Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1885-08-30 / 35. szám
vidékieket is a „nemzet napszámosai“ közéso- rozuak. A vidéki sajtó saját vidékének, megye s városának érdekeit képviseli. E specialis érdekek vitatása közben sokszor igen figyelemre méltó körülmények jönnek szóba, melyek áta- lártos szempontból érdekelhetik az egész ország közönségét is. A tóvárosi sajtó a vidéki hírlapok ily fejtegetéseit nagy ritkán veszi észre- azokat csak igen kivételes esetekben közli, ngy hogy. ama szegény vidék érdeke mellett a helyi sajtón kivül nem mer felszólalni senki. De nagy előszeretettel közük az öngyilkosságok minden nemét, a nyilvános botrányok egész sorozatát, holott az ily hasáb számra szóló újdonságból az olvasni vágyó vidéki nem sok szellemi táplálékot vehet magához. A vidéki és fővárosi hírlapirodalom egyesülése abban nyerne hasznos megoldást, ha az egyes megyei hírlapok társadalmi, közgazdaság gi érdekeit érintő alapos cikkeket a fővárosi lapok figyelmükre méltatnak és támogatnák miután az ily kérdések megrldása nem mindig helyi hanem legtöbbször kormány-befolyások mellett vihetők keresztül, ilyenekben pedig a fővárosi lapok tekintélye hathatós támogatója lehetne a vidéki sajtónak. Volna még sok más kérdésben is megjegyzésünk, de ezúttal csak jelezni akartuk, hogy a vidéki hirlapirás a mily könnyűnek látszik, ép oly nehéz és terhes, mert a kitűzött cél sok féle akadályba ütközik. A pártcéln lapok érdekeit nem is említjük, mert azok már a politikai befolyás mérvétől függnek. Az ungmegyei orvos gyógyszerész egyesület közgyii . léséről. Az ungmegyei orvos- és gyógyszeré.szegylet, mely az e megyében működő orvosok és gyógyszerészekből, az orvosi tudomány terjesztése s a közegészségügyi érdekek előmozdítása céljából mintegy két év előtt alakult, s mely létezésének szükségességét és hasznosságát immár igazolta is — folyó hó 25-ikén tartá rendes köz gyűlését aszobránci fürdőben. Elnök dr. Bene Sándor megyei főorvos megnyitván a közgyűlést, tisztelettel üdvözlé az egylet tagjait s a gyűlésen megjelent vendégeket, közöttük : gröf Török Napoleon főispánt, Körös, k é n y i Elek szolgabirót, Gedeón István kir. járásbirót (Abaujból), meleg köszönetét nyilvánítva az egylet s közvetve a közegészségügy iránt megjelenésük által tanúsított érdeklődésükért. A folyó ügyek elintézése után, a szakszerű felolvasások következtek. Első felolvasó dr. Russay Lajos szobránci járási s fürdőorvos volt. Felolvasása tárgyát a szobránci gyógyforrás ismertetése, s a fürdőben alkalmazott ivó és fürdő-gyógymód leírása képezte, kifejté előadó, értekezése folyamán, a szobránegy alakon akadt meg. — Nem visió — Margit ott ült hófehér ruhájában, hajában gyöngyvirágokkal, miken — miként szempilláin, harmat csöp- pek ragyogtak. Az ifjú magához tért pillanatnyi exaltáció- jából. A taps nem akart szűnni, a „hogy volt“-ak mindinkább ismétlődtek s mind nagyobb mérveket öltöttek. A művész mintegy egy gondolattól megkapatva, ajkain édes mosolylyal vissza tért s elfoglalta előbbeni helyét. Arca kigyult a keblében föllobbanó öröm érzéstől és játszott tovább. S a kevéssel azelőtt fölzokogó hurok most öröm ujóngva fölkacagtak, hogy vidámságuk egy ábrándozásban végződjék, mely ringat, andalít, altat s öröm érzést szül. A költő művész boldog perceiben irt saját szerzeménye volt e raü. Es az tetszett a legjobban. Hangos ovációk kisérék le az emelvényről, oda ahhoz a leánykához, kit az ő bravúrjai boldoggá, büszkévé tevének. — Miért tagadta eljövetelét ? Tudja e, hogy ha a mai est számomra kudarccal végződik ma- gáCska lett volna e kudarc okozója ? Mondá féT halkan, szakadozottan, le nem véve róla mély tekintetét. — Miért ? — kérdé emez hosszas hanghor- dözással, félre hajtva fejecskéjét — ajkain legédesebb mosolylyal. De mintha megbánta volna e kedveskedést, mert a másik pillanatban már nem mosolygott, s erőlködött arcának komoly kifejezést adni. De ez sehogy se sikerült. Az ajkak. ci gyógyforrás és forrástermékeinek a különböző bántalmakbani javallatait, az ott gyógyulást lelt kór esetek felsorolásával igazolva a szobránci ásványvíz kitűnő hatékonyságát. Ezután dr. Bene Sándor főorvos „a materia- listikus irányú philosopbia befolyásáról a kór- s gyógy tan fejlődésére“ tartott értekezést. A részletekben érdekes felöl vasás alapját az képezé, hogy a mint a leg-régibh idők óta az orvosi tudomány tanításának alapját és irányát az uralgó philosophia szolgáltatta, ép úgy befolyásolja azokat a mai materialisztikus irány. S ezen befolyásról, különösen a kór- s gyógytan újabb fejlődésének irányára, mondott el sok tanulságos dolgot, felolvasását azzal végzé be, hogy bár a materializmus az orvosi tudományokban eddigelé csak az orvosok szellemi tulajdonát képezi, a nagy közönségnél — s értve különösen a köznépet — még igen sok a babona; de a mint a materializmus hivatva van a vallás, társadalom, erkölcs és tudományok terén lassú, jól megfontolt s megrázkódtatások nélküli általános átalakulásokat előidézni, ép úgy fognak az orvosi tudományok terén is a materialiszticus irányú nézetek lassan és fokozatosan köztulajdonná válni s az emberiség üdvére szolgálni. A harmadik felolvasó Dr. Mijó Kálmán tb. fő. s járási orvos volt, értekezvén a köznép által megyénkben alkalmazni szokott gyógymódokról; igen érdekes orvostörténelmi áttekintésben fejtegetvén a népies gyógymód alábbhagyását azon mérvben, a mily mérvben fejlesztetek a köz- egészségügy s szaporodtak az orvosi egyetemek. A felolvasások után, melyeket a jelen voltak élénk figyelemmel hallgattak s elismerő nyilatkozatokkal kisértek, dr. Bene főorvos indítványára a közgyűlés gróf Török Napoleon főispánt lelkes éljenzés között egyhangúlag az egylet tiszteleti tagjául választá meg. Végül áldomást irtanak a főispán általa vendéglői teremben adott ebéden, felköszöntőket mondva a főispánra, az egyleti elnökre, s másokra. A gróf tulajdonos előzékenysége, kiváló figyelme valamint szives vendéglátása igen kedvező benj^omást tett a tagokra, kik ebéd után a fürdőt részletesen megtekinték, s csak késő est ve távoztak el a fürdőből. Iskolai értesítés. Az ungvári g. sz. kath. leányneve- velő s tanintézetben 1885/6. tanévre a nyilvános tanulók szabályszerű fölvétele f. é. szeptember hó 4. 5. s 6. napján az intézeti épületben levő igazgatói irodában reggel 8—12-ig, délután pedig 3—5. óráig történik. Fölvételre a növendék szülei, gyámja vagy ezek megbízottja kíséretében a múlt t .névről szóló bizonyitánynyal ellátva személyesen tartozik az igazgatói irodában megjelenni. A szülök vagy gyámok, ha nem laknak helyben, gyermekök vagy gyámoltuk fölvételekor kötelesek alkalmas helyettest megnevezni, hogy az iskolai törvényeknek elég tétessék; kötelesek továbbá a tanulók születési évét, hónapját s napját pontosan beíratni a fölvételi naplóba. Az első osztályba minden kezdő fölvétetik, a többi osztályokba való fölvétel az azelőtti osztályról bemutatott, legalább első rendű bizonyítvány, vagy ennek hiányában külön vizsgálat alapján fog eszközöltetni. A tanév ünnepélyes megnyitása szeptember 11-én történik. Kelt Ungvárott, 1885. augustus 24. GÉBÉ VIKTOR, intézeti igazgató. Különfélék. * Gróf Széchenyi Béla az ungvári kincstári uradalom vadászterületeinek bérlője f. hó 27-ikén utazott a felvidékre, hol a vadászatokat nagy vadakra már a napokban megkezdik. * Hymen a Kölesei Kende Zsigmond f. hó 29-ikén vezeté olárhoz Császlócon Petrova y Eszter urhölgyet özv. dolhai Petrovay Tökös, né szül. dráveci Drávecky Matiid úrnő müveit leányát. * A nagykaposi kir. járásbíróságnál üresedésben volt albirói állomásra Szent-Imrey Mihály király helmeci kir. járásbirósági albiró helyeztetett át. * A tavarnai kastély pusztulása. Mint a „Pesti Napló“-nak írják, Zemplénmegye Tavarna községében e hó 17-én egészen csöndes időjárás volt, midőn este felé a nappali világítás sárgás fényt kapott, s állítólag a mezőn olyan erős kénes szag terjedt el, hogy a kaszálók kénytelenek voltak munkájukat abba hagyni. Mindez csak előjele volt egy nagymérvű földrengésnek, mely a Hadik-Bar- kóczy grófi kastélyt elpusztította. A földrengés iránya déltől észak felé haladó volt s mintegy 8 másodpercig tartott. Az egész tömegében rengő kastély borzasztó látványt nyújtott. Az oszlopok inogtak, a kémények legtöbbje óriási robajjal zuhant alá, kisérve a földalatti moraj s a kastély harangjának kongásától. — Csak másnap volt látható az iszonyú pusztulás; düledező falak, összetört bútorok, ledöntött kályhák s mindent elfödő törmelékek. A falusi házakban nagyobb károk nem történtek, a templom azonban, nemkülönben a szomszéd Matyasóc faluban a plébános laka s a templom is oly mérvű megrongálást szenvedtek, hogy ez épületek minden bizonynyal rendőrileg be fognak záratni. A grófi család tagjai szerencséjükre, valamint a kastély többi lakóinak legnagyobb része a földrengés beálltakor a parkban voltak, a benlévőknek pedig még jelég korán sikerült a szabadba menekülniük s'ligy envb. rélet nem esett áldozatul. csak továbbra is mosolyra állottak. A szemek pedig hü tükrei voltak boldog lelkének. Mert a maga távolléte lehangolttá, szomorúvá tett, mert nem a közönségnek, de magának óhajtottam játszani, nem a közönségnek de magának tetszeni. Folytatá naivul, fürkészőleg tekintve arcára. Mosolygott — szótlan hallgatá mig szive telve volt büszkeséggel. Mennyit szólhatott volna pedig ! Elmondhatta, hogy az egész közönségnél ő gyönyörködött a legjobban játékában. O figyelt a legnagyobb érdeklődéssel a kicsalt hangokra. Az ő szivében keletkezett viszhangjok, megrezeg- tetve annak összes húrjait. Hogy boldog — hogy túl boldog volt általa. Hogy jövő éltének bus éjeiét e fényes estének emléke fogja bevilágítani. Hogy le kellett mondania róla, de lemondásában is büszke szerelme tárgyára, s halála órájában az ö fényes lelke fog megjelenni előtte, s az ő fénysugárinál csukódik le örök álomra szeme ! oh mert szive telve van szerelemmel iránta.“ De nem szólt — nem szólhatott. Az ifjút látszólag elkeresité hallgatása. Bus sóhajjal hátra dőlt székében. Kis szünet után újból fölé hajlott. — Nincs tehát egy szava se számomra ? Most is hallgat, — mint mindig, — óh — jobb lett volna nekem rég megsemmisülnöm ! — Ön remekül játszott — igen élveztem játékát mondá az egykor oly pajzánul vidám lányka bátortalan föltekintéssel — foga^ |Bsikeréhez szerencse kivánatomat ! — s felé n^^Bremegő kezét. Az ifjú gyöngéden megszo^ le kezet. TöbI bet várt e hideg udvarias sza\ Tihamér akkor már régen Hilt. — Ni-ni. Tihamér a végéh ^fcelg balladájának, s én nem figyeltem reá. Beheztclni fog ha autentikus kritikát nem fogol?PB,ndhatiii szavalatáról. Jól szavalt, ? figyelt öi Ä p kérdé ér- deklődéssel. — Nem figyeltem. Kegyed(’^Ä>gialk0,,tam. — A lányka mélyen *dpiru>nJBiyjához kezdett beszélni. ,\jj — Anyácskám tetszik nely?»hamér sza. , ■ vallata ? Ne — A páthosz kissé tulzottnyek^^l.s. A hang : nem eléggé erőteljes, gesztuft/an 1Hían nevetséges hadonázás, mondá -ik; nf^^H_k0(iva _ nem értem ezt a fiút. KülöiSép;né^M| várjunk ‘sokat. De ne keserítsd el, i Fáj fog ‘esni szegénynek. nni y Margit kéjes örömöt S«,vej^K szavaira. ' Nem mintha kárörvendő Iyünk idft_ i álját túl ki magaslottnakfronn^.'^^pr -,s min_ .denki fölött. e&e;Ue ■ í4rcáti
