Ung, 1884. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-27 / 4. szám

lett felolvasási estélyek rendeztessenek; s nem I különben, a mennyiben a társulat színpadi Szerel­vényekkel is bir: a kisdedóvók alapítására mű­kedvelői előadások is tartassanak. 7. A társulat, életképességének beigazolása esetén úgy a magas kormány, valamint az orszá­gos kisdedóvó egyesület évi segélyezésére is biz­ton számíthat. S végre. 8. Felkérendő ngs. Várady Károly kir. taná­csos úr, hogy a magyarnyelv .terjesztésére általa megyénknek évente felajánlott 100 frtot a társu­lat rendelkezésére bocsájtaná. Ezen előterjesztés elfogadtatván keresztülvi­tele czéljából -a megyei bizottság hozzájárulása kikéretni határoztatott. Az évi számadások és az évi ténykedésről szefkesztendö jelentések is ugyan­csak a megyei bizottságnak fognak bejnutattatni. Az előterjesztéssel egyalkalommal a tagok ; szaporításának mikéntisége is kérdésbe jővén, az j e fölött megoszlott vélemények élénk vitát idéztek j elő. Egyik tekintélyes rész a tagsági díjnak 1 írtra leendő leszállítását • indítványozta, mert az érdeklődő közönség között sokan vannak olyanok is, kik bárha áldozatkészségük a közügyoltárán J áldozni örömest óhajtana is, a sok felé igénybe vétel folytán, nem lévén szégyen a szegénység az ide oda kívánt két forintokat érezhetően meg"- sinylik. Másik párt a leszállítást csakis a tanítók­kal szemben kívánja érvényesíteni, a társadalom többi osztályainál pedig" az eredeti tagsági dijté-1 telt tartja fenn. Az e tárgyban folytatott vitát, melyhez az eínöklő gróf úr ő méltósága is szót emelt s melyben az alispán, főjegyző, Barna Mihály, dr. I v á n c s y László, L á s z t ó- j k a y Béla, N ehrebeczky György, S z i e b e r Ede, Szikszay Tamás, T alapkov'its Emil, és Valkoszky Miklós vettek részt, végre is az alispánnak indítványa fejezé be. Ez indítvány oda terjedt ki, hogy miután a tagsági dijakat az alap­szabályok előleges módosítása nélkül megváltoz­tatni úgy sem lehet, ezeknek a czélszerüséghez mért módosítását illető javaslattétel végett az ] igazgató választmány bizatnék meg. Ezen in-1 ditvány elfogadtatván felhatalmaztatott az uj vá­lasztmány, hogy az alapszabályokat módosítsa át s azt a legközelebbi közgyűlésen mutassa be. A tagok gyűjtésére vonatkozólag pedig ha­tároztatott, hegy aláírási ivek bocsáttatnak szét, mig a régi tagok tagsági minőségük megtartása esetére ilyenekül levél utján is jelentkezhetnek, aláírásuk megújítására azonban ezek is kötelezvék. Erre a pénztárvizsgálati jegyzőkönyv olvas­tatott fel, a pénztár állása kifogástalannak talál­tatván, pénztárnoknak a felmentő‘ okirat kiadatni határoztatott. Ezzel kapcsolatban a 80-ig terjedő hátrálékok elévülteknek mondatván ki, a 8o-on innenieknek esetleg közigazgatási utón leendő be­hajtása iránt a szükséges intézkedések megtétetni rendeltettek. Utolsó tárgya a közgyűlésnek a társulati tisz­tikar újbóli alakítása a központi igazgató választ- j mány megválasztása volt. A kijelölés előtt a köz-! gyűlés a mig egy részt általánosan köszönetét j mondott volna a volt tisztikarnak a közművelődés | terén újabban tett mozgalmakért, egyidejűleg an­nak indítói és vezetőinek, a volt alelnök és társu­lati vezértitkár Szieber Ede és Zoltsák János urak­nak jegyzőkönyvileg köszönetét és elismerést is megszavazott. A lelépett tisztikar helyébe hármas kijelölés utján. Gróf Török Napoleon úr ő méltósága, ung- megye főispánjának elnöklete alatt,® alelrtöknek Kende Péter alispán, társulati vezértitkárnak Zolt­sák János ; II. titkárnak Barna Mihály, pénztár­noknak Koregtko Luczián s gondnokéi Vilesek János urak választattak meg. A húsz tagból álló központi igazgató választ­mányba pedig 40 jelölt közöl : Bánóczy Ferencz, Bene Sándor, Bernáth Dezső, Bradács Gyula, Dro- hobeczky Gyula, Fincicky Mihály, Tirczák Gyula, Horváth Dezső, dr. Ivántsy László, Kusnyiry Gyu­la, Lám Sándor, Makkay Dániel, Mihalkovics Jó­zsef, Nehrebeczky György, Novák Endre, Piathy István, Szieber Ede, gróf Sztáray Antal, Talap- kovits Emil. és Valkovszky Miklós választattak be­fí KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁGBÓL. Az alispáni jelentés szerint a múlt év máso­dik felében pusztított tűz 83,822 frt 50 krnyi kárt okozott, melyből 56,586 frt 50 krra menő érték­tárgy volt biztosítatlan. A belügyminisztérium által Amerikába 4, Európa összes államaiba 3 útlevél adatott megyei lakosok részére; 59 esetben pedig Amerikába szóló útlevél megtagadtatok. Az ügyekezelésre vonatkozólag a közig, bizottsághoz beérkezett 502 drb. és pedig adóügyi 254 drb. ka­tonaügyi 86-, épitészeti 38-, tanügyi 38-, árvaügyi 28-, erdei 23-, posta-és távirdai 17-, s elnökileg el­intézett 18 darab. Elintéztetett ezekből összesen 483, elintézetlen 19 drb, A hatóságokhoz beérkezett 3180, elintéztetett 292,). elintézetlen 256 drb. Az adófelügyelő jelenti, hogy a múlt évi adó­előírás 597,590 frt 80 kr.tett ki, melyből felebbezés folvtán 4967 frt 29 kr. behajthatatlanság címén, 5028 frt 56 kr. összesen 9995 frt ^5 k-r- leíratott s fizettetett reá 282,696 frt 09 kr. s igy lolyó évre hátrálékképen átjött 304,898 frt 86 kr. Az adófi­zetők összes száma volt 32178; ebből közvetlen fi­zető 645, községi adózók száma 31533. Végrehajtási eljárás indíttatott a szolgabirák által 221, a községek­j\.z „U INTGr“ tárcája. STeiauie. a jj árotlau. Irta. Bonifacius Kipfelkoch. Cid hires csatalovának minden szép és jó tulaj­donsága mellett csak egy hibát róhattak fel, azt, hogy végre meghalt. D’ Evremond asszonyságban férje minden kitűnői tulajdonság mellett csak egyet, sajnált, hogy élt, és semmi kedvet nem mutatott átköltözni a másvilágra. Ezt Monsieur d’ Evremond sehogy sem tudta megbo-j csátani. Madame keresztény felen ül gazdag volt. Monsieur igen szegény ördög volt. A plus meg a minus összekerültek, igaz, hogy aj vőlegényt harapófogóval kellett az oltárhoz vinni,- de| mégis megtörtént ; Monsieur elrebegé a holtomiglant | —’ hogy mily érzelmekkel, ne kutassuk — s a vér­tanuk száma egygyel gyarapodott, Az ifjú házaspár a telet Parisban tölté, a nyarat Bagneux mellett, egy csinos kastélyban, mely valaha Brézé marquis tulajdona volt. Vendégeket nem fogadtak, mert nem jött senki. Madame igen szeretett volna egy sereg fiatal embert házában látni, de miután kerülték, mint a tüzet, szük­ségből erényt csinált s azt áilitá, hogy imádja.a ma­gányt. — Páratlan Melanie — monda egy napon d: Ev- reraond úr kedves életepárjához — úgy hiszem, még emlékszik azon fiatal spanyolra, kit önnek Ver-- saillesban bemutattam s kiiől később mondám, hogy j életprn>L-sőt mi több, becsületemet megmentette, E fiatal ember, Don Lerida, azon mai napság nem va-' larai ritka szerencsében részesült, hogy jegyese, kit bálványozott, egy káplárral megszökött. 11a müveit ember, ha úr lett volna az, ki mint győztes vetély- társ hagyja el a színhelyet, Don Lerida behúzza a lo­bogót s capitulál, de azon kudarc, melyet egy otromba afrikai vadász altiszttől szenvednie kellett, könnyen megfogható okoknál fogva mélyen sórté őt. Ez ember most pár hétre hozjzánk fog jönni. Páratlan Melanie, az én spanyol barátom kissé szeszélyes, a nélkül, hogy másoknak ártana, hallgatag, most még inkább mint valaha, ki a nap legnagyobb részét könyvei között tölti. Nagy hibát követnénk el, ha Don Lóridat bánni módon is törekednénk szórakoztatni. Legjobb, ha az ily embereket magukra hagyjuk. Mint okos nőtől el­várom, hogy barátomtól nem fogja zokon venni, ha benne udvarlóra nem talál. Én e szavakkal bivtam meg körünkbe-: kastélyommal szemben a fenyvesek közötti eremitage önnek mintegy teremtve van, olt elmerenghet, háborgatni nem fogják. Nőm okos asz- szony, hallja páratlan Melanie, azt mondám, hogy ön okos asszony, ki soha sem szokott bókokat várni, nemde helyesen tevém ? Melanie elfiutorité rettentő arcát, e szó „párat­lan“ csak háromszor lett említve, pedig reá parancsolt d’ Evremond urra, hogy ezt minden mondat előtt ismé­telni keli. — Igeu, monda vontatva — helyesen tévé, azaz, ha szigorúan vesszük .... — Talán csak nem akar engem meghazudtolni, egyetlen Melanie ? — Hát már nem páratlan ? sziszegé Madame. ■— Igen, igeu, de hiszen az mindegy, páratlan vagy egyetlen, csak ígérje meg, hogy Don Leridával nem fog kacérkodni ! nél 17,745, keresztül vezettetett 121. illetve a közvetve fizetőknél 1698. Adóügy fellebbeztetek: 140 — eb­ből 10 a kir. adófelügyelő, 130 pedig az adózók ál­tal lett megindítva. Az adóbehajtási eljárásnál ész­lelt hanyagság folytán a felelőség kimondatott öo esetben. Egyébként pedig az elért eredmény az előző év hasonló időszakához mérten 76,395 íVl 65 J/2 krral kevesebb hátralékot tüntet ki. A m. árvaszék jelentése szerint a gyámoltak összes száma volt 4199. Ebből felszabadult- összesen 272. Gondnokság alatt volt 8 és marad 8. Gyám­pénztári kezelés alatt volt összesen 128,043 frt 5*8 kr. Kiadatott 13,587 frt Ó5"kr. Kezelés alatt ma­radt 114,455 frt 93 kr. A városi árvaszék gyámsága alatt volt 384 ; felszabadult iő,- folyó évre gyámság alatt maradt 368. A gondnokság alá helyezettek száma 3. ma­marad f. évre 3. A gyámpénztár által kezeltetett összesen 71,262 frt 58 ‘/2 kr. Kiadatott 3829 frt 7O kr. Kezelés alatt marad 67,432 fut 82 l/s kr. A főorvosi jelentés, a lefolyt félévi közegész­ségügyi állapotút, eltekintve a kiterjedtebb körben fellépett s több rendbeli járvány okozta nagyobb mérvű betegülés i esetek számától, eléggé kedve­zőnek jelezi. Járványos baj volt eltekintve a bél- huruttól a gyermekeknél, váltóláz, légzőszervi és csúzos bántalmaktól : 1. A v é r h a s, mely különösen a felvidéken lépett fel nagyobb mérvben, hol a beteg" létszám 290-re rúgott föl. Ezen számból (71 férfi. .98 nő és 121 gyermek) felgyógyult összesen 240 és pedig 70 férfi, 8i nő és 80 gyermek, mig a benne elhaltak száma 50-et tesz ki, vagy is a betegülési esetek számának 17 °/0-ja csak, mi tekintve azon körül­ményt, hogy a nép egyátalán nem kívánt gyógy­kezeltetni, s hozzávéve a rendszeres gyógykezelés elé gördülő akadályokat, eléggé kedvezőnek mond­ható. 2. Kanyaró, melyben megbetegült 22 gyér mek s elhalt belőle 8. Ennél a kedvezőtlen arányt a vele párosult roncsoló torokíob idézé elő. 3. A v ö rh-en y, 14 esettel, melyből elhalt 4. 4. a hólyagos himlő 61 betegülési eset nél 15 halottal. Osvostórvényszéki bonezvizsgálat 9 esetben orvosrendőrileg pedig 14 esetben eszközöltetett. Orvosi látlelet kiadatott 33 súlyos és 253 könnyű testisértés fölött és 12 pótlelet. Az állategészségügy általán véve kedvező volt, csupán Gojdos és íglincz községekben ural­gott rövid ideig a lépten©. Ebvész előfordult 2 esetben. Lépfenében elhullott 8 drb. szarvasmarha Kiirtatott 2 drb. taknyos ló s gyógykezeltetett 23 rühes ló és 80 drb himlőbajos juh. — Jó, ígérem, de mondja osak, igazán, oly mo górva az a spanyol, még akkor is, ha szellemes nőre akad ? — Páratlan Melánie, az égre kérem — kiáltó a férj ijedten — csak tőle ne kívánjon bókokat, egy lelki beteg embertől, ki Parist elhagyva falusi csen­det óhajt. — Hátha meghódítom ? s ezzel dame d' Evre- moud sarkán fordulva ott hagyta a megrémült raoir sieurt. Melanie rút volt, következőleg hiú és kegyetlen. Bár közelebbről nem ismerte Leridát, már is gyűlölte, mint csak rút gyűlölni tűd, mert már egyszer szere­tett, s szerelmének tárgya más volt, és nem ő, a pá­ratlan. Ez megfoghatatlan volt dame d’-Evremond előtt s abban állapodott meg, hogy a spanyolnak Ízlésről fogalma sincs. Minden Ígéret ellenére Madame felcicomázía ma­gát, hogy Leridát illően fogadhassa. Fiirtöoskób, sza­lagok,- gyöngyök, gyémántok, csipkék, azután a bizo­nyos valami, a mit Párizsból szoktak hozatni, ijesztő térfogatával, hatalmasan imponáltak“ — Jeannak, az inasnak, ki egy bókot merészelt mondani. S mit tett e hallatlan merészségre Melanie, talán kidobatta a vakmerőt? Dehogy dobatta, rútnak mind­egy, bárhonnan kapjon bókot — hiszen ez számára úgyis csak homöopathikus adagokban terem. Jean egy ötfrankos aranyat kapott kecses mosoly kíséretében, mely azt akarta mondani hogy — „még“, Jean pedig, miután az arany már markában volt, gondolta hogy „elég“ s megszökött. Madame szobaleányát — ez évben csak a nyol­cadik, előhívja minden percben, hogy ruháján igazítson Ezt is gyűlöli, mint komornáját, mert mindkettő esi. nos és fiatalabb, mint a bájos úrnő. A re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom