Ung, 1884. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-20 / 3. szám

XXII. ÉVFOLYAM.

Uiigvái- ISSI. vasárnap, január 20.

3, SZÁM,

Megjeleu :

MINDEN VASÁRNAP.

A szerkesztőhöz intőzendő minden cözieménv. ro«iy a lap irodai mi részét illeti. Leveleit esair bér- mentesen fogadtatnak ei. Semmit sein köz Ifink, ha nem tudjuk. Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó hivatal :

Pollacsek Miksa könyvnyomdája

Előfizetéi feltételek :

Egy évre

.............4 frt Félévre.............. 3 ,

Negyed évre .... 1 „ —

Egye# szám ára 12 krajezár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un vár. Foilansek M. könyvuyom 1 iába küldeniük.

Njilttér soronként 20 kr.

Főmünkatárs:

BÁNÓOY FERENC.

V EGYEST A RT AE M ÍJ FI ETI L A P.

Felelős szerkesztő:

FfNGlOKY MIHÁLY.

Klőíi/iet(‘si telki vas.

Lapunk 22-ik évfolyamába fog lépni a jövő évvel, tellát idáig is oly pályát futott már meg, minőt kevés, vagy alig egy-kót vidéki lap, s igy jogos önérzettel hivatkozhatunk a t. olvasó közönség becses bizalmára, melylyel auy- nyi éven át megtisztelte lapunkat. Midőn e bizalomra hivatkozunk, hisszük, hogy ezt jövőre sem vonja meg tőlünk a n. é. olvasó közönség.

Irányunk az eddigi marad, mert a megfutott pálya igazolja, hogy a választott irány helyes volt; s valamint eddig kiváló gondot megyénk s városunk anyagi kérdéseinek fejtegetésére fordítottunk, úgy ezentúl is az lesz legfőbb célunk, hogy megyénk társadalmi, közgazdasági ügyeivel foglalkozzunk.

A iap szellemi részének változatosabbá tételére súlyt fogunk fektetni s a jövő évvel tárca rovatunk állandóan a szépirodalomnak lesz szánva, és e tekintetben sikerült egy pár jó nevű irót állandó munkatársul megnyerni.

Ismételve felhívjuk olvasóinkat, hogy lapunkat támogatni szíveskedjenek.

Ungvári, 1883. december 31-én.

A iKerkeaztöaég.

fßtF" A kindöliiratal a t. közönség klvánatát figyelemhevéve a lap előfizetési árát uj-évtől leszállitj». Eszerint az

Elöfiacetéssi ár :

Egész évre .... 4 irt — kr.

Félévre .... 2 frt — kr.

Negyedévre .... 1 frt — kr.

Az előfizetési pénzek az „Ung“ kiadó hlyalalúkn küldendők. Vidéki előfizetések postautalvány utján eszközölhető!?.

A kiadó hivatal iparkodni fog a t. olvasó közönség kivánalraáuak pontosan megfelelni.

Az „Ung" m in d e u v a s á r n a p meg fog jelenni.

Azon t. előfizetők, kik még ez évi díjaikat máig .sem küldték Ima, fel kéretnek, hogy lin tra- lékoss díjaikat szivenkedjimek lelietőleg heküldeni.

A kiadóhivatal. Hivatalos kö/Jcniényck.

4ü. szám.

aíisp— Ungmegye alispánjától

MEGH1 VAS,

Folyó hó 25-:kén d. e. 10 órakor s eset leg a következő napokon á I 1 a n d ó v á- I a s z t m á n y i ülés fog tartatni, melyrt a választmány tagjai tisztelettel meghivatnak

Kelt Ungvárit, 1884. január 18 lkán.

Kende Péter mk.

k alispán.

47, §2----p—:— Ungmegyei alispánjától.

cill Sp.

Meghívás.

Ungmegye törvényhatósági bizottsága f hó 28-ikán s esetleg a következő napokor rendkívüli közgyűlést, fog tartani.

Tárgyai lesznek ezen közgyűlésnek :

Ministen' reudeletek.

Állandó választmányi vélemény a Kossuth Lajos válaszirata felolvasása alkalmával hozott bizottsági határozat folytán.

Vélemény a m a g y a r n y elv t e r- j e s z t é s e érdekében. E g é s z s é g ü g y i

! — statisztikai. — népnevelési

— jegyzői szigorló bizottság. lóavatási bizottsági e I n ö k, e r- d é s 7, e t i szakértő tagok; árvaszéki szavazó ülnökök; a közigazgatási bizottságba tiszti ü g y é s z i helyettes választása.

Állandó választmányi vélemények, átiratok, jelentések, folyamodványok s más sürgős elintézést igénylő ügyek.

Ezen rendkívüli közgyűlésre, mely d. e. 10 órakor veszi kezdetét a bizottságitag urakat tisztelettel meghívom. •

Kelt Ungvártt, 1884.évi január hó 18-ikán.

Kende Péter mk.

alispán.

A cseléd fegyelem.

Általános és állandó a panasz a jelenlegi cselédek engedetlensége, kihívó modora s hüteten magatartása miatt.

Mióta a cselédtörvény megalkottatott; — mióta annak egyik tulszabadelvű intézkedése a cselédet a család tagjául tekinteni rendeli,

— azóta nálunk a gazda s c s el é.d j e ^közötti régi viszony gyökeresen 'felforgatva, a cseléd fegyelem

pedig tönkretevő lett. Elég volt a mi cselédeinknek csak annyit megtudni, hogy létezik törvény, mely őket majdnem gazdáik urává teszi, — s a család kiegészítő tagjaivá emeli, — rögtön megváltozott erkölcse s azóta féktelenül űzi garázdálkodását, s mint afele műveletlen nép nem gondol azzal, hogy a törvény nemcsak jogokat biztosit számára, hanem kö.- telességeket is róv reá, melyeket, híven teljesíteni legfőbb kötelessége.

Ha visszagondolunk csak egy pár évtizeddel a-múlt időkre, midőn a házi gazda teljes hatalmi jogot, hirt cselédje felett s engedetlen„TJ INTGr“ taroája.

J|gy fogadás,

Irta

Bonifacius Kipfe’kuch.

Adrienne nagy szépsége mellett büszke volt és szívtelen. Egy szeretetre méltó, kellemes Vénus a ritkaságok közé tartozik, én legalább eddig ily csodára nem bukkantam, pedig már férfikorom zenitljéri túl vagyok s arra ballagok, hol a patak már nem cser- gedez.

Mig .szép nő szivéhez eljutunk, hallatlan fáradalmak s dúló csaták után célt érünk talán, rút nővel szemben ügyeljünk jól minden szóra, nehogy a legba* nálisabb frázist nyilatkozatnak véve nyakunkba ugorjék, ott ragadva mint egy pióca.

Adriennét, e büszke jéghegyet, brlandónak olvadásra bírni nem fog sikerülni soha — igy mondák Zolkiew éi vidéke délceg leventéi.

Turandot hire eljutott Lescinsky Egon grófig Is, ki nagy utazásaiból visszatérve ősi kastélyában meg- Vonult. A „jó Szanis/.ló király“ utóda egyike a legnagyobb különcöknek, ki 28 éheinek dacára fennen hirdető, fiogy nőt még keblére nem ölelt. Századunkban kissé furcsa állítás. Ha ezt az öreg Oato korában mondanák, midőn 30 év előtt a férfiak nem nősültek, elhiszem, de most — he he! No de a mama megtett mindent, hogy fiát a .szépnemtől elriassza. Az 55 éves sovány kfecsielen delnő egy ízben fia előtt végzé toi- lettejét ; ilyen mintáról Pradier bizony nem álmodott. A 15 éves Egon gróf undorral telve elfordult, mire a kedves ma.-.-.a «romtól . .-3 LG ■ mekkel mondd : „Látod, édesem, a nők mind igy néznek ki, pongyolában!“ Később az ifjúnak megtetszett egy táncosnő a lerabergi színpadon. Azt hivó hogy szerelmes. Meg volt győződve, hogy e tündér máskép néz. ki, mint a mama.

Az aggódó grófimnak volt gondja -reá, hogy aj fainóz.us toilette jelenet ismétlődjék — más kiadásban. Mig a ’continent más részein ügyek elintézésénél jó! barátra vagy ágensre szorulunk, ezeket Lengyelország- j ban elvégzi a „factor“, ki szüietett diplomata, ügyes, ravasz, hallgatag, ha jól fizetik. E'fontos személyiség mindent elrendezett. Egon engedélyt kapott, bálványát az előadás után meglátogatni. Az ifjú dobogó szívvel a szentély elébe ér s valószínűleg reszkető kézzel rántja meg a csengő gombját. Csoszogó lépteket, hall, s az ajtóban egy rondán öltözött alakot lát, melyben alig képes felismerni azon légi jelenséget, melyet páholya-j ból annyiszor megbámult. Lescinska grófné aranyai sj a factor útmutatásai megtették a hatást, a bálvány pedig igen jól adta szerepét, mert jó „,Geschiift“-et esi-J nált, sokkal többet kapván a mamától mint a havi- pénzre szorított nem nagykorú fiútól. Egon hiiledezve nézi bálványa zengeteg étvágyát s borzalommal hallja! azon trágár beszédet, melyhez a színpad hercegnői oly mesterileg értenek, ha — maguk között vamnak..

Ha Egon gróf csak páráuyi élettapasztalással bir, feltűntek volna a mosatlan kezek, a feketén szegélyzett] undorító körmök, fésületlen pelyhes hajak, az, elszakadt ruha s rongyos cipők, melyekben a ballerina megjelent, s gondolhatta volna, hogy még a legutolsó eocotte sem fogja imádóját igy fogadni. Az ifjúnak azonbanj ez volt első találkája, nem csoda tehát, ha, bálványát! faképnél hagyva, megfutott.

Egon barátunk elérte 25-ik évét s nősülni akart, midőn azon szerencsétlen felfedezést teszi, hogy arája egy szép inassal vált szerelmi pillantásokat. Ezt már uem a mama rendezte. Egon gyönyörű férfiú volt, ki* uekez arcúi csapás kétszeresen fájt. Elhagyta hazáját s utazni ment. Bejárta Európát, Aegyptomot, Szyriát s lehatolt Hindosztánig ; átvitorlázott az, uj világba s kincsekkel megrakodva három évi távoliét után visszatért, mint nögyiilölő.

Egy este Egon kastélyában sok jó barát összejött. St. Alban úr, egy francia emigráns, köriilhelül oly szerepet játszott mint Voltaire Berlinben, természetesen kicsiben. Ó volt az első, ki állitá, hogy a kőszívű Adrienne s a nögyiilölő Egon egymáshoz illenének.

— Azt ugyan nem bírja meghódítani senki e világon — monda egy kikosarazott gavallér.

— Fogadjunk, hogy nekem sikerülni fog, — ki- állá Egon gróf.

— Ezer aranyat teszek. . . . Kipakolt egy kis orosz herceg.

— Bah — szakitú félbe Egon megvetöleg a pi* cikét — egy versenylóra többet is, de egy asszonyra, elég, ha húsz palack pezsgőig áll a fogadás.

A mamelukkok. különösen pedig a kikosarazoí- gavallérok hangos kacajjal feleltek.

— Hi, hi, hi, — nevetett a kis herceg — ez kell neki, bravo Egon, te fogsz minket megboszúlrii.

— Tehát a holnapi helytartó bálban.

— Ejfél utáni 3 órakor fogom nektek jelen teni hogy megnyertem fogadásomat..

Búcsúzáékor Egon karonfogta legbuzgóbb udvart lóját, St. Albau urat s halkau kérde ;