Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)
1886-01-17 / 3. szám
3, SZÁM. XXIV. ÉVFOLYAM. Hegjelen: H1NDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a i»p irodalmi részét illett. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratot vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Fő munkatárs BÁNÓCY FERENC. VEGYESTARTaLMU HETILAP, Ungmegye hi vatalos közlönye. Előfizetési feltételek : Egy évre ........................4 frt ~ Félévre .............................2 „ -• Negyed evre . ... 1 , Egyes szám ára 10 krajezár. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uuuvár, Pollaasek M. könyvnyom injába küldendők. Nyilttér boronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Uj vállalatok. ii. A helyi érdeket nagyon is közelről érintő cikkünk, a vállalkozói szellem s a vállalati kedv felébresztéséről, mely lapunk multheti számában jelent meg, tudtunkkal érdekelt körökben megbeszélés tárgyát képezte. Ezen felül t. laptársunk az „Ungvári Közlöny“ is reflektált ebbeli közleményünkre. Őszintén örülünk, hogy az általunk szőnyegre hozott ügy érdeklődést keltett több helyütt s ezt az érdeklődést magának a tárgynak érintésén felül már azért is sokra becsüljük, mert az mintegy cáfolatául is szolgál egyúttal ama szerte hangoztatott panasznak, mintha megyénkben a közügyek iránti érdeklődés kihaló félben lenne. Múlt számunkban megjelent cikkünk ellenében azt a lényeges észrevételt is hallottuk, hogy nincs itt a megyében annyi tőkepénz, a melylyel nagyobb vállalatok létesítését eszközölni és előmozdítani lehetne; s az az egy-két egyén is, a ki valóban tekintélyes tőkepénzzel rendelkezik, nem kiván, vagy talán nem merészkedik tőkéjének egy részét ipari- vállalatba fektetni. Hát bizony, ha csakugyan jobban körültekintünk e város és megye úgynevezett pénzes emberei körében, azon szomorú valóságban kell megállapodnunk, hogy a világ által nagy vagyonú egyéneknek tartott polgártársaink tekintélyes vagyona, alig egy-kettő kivételével, inkább látszólagos. Igaz ugyan, miként a tőkepénzeseknek tartott adózó polgárokat látjuk,hogy követeléseiket perük a megye minden pontján, hogy magukhoz váltottak kisebb- nagyobb birtokot, regálé- jogokat; Ungvártt házakkal is bírnak, ámde hiányzik náluk a tiszta s vállalatba fektethető tő- kepónz, elannyira, hogy tudunk eseteket, midőn ilyenek két- három száz forintra is rászorulnak, hogy pillanatnyi szükségleteiket fedezzék. Tehát kimondhatjuk bátran, hogy egy-két tőkepénzes kivételével alig találkoznék egyén, ki pl. 30—40 ezer irtot, a mi vállalatnál csekély összeg, valamely gyári vagy ipari üzembe befektetni képes volna. A nagy vagyon esak látszólagos tehát, s a pénz, a mit forgatnak, gyakran kisebb kamatra felvett idegen vagy bank- pénz, a mely tehát nem képezi a tőkepénzesek reális tulajdonát. De hát ezen körülmény a megyében ipari vállalatok létesítését teljesen dugába döntse-e!? Nem, mert e megyének vannak még kiaknázatlan kincsei; a la,- vas-, üvegipar, porcellángyártás mind olyanok, a melyek itt haszonnal lennének feldolgozha- tók; ha másképen nem akkor idegen tőkével is, mert a megye lakosaira az igy elért haszon közvetve is jótékony hatással volna. Épp azért, erkölcsi kötelességében állana annak a 2—3 tőkepénzes polgártársunknak az a feladat, hogy befolyásukat, — ha önmaguk vállalkozni nem óhajtanak is, — oda tereljék, mely szerint idegen tőke keresse fel a megyét iparivállalatokra. Számba veendő mindenesetre a két uj megyei birtokos, különben gazdag emberek, t. i. Ro- hán herceg, ki az antalóci vasgyárat vásárolta meg, s báró Kotz, ki a turiabisztrai nagy kiterjedésű erdőséget váltotta magához. Most pedig áttérünk t. laptársunk az „Ungvári Közlöny“ megjegyzéseire. Laptársunk „Uj vállalatok“ cimü első cikkünk tendentiáját helyesli, s megjegyzi: miként cikkünk találó vonásokkal vázolja aggasztó állapotát e megyének. Azt nem hagyja azonban érintetlenül, hogy a kincstári uradalom faüzlete eddigelé mindig idegen vállalkozóknak adatott át, holott azt helybeli vállalkozók is elnyerhették volna; s ebben kárhoztatja az illetékes körök eljárását, hogy a vállalatokkal nem a helybelieket kínálták meg, hanem azo-! kát idegenek részére juttatták. Valamint nem volt személyi tendentiája a múlt héten Írott cikkünknek, úgy laptársunknak szives tudomására hozzuk azt is, ,hogy cikkünket senki nem sugalmazta, s annak megírásában egyedül a közérdek vezetett bennünket; végre hogy lapunk nemállván senki szolgálatában, a „Közlöny“ abbeli kérelmének, hogy adjunk egyben- másban felvilágosítást, eleget nem tehetünk. De általánosságban az érintett cikkre egyet-mást elmondani, szükségesnek találjuk. Hogy szoktak ugyanis a' vállalatok létesülni ? Tudvalevőleg az a gyakorlat, hogy ha akad valaki, ki vállalkozni szándékozik, első sorban számba veszi a rendelkezése alatt álló saját vagyonát, s akkor azután valami vállalat, befektetés után lát. Ha azután talál, ahol pl. a nyers anyag feldolgozása mellett tisztességes haszonra és fáradsági díjra van kilátása, beszél vele, vagy Írásban ajánlatot tesz a tulajdonosnak. Ha azután ez utóbbi is előnyöket lát az üzletből, akkor kész az alku. így van ez a kincstári vagyonnál is. Nagyobb vállalatok, fa- üzem, stbre nem szokás, és inpraktikus is volna, pályázatokat' kiírni; ily vállalatoknál a vállalkozó szokott előterjesztést s ezzel ajánlatot tenni a minisztériumhoz egy vagy más üzlet létesítésére. Ez másképen nem lehet. Azt várni azonban, hogy minden esetben a tulajdonos járjon üzleti vállalkozó után, merő lehetetlenség. Vegyük csak a szóban forgó két ungmegyei vállalatot. Guttman vagy Reismann vállalatukat nem szép szemóikért kapták meg, hanem bizonyára maguk kezdeményezték az ügyet ajánlattételükkel. S mert a kormány célirányosnak látta, elfogadta az üzletet. Hát miért nem ajánlkoztak e vállalatokra ungvári tőkepénzesek ? Még nem hallottunk egy esetet sem, hogy a kormány ungvári vállalkozót pl. a kincstári faüzem felhasználása iránt tett ajánlatával elutasított volna talán Guttmann vagy Reismann kedvéért. Ez utóbbiak felől pedig szintén megjegyezhetjük, hogy közmondással élve: nem olyan az ördög a minőnek a vászonyra festik. Vállalatokhoz tehát nem szokás fogdosni az embereket, hanem a tőkepénzesnek kell keresni a vállalatot; s ha amaz ungvári kót-három gazdag és pénzes ember az ungvári kincstári uradalomnál tervbe veendő üzem végett Guttinaun vagy Reismann vállalkozókat megelőzőleg az övékhez hasonló vállalatra tettek volna illetékes helyen ajánlatot s javaslatot, nagyon valószínű, hogy ezek valamelyike kapja azt meg. De ilyen kezdeményezés felől nincs tudomásunk.. Hát bizony mi is csak örültünk volna, ha Gutt- man vagy a kisvárdai Reismann helyett pl. Weinberger Albert vagy más itt lakó polgártársunk teszi zsebre a hasznot, mint az afféle idegen vállalkozó, ki a nyereséggel együtt az üzlet bo/ejezese után itt hagy bennünket s a hetedik vármegyébe költözik. De hát szemesnek a világ. Még esak arra kérjük a minden rendű és rangú nyájas olvasót, s azokat a kik netán fejüket csóválnák, hogy azt az egyet minden esetre higy- jók el lapunknak, s a cikk írójának, az irói tolinak még eme megvásárolható korszakában is, hogy mi se sugalnuzás folytán barátságból,.se Guttmann, se a kisvárdai Reismann, vagy Sachter et Hirsch kérésére ezek érdekében nem irtuk se a múlt héten megjelent cikket, sem pedig e sorokat. E vállalkozók ügyességét csak példaadásul hoztuk fel; s csak azt óhajtjuk, vajha ügy sikerüljön ungvári embereknek vállalatok mellett boldogulni, mint a minő tiszta tendentia vezetett bennünket, midőn az „uj vállalatok “-kai foglalkozni kedvet kaptunk. A közigazgatási bizottság január havi üléséből. (Elnök: gróf Török Napoleon főispán.) A nagym. mk. belügyministerium azon előfordult eset alkalmából, hogy valamely gyógyszerész elhunyta után az illető árvaszék a személyes gyógyszertári jogosítványt is a hagyaték állagához tartozónak, vagy is az örökhagyó után maradt vagyonnak tekintvén, az örökösök által ezen személyes jogosítvány átruházása iránt megkötött egyezséget, illetőleg szerződéseket jóváhagyta, — figyelmezteti a bizottságot, hogy a jogosítvány maga csak is reáljógu gyógyszertáraknál tudható k be a hagyaték állagába, a gyógyszertár személyes üzleti joga azonban a jogositványnyal biró gyógyszerésznek személyéhez van kötve, az 1876. XIV. t. c 131. §-a értelmében el nem adható, nem hagyományozható, a gyógyszerész halálával tehát megszűnik s csakis gyógyszer haszonélvezete száll az özvegyre, illetve a gyermekekre ezek nagykorúságáig. Ezeknél fogva a személyes jogositvány az örökösöktől, minthogy ilyennel tényleg nem bírnak, másra át nem ruházható, hanem a haszonélvezeti idő megszűnte után, csak is a gyógyszertár felszerelvénye és berendezése felett rendelkezhetnek, a felszerelvények értékesithetéséről pedig az 1883. 22370 számú szabályzat 13 §-ban gondoskod. va van. Ezen ministeri rendelet miheztartásul a megyei s az ungvárvárosi árvaszéknek kiadatik . A földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi mk. minister a megye alispánja felterjesztését, melylyel U z s o k községnek négy országos vásár enge - délyezése iránti folyamodványát bemutatta a kassai kereskedelmi és iparkamara jelentésével együtt, véleményezés végett leküldi. Az alispáni jelentés teljesen indokolván Uzsok község kérelmének elutasítását, a közigazgatási bi, zottság is ily véleményt fog e tárgyban adni. Az árvaszéki felebbezési küldöttségbe beválasztattak, illetve a főispán által kineveztettek rendes tagokul: Fircák Gyula, dr. Iváncsy László, Lipcsey József, Nehrebecky György; póttagokul: Hercegh Károly, Thuránszky Tivadar. A fegyelmi választmányba: dr. Iváncsy László. Mislinszky József, Schürger Márton, Talapkő vies Emil, rendes; Cibur Vilmos Thuránszky Tivadar póttagokul. A megyei pótadó elleni felszóla ml ások elbi" rálására: Lipcsey József, M a k a y Dániel, Neh- r e b e c k y György, Schürger Márton. — Erdőrendészeti albizottság tagjai az alispán elnöklete alatt B u g y i s Andás, Fekete Vince. — Az erdei kihágási másod fokú biróság rendes tagjai: dr. Iváncsy László, Lipcsey József, Mislinszky József, Kornidesz György. Havi jelentések. Az alispán jelentése szerint a személy és vagyonbiztonság nem zavartatott meg. A megye területén két tüieset fordult elő. Szennán egy lakház, FelsŐ-R i b n y i c é n 1 istálló és 1 csűr takarmánynyal. Az árvaszéki elnök jelenti, hogy novemberben pénztári kezelés alatt volt 50,951 frt, bévé" tetett ehez decemberben 1144 frt 79 kr, összesen 52095 frt 79 kr, kiadatott decemberben 2420 frt 1 kr, maradt december végével 49,675 frt 78 kr. Őriztetett a pénztárban 119 drb. kötvény szerint tökében 89261 frt 51 kr, kiadatott két db. kötvény szerint 1163 ftt — a kötvények száma 117 darab 88098 frt 51 kr. tőketartalommal. üngvár J886. vasárnap, január 17,
