Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-09 / 2. szám
Török család barátságuk jeléül.“ „Ungvári m. kir. főerdőhivatal tisztikara.“ „Rónay Antal a legjobb barátnak/' „Markos György és neje felejthetlen barátjuknak.'“ „Kende Péter és neje szeretett barátjuknak.“ „Az i848/9-iki honvédtársak kegyeletből.“ „Ungvári népbank szeretett alelnökének.“ „Mihaj- lovics honvédezredes családja nevében ; a gyászoló család, legjobb férj és apának.“ Az igy elhelyezett és felkoszoruzott koporsót a megyeház nagy terméből lehozva, ezer és ezer ember kisérte a temetőig. Ott ismét Kusnyiry Gyula árvaszéki ülnök tartott búcsú beszédet a beszentelés után, következő szavakkal búcsúzván el a szeretett tiszttárstól: „Mélyen gyászoló közönség “ Várjunk egy kicsit az enyészet e siralmas helyén. Ne távozzunk még, szenteljünk egy pár kö- nyet drága halottunk emlékének. Megállj, te hidegszivü sirásó 1 Ne temesd még el a föld rideg göröngyei közé e koporsót, hiszen még van időd szeretett tiszttársunk drága porhüvelyének e gyászos lakhelyét szemeink elől örökre elzárni. Nem akarom a szivek húrjait érinteni, hiszen a leggyakorlottabb kéz sem volna képes sziveinkből a keserű és lesújtó fájdalomnál egyebet kisajtolni, de szólani akarok különösen azokhoz, kik drága halottunk oly korán be végzett életét alig ismerték. Nagyon röviden fogom jelezni azt, hogy e koporsó lakója egész életét vármegyénknek szentelte • nagyon egyszerű s könnyűnek látszik, de ha működésének belső életébe csak egy könnyed pillantást is vetünk, a meggyőződés azon szomorú té. nyét látjuk megvalósulni, hogy drága halottunk életét a küzdés fájdalmai emésztették fel. Már a 6o-as év elején találkozunk nevével a megyei életben, még akkor teljesen ifjú erejének sokoldalú munkásságát ajánlotta fel megyénknek^ dpi a csakhamar bekövetkezett pro vizor ialis rend. szerben hü és tiszta alkotmányos érzülete nem engedte őt ez állásában megmaradni, távozni volt kénytelen, mert meggyőződése ellen cselekedni nem volt képes. Ekkor lett a munkaszerető tisztviselőből a sokat küzdő hirlapiró s itt tűnik ki puritán jelleme s önzetlen hazafiui érzülete 1 ági óbban. —- Hogy mi_ nő megpróbáltatásokon ment keresztül, -azt leirnj nem, vagy alig lehet. Mert a tengernyi küzdelem hullámai már majdnem végmegsemmisüléssel fenyegették s ő fáradtan bár, de kőszirtkónt kimagaslott a fenyagető veszély közepette. Jól esett lelkének e bár küzdések árán is, a honfiúi erények magaslatára •melkedni, mert meggyőződésének feláldozásával nem kívánta a nyugalmas életet. Végre az alkotmányos élet kezdetén már ismét a megyei élet mezejére lépett, hol utolsó lehelletéig az odaadó munkás szerepére vállalkozott, Tisztviselői működésében a legkitartóbb szorgalom zászlóvivője volt, mindenki iránt egyenlő szeretettel viseltetett, mindegyik tiszttársának sorsa iránt különös érdeklődést kifejteni igyekezett. Szeretett mindnyájunkat s az ifjabbak benne valódi atyánkat vesztettük el. Kimondhatatlan szeretettel csüngött családján s ez a legjobb apát, mi pedig a legjobb barátot, a legkitűnőbb hazafit és polgártárst vesztettük el benne Életének küzdteljes menetét csak rövid vázlatban érintve, hozzátok fordulok kedves tiszttársaim. Jöjjetek, adózzunk hálás emlékének könyeinkkel, legyen mindig s minden tekintetben példa előttünkS most ereszszétek le a drága halottat a sir hideg ölébe. Vessünk egy maroknyi földet az örök- nyugalom gyászjelképére, a koporsóra, hogy fáj dal' maink nagyságát méltóan visszahangozza. Emeljünk neki szobrot sziveinkben, hogy hü emléke örökké megmaradjon. — Örök béke lengjen sírodon“ ! Ezután elhangzott a dalárda gyászéneke. — Vigasztalja meg a jó Isten a kesergő özvegyet és árván maradt gyermekeit! A koporsót leeresztették, behantolták s az élet megszűnt. A kik élve maradtak csak emlékeiket beszélik el s adják tovább az elhunytról. Még nagyon ifjú volt, mikor 1848-ban a honvédek közé állt be védeni a hazát. A hadjárat sa- ttyarusága őt is megviselte, egy éjjeli őrállás lábait megdermesztette, mi egész életén át fájdalmat okozott neki. A vég kezdete ezen kezdődött, mert első nagyobb baja, a szélhüdés, e fájós test részt érintette. A közélet tevékenységében 1861 ben vett részt, midőn a kaposi szolgabirói járásban esküdtnek választották meg. Szelid természete, jó szive az akkori szolgabirói tekintélyhez tartozó botozási actusokat nem tűrhette ; s ha előfordult olyan eset, hogy a vétkest meg kellett botoztatni, a szolgabiró — Orosz Mihály, — és az esküdt, mint lágy szivü emberek félre vonultak s átengedték a keményebb szivü Horváth Vince körjegyzőnek az éxecutiót. Nem volt elég eréjük végig nézni az ily actust. E hivatal nem sokáig tartott. A felfüggesztett alkotmányos élet után Bánócy Ferenc, egyéb vékenységi tér hiányában, 1862-ben megalapította a „Felvidék“ cimü heti lapot. Már elő >b a pesti napi és szépirodalmi lapokban mint 7idéki levelező tekintélynek örvendett, mert akkor még a vidéki levelezés pótolta egy réazt a mai sürgönyözést s a vidéki hírlapi közléseket. Két évi működés után Kassára tette át lakását 3 ott szerkesztette a „Felvidéket“ egész 1867 ig, a mikor Ungmegye aljegyzőjének választotta meg. Mint megyei tisztviselő közszeretetben állt már előbbi élete s összeköttetéseinél fogva ; gróf Tőrök Napoleon főispán pedig titkári teendőivel is megbízván, hova tovább az egész megye sorsának vezetését kezébe vette, mi által tekintélye emelkedett s mindenki iparkodott vele jó viszonyba jutni. És neki sikerült is sima modrával, jó indulatával az ellentéteket kiegyenlíteni, a jó hangulatot a politikai életben fentartani, melyet 1872 tői mint főjegyző még inkább s gyakrabban tudott érvényre emelni. E mellett, mint a „Felvidék“ helyett alapított „Ung“ cimü politikai s társadalmi lap szerkesztője a sajtóban is úgy működött, hogy mindenkinek közbecsülését kiérdemelte. Az ifjúság tetteit pártfogása alá vévén, részt vett minden ifjúsági mozgalomban ; a műkedvelői színészeit állandóan az ő elnöksége és pártolása alatt állott. A közművelődési társulat működését hathatósan elősegítette. Társadalmi téren az „ungvári népbank“ igazgatóságában, mint alelnök szintén erélyes s tekintélyes működést tanúsított; a legutóbbi két év alatt mint az állami elemi iskolák gondnokságának elnöke buzgólkodott. Ungvár városának évek hosszú során át jmint választott képviseleti tagja, a sokszor felmerült szenvedélyes vitákban higgadt, bölcs mérséklettel elmondott szónoklatai által letudta mindig- csilapitani a zaklatott kedéseket. Most mikor elment közülünk, érezzük azon űrt, melyet hátra hagyott. Minden megyének meg van a maga vezér egyénisége. Ilyen szerepet vitt az elhunyt, melyet ő tisztességgel, becsülettel tudott érvényre juttatni. Legyen emléke köztünk örök s ne feledjük öt el oly korán I Felhívás „Ungvármegye szobráncvidéki méhészegyesület“ tagjaihoz ! Az országos méhészegyesület üdvös müködé- dését a legtágasabb körben óhajtván megismertetni, célul tűzte ki, hogy széles e hazában minél számosabb méhészeti körök alakíttassanak. Ennek előmozdítása céljából elhatározta, hogy ha valamely méhészegyesületnek legalább tiz tagja egyszerre jelentkezik, azoknak a „Méhészeti lapok“-at 2 frt helyett 1 frt évi fizetésért fogja megküldeni. A „Méhészeti lapok“ pedig országszerte elismert szakközlöny, s igy külön ajánlásra nem szorul. Ennélfogva felhívom ai ungmegyei szobránc vidéki méhészegyesület tagjait, miszerint, ha óhajtják, a Méhészeti lapokat fenti kedvezményes áron bir- ni, egy levelező lapon jelentsék be nálam szándékukat, s ha legalább tiz jelentkező leend, azok részére a Méhészeti lapokat legazonnal fogom kérelmezni. Hazafiui üdvözlettel maradtam Sólymoson (u. p. Pályin.) 1887. január 4-én. Könyves Mihály, az ungm. szobr. vidéki méhész egyesület alelnöke. Hála- és köszönetnyilvánítás, Azon általános részvét, rkely felejthetetlen jó férjem halála és temetése feletti legmélyebb bánatomban úgy egyesek, mint testületek részéről oly meghatóan nyilvánult, kötelességemmé teszi, hogy a magam, családom és rokonaim nevében az öss/ \s egyházi, katonai és világi hatóságoknak valamint testületeknek, — egyleteknek és társulatoknak és az összes nagy közönségnek ezennel mély hálakö- szönetemet nyilvánítsam. Özv. Bínácy Fei'tncné s: LSrincy Vllmi. Különfélék. * Ajiagv méltóságú minisztérium által évent megejtetni szokott általános bikavásArIásóknak idő pontja közeledvén, van szerencsém figyelmezteti mind azon tenyésztőket, kik tenyészállataikat eladá: ra ajánlani szándékoznak, hogy a bikák megszemlc lése a ministeri megbízottak által február havába fogván megejtetni, január hó 15-ig okvetlen szül séges, hogy az eladásra szánt állatok a megye tt rületéről nálam bejelentessenek. Miért is tiszteié tel kérem a tenyésztőket, hogy bejelentéseiket fenti idő alatt hozzám juttatni szíveskedjenek. jFe kérem ennél fogva mindazon községek elöljárói' valamint azon tisztelt magán tenyésztőket, kik el beli szükségletőket a magas államtól vagy enne közvetítésével kívánnák beszerezni, hogy e végbi legkésőbb f. évi február 5-éig nálam jelentkezi szíveskedjenek. Bernáth Dezső. * A Kincsein-sorsjegyek főnyereménye. A Kii csem-sorsjegyek főnyereményének tulajdonosa ír jelentkezett. A szerencsés, akit Fortuna istennő sz szélye ez egyszer boldogított, Te nora Józse és Kwassitz-ban Morvaországon Takík. — második tízezer forintos főnyeremény tulajdonos is fölvette már a nyereményt. Fényes Littké Magyarországon lakik és Révész-nek hívják. - Egy különös vélerlen hozta magával, hogy eze szerencsesorsjegyek a kezelőség által már elől négy más félnek küldettek át, de egyik se tartót meg, és igy a gondviselés által nekik szánt szere csét önmaguk játszották el. * Gyászkir. Bánócy Ferenc ungvármegye fi jegyzője 1886 évi dec. 31-én szivszélhüdésben hi télén elhunyt. A gyászoló család által kiadott gyás jelentés igy szól: Özvegy Bánócy Ferencné sz letett Lőrincy Vilma és gyermekei Jolán, Béla, Zoltí és Margit; Steinerné Bánócy Borbála, özvegy Mól né Bánócy Amália, Majomé Bánócy Anna és e nek gyermekei özvegy Lőrincy Ferencné és gye mekei: Antalócy Lőrincy Emma, Márton, Jenő, I nesztin és Ferenc megtört szívvel jelentik a legjol férj, apa, testvér, nagybátya, vő, illetve sógorna Bánócy Ferenc Ungvármegye főjegyző; nek, 1848—49-ki honvéd hadnagynak, élete 56. boldog házasságának 26-ik évében i886 ik évi c cember hó 31-én éjjeli 11 órakor sZivszélhüdésb történt gyászos elhunyták A megboldogult hült temei folyó évi január hó 2-án d. u. 3*/, órak fognak a rom. kath. szertartás szerint a kálvári sirtkertbe öröknyugalomra tétetni. Az engesztf szent miseáldozat a megboldogult lelki üdvéért hó 7-én 8 órakor a helybeli rom. kath. templomb fog a mindenhatónak bemutattatni. Kelt Ungvá 1887. január i-én. Áldás és béke lengjen hami fölött! * A társaskör legközelebb tartott évi renc közgyűlésén elnökül Lám Vilmos választat meg. * A beregszászi kir. törvényszék nem rég kii vezett uj elnöke Arnold Sándor e hó 15' foglalja el állását. * Időjárásunk a lefolyt héten rendkívüli feli zet mellett folytonos esővel járt s a régi közmi dások és időjóslások meg vannak cáfolva, m az orosz karácsonyra, e hó 6-án, erős fagy hely zápor eső volt. * Fircák Gyula kanonok, nagy préposttá 1 kinevezése alkalmából az ungvári szegények jav 50 irtot küldött a polgármester kezeihez, k kegyadományból eddig következőket részesite Vagner Józsefaének 6 irtot, Klein Fáninak 5 fr Vokonyszka Annának 10 frtot és Bodnár Juli nának 6 frtot, osztatott ki. Ez alkalomból a j gármester el nem mulaszthatja, hogy az adói nyozó főpapnak a szegények nevében hálás kői netét ki ne fejezze. * EJvi határozat. A vármegyék területén vonuló államutakra szükségelt fedanyag szállít; nak a vármegye részéről történt felvállalásából 1 dő nyereményösszeg más célra mint a körutak közlekedési eszközök jókarban tártására nem ditható. Ezen kijelentést a belügymintszter 7-,205|' sz. a. Ungvármegye közönségéhez intézett kö ; kezö rendeletében tette: A vármegye alispá nak m. évi november 27-én 640, sz. a. tett jele se nyomán, melyben arra való hivatkozással, h a vármegye útalapja, a megyei utak jókarban tására és a megyei közlekedési eszközök lesztésére elégséges pénzerővel rendelkezik, kéri, hogy a kassa-jablonicai államut ungmegyei
