Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-21 / 3. szám

XXL ÉVFOLYAM.

Ungvár 1883. vásár nap, január 21.

3. SZÁM.

Megjelen:

MÍNDEN VASÁRNAP.

A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal :

Pollacsek Miksa könyvnyomdája- Ka aa — ■—

Fömunkatárs:

BÁNÓZY FERENC.

VEGrYESTARTALMU HETILAP.

Előfizetési feltételek:

Egy evre

.........................6 frt Félévre ... 3 „ —

Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajezár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un- vár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér soronként 20 kr.

Felelős szerkesztő:

FINCICKY MIHÁLY.

Előfizetési felhívás

az

„U N G”

1883-ltí, yams mtrfolniín.

Az „UNG-“ előfizetési ára:

Egész évre

.............................................6 frt — kr.

Félévre

..................................................3 frt — kr.

Negyedévre ,...................................I frt 50 kr.

Az előfizetési pénzek az ,, UNGC kiadóhivatalába küldendők. Vidéki előfizetések posta- utalvány utján eszközölhetők.

A kiadó hivatal iparkodni fog a t. olvasó- közönség kivánalmának pontosan megfelelni.

Az „Ung‘‘ minden vasáru a p meg íog jelenni.

Hogy az igényeknek megfelelhessünk, kérjük a t. közönséget az előfizetési dijak mielőbbi beküldésére, minthogy ezetul azokat, kik a küldött

S éhlányokat elfogadták és vissza nem küldték, reu- es előfizetőnk közé íogju c bejegyezni.

A kiadóhivatal.

Ungvárt, 1883. január 19-én.

Évszázadok mulasztásait helyre ütni nagyon nehéz, s hosszú idő kell ahoz, mig az eszme valósággá lesz. A magyarság terjesztése, mint eszme, csak most kiván alakot ölteni, midőn a mozgalom ez eszme körül politikai s társadalmi utón megindult, mely mozgalomhoz mindnyájunknak oda kell állni, ha azt akarjuk, hogy az eszme megvalósuljon.

Történelmünk nem egy szakában lehetett volna ez eszmét megvalósítani, ha a leghatalmasabb eszköz : a n é p o k t a t á s oly fokon állt volna, mint már mai nap is áll; de e részben hazánk nagyon hátra maradt a nyugoti népek civilizatiója megett s képtelen volt ezen eszközzel közrehatni. Nekünk kell tehát ezt a viszonyokhoz alkalmazva fölhasználni, hogy az elmulasztottakat pótoljuk.

A magyarosodás terjesztését a népisko ■ r , ikban vihetjük leginkább előre. De tudjuk, hogy e a népiskolák mily sanyarú helyzetben vannak g még mindig. Sok helyen a tanitók hiánya, vagy c ezek korlátolt képessége, máshol a szegénység, c a nép tehetetlensége útjában áll a legjobb tö- < rekvésnek is és az oktatás alig mutat fel felé- nyi sikert abból, amit elérni óhajtanánk. Az ál- i lám gondoskodása e tekintetben nem elégséges, ^ mert minden szükséget észre sem vehet; de i irányt ad, mely felé a társadalomnak mozogni 1 és törekedni kell.

Az eddigi tapasztalatok után Ítélve, látjuk, hogy a háziipar fejlesztése hasonló mozgalom mellett rövid egy pár év alatt oly lendületet vett, hogy annak befolyását a közéletre el kell ismernünk. Azon kell tehát lennünk, hogy a magyarosodás eszméje is a társadalom minden rétegében viszhangot kapjon, mert igy az eszme hamarább valósulhat meg.

A vidéki takarékpénztárak és bankok e tekintetben sokat tehetnek azáltal, ha évi nyereményeikből a népoktatás előmozdítására bizonyos összegeket úgy ajánlanak fel, hogy azzal a tanitók és tanulók szorgalmát ösztönözzék. Az ungmegyei takarékpénztár igazgatóságának határozatát örömmel üdvözöljük e téren, mely- lyel multévi üzleteredmónyébői 60 irtot a helybeli négy felekezeti elemi nép-iskola azon tanulói számára ajánlott fel, kik a magyar nyelv tanulásában a legnagyobb haladást tanúsították; egyúttal kimondotta, hogy jövőre az ügy bővebb tanulmányozása után e célra áldozni kiváló hazafias feladatának fogja tartani s ebbeli elhatározását már most jegyzőkönyvbe vétetni határozta.

Az ungvári népbank legközelebbi igazgató- sági ülésében hasonló irányban oly határozatot hozott, melyet szintén örömmel üdvözölhetünk, mert nemcsak a gyrnnazium szorgalmasabb tanulói részére 30 frtot, az elemi iskolák részére felekezeti különbség nélkül 10—10 frtot szavazott meg a múlt évi nyereményből, hanem azon felül 57 frt fölösleget a város „savanyuvizi“

raes, csinos lakásuk van. Verának még öltözéke is leányos volt. Fehér ruhát viselt kék övvel, s finom arany láncot nyakún. Leánya szeretetreméltó, azonban nem hasonlít hozzá, s inkább nagyanyjára emlékeztet. Egy jól talált arcképe függ e ritka nőnek a salonban a pam- lag fölött, mindjárt szemembe tűnt, midőn beléptem, szigorúan és figyelmesen látszott reám nézni.

Vera kedvenc helyét a pamlagon foglalta el, a kép alatt, én szemközt ültem le; mig mi a múltról beszélgettünk, szemeimet nem tudtam anyjának sötét alakjára fölvetni. Elképzelheted bámulásomat, ha megmondom, hogy Vera megemlékezve anyja tanításaira, mindezideig egyetlen egy regényt, költői müvet, vagy mint magát kifejezi, költött munkát sem olvasott még el. Ily közönyösség a legnemesebb lelkiélvezet árán boszant. Egy okos és a mennyire megítélhetem, finom érzelmű asszonynál, ez egyenesen megbocsáthat- lan.

— Tehát kötelességévé tette kegyed, kérdőm, hasonló könyveket soha sem olvasni?

— Nem — viszonzá; de nem juthattam hozzá, nem volt időm.

— Nem volt ideje? Bámulok. Hát ön, — fordultam Priemkov felé — miért nem izleltette meg nejével az irodalmat?

— Én szívesen megtettem volna, felelt, azon- ! ban. . .

Vera szavába vágott.

részén felállítandó kisdedóvó alapjaként kiván elhelyezni és jövőre ezen alapot nagyobb összeggel is gyarapítani késznek nyilatkozik. Ily áldozatok mellett az ügy hamarább vehet lendületet és jó hatással lesz az egyesekre is, kik e célra áldozni hajlandók.

E példát kövessék a többi pénzintézetek is s akkor hiszszük, hogy a népoktatás a magyarosodás felé nagy haladást fog tenni, a mindnyájunk által óhajtott eredmény pedig nem fog elmaradni.

A közigazgatási bizottság január liavi üléséből.

(Második közlemény;)

Az 1882-ik év Il-ik feléről a szakelőadók által beterjesztett jelentésekből a következőket közöljük.

Az alispán előadja, hogy a közigazgatási bizottságkebelében személy változás csupán annyiban történt, hogy a földmivelés ipar- és kereskedelemügyi szakminiszter által Bernáth Dezső közig, bizottsági tag köz- gazdasági előadóvá neveztetett ki. Hangsúlyozza az alis- páni jelentés, hogy a megyei és városi pénztárak a törvényes időkben megvizsgáltattak s mindannyiszor rendben találtattak. A községi költségelőirányzatok nem állapíttattak meg annak idejében, mert nem terjesztettek be kellő időben. — Kivándorolt Amerikába a mait félévben külföldi útlevéllel 15 zsidó és 5 keresztény.— Az elemi csapások közül a tűz 30519 frt erejéig tett kárt e megyében; ebből 15384 frt érték biztosítva volt, a valódi kár e szerint 15135 frt. — Az 1882 évi középszerű aratás és a takarmányokban a folytonos esőzések és vizáradások nagy károkat tettek; a gyümölcs úgy szólván semmi sem termett s a szüret mindenütt számításon alóli eredményű volt. — Az állatállományban néhány szórványosan előfordult lépfene sat. betegségen kívül más ragályos betegségek elő nem fordultak. A legelők állapota az alvidék kivételével jónak volt mondható. Lótenyésztésre leginkább kincstári mének használtattak, a mezőrendőri viszonyok állapot* kielégítőnek mondható. — Erdőpusztitások nem jelentettek be; erdőket pusztító viharok és rovar-károk nem történtek. — A gazdasági munkás viszonyok általában kielégítőknek mondhatók.

— Ne szépítsd magad úgy. Te sem vagy nagy kedvelője a verseknek.

— A verseknek nem, az igaz, — válaszolt Priemkov, hanem a regényeknek például. . .

— Hogy töltik kegyetek az estéket? kérdém Verát. Kártyáznak?

— Néha. De foglalkozás nélkül soha nem vagyunk. Mi olvasunk is. A költészeten kivül nagy száma van még a könyveknek.

— Mi kifogása van a költői müvek ellen ?

— Nincs semmi kifogásom, hanem kiskoromtól olvasatlanul hagyám e költött müveket. Anyám igy akarta, s mennél idősebb leszek, annál jobban meg vagyok győződve, hogy mind a mit anyám tett és mondott, igaz volt.

— Nagyon helyes; de még sem tartok kegyeddel; úgy hiszem, hogy semmi oka sincs kegyednek ily tiszta följogosított élvezettől magát megrabolni. Aztán csak nem veti meg a zenét, festészetet is; s miért vetné meg épen a költészetet?

— Én nem vetem meg; csak nem tanultam eddig ismerni, ez az egész.

— Akkor bizza rám. Édes anyja csak nem tiltotta meg kegyednek mindenkorra, a szépirodalommal megismerkedni.

— Egyátalán nem. Férjhez menetelem alkalmá* val minden tilalmat visszavont. De magamnak soha sem jutott eszembe, ezen — minek nevezte ön az imént ? — jj.nos, igen, regényeket elolvasni.

A_z; ,1 Tng- tárcája,.

Faust.

(Folytatás.)

Harmadik levél.

(Ugyanaz ugyanannak.)

M . . . június ltí. 1850

Nos, barátom, én voltam nála, és láttam öt! Mindenekelőtt egy csodálatos körülményt kell veled közölnöm. Akár hiszed, akár nem, Vera mit sem változott, arcban úgy mint termetben. Midőn elembe jött, munkába került, hogy csodálkozásomat viszszatartsam; magam előtt láttam az ifjú tizenhat éves leánykát azon módon, mint, egykor. Csak szemének gyermekes kifejezése hiányzott, melylyel azonban soha sem birt; már ifjúságában túl tüzesek voltak egy gyermek izemnek. Különben olyan mint akkor: járásában, tartásában az a nyugalom, u»'varia/‘ a hang, ugyanaz a homlok. Mintha az évek egész sorát valahol hófedél alatt töltötte volna el. . . Ő most huszonyolc éves, s három gyermeke volt. . . Megfoghatatlan! Ne gondold, hogy tán föltettem magamban nagyítani. Ellenkezőleg, sehogy sem tetszik nekem „megingathatlansága."'

Huszonnyolc éves korban a nő és anya ne úgy nézzen ki, mint egy ifjú leányka; csak nem élt hiába !

Vera igen barátságosan fogadott, s férje tökéle- ietesen örült látogatásomnak. A jámbor fickó igazán jcsak arra néz, a hol valakit megattakirozzon. Kényei-