely a képviselő-testület tagjainak osztatlan tetszését nyerte meg.

A pénzügyi és gazdasági bizottság a kérdést j minden oldalról megvizsgálván, szótöbbséggel azt véleményezte, hogy a képviselő-testület illetve Ungvár ! városa a kért telket engedje át illetve ajándékozza oda ! az ungvári társaskörnek oly feltétellel azonban, hogy az építkezés 2 év alatt befejeztessék, ellen esetben az ajándékozás hatályát veszti.

Erze megindult a hozzászólások egész sorozata,

; melyek között Dr. Novák Endre közel egy óráig tartott ! s gondosan összeszedett érvekben gazdag beszéddel ; igj^ekezett bizonyítani azt, mennyire szükséges egy, az j ungvári társadalmi életnek uj életerőt adó ily intéz- j ménynek a rhűveltség s a haladó. kor követelményeinek I megfelelő módon létesítése, mely az egész varos díszét I emelné s e mellett az átengedni kért telek 10—12,000 j frt értékét tekintve, a városnak nagy anyagi áldozatába | sem kerülne ; hasonlóan az átengedés mellett nyilat- I kozott Dr. Molnár Mór, Reisman Bertalan és Weinberger Lipót, mig ellenben Markos György, tekintve a város súlyos anyagi viszonyait, ajándékozásoktól óva inti a várost s csupán mérsékelt dij mellett hajlandó a telket átadni. Groszman Péter ,és Weinberger Adolf még vételár mellett sem hajlandók a kérdéses területet átengedni, hanem díszes park és sétányt óhajtanak annak helyén létesittetni.

Dr. Ivántsy László óhajtotta ezután nézetet kifejteni, azonban az eközben keletkezett tűzi riadó miatt az ülés tovább folytatható nem volt s ennek következtében a névszerinti szavazás valamint a napirend további tárgyalása másnapra maradt.

II. nap.

A második napi közgyűlés az előző napi ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítésével kezdődött.

Az elnöklő polgármester ezután Dr. Ivántsy Lászlónak adta a szólásjogot, ki hosszabb fejtegetés után azt az indítványt terjesztette elő, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy Ungvár városa az átengedni kért területen a honfoglalás ezredéves emlékére maga óhajt az ungvári társaskör és állandó szinház, valamint egyéb jövedelmező helyiségek számára díszes emléképületet emelni s e végből utasítja a polgármestert és a tanácsot, hogy az e czélból szükséges intézkedéseket mielőbb tegye meg s eljárása eredményéről jelentést tegyen. Hosszasan indokolta indítványát s a többek közt kifejtette, hogy a város palotaszert! épület tulajdonosa lesz, vagyonát senkinek sem ajándékozza oda s e mellett a bérjövedelmet tekintve, hasznos beruházást tesz, amennyiben csak a kölcsön annuitásait kell fedeznie.

Ez indítványt Hampel és Hevesv városi képviselők is pártolták.

E tárgyhoz szólásra más senki sem jelentkezvén, az elnöklő polgármester a vitát berekesztette s a községi törvény 110-ik §-a rendelkezéséhez képest kimondotta, hogy a névszerinti szavazás következik. Esetleges félreértések kikerülése s felebbezések megakadályozása indokából konstatálta, hogy a város kepviselő-testüle- tének 108 tagja és 9 tanácsbeli bir szavazati joggal, vagyis a kaszinó kérvénye felett igennel 59 képviselőnek kell szavaznia, hogy a telek átengedhető legyen.

A szavazás eredménye szerint szavazott összesen 57 képviselő, ezek közzül igennel 30, nemmel 27. Miután e szerint az absolut többség nem került ki, dr. Ivántsy kérte a maga indítványát szavazás alá bocsátani, e felett azonban dr. Novák napirendre térni indítványozta, mely vitának a közben felmerült személyes kérdések kiegyenlítése és Ivántsy hozzájárulása után az lett az eredménye, hogy az Ivántsy inditványa a mától számított 30 napra, vagyis május 16-ára kitűzött közgyűlésen fog tárgyaltatni, ezt megelőzőleg azonban a pénzügyi bizottság tárgyalása alá kerül javaslat- tétel végett.

Következett a tárgysorozat többi része :

A polgármester bejelentette, hogy a városi hidasmérleg használatáért szedendő díjjegyzék ministerileg jóváhagyatott.

A bor-, hús- és czukorfogyasztási volt kezelők az 1892. évi deczember hó 31-ig az 1893-ik évben fogyasztás alá kerülő czikkek után 898 frt 82 krral többet szedtek be előre, s ez okból a jelenlegi kezelők ezen összeget a város részére a régiektől beszedetni kérik, a polgármester, a felügyelő-bizottság s a pénzügyi és gazdasági bizottság megbizattak, hogy az érdekelteket hallgassák ki s véleményes jelentést terjesz- szenek elő.

A közkórházi választmány jelenti, hogy az igazgató főorvos jelentése szerint a m. kir. belügy- és vallás közokt. ministerektől leiratot kapott arra nézve, hogy tegye magát érintkezésbe Ungvár város közönségével, váljon hajlandó lenne-e a városi közkórház telkén építendő tébolyda, továbbá a bábaképzőintézet részére megfelelő helyet átengedni, az építkezés és fenntartás az államot terheli; a jelentés örvendetes tudomásul vétetvén, a képviselő-testület készséggel ajánlotta meg a szükséges területet s egyúttal köszönetét szavazott a közkórház igazgatójának lankadatlan ügybuzgóságáért.

Az ungvári orthodox hitközség kérelme folytán kóser mészárszékek felállítására 100 négyszög méter területet adott a város a Varga-soron a kőpart végén levő köztérből 10 évi időtartamra évi 20 arany korona ! bérfizetés mellett.

Rákosi Jánosnak a laktanyai tervek készítéséért felszámított követelésének kiutalása iránti kérelme az államépitészeti hivatalhoz tétetvén át, az utóbbi a dolog elbírálásába nem bocsátkozott, mert Rákosi építészi oklevelét be nem mutatta; ez ügyben tehát a korábbi határozat marad hatályban.

Elfogadtatott ezután a pótadók leírása tárgyában kiküldött bizottság jelentése, továbbá a számvevőszéknek a városi gyámpénztár megvizsgálásáról szóló jelentése s a gyámpénztárnak 1892. évi mérlege.

Következtek az indítványok, melyek közt osztatlan tetszéssel találkozott Nehrebeczky György és mintegy 20 társának Írásban beadott s terjedelmesen indokolt azon inditványa, hogy koszorús költőnk, Jókai Mór 50 éves irói jubileuma alkalmából s annak emlékére Ungvár város díszpolgárává megválasztassék. Az indítvány nagy lelkesedéssel fogadtatott s Jókai Mór városunk díszpolgárává megválasztatott; a polgármester s a tanács utasittatott, hogy a díszpolgári oklevél mielőbbi kiállítása s átnyujtására a kellő intézkedéseket azonnal tegye meg.

Goics István és Homolay Endre városi írnokok szorgalmuk elismeréséül 50—50 frt jutalomban részesittettek.

Végül a polgármester bejelentette, hogy a m. k. államvasutak igazgatósága a Füzes dűlőben levő s tulajdonát képező útszakaszt, jókarban tartás kötelezettsége mellett a város céljaira átengedi és hogy a rad- vánczi utczai kerttulajdonosokkal az általuk jogtalanul elfoglalt Füzesföldi részek visszabocsátása iránt kiegye- | zett úgy, hogy négyszögölenkint 35 krt fognak a vá-