Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-03-12 / 11. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, márczius 12. 11. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. , f------* $ I A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. I evetek csak bérmentesen fogaillatnak e!. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEI!: Egész évre 4 frt. ' Negyedévre 1 írt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részéilletők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG YÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIYATALOS KÖZLÖNYE. ' Közgazdasági bizottság és gazdasági egyesület. Csak nem régen hangoztattuk e helyen, hogy gazdasági érdekünk ápolása és hathatós támogatása az önko.mányzat, tehát a hivatalos vármegye elsőrendű feladata. A gazdaközönség önsegélyre törekvő munkájának gyáinola, és egyúttal a közjólétre való törekvésének anyagi eszközökkel is segítője kell hogy legyen. Sőt, ez is kevés ! A vármegye hivatásszerű támogatása mellett, melyben ugyan Ungvár- inegye nem részesítette gazdasági kultúráját, rámutattunk, mennyire nélkülözzük az állam részéről azon intézményeket, melyek állami létünk alapjait istápolni és az állam élet minden terén reánk súlyosodé anyagi áldozatokért, némi kárpótlást nyújtani hivatva lennének. Örömmel konstatáljuk, óhajtásunk kifejezése után pár héttel, hogy a földmivelési minister éber gondoskodása révén, közel állunk ahhoz, hogy az általa kontemplált „mezőgazdasági bizottság“-ban, egy a vármegye vezetése alatt álló, annak anyagi erőit is igénybe venni jogosított, olyan intézményt nyerünk, mely gazdasági életünk összes ágaira ki- 1 erjeszti figyelmét és mint a törvényhatóság egyik eszköze, gazdasági előmenetelünk érdekében szükséges intézkedések v é gr e h aj t á s á r a legalkalmasabb. Hogy vármegyénk közönsége mily örömmel vette a föklm. minister gazdasági politikájának e folyományát, az a vármegye közgyűlésén, de különösebben a gazdasági egyesület igazgató választmányának ugyan az napon megtartott ülésén lett nyilvánvalóvá. Köztudomású dolog, hogy gazdasági egyesületünk kellő tevékenységet, kifejteni nem tudott. Megzsibaztotta, tevékenységét s anyagilag gyengévé tette a gazdaközönségnek azon közönye, mely ott a hol a nagy közönség kellő érzékkel bir a közgazdasági helyzet mélyebben fekvő bajai és azon tényezők iránt, melyek a testületi együtt működésben egy hatalmas erőforrást nyújtanak, bizonynyal nem található föl. E leverő helyzetben tehát oly, talán eleve még eléggé meg sem okolható bizalom nyilvánult a még csak megszületendő gyermek a „mező- gazdasági bizottság“ iránt, hogy gazdasági egyesületünk igazgató választmányának nagy többsége, ez intézmény által a vármegye gazda közönséget már is teljesen fölmentettnek vélte, azon elvitathatlan kötelesség alól, hogy a gazdaság terén boldogul- hatását, társadalmi intózménynyel is igyekezzék biztosítani és a gazdasági egyesület kötelékében a vármegye minden arra való tagját e munkára készen tartsa. Valóban megérdemeljük mostoha sorsunkat! Beösmerjük, hogy tehetnénk valamit, de majdnem semmit sem tettünk. Midőn pedig érezzük, látjuk, hogy sok tekintetben elmaradottak vagyunk, akkor egy 12—18 tagból álló, hivatalos keretben mozgó bizottság működésének jó reményében fölmentve érezzük magunkat minden munkától és már a gazdasági egyesület szükségtelenségéről, feloszlatásáról beszélünk. Azt mondják, hogy a közgazdasági bizottság absorbealja a gazdasági egyesület munkakörét s igy teljesen pótolja azt. A legtöbb jóana rattal sem pótolhatja egy igazán lelkes és munkára kész megyei társadalomnak tevékenységét az a kisebb körű bizottság, mely egy nagyobb jelentőségű gaz dasági akczió keresztülvitele, vagy megteremtésénél, tökéletesen megfelelhet egy gazdasági szakosztály szerepkörének és azon kivid üdvös kapcsolatot teremthet a gazdaközönsóg és a törvényhatóság között; de az impozáns társadalmi erőkifejtést soha nem eszközölheti ; a testületi szellemet és ennek kifolyásául az ös zetartás érzetét meg nem erősítheti. Maga a földmivelési minister sem akarta a gazdasági bizottság által, a gazdasági egyesületet helyettesíteni, mert csak ott kívánja létesíteni, hol a gazdaközönség azdasági egyesületet alakítani vagy pedig ebben kellő tevékenységet kifejteni, elmulasztotta. Hogy pedig ezen bizonyára üdvös intézmény mellett, a gazdasági egyesületeket is mindenütt nem csak főn tartani' akarja, hanem azokat eddig nem tapasztalt jóakarattal, nagy mérvben segélyezni óhajtja, azt a gazdasági egyesülethez intézett azon leirata bizonyítja legjobban, melyben számos mezőgazdasági intézmény létesítésére hívja föl az egyesületet, melyek létesítéséhez úgy anyagi mint erk lcsi hozzájárulást nyújtani hajlandó. Vegyük a ministerium által fölsorolt s létesítendő intézmények bármelyikét! Tagadhatlan, hogy akár szarvasmarha, juh, sertés vagy baromfi, akár szőlészeti, borászati vagy gyümölcsészeti minta telepet, akár tej vagy állat tenyésztési szövetkezetei létesítsen az egyesület, kell hogy titkárjában, egy, ezen eszméket, terveket folytonoson gondozó s felszínen tartó lelkes szakközeiét bírjon. A magas minister kimondotta, hogy azon szerepet, melyet a gazdasági egyesületben a titkár tölt be, t. i a jegyzői tisztet, a közgazdasági előadóra ruházza. Vájjon ez a közgazdasági előadó, körülvéve a vármegye azon közönsége által, mely a gazdasági érdekeinkért való lelkesedést és ez érdekben kifejtendő munkát, magáról oly gyorsan lerázni és a gazdasági bizottságra ruházni hajlandó, fog-e bírni annyi lelkesedéssel annyi ügyszeretettel, hogy saját gazdaságát, élethivatását elhagyva, tevékenységét egyedül a nálunk feltétlenül 1 ét,e site n d ő mezőgazdasági intézmények gondozásának j szentelje ? Ingyen, fizetés nélkül, azt hisszük, hogy nem ! A közgazdasági előadók testületé, ország szerte tekintélyes férfiakból áll és reájuk tiszteletbeli állásukból kifolyó, eléggé magasztos hivatás és nehéz, kötelesség vár, de a fentebb érintett szerepkört maguknak bizonyára nem vindikálják, s a nagy közönség velük szemben ily igényeket nem is formálhat soha. Pangó gazdasági üzemünk s az ezzel kapcsolatos keresetágak föllenditésére, két eszköz szükséges. Első sorban a hitelviszonyok azon rendezettsége, melynél fogva rentábilis befektetésre gazda közönség pénzt nyerhessen oly formák között, melyek merőgazdaságunka': túlságosan ne nyomják. Szükséges tehát először a gazdasági hitel. Szükséges továbbá az erkölcsi hitel, t. i. a támogatásnak az arra hivatott tényezők részéről az a mértéke, mely épp oly kritériuma a sikernek, mint az anyagi szükséglet és melyet kivívni a közjó nevében csak az összes szellemi és erkölcsi erőnket öszpontositő egyesületi élet hivatott. Ha már most a hitel igények kielégítésére nézve szükségesnek tartjuk szervezni a pénzintézeteket és szövetkezeteket minden irányban ; lehetetlen, hogy ama másik hiteligény kielégítésére ne gondoljunk és érdekképviseletünket, a gazdasági egyesület intézményében nem csak föntartani, de szivünk vérével is megvédeni készek ne legyünk. Sokat lehetne e tárgyról mondani, tudva azonban, hogy értelmes gazdaközönségünknek bizonnyal meg vannak ma már e téren a maga helyes nézetei, csak annak konstatálására szorítkozunk, hogy közönségünkben ez ideig nagyrészt hiányzott az a sikert biztositó helyes érzék, saját érdekeinek az a helyes felfogása, mely nélkül semminemű üzletágban boldogulni nem lehet. Pedig fényes példa áll előttünk legközelebb is! Németországban, hol az egyesületi élet előnyeit sokkal régebben ösmerték fel, mint nálunk, hol az egyesületeknek eredményes fényes multjok van, éppen most alakult meg a mezőgazdaság védelmére egy szorosabb szövetség (Bund der Landwirthe). melyben Németország összes gazdái társultak, összes tehetségük, társadalmi befolyásukkal védeni meg a mezőgazdaságot minden téren. Csakis mi ungvármegyei gazdák volnánk abban a nézetben, hogy megvéd bennünket majd az a vármegye, mely közel jövőben maga is védelmünkre szorul, vagy annak egy kisebb bizottsága ? Ébredjünk hát öntudatra, ne szolgáltassunk rossz példát az országnak, tömörüljünk a gazdasági egyesület körül, hogy a mezőgazdasági bizottsággal megerősödött gazdasági egyesület gazdasági kultúránkat a virágzás ama fokára emelje, amelyen annak nemcsak a gazdálkodó közönség, hanem nagy- fontosságú állami érdekek szempontjából is állania A Novák könyvéről. „A közegészség, mint közgazdasági tényező az államéletben.“ E ‘■‘zirnen hagyja el a napokban a sajtót D r. Novák Endre kórházi ig.-főorvosunknak egy 200 lapot meghaladó szakmunkája, melyre előre is felhívjuk olvasó közönségünk figyelmét. Midőn ezt tesszük, nem esünk a pajtáskodás reklámcsinálás hibájába. A szerző szives erigedelméből megolvastuk a lapunk nyomdájából kikerült iveket. Olvasás közben figyelmünket pillanatra sem engedte lankadni a szerzőnek e művében megjelenő erőteljes egyénisége, gondolatbősége és nemes idealismusa. A múlt évi belügyministeri költségvetés óta gyakrabban találkoztunk a napilapokban is nézetnyilvánu- lásokkal a vidék kiválóbb szaktéríiai részéről is egy vagy más közegészségi kérdés szolgálatában. E munkálatokat azonban, csekély kivétellel, a pillanatnyi impressio, az ötletszerűség szülte. Főorvosunk müvében ellenkezőleg egy rokonszenves tárgyban tett régibb megfigyelések összegezését leljük, a lehetőségig egyszerű, minden müveit ember által köny- nyen lelfogható tömör, rövid előadásban. A mű, mint a szerző előszavában is mondja, egyrészről a közegészségügy érdekében mostanság nyilvánuló kedvező hangulat megerősítését czélozza, másrészről pedig megvilágítja a munkakört a közegészségügy terén. E világítást az ő általunk ismert biztos kezével végzi, kétségtelen tanujelél adva ez által hivaiottságának. A meggyőződés tiszta melege és erélye vonul végig összes conceptióin. Felvilágosításai nem csak meggyőznek, de sok helyen fel is melegítenek E hatás a szerző közvetlenségéből eredő; érveléseit kivétel nélkül a gyakorlati, a tapasztalati életből veszi Az egész könyvön, mint átlátszó anyagon keresztül látjuk a szerző általunk régen ismert és nagyrabecsült egyéniségét. Mintha csak vármegyei vagy városi gyűléseinken hallanék ezúttal is meggyőződéséből merített és éppen ezért mindig meggyőző szavát. Bár súlyosak a vádak, melyek ve műben közigazgatásunkat is érik; de mert a vádak éle igazságos érzékkel — a tenálló rendszer — az adott viszonyok ellen irányul, érzékenykedés nélkül fogadhatjuk azokat, okulhatunk belőlük. Ä szerző ily (eltogása mellett ha megpillantjuk a meztelenül elénk tárt képben közegészségügyünk elrémitő képét, készséggel elmondhatjuk >a mea culpaD és a cselekvés szándékát tetté érlelhetjük. Nekünk ungiaknak kétszeres érdekünk, hogy a közegészségügy egy teljesen radicalis s a szerző intenliója szerint megépítendő állami szervezetben hajtassák végre, mert mi is azok közé a vármegyék közé tartozunk, a melyek eddig is tízszer annyit áldoznak a közegészség- ügy czéljaira, mint a gazdag vármegyék, s mégis távol állanak áldozataik hasznától. Érdekel bennünket a Novák könyve másod sorban azért is, mert e mű megírása alkalmából a szerző — Lapunk mai számához a „Hivatalos Közlemények“ fél iv melléklet van csatolva.
