Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-06-04 / 23. szám
emeljünk s a fallaezia alap nélküli módját visszautasítsuk. Milyen joggal s minő alapon teszszük ezt, erre nézve minden hosszas szószaporitás helyett a szavazókra, azok társadalmi állására utalunk. A 139 igennel szavazó bizottsági tag között volt tisztviselő 48 földbirtokos, földmi- velő 47 iparos, 7 kereskedő-, tőke-pénzes 37 Ez a kis statisztikai kimutatás kétségtelenné teszi, hogy az igennel szavazók túlnyomó többségét a kormánynyal és hatósági közegekkel semmi függési viszonyban nem álló, nem csak erkölcsileg, de külső tekintetben is teljesen független polgárok képezik, kik csupán meggyőződésük benső szózatára hallgattak. Bercsényi-szobor. A Bercsényi-szobor eszméje, melyet folyó évi márczius hó 15-én Berzeviczy István vetett fel, s melyre a lapunk folyó évi 14-ik számában közölt „Bercsényiszobor“ czimü czikk hivta fel a figyelmet, élénk visszhangra talált a vármegye közönségében. Miként már lapunk múlt számában említettük, 68 bizottsági tag írásbeli indítványt terjesztett a május 25-iki közgyűlés elé a szobor eszméjének felkarolása s egy bizottság kiküldése tárgyában. A közgyűlésen az indítvány közhelyesléssel találkozott. Az ügyet megvilágító meleghangú „Indítványt,“ mely múlt heti számunkból kiszorult, az aláírásokkal együtt egész terjedelmében közöljük s felhívjuk rá hazafias közönségünk figyelmét. Tekintetes törvényhatósági bizottság! Országszerte megindultak a mozgalmak nemzeti létünk 1000-ik évi nagy ünnepének méltó megülésére. Mikor az egész ország mozog, készülődik, mi, Ung- vármegye, sem vesztegelhetünk tétlenül. Az a dicső múlt, mely a magyar haza e részének úgy a honfoglalásban, mint a hon megtartásában osztályrészéül jutott, hangos szóval int, figyelmeztet bennünket, hogy a cselekvés ideje megjött; ha egyáltalában tenni akarunk valamit, mozognunk, tennünk kell tehát nekünk is. Bontsuk ki tehát a cselekvés zászlóját és fejtsük ki minden erőnket, hogy az ünnep jelentőségéhez méltó alkotást hagyjunk a millenium alkalmából fiainknak, unokáinknak. Alkossunk egy olyan művet, mely a legnagyobb, a legfőbb kötelesség teljesítésére figyelmeztesse a késő nemzedéket: a nemzeti lét, a nemzeti, az állami, önálláság biztosításának kötelességére. Művünket a benne nyilatkozó szellem hozza kapcsolatba a nemzeti ünneppel; 1000 éves állami létünk ünnepére emeljünk emléket vármegyénk azon nagynevű, múlt századbeli örökös főispánnak, kinek nagy része van benne, hogy élünk, hogy a népek és nemzetek sorában helyünk van: állítsunk szobrot Bercsényi Miklósnak! Valamint az egyének, úgy a nemzeti egyéniségek, a nemzetek életében is szerepet játszó tényező a szerencse. Nemzeti történetünk a tanúság reá, hogy mi nem a szeszélyes isten-asszony kegyéből élünk 1000 év óta ezen földön ; élünk a számtalan szerencsétlenség daczára is saját emberiségünkből, saját erőnkből. A létért való küzdelem törvénye korunk felfedezése ugyan, de e törvény maga egyidős az emberiséggel, sőt távolabb menve, az élőszervezetekkel. Egyik szerves élet halála a másiknak élete : az erősebb mindig halálos veszedelme volt a gyengének, melyet felszívni, magába olvasztani törekedett. Hányszor volt már nemzetünk ilyen beolvasztási kísérletek czimén sírjának szélén, históriánkból mindnyájan tudjuk. Nem hullott bele a megásott sírba. Hála a Gondviselésnek, hogy mindannyiszor erőt adott e másfaju nemzetek közé ékelt rokon és gyámol nélküli maroknyi népnek; hála és dicsőség a nép azon nagy fiainak, a kik éles szemükkel a megásott sirt meglátták s a válságos pillanatban az erőkifejtésre saját életük koczkáztatásával a jelt megadták; hála és elismerés a nemzet nagyjainak, kikben a nemzeti élet ereje kifejezésre jutott; hála és elismerés a nagy nemzeti fejedelemnek II. Rákóczy Ferencznek s az ő jó szellemének, arharmadszori honfoglalás értelmi szerzőjének, a hű magyarnak, a hős kurucz generálisnak, vármegyénk nagy fiának, Bercsényi Miklósnak ! Az elismerés és hála méltó jelével áldozunk e lángszerii és nagyjellemü emberünk emlékének, ki a Rákóczy függetlenségi harczát szervezte, a nemzet életerejét kifejezésre juttatta, s ezzel a léthez való jogát önmaga és a világ előtt bebizonyította. De nemcsak a nemzeti erő kifejtésében, hanem annak összetartásában is történelmünk nagy alakjai közé tartozik Bercsényi Miklós. Nemzetünk legnagyobb faji bűne, a pártosság szelleme nem tudott gyökeret verni az ő lelkében : az ő erős, daczos jelleme odaadó hűséggel hajolt meg ura s fejedelme s a fejedelem által képviselt nemzeti függetlenség eszméje előtt; hiába törekedett a fondorkodó ellenség az uralomvagy ördögét szivében felébreszteni. Bercsényi jelleme e nagy vonásának köszönhető, hogy 120 ezer magyar ember egyesült a kurucz zászlók alatt, s hogy — bár a nemzeti erő nagy részét lekötve tartotta az ellenség — a Rákóczy függetlenségi harczá- nak nagyobb közvetlen eredményei voltak, mint az egész nemzetet egyesitő 1848—49-ik évi függetlenségi harcznak. Midőn a Bercsényi-szobor eszméjét a vármegye tekintetes törvényhatósági bizottsága elé hozzuk, nem kergetünk megvalósíthatatlan ábrándot, azért határozottan kifejezük ama véleményünket, hogy mi egy Bercsényihez méltó szobrot egyedül, saját erőnkre utalva, a közel jövőben fel nem állíthatunk. Bercsényi az egész haza nagy embere volt, a kegyelet adóját az egész nemzetnek le kell iránta rónia; nekünk, a kik tűzhelyén lakunk, kik között mint ember élt, csupán az a kötelességünk, hogy a felhívó szót kimondjak, a mozgalmat megindítsuk; de a szobor felállítása az egész magyar társadalom dolga és ebben természetesen a mieink is. Ha mi az eszme szolgálatába állunk, Bercsényi szobra állani fog a milleniumi ünnepen. Mi nem kételkedünk benne, hogy a magyar nemzet, mikor a magyar állam fennállásának ezeréves ünnepét üli, Ung- vármegyét, a honfoglalásnak ezt az országutját nem hagyja jeltelenül. S ha jelt akar állítani erre az országúira, állithat-e méltóbbat, mint annak a férfiúnak emlékoszlopát, ki a harmadik honfoglalásnak egyik legnemesebb, legelőbbkelő, legtevékenyebb alakja volt ? Az első honfoglalás ezer év előtt történt, melynek ungvármegyeí emléke egy pár régi szó. A második honfoglalás az ország visszahóditása a töröktől, melyben Ung szerepet nem játszott, de a melyben Bercsényi Miklós Budavár bevételénél még mint ifjú hős tevékeny részt vett. Az utolsó honfoglalás munkájában, a Rákóczy függetlenségi harczában Bercsényi által tiszteletet gerjesztő előkelő hely illeti meg vármegyénket. Ez a tisztelet azonban kötelez is; kötelezi a vármegyét arra, hogy a Bercsényi-szobor ügyében ak- cziót indítson. Nem kételkedünk benne, hogy az a vármegye, a melyiknek oly sok hű fia szolgált a haza szabadságának, függetlenségének zászlói alatt, kibontja a zászlót, s megindítja a Bercsényi-szobor mozgalmát. Legyen szabad remélenünk, hogy annak a vármegyének a közönsége, a mely csak pár évtizeddel ennek előtte fordult a legfőbb hadúrhoz s az ország törvényhozó testületéhez azért, hogy a Bercsényi Miklós egyetlen ivadékának adassék vissza a család elkobzott vagyona, meg fogja ragadni az alkalmat* s a szobor ügyét diadalra viszi. Indítványozzuk tehát, hogy Ungvármegye közönsége tegye magáévá az Ungváron felállítandó Bercsényiszobornak eszméjét és az eszme megvalósítása érdekében a törvényhatósági bizottság kebeléből bizottságot küldjön ki. Kelt Ungvárt, 1893. május hó 7-én. Beadják : Berzeviczy István, Benkő József, Ber- náth Zoltán, Kende Zsigmond, Tabódy Jenő, Dr. Bene Sándor, Tihanyi Domonkos, Felföldy Ödön, dr. Ivántsy László, Thuránszky Tivadar, Markos György, Dr. Virányi Sándor, Nehrebeczky György, Popovics Emil, Farkas Feréncz, Oelberg Károly, Mocsáry Béla, Popovics Miklós, Dr. Novák Endre, Dr. Mijó Kálmán, Kende Mihály, Árky Fülöp, Lám Sándor, Dr. Spitzer Sándor, Dr. Preusz Adolf, Lám Gyula, Reismann Bertalan, Polányi Imre, Rónay Antal, Antalóczy Péter, Dőry József, Zachar Jakab, Rochlitz Nándor, Stéfán János, Kende Pál, Muncskó Pál, Szabó József, Horváth Dezső, Tamaskó Bálint, Köröskényi Béla, Grabovszky Román, Buday Zádor, Buday Miklós, Lasztókay Béla, Jelenyi Pál, Fehér Ákos, Dr. Pálffy Béla, Tomcsányi Ödön, Kaminszky Bertalan, Diószeghy Kálmán, Köröskényi Elek, Kusnyiry Gyula, Felföldy Sándor, Mocsáry Géza, Bánóczy Béla, Hódoly László, Orosz Mihály, Jánosy Dénes, Zoltcsák János, Szabó György, Fábry Gyula, Ruttner Gyula, Csechticzky József, Szmrecsányi Géza, Mokcsay Sándor, Herczeg Károly, Fekésházy Miklós, Szilágyi Ferencz. Milyen lesz a termés ? Olvasóink érdekében vélünk cselekedni, midőn az alábbi értesítésekben vármegyénk jelen gazdasági helyzetét, de főleg a vetések állását a körjegyzőségi kerületek szerint csoportosítva bemutatjuk. A múlt hét termékenyítő esői után legnagyobb részt biztatók a kilátások, s lehet, hogy a hosszú szárazság után is megjő az átlagos középtermés. De szóljanak maguk az értesítések, miket vármegyénk körjegyzői szíveskedtek lapunk részére beküldeni, s melyek épp azért megbízhatóság tekintetében sem eshetnek kitogás alá. * * * A szobránczi körjegyzőséghez tartozó községek határain az őszi vetések jók, a búza általában jó, a gabona csak helyenként ritka, a tavaszi vetések a most volt volt esőzések folytán teljesen megjavultak, nemkülönben széna termés is lesz. A vitmai körjegyzőségijen a tavaszi hidegek és tartós szárazság különösen az őszi vetéseket nagyon meggyengítette, a búza azonban középszerű, mig a rozs a középszerűnél roszabb termést ígér. A tavaszi vete- mény a szárazság miatt roszult kelt, miből kifolyólag a középszerűnél jobb termést szintén nem igér. A zalacskai körjegyzőségben az őszi vetések esőzés után javultak; középtermés várható; a tavasziak, ha az idő kedvező lesz, középen lelül lesz, az anya széna termés leiére számítandó a múlt évihez képest; a marhaállományok egészségesek, betegség elő nem tordult. Rilmyiczei körjegyzőség. Felső-Ribnyicze, Felső- Remete, Német-Poruba, Hliviscse, Jeszenö, Ruszkócz községek határaiban a gabona és buza-termény a kedvező időjárás következtében javult, ugyannyira, hogy középtermés várható, ha még 1 —-2 esőt kap. — Bas- kócz és Alsó-Ribnyiczén jelenleg is szép, jó termés lesz ; a későbben vetett tavaszi jól áll, általában az előbb vetett a szárazságot sínyli, de ily kedvező időjárás következtében az is helyre áll, s jó termés remélhető. A kaposi körjegyzőség községeiben az őszi repcze rósz, kipállott a hó alatt; a gabona szintén rósz, a búza középszerű, a tavaszi vetemények az eső folytán megújultak, a legelők és kaszálók a legrosszabb állapotban vannak. Dobóruszkai körjegyzőség. A nagy szárazság miatti kétségbeesésünket enyhítette a május 27-iki jó eső, mely a rozsot sűrűbbé ugyan már nem teheti, de erősiti, valamint a ki nem kelt mesterséges takarmány- félék és tengeri elkorhadt szemeit sem teheti csiraké- képessé ; mindazonáltal legalább a még ki nem kelt tavaszit három heti késedelemmel kikeltette, s a kopár legelők és kopasz rétek csodálatosan javultak. Minden azonban a további időjárástól függ, mert sem a sok, sem a kevés csapadék a javulást áldásossá tehetni nem fogja, azért egyelőre gyenge középnél ne legyen nagyobb reményünk, ha csalódni nem akarunk. A pályini körjegyzőséghez tartozó községek gazdasági állapota a következő: Az őszi vetés a közelmúltban beállt esőzések következtében sokat javult, a rozs kissé ritkás, de általában középtermá:- várható. A tavasziak, különösen a korábbi vetésű árpák ritkásak, most másodszor kél, a kukoricza, burgonya stbi kikelt, már kapálni kellene, de a sok eső miatt még alig lehetséges. Szénára kevés kilátás van, mert Szenna, N.- Szeretva és K -Szeretva községek rétjei és legelői az Ung és Laborcz folyók áradása következtében viz alatt állnak. A szarvasmarhák és lovak legelő hiányában szén= vednek ; a pályini malomnál a Laborcz újólag kiszakított és tavasziakban tetemes károkat okozott. Széna most már csak a fentesebb réteken várható, a repczék legnagyobbrészt kiszántattak A voloszáukai körjegyzőség községeiben a vetések állapota a május havi esőzések következtében alapos javulásnak indult. A kaszálók is szép reménynyel kecsegtetnek. Turja-remetei körjegyzőség. Turja-Remete, Rákó, Turja-Paszika, Mokcsa, Poroskó, Turja-Bisztra, Turja- Polena, Polena-Huta, Nagy- és Kis-Turicza, Lipócz és Vulsinkán az őszi és tavaszi vetések jók ; szénatermés a szárazság miatt silány, de talán megjavul. Dubrinicsi körjegyzőség. Őszi: Kicsiben vetett őszi búza (Dubrinics és Perecseny) az eső után szépen fejlődik ; az őszi gabona azonban (az egész körjegyzőségben) sokat szenvedett, az eső után némileg magához jött, de nagyon ritka, nem bokrosodik és rövid szárú. Tavaszi: A tavaszi vetések jelenleg általában jóknak mutatkoznak. A burgonyát és tengerit kapálni kezdik. Ma (jun. 1.) d. u. 1 órakor egy kis jégeső volt. Folyt, köv.) Színház. Szombat: A czigánybáró. A StrauSs-Jókai-féle operette ismét szép számú közönséget hozott össze a színházba; ezzel pedig sokat mondunk, hisz ez a darab nálunk is már meglehetősen elcsépelt valami. Hanem a mi jó, az utóvégre is csak jó marad s a közönség ma is elég melegen fogadta ezt a kedves mu- zsikáju jó ismerősét, bár a kar — pedig itt-ott szép teendője van — meglehetősen gyenge volt. A mi a szereplőket illeti, a mai est nagyon is az összehasonlítások estéje volt. Hallottuk, hogy Sziklay nem Tiszai, Kozma nem Stoll stb., s magunk részéről hozzá teszszük, hogy Halmayné nerri Ellingef, hánem sokkal- sokkal több az elődjénél* nem habozunk kijelenteni, hogy Réthy Laura óta nem volt ilyen énekesnője színházunknak. Terjedelmes scálaja, a közép hangok tudatos kihasználása, s erőteljes felső hangjai a legelőkelőbb helyet biztosítják számára a vidék énekesnői között. Első felvonásbeli maga& partieját ma oly pre- cisitással, oly nem várt erővel énekelte, hogy igazán ön kénytelen tapsban tört ki a közönség tetszése. Kozma- Barinkay elég jól megállta helyét; de mintha mióta utoljára volt nálunk, hangja vesztett volna érczéből, üdeségéből. Medgyesi E. Arzena szerepében azt a benyomást tette reánk s ebben aligha csalódunk, mintha a kisasszony csak szükségből énekelne itt nálunk, — igyekezetét különben a közönség laikusabb része eléggé méltányolta. Vasárnap: Apja lánya. Népszínmű. Irta Vidor Pál. Kevés igényű napi termék, ügyesen összeállított jelenetek minden mag nélkül, ennyi az egész; hanem tekintettel arra a nagy hanyatlásra, melyből a nálunk még nem rég olyan felkapott népszínmű sehogy sem bir kilábolni, mégis egyike a figyelemreméltóbb termé keknek. Előadása talán valamennyi eddig látott közt a legkerekebb, legsimább volt. Nagy feladatokkal nem is kellett küzdenie senkinek sem, hisz az egész dráma, ha ugyan lehet itt valami olyanról beszélni, a Nehéz János — Mészáros — szivében volna keresendő, de bizony annak se nagyon a mélyén ; meg aztán okos, értelmes ember az a Nehéz János, tudjuk jó előre, hogy ha komolyan rá kerül a sor, majd tud ő parancsolni a szive legényes felpezsdülésének: hiszen nem is illenék az máskép olyan tisztes gazdaemberhez, a kinek már eladó leánya van. A szerző tapintatásra vall, hogy ismerve népünk jellemvonását, nem ment mélyebben a drámába, mert bizony csak egy lépéssel tovább, s menthetetlenül kineveti Nehéz János uramat a falu népe. Mészáros is teljes tudatában volt mindezeknek, jól alkalmazott mérséklete biztosan vezette keresztül, ezen egy kissé bizonytalan kezekkel formált alak következeteseknek látszó cselekedetein. Kivált ama jelenetei sikerültek, hol a szerelmes, de a tisztességre mégis sokat adó paraszt gazdát kellett megszólaltatnia. Csak mintha a dictioja lett volna túlságosan súlyos
