Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1887-02-20 / 8. szám

készítményeiből csakis egy-egy minta példányt kell beküldeni.

Nálunk az ipartestület, ipartársulatok, egyes: cégek s nagyobb gazdák vannak arra hivatva, hogy megyénk, városunk kereskedelmi s iparcikkeit állandóan bemutassák az ország fővárosában, hol a külföld, de a hazai fogyasztó közönség is könnyebben! megismerkedhetik cikkeinkkel.

A ki ez eszmét üdvösnek, magára nézve elő-; ayösnek, célszerűnek találja, forduljon Dr. Novak! Endre képviselő úrhoz, a ki bővebb felvilágosítást nyújt arra, hogy mi a eélja a budapesti kereskedelmi múzeumnak.

Mi a legmelegebben ajánljuk iparosaink s a nagy termelő közönség figyelmébe az egyesületet.

A dalárda közgyűléséből.

Ma egyébről sem beszélünk, mint közművelődési dolgokról. A mily ágazatos a közművelődés eszméje, oly ágazatos a közre munkálás is. Egyik egylet egykópen, másik egylet másképen iparkodik közrehatni a közművelődés terjesztésén.

Az ungvári dalárda 24 óv óta fárad ez eszme terjesztésén s ki tagadhatná, hogy a magyar dal terjesztése nem közművelődési munkálkodás ? Mi ragadja el leginkább a szivet, ha nem a szép dal ? A szív fellángolása pedig anyagot ad más nemes érzéseknek is és igy a dal hatása alatt fokozódik az érzés, léjük az eszmekor, mely a közművelődést önkénytelenül terjeszti.

A mi dalárdánk buzgó elnöke, Z o 11 s á k J á- nos, 18 éven át ez egylet jó hírét fokozott mértékben iparkodott növeszteni s az egylet az elnök lelkesedéséből hasonló lelkesedést merítvén, önmagának, a városnak és megyénknek mindenütt, a hol megjelent, becsületet, hírnevet vívott ki a legutóbbi dalversenyeken.

Ily lankadatlan kitartás mellett azt hittük, hogy a nagy közönség melegebb érdeklődést fog mutatni a dalárda közgyűlése iránt, mivel minden egyes pártoló tag külön meghívót is ka.pott a közgyűlésre. Bizony sajnálattal tapasztaltuk, hogy a nagy közönség nem nagy érdeklődést mutatott, mert alig jelent meg öt pártoló tag a közgyűlésen.

Az egylet tagjaira nem nagyon lelkesítőén hatott a közönség- közönye, melyet alig lehet kiina- gyarázni épen most, mikor minden jóravaló egyesülés egyúttal hazafi érdek is. Szomorú illustrátiója ennek a közgyűlés folyamán az elnökhöz a karnagytól, Brohobecky Gyulától, érkezett levél, melyben a karnagyságról lemond, s mely lemondás okainak diseussiójábfi oly okok is felvettettek, a miket hallani nem volt kedves dolog.

De ne bolygassuk egyelőre ez okokat a nyilvánosság előtt. Lesz idő, mikor rá térünk még ez ügy szellőztetésére : addig maradjunk a közgyűlés tárgyainál.

A gyűlés megnyitása után elnök a következő jelentést olvasta fel.

„Azon időközben, melyre ez alkalommal visszapillantásom kiterjed, egyleti életünk két nevezetes mozzanata ragadja meg figyelmemet: a miskolci és pécsi országos dalárünnepély.

Jól esik tudnom, hogy közönségünknek ben nünk helyzeti bizalmát mindkét alkalommal megérdemelnünk sikerült; mert első alkalommal a még akkor divó osztályozás szerint az országos bíráló bizottság egyletünket az első díjra találta érdemesnek, a második esetben arany éremmel tüntette ki s azok közé sorozta, kik mint az ünnepély közgyűlésén felvett jegyzőkönyv mondja; „oly művészi tulajdonságokkal rendelkeznek, aminők : a helyes zenei felfogás, az előadási szabatosság, a megfelelő színezés és az együttes éneklésnek kiváló művészeti színvonalra emelése“.

De hálásan emlékezem meg egyúttal n. é. közönségünknek azon megtisztelő s egyletünk mellet tett tüatetésérőírrnelylyel a fáradalmaiban csaknem kimerült dalárdát versenyeiről történt visszatérésekor fogadá.

Nem csekélyebb örömöt szerez jeleznem azt is, hogy kitartó küzdelmeink dijába, bár többen távozásuk miatt megszűntek az egylet pártolói lenni, mások megígért, illetőleg aláirt dijaik befizetésétől vonakodván, kitöröltettek, újabb tagokkal szaporodván, egyletünk pártolóinak száma nem csökkent s ma is 164-re tehető.

így, ha nem is dicsekedhetünk azon lángbuzgalommal, mely országunk egyes dalegy'eteinek csak kitartásuktól függő fényes jövőt biztosit; ha — őszintén szólva — rendezett dalestélyeink még mindig a közönség nem érdeklődő zömének hiányában kevésbbé nevezhetők népeseknek : pártolóink áldozatkészsége elég zálogul szolgál arra, hogy országosan elismert törekvéseinket már van aki megértse s biztató helyeslésével uj munkára lelkesítsen.

Nem nagyitok, amidőn azt mondom: hogy inig mi a közönség megkimélése tekintetéből éveken át tért nyitunk a városunkban létező egyletek rendezéseinek ; irányunkban nincs kimélettel egy sem, amit ezidei dalestélyeink jelzése, — hogy példákat ne említsek^— igen nyomatékosan bizonyít. — Tisztelem a törekvést, de a versenyzésnek már azért sem vagyok barátja, mert nem ismerhetem el, hogy megyénknek és varosunknak több áldozattal s nagyobb hírnevet szerze országszerte e8T *s> uvint az ungvári dalárda. S ezúttal kimondom ami fáj: ennyi figyelem, ennyi önmegtagadás mellett, szemben bárminemű jövevényekkel is, előadásainkat, ha szigorúan vett pártoló közönségünk nem lelkesednék, látogatottlanoknák mondhatnék.

Ha valaki győzelmi utaink után adott dal estélyeinket a visszatéréskor látott tüntetésekkel egybeveti, arról győződik meg: hogy ez nem egyéb, mint a becsérzet által kellett fellobbanó láng, mely

egy pillanatra melegít, de nem azért, hogy felbe - vitsen. Ily alkalmakkor is pártolóinké az érdem, kiknek lelkesülése mindig kész néző közönségre talál.

X. közgyűlés! Midőn 18 évi elnöki tapasztalataim után ezeket elmondottam : bocsássanak meg a fáradottnak, ha megtett útja göröngyei felett elelmélkedett.

Ami vigasztalót találtam e 3 évi pályafutásunkon, azt e pillanatban szintén nem feledhetem.

Még nem, vagy alig jövénk haza miskolci győzelmi utunkról, úgy volt müködőtársaink, mint pártolóink s e megye hírnevét szivükön hordó nagyjaink közül többen üdvözölték egyesületünket a kivívott győzelemért. Az üdvözlők névsorát bemutatnom volt alkalom; de gr. Sztáray Antal ő méltóságának Karlsbadból vett üdvözletét felemlíteni most sem tartom időszerűtlennek. Nem azért: mert érdeklődése volt egyik oka annak, hogy lakhelyének, Zemplén megye Nagy-Mihály városának, illetőleg e város jótékonycélu hangversenyt rendező bizottságának meghívását minden anyagi érdek nélkül elfogadók; hol szerzett habárainkat egy levéllel szaporítani szomszédi kötelességünknek ismertük.

E siker szüleményének kell tekintenünk azon testvéri szózatot és megkeresést is, melylyel a soproni dalegylet megtisztelt, jobbját ajánlva a kitün. tetteknek s testvéries összeköttetést kérve, mely felkeresésre dalárdánk csoport fényképének megküldésével felelénk.

A számos, országos dalünnepre tett utazások sohasem engedek anyagi helyzetünket annyira megjavulni, hogy mindig eleget tehettünk volna dalár- testvéreink szívélyes meghívásának. Ezért kelle a a kassáik zászlószentelési és a losonciak- n a k 25 éves fennállásuk örömünnepéről elmaradnunk, egy-egy távirat volt egyedül, mely üdvözletünket az örvendezőknek megvitte.

Az 1885-iki budapesti dalárünnep és 1886 ban a szentesiek jubelium ünnepének megtartása közbejött körülmények miatt, úgy is elmaradt; bár az elsőre részünkről a bejelentés is megtörtént.

Miskolci kitüntetésünk követelte, hogy bármily áldozattal elmenjünk Pécsre, megmutatni, hogy nem bizakodva el a kivívott diadaltól, s nem esve kétségbe egy pár haszon vehető működő tag távozása miatt, erkölcsi kötelmünknek tartottuk megmaradni, művészi szempontból azon színvonalon, melyet számunkra kivívtunk. És ezt bebizonyítanunk sikerült is. Ennek bizonysága a jury ítélete s azon megtiszteltetés, mely dalárdánkat a búcsú pillanatában érte. Értem az egyesületi zászlónkra feltett babérkoszorút, melynek piros szalagján o szavak olvashatók: Ungvár dalárdá jónak Baranya és Somogy leányai. Ungvármegy« s Ungvár városának nagybecsű szalagajándékai mellett ez diszesiti a pécsi verseny óta egyleti lobogónkat.

Folytatás a mellékleten.

len a hajók meg" legyenek védve. A hullámcsapások felfogására úgynevezett „Móló“-kat építenek, melyek a kikötő alakját határolják.

Akikötőkben alkalmaztatnak világitó tornyok, melyek éjjel messzire látható fényt árasztanak, ilymódon a kikötő helyét jelzendők,

A hajózás sokkal nagyobb veszélyeknek van kitéve, mint a vasúton való közlekedés.

Régibb időben, minden nagyobb veszélyen kívül, a tengeri rablók támadásai is akadályozták a közlekedést nagy mérvben. Zátonyra bukkanás avagy szélvész, a hajó nagymérvű megrongálását okozzák, és ha ilyenkor, a keletkező hiányok kellő időben nem orvosoltatnak, a hajó, sülyedí-s veszélyének van kitéve ; rendes forgalmú tengeri utakon ily körülmények közt a hajón levő utazóknak megmenekülésre kilátásuk van, mert egy legközelebb érkező hajó, az adott vészjelekre, segítségre siethet; oly utakon ellenben, hol a hajózás kevésb- j bé élénk, a sérülést szenvedett hajó utazóival együtt menthetetlen martalékává válik a tenger hulláma- j inak. Ködös időben, vagy éjjel, gondatlan felügyelet mellett, éppen az élénkebb forgalmi hajózási vonalokon, nem gyérek az összeütközések, melyek a hajóra rendesen végzetes kimenetelűek.

Az elsülyedt hajókban gyakran oly ^értékes tárgyak vannak melyeknek kiemelése a fáradságot é» kiadásokat dúsan kárpótolják. Kisebb mélységekben, az elsülyedt tárgyakat, úgynevezett „bu-1 várharanggal“ fölkeresik; a hajóról lebocsátott köteleket és láncokat azokra ráerősitik, és emelőgé pékkel felszínre hozzák.

Ezen eljárás azonban nem mindenütt alkalmazható. A tenger fene hasonló a föld felszínéhez 1 hegyek és völgyületek, medencék egymást fölváltjáé; fel benne vannak tengermélységek, melyek a viz színe alá 5000—6000 méterre érnek, ily helyeken sem búvár, sem búvárharang le nem hatolhat, és a mi ezen megmérhetetlen vizioszlop alá kerül, azt ezideig visszanyerni még nem sikerült. Hajózási akadályt képez még a tenger hullámzása.

A tengervizszinének emelkedése és visszaesése okozzák ama hatást, melyet átalában véve „dagály“ (Fluth) és „apály“ (Ebbe) elnevezés alatt értünk. A dagály és apály összesen véve 24. óráig tart. Úgy a tengervizszinének ezen változása, valamint a széláramlatok idézik elő a tengervizszinének hullámzását. Torony magasságig emelkednek a ‘tenger hullámai, s a hajó mint kicsi játékszer, hányatik fel s alá.

A hajózás céljainak előmozdítására, nagyobb kikötő helyeken műépitmények szükségesek. A mólókon és parttalakon kivü), raktárak és úgyneve zeit „dock“-ok építtetnek; a „dock“-ok főleggyengébb szerkezetű hajóknak biztos elhelyezése, illetőleg a sérült hajóknak javítása végett szükségesek.

*

Az idő rövidségéhez mérten, igyekeztem a vasutat és a gőzhajót oly jól és oly könnyen ért- hetöleg amint az szerény tehetségemtől kitelik — elkészíteni. —

Ezen két eszközzel már most megtehetnők az utazást a fold körül, hogyha volna hozzá egy kis

„időnk“, de mert most „időnk“ nincsen nézzük, vajon az emberiség végcéljait a tárgyalt forgalmi eszközök kielégitik-e avagy sem ?

Az ember mint szellemi lény, Istenhez hasonló lenni törekszik. Ha magasabb erkölcsi erőt akar meríteni, ég felé fordul tekintete, mi mindnyájan, szintén felülről várjuk az igazi áldást. Templomok, emlékoszlopok, pyramisok annál nagyobb hatást gyakorolnak reánk, minél magasabbra, égfelé nyúlnak.

A templomban merész nyulánksággal emelkedő oszlopokon nyugvó boltozat alatt, egyéniségünk és büszkeségünk eltörpül, vajmi gyorsan magunkba s állunk, annálinkább érezzük kicsinységünket, ha a világ építőmesterének elérhetlen magasságban kéklő ege alatt, parányi voltunkat fölismerjük.

Amit az előbbiekben nagynak, óriásinak láttunk, az a mérhetlen világűrben elhelyezve, egészen elenyészik; sőt ha az egész földet minden alkotásával együtt oda képzeljük, az csaknem elenyésző ponttá törpül.

Maga a nap is, csak elenyésző fényszikra, ama 18 millió csillag között, melyeket a tejutban „Her- schel“ messzelátója felfedezett. A szabad szemmel látható csillagok mögött van ismét egy csillagrendszer, melyet már csak távcsövei láthatunk; a táv csőben ismét csillagfclhőt látunk, melyben az előbbihez hasonlóan, szintén csillagok ragyognak.

Ilymódon alappal bir azon közmondás, hogy az Isten a hetedik égben székel; és mi terméssé ■