Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-02-12 / 7. szám
Melléklet az UNG 7. számához. nem négy megyében ezek egész területére engedélyeztetett Helytelenittetik, hogy a fogyasztási és italmérési adó községenkinti biztosítása czéljából kötött azon szerződések is, melyek érvénye az 1893 -1894. évekre kihatna, már az 1892. év végén kártérítés nélkül megszűntéknek tekintetnek. Helytelenittetik a sör- és szesztermelési adó tul- magas volta. 1872-ben ugyanis i.262,186 liter sör termeltetett Magyarországon, mig 1891-ben a termelés már 644,988 literre apadt le. A szeszgyárak is lehetetlennek tartják üzemük folytatását és mivel a bortermelés az országban évről-évre apad, attól tartanak, hogy a sör- és szeszgyárak üzemreduktiója esetén, Magyar- országon a bor-, sör- és szeszforgalom a minimumra apad és ennek káros következményeit úgy a kereskedelem, mint a közönség megfogja sinyleni. Az uj törvény súlypontja a kizárólagos italmérési jogosultság korlátozására esik olykép, hogy a borra és sörre vonatkozó jogosultságot a törvény megszüntette, a szeszitalmérésnél azonban némi módosítások mellett még fenntartotta. E módosítások a következők: A kir. kincstár jogosítva van, azonban csakis legfeljebb 1895. évi deczember 31-ig a szeszitalmérési jogot kizárólagos alapon biztosíthatni azokban a nyílt községekben ; a) melyekben legfeljebb 3 korcsma létezik ; bi melyekben a kipuhatolt szeszitalmérési adó a megelőző évben biztosított, adót meghaladó * I * 3 4|5 része sem megváltás, sem bérbeadás utján nem biztosítható ; c) melyekben a község kívánja. A kizárólagos szeszitalmérési jogosultság bérlőjével kötetendö szerződésben, ennek engedményesei, illetve megbízottai által kimérendő közönséges pálinka legmagasabb ára meghatároztatik és a bérlő köteles mindazoknak, kik a községben bor- és sörkimérésre engedélyt nyertek és szeszkiméréssel is kívánnak foglalkozni, a szükséges szeszt (pálinkát) a szerződésszerű árnál 10 °|0-al olcsóbban kiszolgáltatni, mit ha nem teljesítene, a szeszmérők jogositvák az égetett szeszes italokat más beszedési körből adófizetés, illetve a bérlő engedélye nélkül behozni; oly finomabb különleges pálinkane- müek pedig: kognak, likőrök stb. minőket a bérlő, illetve engedményesei kinem mérnek, más beszedési körzetből az italmérési adó kétszeresének lefizetése mellett hozhatók be. A bor- és söritaladót, valamint a szeszitalmérési adók bérlői jogositvák a lakosság számarányához képest és pedig 5—-10,000 lakossal biró községekben két, tízezernél népesebb községekben három korcsma engedélyezést igénybe venni. A kismértékbeni elárusitásra vonatkozólag az uj törvény nem sokat változtat. Községekben, melyekben a kizárólagos italmérési jogosultság van bérbe adva, a bejegyzett cégű anyag és füszerkereskedők a kismértékben eladásra az engedélyt a pénzügyigazgatóságtól kapják, de a poharazás végett a bérlővel kell egyezkedni, ezt azon- . ban csak az esetben gyakorolhatják, ha már a kismértékben való elárusitásra a pénzügyigazgatóság engedélyét megszerezték. Kereskedők kimérésre is kaphatnak engedélyt, de ezt áruüzletüktől elkülönített helyiségben kell gyakorolniuk. A kereskedők által elárusítható bor, sör, szilvó- riuin, likőr és szesz kismértékben eladásának módozatai az uj törvény által csak a szesz és égetett szeszes italokra nézve tartatnak fenn. Szabad most már 40 illetve 60 krajcárnál olcsóbb bort is árulni és az üvegek visszaváltási árát tetszés szerint megszabni. Ezek az uj törvény lényegesebb intézkedései, melyekre rámutatni lapunk olvasóközönségének érdekében levőnek tartottuk. Chavanne Wöber ezredes búcsúja a 66-ik sorezredtől. Igen érdekes ünnepély folyt le e hó 9-én a helybeli törzs-ezrednél, amidőn a Budapestre dandárnokká kinevezett és házi ezredünknek 5 éven át ezredparancsnoka, Chavanne Wöber Antal, ki egyúttal e városnak díszpolgára is, vett búcsút az ezred tisztikara és legénységétől. A mondott napon délelőtt a tiszti kaszinó nagytermében gyűlt össze előbb az egész ezred tisztikara, melynek élén Blondein a most kinevezett ézredparancs- nok tartott megható búcsú beszédet a távozóhoz, kiemelvén különösen ennek mint katonának katonai érdemeit, szivjóságát, melylyel az ezred minden egyesének anyagi és szellemi jólétét előmozdítani törekedett, s a melyért ezek háláját, bizalmát, szeretetét és ragaszkodását oly nagy mértékben kiérdemelte. Ezzel átnyújtotta az uj ezredparancsnok az ezred tisztikara által beszerzett emléktárgyat, egy remek disz- kardot, melyet az ünnepelt a legnagyobb megindulás és a tisztikar harsány éljenzése között átvevén, azt megható és a legérzékenyebb búcsú szavak és köszönettel vett át. A lelkesedés egész erejével hangoztatván azt, hogy ha a sors egy komoly pillanatában szükséges lesz neki e kardot hüvelyéből kirántani, azt azon tudatban fogja termi, hogy ahhoz a dicső 66-ik ezred jó- hirneve van kötve. Ezek után az ungvári honvédzászlóalj tisztikara Terstsánszky őrnagy vezetése mellett szintén meghatóan búcsúzott a velük mindig szép egyetértésben élő ezredestől. Délután következett az előbbinél talán még érzékenyebb s ineghatóbb jelenet, midőn az egész ezred legénysége búcsúzott az őt rajongásig szeretett ezredesétől a laktanyában. Itt ugyanis a négyszögbe felállított egész ezred előtt, a tisztikar élén levő ezredes által felolvastatott a távozó ezredesnek magyar és tót nyelven az alább egész terjedelmében közölt búcsúbeszéde; az ezredes a beszéd felolvasása után az ezredre háromszoros éljent kiáltott, mire az egész ezred dörgő éljenzése után az ezredes kiszólitotta az őrmestereket s azok mindegyikével kezet fogva kijelentette, hogy ezen kézfogás a legénység minden egyesének szól, s tőlük ily módon hálás emlékezettel búcsút vett. Erre egy őrmester kilépve a sorból egy valóban megható remek beszédet mondott, hálás köszönetét fejezvén ki a legénység iránt tanúsított atyai jó indulatai és szeretetéért. Mire az egész ezred által ismételt és szűnni nem akaró dörgő éljenzés hangzott fél, s ezzel a búcsú ünnepély a legkomolyabb s meghatóbb hagulatban véget ért. * A búcsúbeszéd. 1893. február hó 1. napján kelt legfelsőbb elhatározással a 63-ik gyalog dandár parancsnokává neveztettem ki, kénytelen vagyok az ezredparancsnokságot, melyet nekem 5 év, 3 hó és 8 napon keresztül vezényelni szerencsém volt, átadni. Azon idő óta, amidőn az ezredparancsnoksággal kitüntetve lettem, egy alkalommal az a szerencse ért, hogy legfelsőbb hadurunk az ezredet a legfelsőbb dicséret- és elismerésre érdemesítette. Ez a szolgálat előmozdításának érdekében lelkiismerettel végzett kötelesség és ernyedetlen kitartás eredménye. Ez egyesek által elérhető nem lett volna, csakis együttmunkálkodás, összetartás és az igazi közszellem által ! Az ezred kötelékébőli kilépésem alkalmával legszebb kötelességemnek tartom e becses ezrednek, a zászlóalj, hadkiegészítő-kerületi, valamint századparancsnok, az összes liszt és előadó uraknak az ő hűségük, önzetlen ragaszkodásuk és kitűnő szolgálataikért, továbbá a hadapródok, altisztek és az összes legénységnek buzgó és dicséretet aratott szorgalom és fáradhatlan kitartásukért, valamint példás viseletűkért igaz szívből fakadó köszönetemet nyilvánítani. Azon biztosítással, hogy én ezen előttem felejIlletlen ezred, valamint annak minden tagja sorsában a legmelegebben osztozom, és hogy ezen érzelmeim életem pályafutásán semmi körülmények között változni nem fognak — hiszen legszebb emlékeim ez ezredhez fűznek — most pedig valamennyiöknek egy szívből takadó Isten hozzádot mondok ! Furcsa dolgok. I. 3000 forint = 6 frt 50 krral. — Hihetetlen és mégis való. — Ez az uj »egyenlet« a múlt csütörtökön bizonyilódolt he Ungvár város nagyhírű terén, a Sastéren. A városnak az a hivatalnoka, ki a »közhirdetői rangosz- lályba« tartozik, rangját nem kicsinyli s az országgyűléshez még tize lésfelemelésért nem folyamodott, a különben csendes természetű s szerény modorú János bácsi szokatlan büszkeséggel verte a dobot s kicsinyléssel tekintett hálás publikumára, a köréje gyűlt utczai népre s folytatta a dobpergetést mindaddig, mig csak valami ur-félét nem látott a kiváncsiak között. — mert amit ő ekkor mondandó volt. nem azon csekélységek közzé tartozott, hogy Dini bácsi elvesztette a parókáját, vagy Lencsi néni czir- mosa megszökött, s a becsületes megtaláló ennyi-meg-ennyi jutalomban részesül ; hanem hogy ezúttal becses portékát, pénzt árul. nagy pénzt: 3000 frtot. E szép summát Benedek volt ungvári kereskedő áruitatja. Ezért büszkélkedik János bá. S ezért várja az úri népet. Tudja ő, mi a regula. Ilyen hirdetést nem elég a n é p-nek hallani, erről tudomást kell szerezni azoknak is, kiknek kezükben és zsebükben pénz szokott lenni, mert 3000 frt nem csekélység, s aki 3000 frtot akar venni, annak — szerinte — legalább 1000 frt készpénzzel kell bírnia. A másik kétezret hitelbe is odaadják — talán. Lenne csak neki ezer frtja, biz Isten szerencsét próbálna. De igy ! Csendes rezignáczióval nézi, miként viszik el orra elől a jó falatot, melyhez neki. mint hivatalnoknak, talán több jussa volna, mint holmi uzsorásnak — — -- — - — Megkezdődött az árverés. Akiket János bá várt nem jöttek el. Csupa ismerős arczu árverező, kiknek szemgolyóját aligha ingerelte eddig még három ezer forintnak látása, s kik. ha ösz- szes vagyonukat összeadják, sem bírnak három ezer frtot felmutatni — Mit keresnek itt ezek? gondolta magában János bácsi. De nem maradt sok ideje a gondolkodásra. Az első dobverés után meg kellett győződnie afelől. hoDy e z e k a tulajdonképeni árverezők, kik Ígérnek a 3 ezer forintért I frtot először. :i frtot először. 4 frtot először. 5 frtot először, l) frt 50 krt másodszor és senki többet — harmadszor! János bácsi »bús akkord«-ot vert ki dobján, e nem várt eredményre. Sehogy sem akart a fejébe menni, miként lehetett 3 ezer frtot ti frt 50 krért eladni V Mikor aztán megtudta, hogy ez az igazán mesés olcsón elkelt rengeteg pénz a vagyonbukott Benedek ozég cselekvő k ö v e- t e lése volt. megkönnyebbülten sóhajtott : — Hála Istennek, hogy nem volt ezer forintom ! II. Hires bál. A miénk a dicsőség. A mi bálunk ungi bál volt. Ilyet alig ha tartottak az idei farsangon a föld golyóbisán. Ilyen ritka bál volt a csapi! Hetek óta készültek rá. A csapi és környékbeli fiatalságnak minden gondja e bál sikere volt. Készültek is rá sokan. Mirít mondani szokás, »ott lesz az egész világ.« Hát bizony a sors úgy hozta magával, csak a n ő-világ volt ott. S ez teszi bálunkat világhírűvé. Ez a fatum azért érte a csapi bált. mert egy hivatlan vendég tolakodott a .rendezők közé ; szétverte őket s a maga szakállára csinálta a dolgot. A Tél cselekedte ezt az istentelenséget. A rendező fiatal emberek elmentek gályákért a terem di- szitésére. A bő odareuesztette őket. — A vasúton várt fiatal emberek sem érkeztek meg ; ezeknek is ugyanaz az ellenség állta útját. Huszonnyolcz hölgy hiába várta az erős nemet; nem volt biz abból egy szál sem. Mit tehettek egyebet, minthogy a »közönség« felét megtették »urak«-nak. fele maradt hölgynek. Es járták ki . . . azaz hogy dehogy »kivilágos kivirradtig.« Csak addig, ameddig. A mi nem is csoda, mert bajos dolog férfinak képzelni az asszonyokat. Különfélék. A téli nagy gyakorlat. Bizonyára látták már olvasóink azt a furcsa kinézésű nagy fakorcsolyát, melyet ha lábára csatol az em ber, a kezébe kapja az alsó végén fedő-lappal ellátott hajtő-botot, elfoghatja vele akár a nyalat is, de csak a nagy hóban, mikor gyorsan nem futhat. »Szki« a neve ennek az igazi g y a 1 o g-szánkának. Katonaságunk az idén, a tolyó hó 6-án tett vele próbát s a kísérlet kitünően sikerült. A szánkává alakult bakák neki iramodtak a tüzéreknek, meglepték őket, rájuk puskáztak s a próbacsata sorsát elég korán eldöntötték. Nagy szükség is volt a korai döntésre, mert pogány idő volt február 6-án. A hideg, a nagy erőfeszítés kemény próbára tette úgy a legénység, mint a tisztek erejét. Aránylag kevesen dűltek ki a sorból; de bizonyára többen szenvedtek kisebb-nagyobb tagyási sérülést. W e g 1 a r z Bertalan kapitányt a gyakorlat közben érte utói végzete. Igazi csata nélkül is szép halála volt. Ő a katonai kötelességteljesités halottja, ámbár a gyakorlat csak siettette a szívbajos százados halálát, de okozója nem volt. Gyengén, betegesen vállalkozott a nehéz munkára. Nem bírta ki. Nagy részvéttel kisérték e hó 8-án örök nyugalomra a derék tisztet. * Firczák Gyula megyés püspök e hó 7-én meglátogatta az ungvári papárva-leánynevelő-intézetet és a következő napon palotájában az összes nevelő-személyzetet és a bennlakó növendékeket nagy ozsonnával megvendégelte. Jelenvoltak mintegy 60-an. * Kinevezések. Chavanne-Wöber Antal a 66-ik sz. gyalog-ezred parancsnoka a 63-ik gyalogdandár parancsnokává, Blondein Gusztáv ezredes a 66. sz. ezred parancsnokává neveztettek ki. — Dr. Justh Dezső, jelenleg egy év óta az ungvári kir. közjegyzőnél működő közjegyző jelölt, a gyakorlati idő betöltése után a kassai kir. közjegyzői kamara rendelvényével Bradács Gyula kir. közjegyző előterjesztésére, közjegyzői-helyettessé neveztetett ki, minek folytán nevezett kir. közjegyző távolléte, avagy egyéb akadályoztatása esetére, az összes közjegyzői teendők végzésére feljogosittatott s erről a beregszászi kir. törvényszék s a kerületében levő összes kir. jbiróságok értesítve lettek. * Üxküll Gildebaud altábornagy, hadtestparancsnok tegnap a déli vonattal városunkba érkezett és délután az ezred a honvéd-zászlóalj közreműködésével nagy gyakorlaton tartott. * Drohobeczky Gyula körösi püspök a horvát országos zeneakadémia elnökévé 39 ellenében 129 szavazattal megválasztatott. Ez újabb fényes győzelem alkalmából az ungváriak jó emlékében élő püspököt számosán üdvözölték. * Hymen hírek. Fehér Ákos vármegyei harmad aljegyző a f. hó 7-én kelt egybe Tabakovics Juliska kisasszonynyal. — V é k e y Piroskát, néhai Vékey Sándor volt kaposi kir. járásbiró leányát a f. hó 8-án jegyezte el B ő t ö s Soma málciai gyógyszer- tár tulajdonos. — A m b r ó z y István késmárki kir. közjegyző jegyet váltott Késmárkon C s e r é p y Annával. — M á t h é Miklós munkács-egyházmegyei végzett papnövendék Papp Eugéniát, Papp Emil felső-sarudi lelkész leányát jegyezte el. * A Dayka-bál. Ungmegye közönsége valóban hálás lehet a gymnasiumi tanárok iránt e fényesen sikerült bál kezdeményezéseért. A főispán védnöksége allatt álló rendezőség már hetek óta elkövetett mindent a bál sikerének előmozdítására. Nem hiába ! Mintha a közönség kötelességének tartotta volna tömegesen jelenni meg; s igy viszont láttuk egyikét az ungvármegyei hires régi j ó báloknak. Midőn e sorokat írjuk, még nem szabad múlt időben beszélnünk, hiszen a jó kedv most kezd csak igazán meglátszani a Korona szépen díszített termében. Hangzik a lelkes „hogy volt“ a sok világos ruhás tündérnek is beillő ifjú leány arczán ott van az élvezet boldog mosolya, a mamákén a megelégedettségé. Az öregebbek örömmel nézik a kedves képet s nem egy gondol vissza arra az időre, midőn ő volt itt a bálkirály s ez vagy az a mama a bálkirálynő. Az ifjabb urak lelkesítve Lányi hegedűje és az általános jó kedv által tánczolnak, örömmel, szenvedéllyel, nem kötelességből, mint az utóbbi években néha megtörtént; tánczolnak és mulattatják hölgyeiket, és a terem levegője vidám nevetéstől, szellemes fecsegéstől is viszhangzik. Itt-ott talán egy-egy epedő sóhaj is elhangzik, de nem kell búsulni nem fáj az nagyon; hiszen Amor akarta és az ő nyila sebez és gyógyít is egyszerre. Szívesen beszélnénk még többet is a bálról de a lapot zárjuk s igy még csak további jó mulatóst kivártunk az egész bálnak.
