Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-08-14 / 33. szám
dicsérték vármegyénk gazdasági és ipari fejlődését. — Rövidre ezután a gazdasági egyesület életerejében pangás állott be s az egylet működése nemcsak jelentéktelen térre szorittatott, hanem az egyesület iránt való érdeklődés szemlátomást csökkent. Választmányi ülésein kevesen vettek részt, sőt szégyenletes volt, midőn a közgyűlésekről szóló tudósításokat olvastuk a helyi lapokban a jelen voltak névszerinti felsorolásával, s olvastuk, hogy az egyesületnek mintegy 400 tagja közül 8 — 10-en vesznek részt a közgyűléseken. Mindez utóbb tapasztaltak már régebben fájdalmas feljajdulásra késztették azok néhányát, akik az egyleti élet iránt még érdeklődéssel viseltetnek. Azonban kezdeményezés az életerő felköltése érdekében alig történt s a lassú elenyészés processusa továbbra is folytatta káros befolyását az egylet testén, mely ehez még a határtalan közöny mellékbetegségével is küzdött. Végre, amit önmagunk nem akartunk nyilvánosságra hozni, megtette azt a földmivelési miniszter, aki a vármegye közönségéhez intézett egyik leiratában a közönség figyelmét felhívta a gazdasági egyesület jelen viszonyaira, amelyeknek gyökeres megváltoztatása nélkül az egyesületi működéstől siker még az esetben sem lenne várható, ha állami segélyezésben részesittetnék. A miniszter'imént említett leiratában hangsúlyozza, hogy csakis az érdeklődés nagymérvű megfogyatkozásának tulajdonítja azon körülményt, hogy az egyesület 8 alapitó és 367 tag mellett alig rendelkezik saját erejéből évenkint 1300 forint jövedelemmel, miből egyesületi célokra alig 300 frt fordítható. Pedig a miniszter is hangsúlyozza, hogy Ung vármegye azon vidékek közé tartozik, melyek mezőgazdasági viszonyai igen kívánatossá teszik azt, hogy területén egy jól szervezett és élénk tevékenységű testület foglalkozzék a gazdasági ügyek előmozdításával. A vármegye közönségére bízza tehát, hogy öntsön az egylet testébe friss életerőt. íme a szégyendiploma, egyenesen a miniszter kezéből, s általa kiállítva. A mezőgazdasági érdekek képviseltetése és előmozdítása be lesz vonva a közigazgatási adminisztratió keretébe. A korábbi időben tartott értekezleteken kifejtettek s általában a közhangulat a mellett van, hogy a közigazgatásban a közönség jövedelmezőségének egyik legfontosabb tényezője a mezőgazdaság is képviselve legyen. Hogy a szervezet mi módon lesz keresztülvive, az nem tartozik e cikk keretébe. Annyit azonban bátran megállapíthatunk, hogy legyen bár a mezőgazdaság érdekeinek képviseltetése bárminő keretbe foglalva, magára a társadalomra továbbra is kiváló hivatás hárul, a mezőgazdasági érdekeknek társadalmi utón való előmozdítása végett És szervezze bár a törvényhozás például a mezőgazdasági kamarákat, még akkor is szükségünk leend gazdasági egyesületekre. Ezek tevékenységére a tisztán helyi érdekek előmozdítása körül szükség leend jövőben is, legyen a kamarák működésének bármily kiterjedt köre. Ezt tapasztaljuk az iparés kereskedelem érdekeinél, igy lesz az a mezőgazdaság képviseltetésénél is. Az ungmegyei gazdasági egyesület fenállására tehát szüksége van a gazdaközönségnek, mely az egyleti tevékenységnek nem egy Ízben hasznát vette már. Az egylet még annyira ifjú, annyi életerővel rendelkezik, hogy ha ezúttal némi lethargia állott is be a bal paraszt, mely úgy megbújik, hogy az 5 szegletit golyó sem bir vele. Rendesen bottal ütjük le. A lürdőben fedett helyiség nincs ; tehát a szabadlevegő esős időben csak az ablakon át szagolható Van még Derenokának két nevezetessége: egyik a fekete gólya, mely környékén tartózkodik; a másik az olyan nevezetesség, a mely tulajdonképen nincs : nincs postája. Itt a nyugodni szerető embert se haszontalan trics-tracscsok, sem váltóóvások meg nem zavarják az ő nyugalmában. Leteszem a lant . . . dehogy teszem, hisz a hideg- fürdőről még mit sem szóltam, sem a szemgyógyitásról. A hidegfürdő, nehogy meghütse magát az ember, a fürdőszobákkal nincs összeköttetésben. Kádfürdő után szépen felöltözik az ember, átmegy a »zuhany«-ba, aztán megint levetkezik. Így tervelte ezt Dr. Smiskó. Derenó vizét a környékbeli szemfájós zsidók nagyon látogatják. Rongyocskákkal mossák a kis csermely vizében szemüket, a rongyocskákat a környező galyakra kötik. Ha a rongyhoz hozzá nem nyúlnak, a galyon marad a szembaj (nem árt neki), ha ember nyúl hozzá, reá ragad (úgy kell neki!) íme t. Szerkesztő úr! igy fest Derenó ebben a szezonban. Az a kétágú forrás, a mint a hegy lejtőjéből, sziklák közül kibugyog, hajdan szarvasok találkozó helye, festő ecsetére méltó. Milyen kár, hogy Smiskókra van bizva e kincs gondozása, a kik napraforgó-kóróból csinálnak rámát a szép képhez ! K. életműködésében, az egylet életképes és megfelelő buzgalom és érdeklődés mellett az egylet felemelkedik majd azok sorába, melyek felől a miniszteri dicsérő oklevelet szokott kiadni. Mire gondolunk akkor, midőn az ungmegyei gazdasági egylet jövő tevékenységét az eddiginél élénkebbé. hatékonyabbá óhajtjuk tenni, azt egy más cikk keretébe illesztjük be, s arról legközelebb elmélkedni fogunk. _- . Thalmud-thóra iskolák. Községünk népnevelésének állapota körül szerzett tapasztalataimra támaszkodva, néhány vonással népoktatásunk egy akadályára akarok rámutatni. Ez akadály nem országszerte ismert, s ennélfogva nem is általános ; csak egyes vidékek terméke ez, s a lakosság csak egy osztályát érinti. Miután azonban az illető vidékek, községek népnevelésére való hatása igen benső, miután a nyilvános iskola működését megbénítja, s a tanitó legjobb törekvései elé akadályokat gördít, megérdemli, hogy a nyilvánosság előtt is szóba kerüljön. A thalmud-thóra iskolákról van szó, melyek csak annyiban külömböznek a tálajdonképeni zugiskoláktól, hogy mig ezek a törvény rendelkezése szerint mindenütt üldözendők, addig a thalmud-thóra iskolák hatósági cngedélylyel állanak fenn, meg hogy utóbbiakban a héber tantárgyakon kívül (irás, olvasás, imádságok em- lézése sat.) más tantárgyakat nem tanítanak. Egyébként pedig, tisztelet a talán feltalálható kevés kivételnek, a zugiskolákkal egy kathegóriába tartoznak, mivel az izraelita tanulók tanulmányaira és erkölcseire egy és ugyanazon hatást gyakorolják, s működésükkel mindenben egyező eredményt érnek el. De hát miben is nyilvánul a thalmud-thóra iskolák tulajdonképeni veszedelme? Milyen ezen iskolák működése, hogy azokat a nyilvános iskoláztatás »tanügyi akadályaidnak nevezem, s őket a zugiskolák kathegő- riájába sorozom ? Hogy ezen kérdésekre megfelelhessünk, tudnunk kell, hogy : I. A thalmud-thóra iskola tanítója (?) sohasem szakember. Az izraelita hitközségek ezen iskolák vezetésével rendszerint a legszegényebb izraelitákat bízzák meg,*) kiknek semmi más foglalkozásuk, mesterségük nincsen, kik szegénységüknél fogva sem tekintélynek, sem tiszteletnek nem igen örvendenek, kik — itt a tulajdonképeni veszedelem, — annyit érlenek a tanításhoz, mint a hajdú a harangöntéshez. II. A thalmud-thóra iskola a tanulók szabad idejét mód felett igénybe veszi, mert az izraelita figyermekek, kik a nyilvános népiskolát látogatják, s ott naponkint legalább is 5 órai tanításban részesülnek, a napnak különféle szakában még 3-szor látogatnak el a thalmud- thóra iskolába Reggel öt—télhat órakor ugyanis már ott találhatók, (télben is, a mikor lámpa mellett tanulnak,) s csak nyolc óra felé vetődnek haza oly célból, hogy a nyilvános tanításra elmehessenek. Délelőtt 11 órakor, mikor nyilvános iskola tanítása bevégződött, újra oda seregei a figyermekek legnagyobb része, s ott marad 12 ig, félegyig. Harmadszor pedig délutáni 4 óra után látogatnak el oda, a midőn hatig-félhétig ott ülnek, s csak az esti órákban kerülnek haza. E szerint az izraelita fiútanuló a nyilvános iskolában 5, a thalmud-thóra iskolában 3—4, összesen tehát. 8—9 órai tanításban részesül naponkint, mi sem a testnek, sem a léleknek nem válik előnyére. III. A thalmud-thóra iskolai tanitas a figyermekek- nél már 3—4 éves korukban kezdődik, mert az orthodox szülék követelményei e tekintetben oly szigorúak, hogy a kisdedek arany gyermekkorát sem kímélik meg a thalmud-thóra iskola szellemétől, s ezen iskola helyiségeinek nem éppen egészséges levegőjétől. S a szülék e merev magatartása és szigorúsága, melyből egy jottát sem hajlandók engedni, okozta pl azt is, hogy óvodánkat csak fennállásának hatodik évében voltunk képesek izraelita figyerinekekkel is benépesíteni ; azt is csak az óvodai törvény szigorú végrehajtásával. Ezekben összpontosul a thalmud-thóra iskolák ellen tehető kifogás, s ezek alapján most már mindenki beláthatja, hogy ezen iskoláknak a nyilvános iskoláztatásra való hatása nem lehet előnyös. Hogy azonben a thalmud-thóra iskolák hatása előttünk annál szembetűnőbb legyen, részletesebb körül írását megkísértem annak, valljon ezen iskolák működése milyen befolyással van a tanulók erkölcseire és tanulmányaira. Ha lel is teszem, hogy az izraelita kisded életének 3—4-ig évéig szülei körében jól van nevelve és fegyelmezve, 6 éves korában, a midőn a nyilvános iskola tankötelese lesz, a thalmud-thóra iskolának hatása már meglátszik rajta. Mert a thalmud-thóra iskola tanítója (?) ki a paedagógiát híréből sem ismeri, ki a gyermek természetének fattyúhajtásait föl nem ismeri; s igy azokat vissza sem metszheti, s ki továbbá a gyermekek közt kellő figyelmet fenntartani nem bir, tétlenül elnézi, hogy a tegnap iskolájába felhozott 4 éves, vig kedélyű, pajzán, de jóhajlamu fiúcska 1—2 év alatt azzá legyen, a mivé — környezetük hatása alatt, — idősebb társai lettek. Mert itt kezdődik a sebes, hadaró beszéd, a fecsegés első kísérletei; s miután a tanitó, ki rendes oktatás és szoktatáshoz nem ért, ezeket eltűri, a hadaró beszéd napról-napra nagyobb arányokat ölt. Itt kezdődik a gyermekek közt a csere-bere, a melyből lassankint a rendszeres üzérkedés fejlődik ki, mely tele van önzéssel és haszonleséssel. Itt veszi kezdetét a tanulótársak boszan- tása, mely rosszakaratú megtorlásra, boszuállásra vezet, *) Újabb időben nem egészen áll igy a dolog. A megbízottak elismert rabbi által kiállított bizonvitványnyal kell, hogy igaz olják héb er szakismereteiket Szerk. s mely miután a tanitó a gyermekek által magasabb fórumnak nincs elismerve, önhatalmú s rendesen verekedéssé fajuló önbíráskodást szül és alkalmat szolgáltat egyszersmind arra is, hogy a gyermek vádaskodóvá, hazudozóvá legyen. A rossz társaság hatása alatt a szelídség, az engedelmesség, a béketürés, az elnézés, a sérelemnek megbocsátása, az igazmondás stb erényei, ha azok a szülők által a gyermek lelkében fel is ébresztettek volna, lassan-lassan elszunyadnak A bajon a nyilvános iskola sem sokat segít; mert a gyermek a thalmud-thóra iskolát még fokozottabb mértékben látogatva, továbbra is a rossz példa körében megmarad s az erkölcsi romlás annál gyorsabban halad előre, minél több alkalma van a gyermeknek erősebb, s igy rosszabb társaival összejönni, kik belőle csakhamar önmagukhoz méltó társat faragnak. S miután a gyermeknek ilyetén átalakulását maguk a szülék sem veszik észre, az erkölcsi romlás némelyiknél rohamosan terjed, elősegítve e körülmény által is, hogy a gyermek az utcán való kóborlásaiban teljesen a maga akaratára van bízva, mely szabadság általa a legnagyobb mértékben ki is zsákmányoltatik. S az utca aztán betetőzi azt, a minek az alapja a thalmud-thóra iskolában lerakatott, úgy hogy némely 10 — 12 éves fiúban a jónak egy szikrája is alig lakozik már, s egy ilyen utcai gyerkőc aztán a nyilvános iskola tanitójában nem elöljáróját, nem szivének s lelkének gondozóját, hanem rossz lelkiismeretének zsandárját látja, kit a thalmud-thóra iskola tanítójával egy fokra óhajtana helyezni. Az elmondottak után mindenki átláthatja, hogy az izraelita tanulóknak a tanulmányokban való előmenetele sem lehet valami sikerdús A rossz szokások : a tanulók fegyelmezetlensége, a fecsegésre való hajlam, a folytonos üzérkedés, a hadaró beszéd, s több efféle tulajdonságok mindmegannyi akadályai a rendes tanításnak s ezekkel a tanitó csak nagy lelki megerőltetéssel és a kimerülésig menő fáradsággal bir megküzdeni. A tanitó jóakarata figyelmeztetései, a sok rendreutasítás, a fegyelem kellő fenntartása a tanítási időnek majdnem harmadrészét rabolják el, s ezek a tanítót — bármit is tanítson — tízszeres ismétlésre is kényszerítik. Ezen állapotnak csak igen természetes következménye az, hogy az izraelita fitanulók a tanulmányokban nem tesznek oly fokú előmenetelt, mint a minőt képességűk és a rájuk fordított fáradság mellett tehetnének. S több évi tapasztaláson alapul e kijelentésem, hogy iskolám izraelita növendékei, s igy részben a többi növendékek is 20 —25%-kal többet tudhatnának, ha a fegyelem fenntartásával nem kellene annyit vesződni, ha a folytonos fecsegés, mely az izraelita tanulók vérébe van oltva, s az azzal járó figyelmetlenség a tanítás menetét minduntalan nem zavarná. Tekintetbe véve azonban azt, hogy az izraelita fitanulók már tankötelezettségök első évében is a nyilvános és thalmud-thóra iskolában naponkint 8—9 órát töltenek el, a tanitó a gyermekek figyelmetlenségén nem is igen csudálkozhatik, mert a gyermek elméjét, 8—9 órai szellemi munka, még ha 10 — 12 éves tanulóról is van szó, nagyon is kifárasztja; a fáradt elme pedig hosszabb ideig tarló figyelemre nem képes. S miután az izr fitanulók elméje már a tanítás első órájában sem piheni, mert a midőn reggeli 8 órakor a nyilvános tanításra megjelennek, már 1—2 órai szellemi munkán tul- j estek, ez okból már az első órai tanítás, mely különben legeredményesebb szokott lenni, sem lehet kifogástalan. A két iskolában eltöltött 8 9 órai időn kívül pedig még a házi feladatoknak is kellene naponkint legalább egy órát szentelni, a miről persze szó sincs. Ha pedig az izr. tanuló valami csekély házi feladatot el is végez, abban rendesen kevés a köszönet, mert rendetlen és el van hányva, úgy hogy azok révén a tanitóra uj bosszúság vár. A thalmud-thóra iskolai tanítás tehát nemcsak a tanulók erkölcseire, de az azok által elvégzendő tanulmányokra is káros hatással van. E káros hatások megszüntetése végett szabályozni kellene a zsidó fiúgyermek vallásoktatását. A Ihalmud-thóra iskolák szabályozását az 1883. évi 22.136. szám alatt kelt miniszteri rendeletnek szigorú végrehajtásával kellene megkezdeni, melyben a többiek között az is kimondatott, hogy az izr. szülőktől nem vonható meg ugyan a jog, hogy gyermekeiket a szorosan vett elemi oktatáson kívül a thalmud thóra ihkolában még a héber tantárgyakban oktathassák ; de azt csak oly megszorítással tehetik, hogy csak az oly növendékek thalmud-thórai oktatása engedhető meg, a kik a nyilvános iskolában a folyékony Írást és olvasást elsajátították, a kik tehát az elemi iskola első két osztályát elvégezték, s 8 éves korukat már betöltötték. A rendelet e pontjának végrehajtásával meg fog Szűnni az az anomália, hogy már a 3—4éves kisdedek is, kiknek a családi körön kívül csakis az óvodában volna helyök már szintén thalmud thóra iskolába járjanak. Emellett a tanítás idejének tartamát is meg kellene álla- piiani annak kimondásával, hogy a thalmud-thóra iskolai tanítás a gyermek szabad idejéből naponkint legfeljebb egy órát vehet igénybe A most elősorolt rendellenességek megszűntével megszűnnék majd az okok is — legalább részben — melyek miatt a thalmud-thóra iskolai tanítást mai rendetlen állapotában tanügyi akadálynak kell neveznünk.*) Nagy-Bereznán, 1892. évi julius 25-én. Takács László. *) Ez az akadály nem ismeretlen az illetékes: hatóságok előtt sem. Ügybuzgó kir. tanfelügyelőnk javaslatára a közig, bizottság is foglalkozott már vele. Az ügy jelenleg a miniszteriűmban van. E cikket különben, mely a nyilvánosság előtt is a kérdésre irányítja a ügyeimet, szívesen közöljük, bár némely részletével nem értünk egyel. Észrevételeinket egyelőre elhallgatjuk, meri lehet, hogy az érdekelt zsidók is hozzászólnak a dologhoz, mely esetben van időnk álláspontunk körvonalozására. Szer..
