Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-06-04 / 23. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, junius 4. 23. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen f<'gadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziralok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEZ: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 írt. Félévre — 2 » Egyes szám i() kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronként 20 kr UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Fallaczia-e? Lapunk múlt szálújában részletesen beszámol tunk a vármegye május hó 25-án tartott közgyűléséről. Ismeretes álláspontunk nem akadályozott bennünket ama kötelesség teljesítésében, hogy részre- bajlatlan és pártatlan képet rajzoljunk a gyűlésről, különösen annak egyházpolitikai részéről. Nem mint politikai kérdést tárgyaltuk — a politizálás nem hivatásunk — hanem mint a helyi közélet egy kimagasló eseményét méltattuk a dolgot. Az ilyen magatartásra főleg az a törekvés buzdított bennünket, hegy a vármegye nyugalmának, közbékéjének szolgálatot, tegyünk. Mennyire sikerült ez nekünk, annak a megítélését olvasóközönségünkre bízzuk. Mi nem keressük a nyugalomnak, a békének megzavarását, habár igen gyakran túlságosan is nagynak tartjuk a nyugalmunkat; nem vetettük fel a kérdést; de mikor a határozott választ követelő formában a vármegyéhez érkezett, a vármegye közönsége részéről elkerülhetetlennek tartottuk az állás foglalást. Jobbra, vagy balra, de nyilatkozni kellett a közönségnek. Kibúvó itt nem volt Ebben az esetben a kettő közül a harmadikat nem lehetett választani. A kérdés az volt: helyesli a vármegye közönsége a kormány egyházpolitikai programját; igen-e, vagy nem? Erre kellett, nyílt őszinte egyenes és férfias feleletet adni. A Nehrebeczky György indítványa sem ezélozott mást, mint tiszta feleletet. Formailag ugyan nem, de tényleg az egyházpolitikai program m határozott kárhoztatása foglaltatott abban. Hogy a közgyűlés nem engedte magát a forma által megtévesztőim, hanem minden tekintetben nyíltan szint va'lott, e cselekedetével minden igaz férfin tiszteletére s becsületére tette magát érdemessé. Ezt a tiszteletet és becsülést mi megadtuk nemcsak a közgyűlés egészének, hanem a mérkőző pár tok minden egyes tagjának. Sajnos, hogy laptársunk a Kelet nem helyezkedett erre az álláspontra, midőn folyó évi 22 ik számának „Fallaczia“ czimü első czikkében a többség cselekvésének motívuma tói a tiszteletet megtagadja; a többség cselekvése rugójának nem a belső meggyőződést, hanem a mellékes tekinteteket, különösen pedig a hatalomtól való függést nevezi; magát a közgyűlés nyilatkozatának tényét a nagyváradi latin püspök után falla- cziának mondja. Visszaadhatnék a kölcsönt, elmondhatnék, hogy nem a javaslat pártolói, hanem ellenzői álltak hatalom, még pedig nem is hazai hatalom nyomása alatt,; de ezt a most széliében használt frázist mi nem vesszük ajkunkra, mert alapjában a mi meg- győződésünkkkel ellenkezik, a mint annak a lápunk múlt szálújának első czikkében nyíltan kifejezést adtunk, midőn azt irtuk, hogy: „A mellékes tekintetek salakja . . . az ellenzőkhöz épugy hozzátapadhat, mint a reformok pártolóihoz. Ahhoz azonban . . . nem fór szó, hogy mindkét tábor zöme lelke igaz meggyőződését tolmácsolja, midőn jobbra, vagy halra állást foglal.“ Laptársunk, a Kelet nincs ebben a véleményben ; ő a többség véleménynyilvánításától az erkölcsi alapot egyszerűen megtagadja; s e magatartását azzal okolja meg, hogy : „felülről jött a parancsolat;“ mert a szavazás után igen sok férfiú szájából hallott ilyen megjegyzéseket: „Leltemből ellenzem, de másként nem tehettem, mert a magam és családom jövője forgott koczkán.“ Biztosíthatjuk róla a közönséget, hogy az igy nyilatkozó férfiak száma, ha ugyan akad a vármegyében ilyen gyászvitóz tisztviselő, éppen nem lehetett nagy. A maguk árnyékától is remegő nyul- fiak, kik minden dologban csak a személyes előnyt, vagy hátrányt tekintik, akadhatnak a tisztviselők között is, hiszen gyarló emberek ők is, de hogy valakinek legkisebb valódi oka is lett volna arra, hogy igaz meggyőződését elpalástolja, azt határozottan tagadjuk. Mint positiv tényt állíthatjuk, hogy a vélemény szabad nyilvánítását se „felülről, se alulról“ senki egyetlen szóval, egyetlen czélzással sem befolyásolta. A Kelet sok „férfiá“-nak — a kik különben, kérdés, megérdemlik-e a fór fi nevet — tehát a legkisebb oka sem volt reá, hogy a „maga és családja jövőjét“ féltse. Az ilyen gyászvitézekre is czóloztunk akkor a midőn „a mellékes tekintetek salakjá“-t említettük’ A napban is vannak foltok. Némi fogyatkozás miatt — ha ugyan meg volt tényleg e fogyatkozás — az egész többség nyilatkozatának erkölcsi értékét megtagadni oly igazságtalan eljárás, melyre a le- győzetés fájdalma sem jogosít, fel senkit. Lám, a kisebbség kitűnő szónoka, H e h e 1 e i n Károly, tisztában volt vele, hogy meggyőződésének nem fog érvényt szerezni, mindazonáltal, mint lojális ellenfél, a kellő tiszteletet a reformok pártolóitól meg nem tagadta, midőn kimondotta, hogy a törvényhatóságok nyilatkozatait jelentős és tiszteletreméltó tényeknek tartja, melyekkel számolni kell. Egyóbbiránt, hogy „fallaczia“ volt a május 25-iki közgyűlés állás foglalása, vagy pedig a vármegye intelligent!' áj a közhangulatának határozott kifejezése, ez a vármegyében kérdés tárgyát nem ké pezheti. A ki a közgyűlésen ott volt, láthatta,, hogy a benső meggyőződés tüze hevitette az embereket mindkét részen ; az itt is, ott is előfordulható kivételek nem is érintik azon állítás igazságát, hogy a közgyűlésen az intelligeutia közhangulata jutott kifejezésre. Lehet ezt az állásfoglalást kárhoztatni, ellene küzdeni; de a tények jelentőségét a fallaczia lefogásával elvitatni nem lehet. Nem is azért szólalunk mi fel, mintha a Kelet czikke a vár me gyében a tény jelentőségét legkisebb mértékben is csorbította volna. Felszólalásunk oka az a tény, hogy a Kelet czikke a viszonyokat nem ösmerők között a vármegyén kívül némi visszhangra talált. Ez a körülmény tette kötelességünkké, hogy a vármegye közönsége reputációjának érdekében szót Emlékszel-e ? (Mutatvány Csurgovich György »Költemények« czimü s julius hóban megjelenő füzetéből.) Emlékszel-e rózsám, Mit ígértél nékem? Mikor azt a fényes — Fényes kis csillagot Néztük a kék égen. Emlékszel-e rózsám, Mit Ígértél nékem ? Mikor azt a piros — Piros rózsa bimbót Oly epedve kértem ! Emlékszel-e rózsáin, Mit Ígértél nékem? Mikor két szemednek Tiszta gyöngyökkel telt Tengerébe néztem. Emlékszel-e e rózsám. Mit Ígértél nékem? Tudod akkor . . . mikor . . . Tudod!... Akkor... régen! Oh, ha mindezekre Emlékeznél, mint én. Még azt a lapot is. Melyre neved Írom — Csókjaimmal hintném ! Csurgovich György. A kis meggyfa. — Az »Ung« eredeti tárczája. — Gyönyörű gesztenyefa áll egy ismerősöm kertjében. Most, midőn virágzik, olyan, mint egy művészileg előállított óriási bokréta ; a méhek, darázsok és mindenféle bogarak százezrei zsongják rajta az élet dalát. Olyan édes álomba merülhet alatta a nyugodt lelkiismeretű ember, mint édes anyja altató dalára az ölbéli gyermek. Az édes anya dalol e fán is, mindnyájunk édes anyja: a természet. A mint igy mélázok a nagy fa árnyában, az alatta nyomorkodó kis meggyfára esik tekintetem s akaratlanul is kezdem összeméregetni a két növényt. — Összehasonlítást teszen .ugy-e, — szólít meg ismerősöm. — Valóban azt cselekszem és szinte megfoghatatlan előttem, miért nézi ön ennek a kis meggyfának, mely annyira rontja1 a nagy fa hatását — a nyomorúságát ;> miért nem vágatja ki? — Miért vágnám ki? Azért, mert csonka, idom- lalan alakú, einyomorodott és tapló nőtt rajta? Alakja szép volt; de a gyermekek megrongálták. Hát ennek nem ő az oka. Hogy tapló nőtt rajta, hogy csenevész és nem bir kiiejlődni, ennek zsarnoka, a nagy gesztenyefa, ez a pár napig ékes bokréta az oka ; ez lógta el ’tőle minden élőlény fejlődésének főfeltételét, a napsugarat. Igaz, hogy keservesen > tengődik ez a kis fa, de erős benne az" életösztön, az életerő ; se elnyomás, se rongálás nem bírja elpusztítani., íme nézze, most is rakva szép fehér virággal, mint a komló. S ez a virág soha serm marad el. Nem zsonghatnak rajta, mint a nagy gesztenyefán a rovarok százezrei, de lássa, a szelíd méhecskék bújják virágainak picziny kelyheit, melyeknek csendes zümmögése a munkás nép halk beszélgetését juttatja eszembe, mig ott fenn a gesztenyefán az erős zsongás a »nagy-világ« zaját és lármáját idézi emlékezetembe. A kis meggyfát minden évben meglátogatják a dolgos méhek, a nagy fáról tavaly is elmaradtak a pompás bogarak, mert nem volt virága. Leették a cserebogarak. Nem voltunk képesek rajta segíteni. Ha leráztunk róla 8 kosárral, újabb, éhesebb százezer szállt reá; lerágták gyenge hajtásait. A számánál fogva hatalmas ellenség, csúffá tette a hatalmas fát; másodszori hajtással, levelezéssel menthette meg életét. A meggyfa tavaly is gyümölcsöt hozott, az idén pedig egyedüli termő tája kertünknek. A szilva- és almafák egy gyümölcsöt sem ígérnek; a kis meggyfa július forró napjaiban legalább egyszer-kétszer üdítő gyümölcsével enyhíti majd szomjunkat. Ez a kis csonka meggyfa leghálásabb fája kertünknek ; korán ébred és későn tér nyugalomra. A tavasz első fuvallata dagadó rügyeit csókolgatja; ősszel, mikor a többi fák kopaszon merednek az ég felé, ő még egészen zöld ; mig a fagy be nem áll, a kis meggyfa leveleivel nem bir a mostoha idő. De még a fagyásnak sem adja meg magát egyszerre. Megfakulnak a levelek, de a tél derekáig az ágakon maradnak. A kis fa levelei megenyhitik az enyészet gondolatát, melyet a tél kelt lelkűnkben és emlékezetünkbe hozzák a feltámadást. Lássa uram, ez a kis meggyfa itt a szegény kis ember jelképe, ki a nagyok nyomása s a rossz emberek bántalmai daczára sem szűnik meg szép, jó és hasznos dolgokat munkálni. Nos kivágjuk ezt a kis csonka meggyfát? — Ne bántsa, — szólok én, — sőt inkább szabadítsa meg a szomszéd szilvafa árnyékától. Elég neki egy hatalmas ellenség. Hagyja élni a »szegény embert!« Vékony Donga. Lapunk mai számához fél Ív melléklet van csatolva.
