Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1885-08-30 / 35. szám

85. SZÁM. XXIII. ÉVFOLYAM. Un»;vár 1885. vasárnap, augusztus 50. Megjeleli: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő in i n dnn közlemény. meiy » lap irodaim! részét illeti. I.eveiek Mair bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem kíi/,lünk. na nem tudjuk, kitől jjv». Ré/irátok vissza nem adatnak KiadA-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Főmunk&társ: BÁNÓOY FERENC. VEGrY EsTARTaLMIJ HETILAP, Ui»«rme"ye hivatalos közlönye. Előfizetési feltételek : Egy évre ....................4 fit ­Félévre .........................2 „ -­Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 krajezár. Hirdetések’ szintúgy mint előfizetések az fing kiadóhivatalába Unovár. Pollánshk M. könyvnyomdájába gülden tők. Nyiltttír soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: F1NCICKY MIHÁLY. Hivatalos közlemények. 475. sz. Ungwegye alispánjától. alisp. Meghívás. Folyó évi szeptember hó 3-án délelőtt 10 órakor állandó választmányi ülés fog tar­tatni, melyre e választmány t. tagjai tisztelet­tel meghivatnak. Ungvári, 1885. évi augusztus hó 2?-én. KENDE PÉTER, alispán. ~~rr~~—sz^ra' Magyar kir, lielügyminister. Körrendelet. Azon körülménynél fogva, hogy utazók, kerereskedelmi és egyébb társasági ügynökök^ biztonsági szempontból is pénzüket postautján küldetik ideiglenes tartózkodási helyükre, más­részt pedig azon berendezésnélfogva, hogy egy postahivatal kézbesítési kerületébe több más köz­ség, falu, puszta, telep stb. be van osztva, napon­kint ismétlődik azon eset, hogy a posta hivatalok­nak előttük ismeretlen egyéneknek szóló külde­ményeket kell kézbesíteni. Minthogy a posta hiva­talok a küldemény'helyes kézbesitéséért felelősek, s a téves kézbesítésből eredő károkért szavatol­nak, az előttük ismeretlen címzett személyazonos­ságát megkell állapitaniok. — A posta hivatal kézbesítési kerületébe tartozó helységekbe stb. szóló küldemények beérkezéséről a címzett a */. alatt csatolt megfelelöleg kitöltendő „értesítvény“ kézbesítése mellett értesittetik. A címzett ahozképest a mint küldeményeit személyesen átvenni, vagy pedig e célra megha­talmazott egyén által óhajtja a postáról elhozat­ni, az értesít vényt személyesen illetve a megha­talmazottal együtt aláírja s az aláírást mind két esetben a községi elöljáróság által hitelesítteti. Az ily módon aláirt s hitel esitett értesít vény bemuta­tójának a p«ta hivatal a küldeményt minden to­Az jJjISTGr“ tárcá ja, Í t első szerelme. Beszélj-. irta Havassy Rózsa (folytatás.) jelenet előtt Margit szelid ön- odt bele sorsába de a templom­levertség s lehangoltság vett ruan vizsgálta a még pár nap nel kapott gyöngy virágokkal di- illettjét. van gyermekem, hogy oly szót- : anyja végtelen gyöngédséggel, anyám, hiszen úgy is tudod. — ültek szemeiben; szívfájdalma — Látod anyácskám, el kellene i szórakozásra van szükségem, iszasan nyugtatá tekintetét gyer- ndani a mulatságról ? Volna ked- ■- telkemből vágyom menni. Ugy- s anyácskám ? Ugy-e elmegyünk ! át is oly szeretetteljes mosolygás­elmegyünk. forrón ölelte anyját, össze vissza a.ját örömében ; ujongott, tapsolt, vábbbi igazolás nélkül kiadja. — A posta hiva­tal székhelyén ideiglenesen tartózkodó s a posta hivatal előtt ismeretlen egyéneknek szóló külde­mények kézbesítésének a címzett személy azonos­ságát esetleg a posta hivatal előtt ismeretes ta­núval, ki kezességet vállal, a vagy pedig a köz­ség elöljáróság közbenjötte mellett tartozik beiga­zolni. — Újabb időben postautalvány hamisítvá­nyokkal ismételve visszaélés követhetett el. A községelőljáróságok illetve rendőri közegek ugyan is az előttük ismeretlen, és személyazonosságu­kat kellőleg be nem igazoló czimzetteknek a pos­tautalványokra vezetett aláírását hitelesítvén: az u alványok kifizettettek s ez által a kincstárnak nagyobb összegre rugó kár okoztatott. — A kincs­tár hasonló károsodásoknak elejét veendő, a köz­munka- és közlekedésügyi minister úrral egyetér- toleg felhívom a törvényhatóságot, hogy a posta küldemények átvételi elismervényein a czimzett aláírásának hitelesítésére hivatott közegeket, az esetleg felmerülő károkért való felelősségre figyel­meztetés mellett, szigorúan utasítsa, miszerint a szóban lévő elismervény eken a címzettnek aláirá" sát csakis az esetben hitelesítsék, ha a címzett személy azonosságát minden kétséget kizáró mó­don beigazolja, oly esetekben pedig, midőn a cím­zett személy azonosságát teljesen beigazolni nem képes, vagy gyanús egyénnek tűnik fel, az alá­írás hitelesítését tagadják meg. — Budapesten, 1885. évi augusztus hó 22-én a miniszter helyett B e n i c k y s. k. állam titkár. 3828. sz. k. i. Ungmegye alispánjától. A szolgabiráknak és Ungvár város pol­gármesterének szoros ahoztartás, illetve, a községi elöljárók kellő utasítása végett kiadatik, s az „Ung“ hetilap utján is közzététetik. Ungvári, 1885. évi augusztus hó 22-én alispán helyett BÁNÓCY s. k. főjegyző. — a zongorához ült — játszott viharosan, trillá­zott hozzá elragadón, gyönyörűen. Boldogságában befutkosta a kertet, közölte örömét bokorral, virág­gal, madárral, ölelte két húgát, s midőn ifjú szivé­nek boldogságát ily zajba kiöntötte volna, leült a fényük alatti padok egyikére— s nyugodt gon­dolatokba merült Előre elképzelte az estén reá váró örömöket. — Ne szóljunk semmit Tihamérnak, hogy an­nál nagyobb legyen meglepetése, mondá anyja ki utána jött ki, s mellé telepedett. Szegény Etele ! sóhajtott Margit ! Kétség­ben hagyjuk. A hangverseny terem fényárban úszott. Leve­gője kábitó illattal volt tele, melyet falaira s me- nyezetére aggatott virág füzérek lehelték. Egyik sarkában szökőkút lövelte ezüstes viz sugarait s azok halk locsogással hullottak vissza medencé­jükbe, a mely fölött Neptun bronz alakja őrkö­dött. A teremben elhelyezett széksorokon diszes — fiatal, kevésbbé fiatal — s hervadt hölgyek mindmeganyia ragyogó arccal foglaltak helyet. Előttük szőnyegekkel bevont emelvény, rajta egy hatalmas Bösendorffi zongora állott. Mögöt­tük a frack és az egyenruha képviselői állottak. Fesztelenül — kiváncsi türelmetlenséggel ; — fél- halkan súgva véleményüket — kritikáikat, meg­jegyzéseiket egymás füléhe. A Géza jól szervezett bandája a „Trouva- dour nyitányát játszá szokott virtuozitással. A vidéki hirlapirás. E hó 24-én a vidéki hirlapirók Budapes­ten congressust tartottak azon célból, hogy a vidéki hirlapirók ügyeit megbeszéljék. A meg­jelent 54 lapszerkesztő el is jutott a megbeszé­lés stádiumáig, de vajon a megbeszélésnek lesz-e eredménye, az nagy kérdés. A congressus legfőkép a vidéki sajtó anya­giérdekeit érintő kérdéseket beszélt meg, mely­ek ha keresztül vitetnek, mindenesetre jelen­tékeny hatással lehetnek a vidéki hírlap iroda­lom fejlődésére. Mert hogy a vidéki hírlap iro­dalom nagy fejlődésnek indult, az kétségtelen; mutatja a congressus, pedig nem volt ott fele sem a szerkesztőknek. Nem akarunk a congresszus határozatai­nak bírálatába bocsátkozni, mert azokat, mely­ek feltétlenül jók és célra vezetők, mindenki elfogadja; hanem szóba hozzuk ez alkalomból a vidéki hirlapirás nehézségeit. A fővárosi sajtó helyzete egészen más, mint a mienk. Ha egy fővárosi lap akár poli­tikai, akár társadalmi kérdésben felszólal, an­nak szavát elnémítani nehéz, sőt sokszor lehe­tetlen; a vidéki lap felszólalása jelenjen az meg névvel vagy a nélkül, ha oly tárgyat érint, melyhez valamely megyei tekintély neve van kapcsolva, mindjárt a szerkesztőnek rovatik fel. Megbocsáttatik neki, ha az illető egyén nevét dicsérettel említi, ellenben nagy nehezteléssel veszi mindenki, ha egy vidéki lap bátorkodik némely dolgokban igazat mondani. Az ily igazmondásnak a következménye, a lap iránt való neheztelésen kívül, az, hogy a lappártolók száma fogy, mig végre teljesen meg­szűnik. Közdolgokat tehát a vidéki hírlap csak kivételesen bírálhat, mert mindjárt támad elle­ne oly ellenzék, mely kész a lapot megbuktatni. Á vidéki hírlapok jogosultságát elismerik a fővárosi lapok is, sőt a congressus alkat, mából Írott cikkeikből azt láttuk, hogy minke^ Utána a daláregylet férfi tagjai léptek föl az emelvényre és elzengték a „Szózatot“, utána „a Repülj fecském ablakára“ kezdetű népdalt dón. gó karral. Frenetikus taps és újrázások hangzot­tak föl a közönségből, és egy dalegyveleg eldalo- lása után Etele lépett föl az emelvényre. Pillanatig végig jártatta a közönségen te­kintetét : nem találta meg azt, a kit keresett — tört sóhaj szállt ki kebléből és nyugodt magatar­tással elfoglalta a zongora előtti helyet. A zaj és mozgás még nem szűnt, várakozni látszott, hátra simitá haját, márvány arcán nyugodt komolyság ült, férfias alakja, melyet fekete öltönye oly fen­ségessé tett, kiegyenesedett. Ha érdekes volt va­laha a zongoránál még érdekesebbnek látszott s ha szép volt, játéka százszorta szebbé tette őt. A kottáról nem vette le tekintetét. A kéz biztos és gyakorlott volt. A hurok egy piillanat- ban fájón nyögni — zokogni látszottak ujjai alatt, hogy a másodikban tomboló viharként fölzugjanak és hogy őrült kacaj után kinos sóhajban haljanak el a hangok. A közönség szűnni nem akaró taps viharral felelt. A zeneértők beismerték, miként a „Há­borgó balatoni“ elragadóbban játszani nem le­hetne. Utána a „Hegyi patakot játszá el a költő művész ép oly kifogástalanul ; és fölállt, hogy a tomboló közönség előtt a kitüntetésért meghajtsa magát s távozzék. Egyszerre fölrezdül, tekintetet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom