Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)
1886-02-21 / 8. szám
XXIV. ÉVFOLYAM. Dugvár 1880, vasárnap, febrnár 21. 8. SZÁM. ilegjelen: MINDEN VASÁRNAP. A a/.erkos/tfthóz inté'/andő minden közlemény, meiy a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, aa nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kladö-hivat» Pollaesek Miksa könyvnyomdája íöinunkatárs : BÁNÓCY FERENC. VEGrY E&TA RT aL M U H RT 1 LAP, U ju g1 m egye hivatalos k ö z 1 ö n y e. Előfizetési feltételek : figy évre ....................4 frt Félévre .........................2 ., -Negyed évre . . . . 1 n _ Egyes szám ára 10 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unevár. Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINGJUK Y MIHÁLY. Hivatalos közlemények, Ó2 SZ — l‘Sp~— Uugmegye alispánjától. MEGHÍVÁS. Folyó évi február hó 22-én délelőtt 10 órakor kezdetét veendő s esetleg a következő napokon is folytatandó állandó választmányi ülés Jog tartatni, melyre e választmány t. tagjai tisztelettel meghivatnak. Ung várt, 1880. évi február hó 15. KENDE PÉTER, alispán. 66-__ ' alisp. szam' Uugmegye alispánjától. M EGHIVÁS. Uugmegye bizottsága tavaszi rendes köz gy ülését f. évi február 26 - i k napján délelőtt 10 órakor fogja megkezdeni. E közgyűlés tárgyai lesznek : 1 Álispáni jelentés. 2. A házi pénztár zárszámadása, 3. Ministeri rendeletek. 4. A közigazgatási bizottságba tiszti ügyészi helyettes választása. TJ A megyei közmunka-erő felosztása. 6. Községi költség-előirányzatok. 7. Állandó választmányi vélemények. 8. Törvényhatósági átiratok. 9. Jelentések, folyamodványok és más előfordulható tárgyak. Midőn ezen közgyűlésre a bizottság t. tagjait meghívni szerencsém van, tisztelettel értesítem, hogy a pénztári zárszámadás — az 1870. XLII. tör- vényczikk 14. §-a értelmében közszemlére a főjegyzői irodában van kitéve. Kelt Uugvárt, 1886. február hó 12-ik napján. KENDE PÉTER, alispán. 180. szám. rész. Magyar királyi belügyminiszter. Körrendelet. Belgrádban „Magyar Légió központi bizottsága“ cim alatt Ván dór y Lajos ügyködése mellett mozgalom indíttatott egy magyar légió szervezésére, melynek célja a szerb királysági hadsereghez való csatlakozás. — Ezen bizottsági cim alatt az „Egyetértés“ folyó hó 14-ről kelt 45. számában egy felhívás közzétételik, melyben a magyarországi polgárok felhivatnak ezen légióban való részvételre, valamint az e célra való adakozásra. — Köztudomású lévén, bogy a keleti bonyodalmaknak az európai béke fentartása érdekében épen most folyamatban levő összes nagy hatalmak együttes határozata a szerb és bolgár nemzetek közötti háború megszüntetésére törekszik és hogy államunk ezen törekvést pártolva semleges állást foglal; minthogy a nemzetközi jog elvei szerint semleges állam meg nem engedheti, hogy a hadviselő felek bármelyike érdekében saját területén toborzások eszközöltessenek, miért is az „Egyetértésiben közölt felhívásban jelzett toborzást és azon célból megindított gyűjtést ezennel betiltom és utasítom az illetékes hatóságokat, hogy ezen tilalomnak érvényt szerezzenek. — Ezen tilalom azonnal a legkiterjéttebben közhírré teendő. — A tisztviselők pedig utasitandók, hogy ezen mozgalomra, különösen e mozgalom ügynökeire, a legé- berebben felügyeljenek, azok működését a legerélyesebben megakadályozzák, a gyűjtéseket lefoglalják. — Minden egyes esetről és tett intézkedésekről hozzám részletes jelentés teendő. — Budapesten. 1886, évi február hó 16 án. Tisza s. k. 789. szám. R. i. Ungmegye alispánjától. A szolgabiráknak és Ungvárváros polgármesterének ahhoztartás és azonnali közhírré tétel végett kiadatik s az „Ung“ hetilap utján közzététetik. Kelt 1886. február. 18. alispán távollétében BÁNÓCY FERENC, főjegyző. Kivándorlási mania. Az utolsó években népünk közt az Amerikába való tömeges kivándorlás oly mérvben lépett fel, hogy a kormány kénytelen volt némely rendszabályokat életbe léptetni, bogy a nép kivándorlását megakadályozza. A kivándorlás előbb a tótajku községekben, Zemplénmegye határszélén, kezdődött, mert innen hírül vették, hogy a kivándorlók tetemes összegeket küldenek itthon maradt családjaik részére; a vagyon ilyetén szerzése oly rugó lett, mely a szomszédos községek lakóit is a kivándorlásra sarkalta. A nép kezdett az eszméli megbarátkozni s lassan és hova-tovább a magiar falvakban is akadtak, kik vagyon szerzési indokbld kezükbe vették a vándorbotot, s kimentek Amerikába dolgozni, hogy családjaik jobblótéről gondoskodhassanak, mert a hazai föld évről évre mindig mostohábban kezd róluk gondoskodni. Az amerikai kivándorlás egyelőre veszélylyel nem fenyegette népünket, mert tudjuk és látjuk, hogy a kivándorlók először tetemes összegeket küldenek haza családjaik részére, másodszor egykét évi ottlét után sietnek vissza térni hazájukba, mert hát mindenütt jó, de legjobb mégis otthon. Az ily kivándorlók talán még oly nagy kárt sem tesznek a közgazdaság érdekében, sőt azzal, hogy megtakarított keresményeiket haza küldik, vagy haza hozzák, ez által vagyont szereznek, mely va. gyón minden esetre felül múlja az ide oda utazás költségeit s a távollétük alatt szenvedett általános gazdasági munkaerő veszteséget. Most azonban egy újabb kivándorlás van a nép közt felvetve, különösen mint értesültünk, a Bodrog- és Latorca közön. Ügynökök járnak ugyanis e vidék falvaiban, hol az elszegényedett gazdákat, há- zatlau zselléreket, tehát a valódi napszámosokat, egy a K 0 11 g ó vidékén, Áfrikában létesítendő gyarmat állam alapitóiul akarják kivándoroltatui. Azt halljuk, hogy több községben már vagy ötszáz család beiratkozott és kész elhagyni örökre Magyarországot, hogy elmenjen Afrikába, a vad nép lakta földre, honnan többé soha vissza nem térhet egy sem ; mert Amerikából könnyű visszatérni, miután oda csak munkára megy, de Afrikából, hova gyarmatot alapítani viszik őket, aligha jöhet valaha hazájába egy is. E kivándorlási mania már komoly ügyeimet érdemel s valamint a magas kormány, úgy a hatóságoknál is számba veendő aggodalomra adjon okot, melynek megakadályozására mindent el kell követni. Egy oly vidéknek, mint a kaposi szolgabirói járás, mely még megyénk legtermőkópesebb vidéke, a munkás kéztől való tömeges megfosztása, igen érzékeny gazdasági calamitást idézhetne elő, a mire az amúgy is aggodalmas viszonyok közt, romboló hatása lehetne. Ezt belátva, erélyes alispánunk már is intézkedett, hogy a félrevezetett nép vissza tartassák a toborzó ügynök csábszavaitól s ne adjon hitelt a hangzatos felhívásnak. Midőn e hatósági intézkedést helyeseljük, egyúttal felhívjuk józanul gondolkozó népünket, hogy a haszonlesésből barangoló ügynökök szavain el ne induljon s gondolja meg kétszer is, mig a kivándorlásra elszánja magát, mert káros következményei lehetnek a jó hiszemüségnek, a mi koldusbotot adhat majd kezébe. A ki dolgozni akar és tud, itthon is megkeresheti élelmét s fentarthatja családját. Az ismeretlen utáni vágy csak ábrándozás, mely megrontja az életet. Ettől óvakodjék népünk ! Izieber-üiiuepély. Az ungvári főgymn. ifjúság hálás kegyeletének és meleg szeretetének megható jelét adá f. h. 14-én, midőn nsgs Szieber Ede besztercebányai tankerületi főigazgató urnák, volt érdemes igazgatójának, Ungvárváros közkedveltségü polgárának fáklyás zenét rendezett. Az ünnepélyes menet esti 7 órakor indult meg a „Sas-térrői“ és harsogó éljenzések között vonult az ünnepelt lakása elé, hol a zene megnyitásul a a nemzet imáját, a „Hazádnak rendületlenül“-t, játszotta el. Ezután Ihnatko Ágost VIII. oszt. tanuló eme hatásos beszéddel búcsúzott el az ifjúság nevében a szeretett, nagyérdemű férfiútól : „Nagyságos Főigazgató ur ! Az öröm és fájdalom megfejthetlenül egyesült érzelmeinek árja tölti el gymnásiumuak félezernyi ifjúságának kebelét; a tisztelet, a hála és szeretet üdvöt adó éles öszhangja elragadó lelkesedés tüzét ömleszti mindnyájunk szivébe most, midőn Nagyságodnak, ki évtizedeken át páratlan tapintattal, igazi bölcseséggel és nemesen dobogó szivének mérhetetlen jóságával oly dicsőén lobogtatta gym- násiumunk előtt a tudomány vezérharcosának zászlaját, búcsúszavainkkal emberi nyelven ki nem fejezhető hálaköszönetet mondani járulunk. Mint tanulók ritka képességű tudós tanárt, mint vallás erkölcsi tekintetben oly szigorú, s mégis gyöngéd vezetést igénylő ifjak legjobb igazgatót, valódi apát tisztelünk mi és velünk sok ézeren Nagyságod nemes személyében és oly férfiút, ki - ben árnyoldalakat, még a szerencse veröfényében sem találhat soha senki ! Ön volt intézetünk dísze, lelke, szellemi vezére; annyi nagyratörő, reménygazdag ifjú vezércsillaga, melynek ragyogó fényétől parányi árnyékot is vethetni mindnyájunk boldogsága volt; s most, midőn a válás fájdalmas könyeit sírjuk, azon szeretet, a szív azon nemes érzelmei indítanak bennünket, melyeknek első sugara is öntől szárm >zva vett lakást keblünkben. Sokat, végtelen sokat veszítünk mi el Nagyságodban ; arra csak könyeink árja felelhet; szó nincs, melylyel csak megközelítőleg is ki lehetne fejeznünk, mennyit nyerénk a legdrágább kincsekben, jóban, szépben és nemesben Nagyságod vezetése alatt, s mily nagy most veszteségünk ; mert a becsület, a legszebb honfiúi erények, a legtisztább jellem, a legnemesebb tulajdonságokkal ékeskedő tanférfiu ritka példányképe az, ki e perctől fogva leveszi rólunk áldó kezét, hogy százak helyett ezrek boldogitásán fáradozzék. (Zajos éljenzés). E gymnásium, e bércövezte vidék összes ifjúsága, szülék és gyermekek sohasem szűnő lelkesedéssel, állandó tisztelet s szeretettel fogják dicső ne*
