Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

32. SZÁM. XXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1885, vasárnap, augusztus«. Mflgjelen: MINDEN VASÁRNAP. A a/.flrkflsztfthnx inté/enrié niiadnri koziemenr, mely a iap irodalmi reej.ét illeti. Levelek nsair bér- meuteaen fogadtatnak el Sara mit sem kö/.lnnk aa nem tudjuk, kitől je-.. Kárir&tol: visara nem adatnak Kladö-hivatal : Pollaosek Mlvsa könyvnyomdája Eőmunkatárg: BÁNÓ07 FERENC. VEGrYESTARTALMJJ HETILAP, LJ n m e }»• y t* hivatalos közlönye. Előfizetési feltételek: Egy évre ....................4 frt ­Félévre .........................2 „ Negyed évre . . . . 1 n — Egyes 97,ám ára 10 krajezár Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Onuvár, Pollaose't M. könyvnyomdájába küldendők. Nyiltt.ér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: EINGICKY MIHÁLY. Hivatalos közlemények. Földútivelési ipar- és kereskedelmi mkir. minister. 14,963. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Már az 1883. évi 57,790 sz. a. múlt év ápril 21-én kiadott rendeletben figyelmeztettem a kö­zönséget azon veszélyre, mely a gyümölcsfa- iskolákat és gyümölcsös telepeket, különösen pedig az almafákat a vértetü név alatt ismert kártékony rovar fellépése által fe­nyegeti. Miután időközben ezen rovar több hazai gyü­mölcsfa iskolában is fölfedeztetett — miről a kö­zönség ezen ministerium hivatalos közlönye, a „Közgazdasági Értesítő“ utján mindenkor értesült: ennélfogva indíttatva érzem magamat, hogy e ro­varra a törvényhatóság figyelmét ismételten fel­hívjam s különösen felszólítsam, hogy a területén levő gyümölcsösöket időnként vizsgáltassa meg, hogy a rovar netáni jelenléte mielőbb felfedezhe­tő legyen s ellene a szükséges óvó rendszabályok alkalmazásba vétethessenek. A rovar netáni fölfedezése esetén ide, a to­vábbiak foganatosithatása végett azonnal jelentés teendő. Széchényi s, k., A vértetü ismertetése. Időközben tartott vizsgálatok folytán a vér­tetü jelenléte hazánkban is több helyütt, neveze­tesen Magyar-Óvárt, Puszta-Födémesen (Pozsony m.) és Arad városában több magán gyümölcsös kertben constatáltatván, a közönség tájékoztatása végett e rovarról, pusztitásairól s kiirtási módjá­ról az alábbi rövid ismertetést közöljük. A vértetü (Schizoneura lanigera) nevét onnan kapta, hogy e rovar, ha szétnyomják, vérszinü foltot hagy maga után. Nevezik továbbá gyapjas tetünek is, mert a hátát és testének végét sürii gyapjuszerü pehely borítja. A vértetüt a fán könnyen észre lehet venni ezen hófehér gyapjuszerü pehely folytán, mely viasznemü, gyapjúhoz hasonló izzadmányból áll, a vizet föl nem veszi és úgy látszik, arra való, hogy a rovart az eső, hideg és a rovarevő mada­rak támadásai ellen védje. A hol a rovarok na­gyobb számban ülnek egy csomóban, ott az em­lített fehér gyapjú szembetűnő fehér foltokat ké­pez, melyeket magasabb fákon is annál könnyebb észre venni, mivel a rovarok leginkább az ágak alsó, földfelé néző oldalán szeretnek összecsopor­tosulni. Ha ezen gyapjút tűvel eltávolítjuk, akkor meglátjuk a fakérgen a sűrűn egymás mellé so­rakozott és szorosan a fához lapult tetveket na- gyot-kicsit vegyest egy halmazban. A nagyobbak s egyszersmind legöregebbek i‘/t mm. hosszaságot érnek el, színük sötétbarnás, alakjuk körteidomú Fejükön két vörhenyes szem és két, aránylag rö­vid csáp látható. A fej alsó részén van a három izülékből álló szipóka, melynek segélyével a ro­var a fák kérgét megszúrja és nedveit szivogatja. Ezen tavasztól fogva az általok megtámadott I almafák kérgén észlelhető tetvek mind nöivarúak, de a him hozzájárulása nélkül nemző képesek (szüznemzők) és eleven fiakat szülnek. A fiatal tet­vek még nem pelyhesek és élénken mászkálnak a fa kérgén ide s oda a mig táplálkozásukra alkal­mas helyet találnak, hol azután megtelepedve nehány vedlés után már magok is a leirt módon tovább szaporodnak. Nyár derekán azután a vértetünél is, úgy­mint a többi növénytetveknél megjelenik a szár­nyas alak, melynek petéiből a tökéletesen kifej­lett ivarszervekkel biró rovarok s ezekből a téli peték keletkeznek. A mint már emlitve volt, e tetvek leginkább az almafákat támadják meg és csak kivételesen találhatók nagy ritkán körtefán is. Kártételük lényegében abból áll, hogy a fia­tal ágakon szúrásaik következtében dúdorodások támadnak, melyek laza szerkezetüknél fogva könnyen korhadásba mennek át és igy az illető ágat tönkre teszik, a mi később az egész fa el­gyengülését és esetleg kiveszését idézi elő. Minthogy e kártékony rovar Nyugat-Euro- pában már igen el van terjedve és nevezetesen számos németországi kertészeti telep el van általa lepve — mindenek előtt óvakodnunk kell az al­mafa csemetéknek külföldről való behozatalától. Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy fáinkon min­den elővigyázat dacára a rovar megjelent, úgy a meglepett fák azonnal fertőtlenitendők. E célbői a következő eljárások javasolhatók. A meglepett fiatalabb csemeték és oltó galy- lyak fertőtlenítésére legcélszerűbb egy 50 gramm fekete szappan, 100 gramm kozmaszesz — (anyl. alcohol) 200 gramm borszesz és 650 gramm vizből álló keveréket használni, melylyel a gallyaknak és csemetéknek a rovar által ellepett részei gon­dosan bekenendők. A.z„UN"Gr“ tárcája. A 66-ik gyalogezred egy napi idözése Eaposon. Nagy-Kapós augusztus­Ritkán történik, hogy Kapos életjelt ad ma­giról s ha mégis megesik rajta, inkább adatják vele. — Kapos közönsége imádja a minden­napi egyformaságot, s valóságos feljegyezni való esemény, ha biró uram a kéményvizs­gáló tisztelt bizottsággal körutat tesz a közrend érdekében. Ha ez áldott nyugalmat — minden elgondol­ható előnyeivel nézem, olykor-olykor az a félelem vesz erőt rajtam, hogy akadhatna valahonnan ide­kerülve egy idegen szemlélő, a ki rágalomként váddal illethetne, hogy kis társadalmunk tesped • már pedig ez a szó legszelidebb értelmében is méltatlaüul illetné Kapósnak különösen intelligen­sebb közönségét. Hiszen, hogy egyelőre többet ne említsek: igen szép és közérdekű mozgalmat indított meg csak legközelebb is. Célszerűtlennek és az egészségre káros befolyosunak tartotta ugyan­is a tapasztalatok nyomán az olyan egylet fenn­állását, a hol az ember hírlapot — vagy más er­kölcsrontó dolgokat olvasván, magát üléssel gyö­törve kellene sanyargattatni, aztán meg a szel. lemi tovább fejlődés különben is felesleges, e he­lyett mozgékonysági szempontból, no meg a tö­tök művészileg kultiválása, — (éneket értek), de leginkább az ez iránt nemesen fogékonyak kedély felderítése tekintetéből dalárdát szervez, mely két rövid időközben történt gyülésezés alkalmával a szervezkedés remélhetőségeig tolatott előre; hogy azonban ténnyé válik, csaknem kétségtelen (sok nvdzúkális anyag) fennmaradása pedig az időki végéig a bizonyos és bizonytalanság között evic t kél. De ez alkalommal nem célom Kapos társa-! dalmi apróságai val kedveskedni, sőt egy jó időre háttérbe lettek szorítva holmi majálisi félreérté­sek és sok feljegyzésre méltó dolgok, mert egy oly kellemes és élvezetekben pazar napot, milyen a julius 28-ika volt. nem egy hamar tesz be az em­ber e feledés lomtárába. Julius 28-án az Ung várt állomásozó 66-ik gyalogezred tisztikarával — élén az ezredessel egy napi táborozás végett Kapósra jött. — Volt fo­gadtatás a határszélen, és milyen impozánt ! Az ember azt hitte volna, hogy a napi programm be sem tartható egy rövid 24 órai idő alatt, csak mikor a részletek kezdtek kibontakozni, akkor le­hetett meggyőződni, hogy mily sokra elég egy nap­Sorrendet tartva ott kezdem, hogy a bevo. nuló ezred elé hosszú kocsisorban zászlókkal vo­nult ki Kapos és vidéke intelligens közönsége, s az érkező ezredest rövid szellemes üdvözléssel fo­gadta a járás derék szolgabirája. Szellemesebb volt a rögtönzött válasz a köztisztelet és szeretet- ben álló ezredes részéről : „Nem tudok magyarul“ úgymond, „Éljen Magyarország I“ Intett a zene­karnak, s rázendült a „Szózat“. Hát ez olyan rögtönzött szellemes válasz volt, mely mindenkinek szólt, s megértette min­denki. Ezután a Rákócy indulóval vonult a sereg a kijelölt helyre, s a zöld pázsiton pihent le. A katonai napi teendők beosztása s egyá- talában belintézkedései oly természetűek szoktak lenni, hogy abba a néző közönségnek vajmi ke> vés beavatkozni valója lehet, de nem is ildomos dolog az ily nemű kiváncsiskodás, melyre ez al­kalommal szükség sem volt, mert a tisztikar :— s különösen az ezredes kiválóan lekötelezte maga iránt a közönséget ama megtisztelő figyelme ál ­;al, hogy térzenével kedveskedett Kapósnak, mely azonban egyesek tapintatosságának köszönhető, hogy a csepelyi hotel udvarán tartatott meg, úgy is elég jutott Kapósnak az élvezetből, mert ő adta a táborozási helyet. Kinek kellene olyankor a mezei munka, mi­kor a városban katonaság s katona zene van ? Itthonn maradt bizony itt apraja — nagyja. Nem is csoda. — Évtizedek múltak el, mikor ennyi dél­ceg hadfit látott Kapos. Maholnap már a vörös nadrág meséje is kihal a nép ajkáról. Bankett nem volt; de hát több is van a m nem volt. — Ebédelt a tisztikar zártkörben a cse pelyi uj hotelben. Katona ember Dem igen szo­kott finyás lenni. Este bál volt, s egyátalában nem volt ész­revehető a nap fáradalma az élénk és finom mo­dorú tiszteken, a kik valóban megérdemlik, hogy az általok tapintatosan rendezett mulatságok ke­resettek legyenek. — A bálon résztvett szép höl­gyek névlajstromát szándékosan mellőzöm, mert a betüszerinti sorozat szótárba való, s a mily ne­héz azalphat ómegává,ép oly nehézaz ómegát al- phává varázsolni. Éjfél után jóval később kezdett oszladozni a közönség, egy része ugyan már éjfél előtt, azon­ban csak egy szobával távolabb, mert a tágas nagy terem nagyon meleg volt. Elfogadható in­dok, különösen akkor, ha egy kis szobába arány­lag még többen menekülnek táncolni. — De hát ne feledjük, hogy Kapóson vagyunk. Ilyen volt julius 28-ika Kapóson, s ha föltevé­semben nem csalódom, sok idő múlva lesz szeren­csénk egy egész ezred katonasághoz. — SC. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom