Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1887-02-20 / 8. szám

A siker oroszlánrésze valljuk meg, szeretett karnagyunkat illeti, ki bár az irigység- nem szűnt meg a dalárdával való összeköttetését megingatni, sértődései közepeit is előbbi lelkesültséggel igye­kezett az egylet érdekeit véd ni és jó hírnevét fen- tartani; kinek fáradozásaiért itt a közgyűlés előtt hálás elismerést mondani kötelességemnek ismerem. Dalárdánk folytonos emelkedése s a művészi­re irányzott törekvése volt inditó oka annak is, hogy zeneirod dmunk egyik kiválójmüvelője, fájda­lom most már csak néhai Huber Károly, az orszá­gos dalárszövetség volt karnagya s dalárdánk disz- tagja, egyesületünket egyik mű darabjának az „Intésének dedicatiójával tisztelte meg. Ugyanily megtiszteltetésben részesült egyletünk tek. Kerner József kassai székesegyházi karnagy ur részéről is, ki egy „Egyveleg“-et küldött számunkra, azt az ungvári dalárdának tisztelete jeléül ajánlva. Fo gadja a nemes zenemüvelő megemlékezéséért tes­tületünk háláját! Egyesületünk életéről s fáradatlan működésé­ről tanúbizonyságot tesznek rendezett dalestélyeink, illetőleg hangversenyeink: 1884 ben 8, 1885-ben 6, 1886-ban 9; melyeken a lehetőségig uj és vál­tozatosan müdarabckból és népdalegyvelegekbö; összeállított sorozat szerint a gyakran gyér közön, séget is teljesen kielégíteni törekedett egyletünk A dalárdánk által elért niveauról tanúskodja­nak estélyeink szives látogatói. Ezeken kívül a jelentésemben felölelt időkör­ben Ungvár városa tek. polgármesterének felkéré­sére a helybeli tűzoltók zászlószentelési ünnepélyén misét énekelt, a Széchenyi liget szépítő bizottságá­nak óhajára a liget megnyitása alkalmával, váló gatott müsoru dalokat mondott egyletünk. Az országos dalárszövetségnek mindenkor hű tagja volt dalárdánk, annak intentióit minden ér­dek nélkül fogva fel, a testvéregyesületekkel jó összhangban maradni igyekezett, s bátran mond­hatom, hogy a szövetség kebelében sem irigy kedés sem a gyöngébbek kicsinylése által a visszavonás magvát hintegetni nem igyekezett. A dalárszövet­ség ünnepélyes közgyűlésein mindkét alkalommai csekélységem, mint elnöke által, a két rendkívül közgyűlés elsején egyletünk kiváló tiszteletre mél tó disztagja s az országos szövetség n. é. titkára tek. id. Ábrányi Kornél ur által képviseltette ma gát; a legújabban f. év febr. 2-án tartott rendki vüli közgyűlésre pedig ft. Drohobecky Gyula urat egyletünk hálát érdemlő karnagyát választá kép viselőjéül/ Hűség kedvéért, mint bizonyítékát annak hogy városunk értelmisége a nemzeti dal müveié sét körünkben, vidékünkön nem csak a kedély élénkítő s nemesitő eszközének tekinti,* hanem a; országos dalárszövetség nemzett culturalis missiójá is méltányolni tudja, meg kell emlitnem, hogy városunk képviselő testületé az 1888-ban tartandó országos ünnepélynek Ungvárott rendezését óhaj­totta s e célból, az országos szövetséget vendég- szerető körünkbe meg is bivta : de óhajtása ez al­kalommal az előbbi rendk. közgyűlés álta tett Ígéret miatt, mely egyszt rr ■ 4 évre térj szlette ki nagyl -lkü szóadását, nem sikerű,h-t A jövő orszá­gos ünnep szinh'-lyeül az újjá épített Szeged lön elfogadva; 1890 re Kassa taolázlatia be igényét. A jövőbe látnokilag tekinteni nem merek Mielőtt egyesületünk anyagi viszonyainak ecselelésére térnék, engedje meg a t. közgyűlés lerónom nálámat azok iránt, kik dalárdánk elha­ladását erkölcsi támogatásuk által célhoz segíteni kegyeskedtek. Állandó és időszerinti pártolóinkat értem : kik áldozatkészségök mellett jóakaró buz­dításaikkal s küzdelmeink közt szives részvétekkel kitartásra buzdítani nem késtek, s kik nem csak segélyezői, de a nehezebb körülmények közt vi gasztalói is voltak erkölcsi testületünknek. Rész­vétüket kiérdemelni továbbra is egyike lesz szép és nemesre célzó törekvéseinknek ! Fogadják köszónetünket pécsi dalártestvére- ink, kik a 2 5-évi örömünnepre vert érmet s disz- okmányt számunkra megküldeni szíveskedtek ; tek. Halács János és Szotyori Nagy Károly zeneszerző urak, kik az általuk készített „Kiräly-hymnus“ vezérkönyveivel megtiszteltek, ft. Schlatter Alfréd kassai prem. rendű tanár ur. ki „Az oratórium és Haydn József“ című tanulmányt egyletünk számára megküldeni kegyeskedett. Nem különben azon testvér egyletek, kik év­könyveikkel vagy rendezett dalestélyeik müsoro- zatával felkeresni szívesek voltak. Mint az éleiben örömeink közé üröm is vegyül, úgy kell vegyülnie jelentésemben is örvendetes tudósításaim közzé a fájdalom érzetének, ha e há. rom évi veszteségeinkre gondolok. Azok között, kik elhagyván a föld rögét, fájó nyomot hagytak sziveinkben, első helyen egyesületünk disztagjait . Huber Károlyt és Enge.sser Mátyást, nemkülönben 14 éven át dalárdánk érdemdús karó nagyát: Mráz Ferencet kell említenem. Pártolóink közül : Weszter Sándor, Olcs- váry József, Mondok János és lián ói cy Ferenc; működő tagjaink közül pedig Sándory Józsefet veszitek el. Legyen nyugalmuk zavartalan s emlékezetük áldott! És most áttérvén egyletünk anyagi visszo- nyaira, amennyiben a számvizsgáló bizottság jegy­zőkönyve van hivatva bevétel és kiadásaink bő­vebb és részletesebb kimutatására, tisztelettel je­lentem a közgyűlésnek, hogy a három év lefolyá­sa alatt egyletünk bevétele: a pártoló tagoktól 860 frt, huszonhárom dalestélyből 2145 írt 48 krt tett. Kiadásunk 3565 frt 48 kr. E kiadás két főtétele a miskolci . és a pécs útra vonatkozik, melyek elseje 705 frt 13 kit;má sodika 1102 frt 77 krt tesz ki. Az utóbbi kiadás kiegészítésére az akkor készletben volt pénzhez 630 forintra lévén szüksé­günk, 1886. aug. 8-án tartott választmányi ülésünk megbízásából az egylet összes pártoló- és működő tagjainak garantiája mellett azt az ungmegyei ta­karékpénztárból vettük fel. Ebből azonban már eddig két részletben 190 forintot törlesztettünk s igy tartozásunk csak 440 frtot tesz. Erre fedezetül szolgál a pártoló tagoknál levő 1884—86-iki hátra­lék 165 frt és a segélyköícsönkép kiadott 221 frt 53 kr. Anyagi állapotunk tehát ha virágzónak nem is mondható, legkevésbé sem aggasztó. Csak kitar­tás az egyesület tagjainak részéről s a látszólagos j hiány mielőbb fedezve lesz. 1887-re bevételeztetett 120 frt o. é. Szertárunk szaporodása az országos dalárün- nepélyi, a dalárszövetségtől kapott müdarabokon kívül 2i darabot tesz és egy zenedarabot a „Ki­rályinduló“ zenekiséretét nagy zenekarra. Személyi ügyeinket, azaz a működő tagok létszámát illetőleg, az egy halálozáson kívül nehány lanyhább s orgalmu tagjától megvált egyesületünk; egy párt közbejött körülményei miatt a választ­mány f.-loldott kötélé 'ettségétöl, de azért az uj m- nan belépettekkel most is 33 ’agot számlái dalár­dánk, kik egy szívvel, egy lélekkel sorakoznak zászlónk Iá e jelszó mellett; előre 1 A pécsi országot ünu p óta. melyen 32 mű­ködő taggal volt jelen egyletünk, a választmány által a dalárda kötelékébe felvétettek: Rózsay Re­tesebb, mint ez; hogy a parányi emberke, óriási kíváncsiságával, ezen hetedik égb« feljutni sovárog. A babyloni torony építése sem volt egyéb, mint a határtalan kíváncsiságnak felreérthe len kif- jezése. Az ember, ki a földet, vizet és tüzet hatalmá­ba kerítette, azt fékezni bírja, a levegőben tehe tétlennek bizonyul. Sok kísérletet tettek ugyan e téren is, szárnyaltat ragasztottak az emberek vál- laikhoz, léghajóba ülve kisérlették meg a magasba röpülni, de a biztos forgalom céljaira megfelelő légutazási eszköz mai napig sem létezik. A pici emberke tehát csak kiváncsi tekinteteket vethet a magasba, és a tett észleletekből levonhatja a kö­vetkezményeket. Ha tehát tisztelt hallgatóim, velem együtt a! beláthatatlan világűrt körülvevő égboltozat alá elképzelni, és az égi testek mozgásából levont ama következtetéseket végig hallgatni hajlandók, melyek mai felolvasásom keretébe még tartoznak, úgy a forgalom 3-ik főtényezőjéről, az „idő“-ről alkotott fogalmakat, és az időnek jelentőségét a forgalom ban, röviden fogom vázolni. zső, Rakovszky József és Kozma Károly. A vá­lasztmány által kötelmeiktől feloldattak: Dolinay László és ideiglenesen Zaymusz Vince. A dalárda ingó vagyonát, mely a négy alka- ommal nyert verseny dijakból (fisharmonium, két úllikom és arany érem), szerzett lobogónk s annak árulókaiból, valamint szertári müdarabjainkból ni, a t. közgyűlés tagjai ismerik. Ezekben számot adván egyesületünk állapo­dról, amidőn elnöki székemet a bizalmukból meg­választandó utódnak átadom, hozzám való ragasz- codásukért, sokszor tapasztalt szeretetökért köszö* retet mondok ; arra kérem a t. közgyűlést, vegye :ekintetbe 18 évi • fáradalmaimat, s engedje meg, logy kulturális szempontból a vidék egyik szűk- séges közmivelődési eszközének, dalárdánknak vi- rágozásat nyugalmamból szemlélhessem, annak örvendve, hogy a munkára hivatottabh ifjú erő a megtörött nyomokon ez egyletet uj? bb diadalokra vezeti“. Ezer» elnöki előterjesztés után felolvastatott a lónztár vizsgálatára kiküldött bizottság jelentése, aelynek alapján a pénztárnoknak a feltneutvény negadatott. Tárgyaltatott továbbá a karnagy lemondási le- rele, mely egyelőre sok beszédre adott alkalmat, le másként elintézhető nem volt, minthogy kéres- lók fel a karnagy legalább ideiglenesen a további rezetésre. Talán az idő meghozza majd neki is a íyugalmasabb életet, a dalárdának pedig a további nztonságot minden támadás ellen’ Végül a tiszti- cár és választmány megválasztása következett, mitt­en az elnök felkérte Schürger Márton pártoló ta- got koréi nőknek a választás vezetésére. Megválasztattak: elnökké Zoltsák János, al- ilnökké Kusnyiry Gyula, jegyzővé Miskoley László, igyészszé Terestényi Dániel, pénztáritokká Laudou Sándor, ellenőrré Szomráky István, szertárnokká Kása Kálmán. A választmányba beválasztattak a működő tagok közül : Antalóey Péter, Barna Mi­hály, Ember János, Fincicky Mihály, Kaminszky Bertalan, Krompászky Ignác, Vajdafy Géza, Bózsay Etezső, a pártoló tagok közül: Farkas Ferenc, Fir­kák Gyula, Gulácsy Egyed, dr. Ivántsy László, Kligl Róbert, Lasztókay Béla, Schürger Márton, Wilcsek János. Ezzel a gyűlés eloszlott. A népfölkelés szervezete. iFoljiafá* é« vég») A főimentés a népfölkelés alól vagy vég­leges (teljes szolgálat és keresetképtelenség, gyó- gyithatlan testi és szellemi fogyatkozások esetén, melyekkel a hadi szolgálatra alkalmatlanság esete jár), vagy ideiglenes, ha a fölmentett egyén polgári foglalkozásában a közszolgálat érdekében nélkülözhetlen (közhivatalok, forgalmi vállalatok stb. tisztviselői.) Ez utóbbiakról a hivatal és vállalat- főnökök évenkint névjegyzéket terjesztenek a >on- védminiszter e lé, ki a szakminiszter ».»eghallgatása után a fölmentést egy óv re megadja. Egyenruhák. A táberi csapatok kiegé­szítésére való fölkelők az illető csapat egyen­ruháját viselik. Az ö p n á 1 ] ó fölkelő zászlóaljak és huszárszázadok leli -tőség szerint oly egy e n r u- hát kapnak, minőt, anonvédség visel, csak a sárga gorabok helyett hordanak fehéret. A hadi munkák h o z beosztott fölkelők (munkás osztagok tagjai) polgári ruhájuk fölött nemzeti szinü karszalagot kapnak. A mozgósítás. Az első fél h i v ásTHaBöru esetén, mi­helyt a törvényhozás a népfölkelés fegyverre hí­vását jóváhagyta s ő felsége azt elrendelte, azosz- i szes népfölkelök tartoznak magukat a bevonu­lásra készen tartani. A kik illetőségi he­gyüktől távol vannak, kötelesek oda utazni s elől- I járó-águknál jelentkezni, az ületö járás terü­letéről pedig engedély vagy fölmentési igazolvány nélkül többé el nem távozhatnak. A bevonulás. Szükséghez képest vagy egyes egyének (idézöjegyek áltál) vagy egyes évfolyamok, osztályok vagy az egész népfölkelés (behívó hirdetmények utján) szólittatnak fegyver alá, hadi szolgálatra.’Ez esetben az egyes egyének bevonulnak a kiegészí­tendő csapattesthez az évfolyamok oda, hová ve­zényeltelek, vagy megalakítják az önálló fegy­veres fölkelő csapatok kereteit. KÉMÉNY BERTALAN (Vége kov.) Melléklet n „Ifi" 1887.8, száiáta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom