Ung, 1890. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1890. vasárnap, augusztus 3. 31. SZÁM. Megjelen MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. KIADÓHIVATAL: Pollac8ek Miksa könyvnyomdája. V E G Y ESTARTALMU HETILAP. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre — — — 4 frt. Félévre — — — — 2 » Negyedévre — — — 1 > Egyes szám ára 10 kr. HIRDETÉSEK szintúgy [mint előfizetések az «Ung» kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők. — Nyiltlér soronként 20 kr. — UNGVÁRMEGYE ÉS AZ „ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Felel ossz er kész tő: FINCICKY MIHÁLY. nak tejét tilos felhasználni, vagy forgalomba hozni. Minthogy pedig majdnem lehetetlen annak szigorú és állandó ellenőrzése, hogy azon istállóból vagy legelő csordából, melyben akárcsak egy darab iiyen beteg állat van, csakis az egész séges és a betegségből meggyógyult állatoktól nyert tej kerülhessen fogyasztásra, a fentjelzett tilalom akként alkalmazandó, hogy csak azon istállókból vagy csordákból nyert tej juthasson használatba, a melyekben a mondott betegségben szenvedő egyetlen egy állat sem tartatik. Ha tehát a beteg állatok az illető istállóból, vagy csordából mind eltávolíttattak, és ennek megtörténte a helyi hatóságnál bejelentetett, a megmaradt egészséges állatoknak teje szabadon értékesíthető, illetőleg elszállítható. Erről a törvényhatóságot, tudomásvétel és szoros miheztartás végett értesítem oly felhívással, hogy jelen rendeletemet haladéktalanul közhírré tevén, az első fokú hatóságokat és különösen a községi elöljárókat szigorúan utasítsa, hogy a tejnek felhasználása és forgalomba hozása tekintetében, a jelen rendeletemhez alkalmazkodjanak; az utóbbiak pedig személyes felelősség mellett ellenőrizzék azt, hogy a ragadós száj- és körömfájásban beteg állatoktól nyert tej mindenkor s lehetőleg hatósági közeg jelenlétében, késedelem nélkül megsemmisittessék. Budapesten, 1890. évi julius hó 5-én. A miniszter helyett: FEJÉR, s. k. —o969. bz.— Ungvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének. Ahhoztartás, illetve a községi elöljárók értesítése végett kiadatik, s az „Ung“ hetilap utján is közzé tétetik. Ungvári, 1890. évi julius 10. Az alispán helyett: TABÖDY JENŐ, főjegyző. 37514jYI. sz. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. Valamennyi törvényhatóságnak. Az 1890. VIII. t. c. 1. §-a értelmében a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén szabályszerűen hitelesített, illetve után- hitelesitett hordók, amennyiben borral, sörrel, vagy szeszszel való megtöltés végett a magyar korona országainak területére azon rendeltetéssel jönnek át, hogy itt megtöltve, ismét visszaszállit- tassanak, az 1878. XX. t.-cikkbe iktatott és az 1877. XXIV. t.-cikkel meghosszabbított vám és kereskedelmi szövetség tartamára és a viszonosság íöltétele mellett az 1874. évi VIII. t.-c. értelmében szabályszerűen hitelesített, esetleg után hitelesített hazai hordókkal egyenlő elbánás alá esnek. Miután ezen törvényes határozmány életbeléptetésének időpontja az érintett törvény 2. §-a szerint a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban hasonló viszonos intézkedés biztosításához van kötve, ezen viszonos intézkedés pedig a f. évi junius hó 11-én szentesített, az 1890. VIII. magyar törvénynyel hason tartalmú osztrák törvény által immár biztosítva van, ennélfogva — ugyancsak az idézett törvénycikk 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján ezen törvény határozmányának hatályba léptetésére ezennel f. évi julius 1-ejét határozom meg. Ehhezképest a jelzett időponttól kezdve az osztrák hitelesítési bélyeggel ellátott azon hordók, melyek borral, sörrel vagy szeszszel megtöltve Ő Felsége többi királysága és országaiba küldetnek, ugyanazon elbánás alá vonandók, mint a magyar korona területén szabályszerűen hitelesített hordók, minélfogva — hivatkozással a volt földmi velés ipar- és kereskedelemügyi miniszter urnák 1876. 25734. sz. a. kiadott körrendeletére — utasítom a törvényhatóságot, hogy azoknak forgalmát ezentúl se maga ne akadályozza, se pedig azt mások által akadályoztatni ne engedje. Midőn ezekből folyólag a törvényhatóság kö telességévé tenném, hogy a többször idézett tör- vény fentebb ismertetett határozmányának alanta" hatóságai és közegei által leendő figyelembe tars tása fölött őrködjék, illetve ezen törvény rendelkezésének érvényesítése érdekében saját hatás' Hivatalos közlemények. 1113. szám. 18907 Körözvén y. Ungvármegye állami iskolai gondnoksági és községi iskolaszéki elnökeinek! A nagym. vallás- és közokt. m. kir. minister, f. hó 16-án 3170. sz. a. kelt rendeletének másolatát, szigorú miheztartás céljából közzéteszem. Ungvárott, 1890. évi julius hó 28-án. TIHANYI DOMONKOS, kir. tanfelügyelő. 3170. szám. Vallás- és közokt. m. ministertől. Tudomás végett értesítem, hogy az 1889. évi december hava 11-én 47262. sz. a. kelt körrendelet szerint az állami és államilag segélyezett községi népoktatási tanintézetek költségvetései megállapítás végett, hozzám csakis minden 5-ik évben terjesztendők fel, a kir. tanfelügyelőhöz azonban jóváhagyás végett évenkint bemutatandók. Szepes-Mindszent, 1890. julius hó 16-án. Gr. CSÁKY, s. k. 34873. sz. Földmivelésügyi m. kir. minister. Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. Több oldalról tétetett hozzám panasz a miatt, hogy némely hatóságok a tejnek felhasználását és forgalomba hozatalát minden törvényes alap nélkül, s a gazdák érzékeny megkárosításával túlságosan megszorítják, illetőleg az állatok között járványosán fellépett száj- és körömfájás miatt, az illető község egész határában lévő kérődzők és sertések forgalmára nézve, az 1888. VII. t. c. végrehajtására kiadott 1888. évi 40000 számú itteni rendelet 219. §-ában előirt zárlatnak fennállása idejére fel tétlenül megtiltják a határban nyert mindennemű, tehát bár egészséges állattól is származó tejnek felhasználását és forgalomba hozatalát. A hivatkozott törvény 79. §-a minden kétséget kizárólag megállapítja azt, hogy a szóbanforgó ragadós betegség esetén, csakis a beteg állatokIlyen az élet. Irta : Dr. WEISZBERG ZSIGMOND. (Folytatás). 1862-i novemberben mindketten az —i egyetem első éves orvosnövendékei voltunk. Egyik napján bonctani tanárunk azzal fejezte be délelőtti rendes előadását, hogy tudtunkra adá, miszerint délután 2 órakor a boncterem fekete tábláján ki-ki megfogja találni a megkezdődő „bonctani gyakorlatok“ beosztását, egyes, 4—4 tagból álló csoportokra, valamint ezen csoportok névszerinti jegyzékét is. így jött, hogy a véletlen egy és ugyanazon csoportba juttatott engem, nevezett barátomat, és még más két bajtársat is. Négyen voltunk tehát, kik közül, a sors különös szeszélye szerint, kettő igen gazdag, kettő meg igen szegény fiatal ember volt. Alig, hogy közelebbről megismerkedtünk egymással, már tisztában is voltunk afelől, hogy ezúttal mind a négyen igen jól jártunk; mert mi a boncolást illette, az bizony nem gazdag fiuknak való szórakozás; mi pedig a vele járó költséget illeti, ez meg nem olyannak való, ki pár garasát sokkal követelőbb mindennapi kiadásra kénytelen fordítani, semmint egy előirt drága bonckészletre, vagy egy megfelelő zubbonyra vagy végre egy azok eltakarítására berendezett asztalfiókra. Az mind olyan kiadás, mely ugyan nélkülözhetlen, de egy szegény orvosnövendékre nézve oly rovat, mely egyértelmű félhónapos — koplalással. Megegyeztünk tehát, hogy a sors e tekintetben is méltatlan eljárásán oly módon segítünk, hogy a két szegény feldolgozza a két gazdagnak kiosz- tot boncrészletét is ; de viszont ezen utóbbi viseli az összes költséget a szegényért is, magától értetvén, hogy a látszat kedvéért e kettő is kénye kedve szerint pillanthat be a boncterembe — akkor a mikor; valamint arról is gondoskodik, hogy az asztalfiókban tartalékban legyen mindenkor egy megfelelő adag abból a jó dohányból és szivarból, melyet folyton szívni, csak a gazdag fiú kiváltságos jussa. S meglett a szerződés és béke 1 Ha ezután tanárunk esetleg asztalunkhoz is került, akkor mindig Maecenás kartársaink egyike és másika „ép most távozott el 1“ és ha demonstrátorunk olykor-olykor nagyon is körmünkre nézett, akkor egy-két „regalia media“ rögtön arra bírta, hogy a szomszéd asztalhoz lásson el. így ment az az első hónapon keresztül minden feltűnés nélkül. A borzasztó hullabüz távol tartotta társainkat még csak a kikötött bepillantástól is; második hónapban pedig, még ha akartak volna is, nem mer ek többé a boncteremben hosszasan időzni, mert jó eleve gondoskodtunk arról, hogy rémes dolgokat halljanak a minden percben vizsgálatra kész tanár szigoráról, és minthogy annak tegyék ki magukat, fogalmuk szerint igazán nem voll érdemes egyetemi polgárrá lenni é> tanszabadságot hirdetni! Különben is az orvosi tudomány kezdete, mihflyest az emberhústól való első borza- dályt szerencsésen legyőzte az ember, szükségképen bizonyos szabad világnézethez és megfelelő cynis mushoz vezet az é et formáiban; később legyőzi ezt is, mihelyest a tisztán tudományos szempont, a kezdetben igen izgatott kedélyállapotot lecsillapította, és végleg egészen kiszorította. S mig mi ketten, szegény „stréber“-ek, korgó gyomrunkat nem egyszer a bonctan száz meg száz aprólékos adataival igyekeztük lecsittitani, addig a másik kettő —• fruges consummere nati — a kávé-, sör- és színház fővárosi kéjeit élvezte kénye kedve szerint; és később csak abban változott meg egymáshoz való viszonyunk, hogy még a szükséges tankönyveket is készségesen bocsátották rendelkezésünkre, megelégedve, hogy mi vállaltuk el nemcsak a tanulás, de még a felhasítás terhes munkáját is. így folytak a dolgok tanfolyamunk második felében is, a mikor inár a rendes előadásra sem fáradott többé két Maecenásunk, és legfeljebb csak a „kis egyetem“, értsd a „kis kávéház“ (az orvos- növendékek egyik kedvenc mulatóhelye) helyiségében találkozott velünk, tudakozódva szükségletünk vagy a szerződés értelmében fennálló igényeink felöl. A második év végével én, a magam részéről; elhatároztam, hogy harmad évre Bécsbe megyek; akkortájt kinosnak tűnvén fel minden önérzetes és müveit orvosnövedék előtt, a mindenféle borbély- műhelyből kikerült, vagy az algymnázium valamelyik osztályából kicsapott éretlen fiukkal az előadásoknál egy padban ülni, és az úgynevezett „sebészek“-kel egy forrásból oltani a tudomány szomját. Tényleg is harmadévre sok hasonérzelmü és gondolkodású magyar fiúval együtt a bécsi egyetemen iratkoztunk be; áhítattal hallgatván az akkoriban oly hires „bécsi iskola“ hirnevök fénypontján álló koryphaeusokat, névleg egy Hyrtl, Skoda, Oppolzer, Schuh, Hebra sat. korsza kalkotó és alapvető előadásait, mihez hasonlót, ama korban sem Páris, sem London, de még Berlin sem nyújthatott annak, aki csak komolyan vette tanulmányait és jövendőbeli életpályáját. Aki hazájának visszamaradt orvosi viszonyait ismerte, és rajtuk idővel lendíteni szándékozott, akkortájban minden habozás nélkül ment Bécsbe, hol még a szegény JjHpunli inai számához fél iv mellék:let van csatolva.
