Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)
1886-02-21 / 8. szám
vét ajkukra venni mindenkor; legforróbb fohászuk drága szeretett nevével száll fel a Mindenhatóhoz, mert nincs vész, vihar, nincs oly nehéz idő, mely mélyen szivünkbe gyökerezett emlékére csak pillanatra is homályt boríthatna! Tiszta az, mint az égből lehullt hó csilláma és feledhetetlen, mint az apáról fiúra szálló legdrágább családi ereklye. Vigye el annyi tisztelő kebel áldó szózatát; annyi hódoló tanítvány odaadásteljes szereteténék és hálájának emlékét, s legyen kegyes megőrizni azt a távolban s a jövőben is; hisz. „Boldogságra kevés csak a jelen, A múlton épül az, s az emlékezeten ; Örömeinkre szint s derűt titkon ez ád, Mint a gyök adja a virág színét, szagát.“ Éljen a Ngs. Főigazgató ur 1 polgártársainak, szeretett övéinek, s a hazának, melynek oly nagy szüksége van ily honfiakra, javára, boidogitására soká! boldogul!!! (Szűnni nem akaró éljenzés) . . Erre az ünnepelt e valóban szónokias emel* kedettségü és mély érzelmű szavakban válaszolt. „Nemes keblű íőgymn. ifjúság ! Szivem mélyéből fakadó szeretettel fogadom széretetök és ragaszkodásuk eme manifestatióját, amelyben engem e tanintézettől és önöktől való elválásom alkalmából oly ünnepiesen, oly megható módon részesítenek. Derék szónokuk szívhez szóló bensőséggel előadott beszédében ügyes búvárként felszínre hozta az ifjúság kebelében rejlő ama drága gyöngyö- ■ két, a hálás szeretet, fiúi bizalom s ragaszkodás ama nemes érzelmeit, a melyekkel a főgymnási- umi ifjúság irányomban mindenkor viseltetett. Ezen irántam tapasztalt és önöket is oly annyira meg-- tisztelŐ gyöngéd nemes érzelmeiket tartom én nevelő és oktató működésem egyik legszebb gyümölcsének és ezen tudat, őszintén megvallom, édes megnyugvással tölti el keblemet. Az ifjúság, kedves fiatal barátim, amily találóan, oly szépen a nemzet reményének, az ország virágának neveztetik. De ne feledjük el, hogy valamint a virág csak addig kedves, becses és csak addig árasztja kellemes illatát, mig maga is romlatlan, ép és üde : úgy az ifjúság is a nemzet reménye, az ország virága csak akkor és csak addig érdemli meg e szép elnevezést, mig erkölcsös viseleté, minden tekintetben tanúsított fáradhatatlan szorgalma, kötelmeinek hü teljesítése által már most virágzása korában azon édes reménynyel kecsegtet, hogy majdan nemes gyümölcscsé fog fejlődni. Mindezeken felül azonban a magyar ifjúságnak egy kiváló tulajdonsággal kell bírnia és ékeskednie, a mely neki bizonyos varázserőt kölcsönöz, A^z „UNO-“ tárcája. Egyröl-másról. A társadalmi élet bomlásáról panaszkodnak az emberek. Ha a társadalmi élet bomlását, sőt sokkal többet: szétziillöttségét okunk van kons tatálni; ha van jogunk e baj orvoslása felett gon dolkozni r akkor van kötelességünk is. mely kér- lelhetlen szigorral utal minket arra, hogy találjunk módot és eszközt a javításra. Akkor, ha az orvoslás eszközeivel tisztában vagyunk, férfias kezekkel kell megragadni a társadalmi élet összebonyolitott, összekuszált szállait s igyekeznünk kell a panaszra elég alapos okot szolgálható jelen züllöttséget egy jobb jövő felé vezető kerékvágásba zökkenteni. Sarokba húzódó duzzogással, epéskedő zsörtölő- déssel, hangos jajveszékléssel chronikus bajt gyógyítani nem lehet. A petyhüdt testben — annak tartom én a mai társadalmat — más eszközökkel kell lüktetést felidézni. Volt idő, mikor még ebben a mi kis megyénkben az emberek megfértek egymás mellett, s az összetartozandóság érzete oly szépen fejezte ki magát minduntalan, hogy a társadalmi élet elzüllütt ségéről nem volt ok panaszkodni. Még tiz év nem telt el, s a korszak, mely a virágzó társasélet fejlődésének volt időszaka, elmúlt, s a sivárság ko ra következett be. S ez a sivárság nehezül reánk, mint sürü köd, melyen a napsugár is megsárgul, s melyben a kicsinyes összeütközések kikerülése képezi az élet gondját. Még ott is, hol a kor hangos szózata tettre hív föl, az erők vésztjosló tétlenségre kárhoztatják magokat. Mintha szellemileg gyenge, vén és elaggott emberek vezetnék sorsunkat. érzelmeit megnemesiti, s tetteinek mindenkor leghatékonyabb, legnemesebb rugója kell, hogy legyen és a melynek hiányával csak olyan volna, mint a virág illat nélkül és az: a tiszta, lángoló hazaszeretet! (Zajos éljenzés). Közös édes anyánk, drága magyar hazánk iránt táplálják fogékony kebleikben ezentúl is, úgy mint eddig az önzetlen odaadó, minden áldozatra kész tiszta szeretetet és ami tőle elválaszthatatlan, felséges apostoli királyunk és fenséges dynastiája iránt tántoríthatatlan hűséget és ragaszkodást. És ha gondolataik és törekvéseik és tetteikben mindenkor a hazafias érzelem lesz vezérszö- vétnekök, akkor kedves fiatal barátaim, szeretett szülőik, tanáraik és a nemzet azon biztos megnyugvással fog a jövőbe tekinteni, hogy önökben kedves magyar hazánk egykoron nemcsak képzett, tudományosan müveit, munkaképes, hanem minde- nekfelett hazaszerető polgárokkal fog bírni, a milyenekre, amint derék szónokuk is kifejező, e válságos időben igen igen nagy szüksége van. És most hálás köszönetemet e megtisztelésért, ismételve és mindnyájukra Isten áldását leesdve, szivem mélyéből kívánom, hogy az ungvári fő- gymnásium derék ifjúsága pályáján minél szerencsésebben, minél sikeresebben haladhasson és tiszta elkölcsben, tudományban és lángoló hazaszeretetben gyarapodva és izmosodva miudnyájunk örö mére édes hazánk javára sokáig Éljen ! éljen!“ (Hosszas éljenzés). Záradékul a zene „Isten áldd meg a magyart“ cimü hymnust játszotta el, mire az ifjúság a „Savanyu-viz“ felé vonulván, még mindig zajos éljenzések között szétoszlott. * * * * Ezután este 8‘/, órakor Ungvárváros és Ung- megye értelmisége gyűlt egybe a „Korona“ szálló nagy termében, hogy az ünnepelt tanférfiutól, a jó baráttól elbúcsúzzék egy kedélyes vacsora mellett. A nagy számmal megjelentek közt ott volt gróf Török Napoleon főispán, Kende Péter alispán, Fir- cák Gyula és Mondok János kanonokok ; Schram Hugó ezredes, Steinwalter Sándor őrnagy, a közös hadseregbeli tisztikar képviseletében ; Lehócky György alezredes a honvédségi tisztikarral stb. A kedélyes estelizéshez a katonai zenekar, és Lányi bandája felváltba játszottak, végül pedig az ungvári dalárda is énelcelt nehány darabot. ' A felköszöntések $s megeredtek. Az elsőt Kende Péter alispán a megyei bizottság nevében mondta, melynek Szieber Ede mindenkor buzgó tagja volt. Utána Zoltsák János éltette a tanári kar részéről, majd Dr. Iváncsy László a társaskör nevében üdvözölte őt, mint egykori feledhetlen elnöCsak jubilálni tudunk, melyek magok is a múltra j vetnek fényt, de nem dicsőítik a jelent, s nem biz- ! tatók a jövőre. * * * Volt idő a mikor a közművelődési egyletet ebben a megyében igen felkarolták sőt akadtak sokan, kik az úgynevezett közmivelődési társulatot, mely sok tevékeny tagot sorolt kebelében, nemcsak a művelődés előmozdítására, hanem a társadalmi élet terén fei-felmerülö jelenségek és mozgalmak vezetésére, hogy ne mondjuk irányítására remélték hivatottnak. A közművelődési társulat az adott viszonyokhoz képest derekasan meg is felelt kötelességének,Ragjai felolvasásokat rendeztek, mely helylyel közzel elég népszerű modorban volt tartva; kultiválták a zenét, stb. Hát ha bevalljuk is, hogy a társulat működése nem volt is oly nagy j arányi, hanem azt megint eltagadni nem lehet, hogy a k itüzött célokat megközelítette. Ép azért ha máig fenáll, bizonyára a magára vállalt feladatoknak meg is felel, s működésének gyakorlati haszna, eredménye lett volna. Jött azonban a magyarosító egylet megalakításának szüksége. Mire a köz- rnivelődési társulat vagyonával együtt beleolvadt a | magyarositó egyletbe. De csak elvileg. Mert mint I köztudomású, a magyarositó eg-ylet Ungmegyében ; máig sem alakult meg. S mig Bereg, Szatmár^ I Zemplén, magyarositó egyletei fennállanalc és virágoznak, az ungiegylet megalakítása szépen megfeneklett. Ez nem az élet képesség tanúbizonysága, s hiúban fogjuk megyénket csupa sovinizmusból dicsérni, hogy az ilyen-meg amolyan élénk megye, ha nem tudunk produkálni eredményeket. Igaz, hogy az idegen ember igen megdicséri Ungvári, ha ide vetődik; persze mert itt igen jól lehet mulatni, pincézni; a vendéglőben naponta játszik két és buzgó tagját. Makay Dániel szintén szellemesen köszöntötte fel. Nehrebecky György a közös hadseregre, Farkas Ferenc a honvédségre űritette poharát. Schram Hugó ezredes rokon szenve- sen válaszolt a tisztikar nevében, s kiemelte, hogy a hadsereg hazafisága a haza védelmében culmi- nál, melynek hü fiai s együtt éreznek a polgárokkal. A mulatság aztán fesztelenül folyt egész éjfél utáni 3 óráig. E nap emléke kisérje nemes -barátunkat uj otthonába s jusson eszébe e rokonszenv, mely őt mindig kisérni fogja. Az ungvári agyagipari üzak- i «ilcol a ér teái fője. VI. A belső ügyvitel rendje. I. A tanulók felvétele. Rendes tanulók julius, augusztus és szeptember hónapokban vétetnek fel. Az elméleti tantárgyak tanítása szeptember hó 15-én veszi kezdetét. Rendes tanulóul csak oly uövendék vehető fel, ki legalább 12 éves s legalább az elemi iskola négy osztályát jó sikerrel elvégezte ; miről iskolai bizonyítványt felmutatni köteles. Határozott előnyben részesülnek azonban, úgy a felvételnél, mint a stipendiumok adományozásánál, a felvételért folyamodó oly tanulók, kik agym- násium, reál- vagy polgári iskola néhány osztályába is jártak. Kivételnek ezen szabály alól csak oly esetben van helye, ha a felvételért folyamodó tanuló felvételi vizsga által bebizonyítja, hogy magánúton megszerezte legalább azon ismereteket, melyeket az elemi iskola négy osztálya nyújt. Önálló agyag-iparosok továbbképzés végett mint rendkívüli tanulók 6—12 havi tanfolyamra szeptembertől júniusig vehetők fel. A felvétel iránt az agyag-ipari szakiskola felügyelőjénél keli' jelentkezni, személyesen vagy írásban, mely alkalommal bemutatandó az iskolai bizonyítvány és a keresztlevél. 2. A tanfolyam tartama, tananyagA teljes tanfolyam három évre terjed. Ezen idő alatt köteles minden tanuló a rajzolás-, mintázás-, korongolás s égetésben magát tökéletesen kiképezni ; ellenkező esetben fél-, sőt egész évi ismétlésre utasittatik. Az említett tantárgyakon kívül köteles minden tanuló az arra kiszabott időben tanulni az elméleti tantárgyakat is. A tanfolyam bevégeztével a tanulók végbizonyítványt nyernek és elhelyeztetnek. 3. T an di j. Az ungvári agyag-ipari szakiskola tanulói a cigányzene, a kávéházakban pedig élénkség uralkodik. De bizony ebben nincs köszönet. * * * Nincsen tehát egy olyan testület, egylet, ez- idejüleg, honnan a társadalmat, a megyét, a köz - ségi érdekeket érintő eszmék kisugározzanak. Po - litizálni igen felesleges és háladatlan dolognak találjuk, azonban a mivelődési, szépészeti, sőt mondjuk a közvagyonosodási érdekeket valamely szervezett testületnek kellene kezdeményezni. Ha más nincs, a kaszinó, vagyis a társaskör volna mindezek 1 ezdeményezésére hivatva. A mi társaskörünk azonban csak olvasó egylet, a hol ezen felül némi délutáni szórakozást keresnek a tagok. S ha néha valamely üdvös, hasznos és helyi érdekeinket közelről érintő eszme megvalósításának szüksége fennforog, úgy 5 —10 korifeus összeül, magához ragadja az eszmét, nagy titokban megbeszéli a teendőket, s kiadja a jelszót. De már akkor azt arrogálja magának, hogy az ő indítványa a jó, a helyes s azon még csak egy iznyit is módosítani akarni, bár ki részéről jöjjön is az, valódi imperti- nencia. Persze a mi az anyagi áldozatokat illeti, no már arra hűségesen felhivatik a t. c. közönség, s nemes keblére való hivatkozással az adakozásra felhivatik, a többi nem az ő dolga. Elég ha a helyi lapban nyilvános köszönetét kap. Ép azért húzódnak el az emberek, s 10 egyén nem tart együtt- Pedig a helyi érdekeket előmozdító eszmék érvényesítését, már a kezdeményezés stádiumában is, szélesebb körre kellene kiterjeszteni s abba a vidé. ken lakó érdekeltséget is bevonni. Mert a közérdek előmozdítása édes mindnyájunk érdeke, s jó eszméje talán egyik-másik kérdésben annak is lehet, a ki nem céhbeli.
