Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1885-08-09 / 32. szám
üreg fáknál a következő eljárás ajánlható: a meglepett fák petróleummal beecsetelendök és nyomban utána bemeszelendök. Fiatalabb fáknál a petroleum 25 rész vízben föleresztendő. A hol a vértetü már a fiatalabb ágakat is ellepte, ott azok lény esendők és elégetendők. Ez az eljárás mindannyiszor ismétlendő valahányszor a vértetü az illető fákon újra mutatkozik. Őszszel az illető fák töve körül oltatlan mész helyezendő, mert a rovarok egy része az almafák felső gyökerein telel át és tavaszszal onnan má szik fel a törzsre és ágakra. Az oltatlan meszet, melynek mennyisége a fa korától függ, mintegy másfél arasznyi mélységre kell a fa töve körül helyezni és azután földdel bekapálni. 2321. sz. Ungmegye alispánjától. k. i. A megyei fatenyésztö biztosnak, szolga bíráknak és Ungvár város polgár- mesterének időnkénti vizsgálat eszközlése, s elő forduló esetekben jelentés tétel végettkiadatik, valamint az „UNG“ heti* lap utján is közzététetik. Ungvárott, 1885. évi julius hó 22*én. alispán helyett R Á N Ó C Z Y, főjegyző. Ungvár, augustus 8. A földmivelési miniszter küldöttjei jártak itt a múlt napokban a végből, hogy helyszíni bírálat utján meggyőződést szerezzenek arról: miként hajtatnak végre az állategészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek. A küldöttség Lipthay István miniszteri tanácsos, J a m n i c k y Jenő miniszteri titkár s K1 i m a Miklós állami állatorvosból állott s hozzájok csatlakozott még Kocourek Ferenc kerületi állami állatorvos is. Az értekezlet, melyre a szolgabirák, Ungvár város polgármestere és rendőr kapitánya s a megyei főorvos és állatorvos is meghivattak, az alispán elnöklete alatt f. hó 2-ikán délután tartatott meg a megyeház nagy termében. Elnöklő alispán megnyitván az értekezletet, melegen üdvözölte a kormány küldöttjeit, mint az állat egészségügy élén álló szakféríiakat, különösen pedig Lipthay István miniszteri tanácsost, kit felkért, hogy a kiküldetés célját, s a tanácskozás részletes programmját ismertesse meg. A miniszteri tanácsos az értekezletre meghívottakat üdvözölvén, előadva a kormánytól nyert megbízását, Jamnicky Jenő ministeri titkárral egész terjedelmében felolvastatta, a földmivelés- ipar és kereskedelemügyi ministernek f. é. január hó 28-áról »335 sz. a. kelt rendeletét s ennek bevégeztével, igen érdekes, rokonszenves s meggyőző erővel biró beszédében az állameszme s a magasabb kereskedelmi politika szempontjából, az általános közgazdászat! és ezzel szoros kapcsolatban álló kulturális érdekeket fejtegetve, hű képét adá állattenyésztésünk és különösen állategészségügyünk történeti kifejlődésének és mai álláspontjának, párhuzamban kiterjeszkedve úgy az előhaladott nyugot-europai államok hason intézményei és törekvései, mint a szomszédos »Szerbia és Románia fenyegető versenyképessége s az állategészségügy fejlesztése körül tanúsított áldozatkészségére. S midőn az állategészségügy s az erre vonatkozó törvények és szabályrendeletek szigorúan pontos betartásának nagy fontosságát az állatállomány okszerű gyarapítása és fentartása érdekében számos meggyőző példával felvilágosítva, kifejtette, buzdító szavakkal utalt az állattenyésztés s ezzel kapcsolatban az állategészségügynek hazai közgazdászatunk emelését és fejlesztését célzó döntő befolyására. Egy jó óráig tartott érdekes és tanulságos előadása, mely után a részletek tárgyalása következett. Szó volt ez alkalommal az állategészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyakorlati végrehajtásáról, a marha levelek kezeléséről, a vásári bizottságokról, a mészárosok és marha kereskedők világlatban tartásáról; marha-hajtó utakról; vasúti szemlélő bizottságról; az állatok belső megbetegü- lési és elhullási eseteinek pontos bejelentéséről; az uralkodó járványokról és sok másról; — s az eredmény az lett: hogy a kormány által kiküldött bizottságnevében Lipthay István miniszteri tanácsos a tapasztaltak fölött megelégedésének adott kifejezést, s megköszönve az érdekeltséget, ismételve kiemelé az ügy fontosságát s annak különösen a külkereskedelem emelése és fejlesztésére kiható nagy horderejét az állatkivitel és a külkereskedelemből merített gazdag tapasztalataival illus- trálva. az állategészségügyi intézmény fejlesztését az értekezlet tagjainak újólag is figyelmébe ajánlotta. Ezután az alispán a törvényhatóság s az értekezlet nevében megköszönő a kormány azon kiváló gondos figyelmét, hogy a törvényhatóságot ezen fontos ügy előmozdításában képviselői által gyakorlati útbaigazítással látta el; a ministeri tanácsosnak ügybuzgó fáradozásai, tapintatos eljárása, tapaszta- latdus előadása, szives készséggel tett felvilágosításaiért jegyzőkönyvileg is köszönet nyilváníttatott. Másnap a város hatóságánál tartott szemlét a ministeri tanácsos, megnézte a kezelést s megelégedéssel távozott innen is. A kormánynak helyeselnünk kell azon intézkedését, hogy kiküldöttjeivel közvetlen érintkezés által megismerteti a törvényhatóság végrehajtó közegeivel az állattenyésztésnek s állategészségügynek fontosságát külkereskedelmi szempontból, a minek minden esetre üdvös következményei lesznek a jövőben különösen, midőn oly kitűnő s megnyerő modorú megbízottjával igyekszik propagandát csinálni a nemzet vagyonosodását előmozdító kereskedelmi politikának, mint Lipthay István ministeri tanácsos. örvendünk, hogy megyénk közigazgatási hatósága ezúttal is bebizonyította, hogy Ungvármegye a jól administrált megyék közé tartozik. A rém. katb. templom föl szeli tel esi Ünnepélye. Hogy nem halt még ki bennünk a vallásosság s hogy az anyagiak mellett szükségét érezzük a lelki tápnak is — kielégítő bizonyíték reá a hi veknek a templom újítás iránt tanúsított magatartása. Szegény, gazdag, beteg és ép, ifjú és agg lelkesedett mellette; áldozott reá ki-ki tehetsége szerint s élénk Örömmel kisérte az átalakítási művelet legcsekélyebb mozzanatait is. E templom újjá teremtője megnyugvással tekinthet vissza itteni pásztorkodására, munkál kodása meghozá nemes gyümölcseit, de megnyugvással tekinthet müvére is, mert eltekintve a kálvária dombon épülő újabb kápolnák, az irgalmas nénék, a szeretetház s egyébb jótékony tetteitől is — vele maradandó emléket állított magának a város polgársága között. És hogyan teremté meg? Vaserély, törhetlen akarat, s ernyedetlen kitartás és buzgalom valá- nak fegyverei, melyekkel a már befejezett munkához hozzá fogott. Nagy akadályok állottak útjában, leküzdte egyenkínt. A kincstári uradalom, kegyúri kötelezettségeit teljesíteni nem mutatkozott hajlandónak. A buzgó főpap utána járt személyesen és sikerült a szathmári rk .th. püspökség levéltárában föltalálhatni a kincstár kegyúri kötelezettségeit tárgyazó Mára Terézia korabeli eredeti okmányt s kinyerni vele a kincstár hozzájárulását. A népnél is talált itt-ott ellenállásra — legyőzte azokat is s előteremté a szükséges pénzalapot. Sokan, igen sokan vannak, kik a főpap szigorú takarékosságát zokon vették, hogy hajszálig megköveteli azt, a mi neki kijár. Minek takarékoskodik, kinek gyűjt vagyont ? kérdezgették egymástól székiben. íme, szavak helyett — tettel felel meg, mert mind eme építkezés és intézményekhez saját vagyonát is nagyobbrészt föláldozá. Költségvetés szerint az átalakítás 25,000 frt erejéig terveztetett — de mert idő közben a terven változtattak annyiban, hogy zsindely helyett a tető vasbádoggal fedetett, fakorlátok helyett vaskorlátok s homokkő helyett 2000 írton felüli értékű beton márványozással burkoltatott be a templom beltalaja s több más e nemű változtatás tétetett, a kiadás főösszege, mint azt a felülvizsgálati becslés is megállapitá — 30,000 írtnál többre rúg. Ezen összeg fedezéséhez a vallás alap 13,935 írttal, a kincstár, mint kegyur — nagyobbrészt anyagban — 74.83 írttal s a hitközség 4224 írttal járultak, illetve ennyit tészen az eredeti költség- vetés szerinti hozzájárulási arány, melyből a felekezet hívei eddigelé csak %-et valának képesek teljesíteni a nyomasztó anyagi körülmények következtében. A templom belsejének berendezése és kifes- tetése 5000 írtnál többe került. Az ehhez való hozzájárulás a hívők buzgóságára volt bízva ugyan de bárha akadtak is egyesek, kik áldoztak reá — oroszlánrésze a költségeknek egészben a főpapé s igy a főérdem is. Hozzájárultak a fölszereiéihez Török Her- min grófnő a szt. József oltár felállítására 600 írttal; Juhász Norbert tankerületi főigazgató 200 írttal ; Hampel János, cimz. kanonok 100 írttal; a csizmadia társulat 100 írttal; Hanák József, a csillár költségeiben 120 frttal; P éles ár szky József 25 frttal; Pilisi Homo- k y Eszter 20 frt; a kovács-kerekgyár tó társulat 20 frt; Okolicsny Jánosné 10 frt: Haraszthy Augusta 10 frt; Traxler Lajos 5 frt; özv. Speck Józsefné 5 frt, s még egy ne- hányan kisebb összegekkel. Az újjá alakított templom fölszen tevése f. hó 2-án vasárnap délelőtt történt meg a mise folyamán Bugyis András prépost által s ez alkalommal a Mariaház és a tímár ipartársulat zászlói is fölszenteltettek, melyeknél a zászlóanyai tisztet Török Hermin grófnő viselé. Koszorú leányok voltak a timár-zászló szentelésnél: Bánócy Jo. Ián, Hackel Erzsi, Ibrányi Évi, Schramm Mariette, Schürger Mariska, S z i e b e r Bella é Sztáray Sarolta grófnő, ez utóbbi a szent mise alatt szokott ihlettséggel, routinnal, igen szépen énekelt. A máriaházi zászló szentelésnél pedig N o v á k M. és Agata, Csergheő Szilvia s a máriaházi kis leányok. Esti lJ2q órakor az ügy buzgó főpapnak fák. lyás zeneszó mellett mondott köszönetét a polgárság s a rövid, de velős szónoklat, melyet [egy rögtönzött emelvényről Hevesi, a nép szóvivője elmondott hűen ecseteié a főpap érdemeit s a hálát, melylyel a város személyének tartozik. Az ünpepelt válasza ép oly megható a mily szerény volt s biztositá a tisztelgőket, hogy erejéhez képest ezentúl is iparkodni fog a közjó, avárosésa polgárságközjava érdekében, fáradozni. Hogy évek hosszú során át tehesse még azt szi. vünkből mi is kivánjuk neki. El nem hallgathatjuk, hogy ezen fáklyás menet alkalmából a főpap a katonaság részéről is élénk elismerésben részesült — mennyiben az ezredparancsnok Schramm Hugó ezredes meghagyásából a katonai zenekar több ünnepélyes darabot játszott el a szónoklat előtt és után. Végül teljes elismeréssel kell megemlékeznünk Szveszka Konrád ferencrendi barátról, ki az oltár-képeket, a fal festményeket s áltálában az egész belfelszerelést művészi kivitellel végezte, s mig ez által a hi vők háláját kiérdemelte másrészt nevét gyönyörű müvével megörökítette ix országé» kiállítási dalversenyt Olvasóink már tudják, hogy az országos kiállítási dalverseny nem fog megtartatni s igy dalárdánk sem megy Budapestre. A közönség ^lénk érdeklődéssel volt dalárdánk ez útja iránt, mely bizonyára ismét egyik diadal útja leendett volna ,s mert az ut elmaradt, szükségésnek véljük közönségünk megnyugtatására és felvilágosításul közölni, azon okot is, mely a dalverseny elmaradására befolyással volt. A budapesti bizottság körirata a következőleg hangzik. Ungvári dalárda tek. elnökségének Legnagyobb sajnálattal értesítem a tek. Elnökséget hogy az aug. 7. 8. 9-ére tervezett orsz. Kiállitási-Dalár ünnepély az alább említett oknál fogva meg nem tartható. A tekintetes Elnökség i-s bizonyára meg. Kapta a „Pécsi Dalárda azon felhívását, melyben kijelenti, hogy a tervezett kiállítási ünnepély megtartása esetén veszélyeztetve látja a jövő 1886 évi pécsi ország. Dalárünnepély sikerét, miért is felszólítja a tag. egyleteket, hogy a tervezett orsz. Kiállitási-Dalünnepélyt ejtsék el s azon való közreműködéseiket tagadják meg. Ezen oknál fogva a tervezett ünnepélyt, nehogy a dalárszövetségnek általam is nagyratartott és féltékenyen őrzött egyetértése viszálykodás által megzavartassék legnagyobb sajnálatomra kénytelen voltam elejteni. Nem akarok e helyütt a Pécsi-Dalárda eljárásának bírálatába bocsátkozni, mert ezt az ügy komolyságához mért bővebb cikkben szándékozom megtenni, mely a Harmonia zenész éti közlöny aug. hó 2 ik számában fog megjelenni s melyet bátor leszek, annak idején az általam ig-en tisztelt tagegyleteknek megküldeni egyelőre csak is annak kijelentésére szorítkozom, hogy habár a tervezett
