Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-28 / 4. szám

nyelvet épen úgy és olyan mérvben, mint bármely iörzsökös magyar származású.

Nekünk magyar oroszoknak nem lehetnek más politikai törekvéseink, csak olyanok, melyek é rl e s hazánkat, bárminő viszontagságok között erőssé, hatalmassá tehetik, az lehet csak mindnyájunk érdeke, erre kell közreműködnünk, és pedig egyesült erővel. A hazai kormánynak pedig gondoskodni kell minden hazai nemzetségek jólétéről, megőrizve azoknak otthoni természetes jogaikat; tekintve nyelvüket és hitvallásukat, de a mely jogok nem állhatnak ellenkezésben a haza egysége és oszthatlanságával. Minden merénylet ezen politikai egység és oszthatlanság ellen bűn lenne a haza ellen és ezzel saját magunk ellen. És ha valaki minket ily bűnös cselekvésben találna, akkor kétségkiviil hazaárulóknak ós a haza ellenségeinek nevezhetne bennünket és megérdemelnék a legnagyobb büntetést; de még azért, hogy őseink nyelvén és a magyarországi orosz népünk nyelvén beszélünk és Írunk és keleti szertartásu katholikus hitünket valljuk, szertartásunkban ó szláv nyelvet használunk, minket még senki sem gyauusitgathat muszkismussal és szakadársággal azért, mert nyelvünk hasonlít a muszka nyelvhez, és hitvallásunk azonos a nem egyesült keleti egyház szertartásaival és vallásával, és ha találkozik közöttünk a nyelv és szertartás rovására esztelen rajongó, a ki talán az ország határain kiviil keres jobb paradicsomot, melyet eszében képzel magának, talán elégiiletlensége miatt, úgy mi azt ós azokat, valamint mindig elítéltük, úgy most is elitéljük, ós az olyanokkal szolidaritásban lenni, magunk és a haza elleni merényletnek, a katholikus egyház elleni hűtlenségnek tartjuk. De ily rajongók közöttünk talán nincsenek oly számmal, hogy az egész magyar-orosz népet ós annak intetligentiáját jogosan lehetne elítélni és gyanúsítani.

Lelki fájdalom és gyötrelem fog el bennünket mindannyiszor, midőn a mi nem jóakaróink minden alapos okok nélkül oly magatartással vádolnak bennünket, a milyen egyáltalán nem illet meg bennünket, mert azok csak ellenségeskedést és utálatot szórnak el közöttünk és társadalmi életünket keserítik.

Mi mindannyian egész tömegben gyenge és szegény nép vagyunk és nem gondolhatunk egyébre, mint a mindennapi kenyérre és milyen-olyan megélhetésre, tekintettel a jelenlegi nehéz időkre.

Fájdalmunk azonban ne vezessen bennünket a kétségbeesésbe; mi nem tekintve a mindenféle kellemetlenségekre, mindig arra tartozunk törekedni, hogy még azok is, kik folyton gyanusitgatnak bennünket, győződjenek meg arról, hogy mi tényleg úgy polgári, mint vallási tekintetben méltók vagyunk a becsülésre és figyelmére a legnagyobb köröknek éppen úgy, mint azon testvéreinknek, kik között vagyunk.

JL vöröskereszt-egyleti mulatság.

Nem tartozott ugyan a fényes elite bálok közé, mégis a megjelent hölgykoszoru jó nagyrésze társasestélyi öltözékét báli toilette-el cserélte fel, mi nem esik fényét emelte a nagyon sikerült mulatságnak, hanem a mi fődolog, kedélyességben jóval felülmúlta a nőegylet és kórház javára rendezett bált. daruéval kisasszony az előbbi veszteségére kellően kárpótolva lett, látva azt, hogy mindenki egyaránt elégiáit kebellel búcsúzott el tőle azon jó reményben, bogy a február elseji ifjúsági reunióra a megtartott jókedvet fokozva fogják magokkal hozni. A lady patronesse Nehrebeczkynó, az egylet buzgó elnöknője, fáradozásának szép sikerét látva, arca sziute kigyult az örömtől, s nem csak a szellemi, hanem az anyagi sikerért is számosán gratuláltak neki.

Hogy a vidám jókedv egy percig sem hanyatlott, eléggé bizonyítja azon körülmény, bogy a sziinóráig kiszabott tánc-nemeket éjfélükül fél 2-kor tudták csak legyártani, de nem gépiesen, hanem lelkesedve, magyar zamatu érzéssel, s e jókedvet, fokozták úgy az ezred zenekara, mint Lányi Gyula zenetársulata, mindkettő készséggel engedvén a folytonos „ujrá“-nak.

A díszes hölgykoizorut kilenckor már teljes számban szemlélhettük, s a lady patronesse belépésekor megzendiilt a Rákóczy-i aduié, s ennek elhangzása után a csárdás, melyhez ugyan — mint rendesen szokás — bevezetőül kevesen jelentkeztek, de annál élón- kebbek lettek a tour-táncok, s az első négyest már az összes hölgykoszoru igénybe vette, elaunyira, hogy a !44 párnak két körben kellett táncolni.

A díszes koszorú tagjai voltak: Bartók Irma, Oserszky Olga. Fincickynó, Fábryné leányával, b. Got- jtesheimné, Gőeze nővérek (Bicskáról), Gortvaynó, Ho- 1 micskóné leányával és Saxnn Olgával, dr. Ivántsyné, Iváncsik Mariska, Kendéné, Kovács Károly né két leányával, Keresztynó, Lám Sándomé, dr. Moskoviesné, Mráz Ludmilla, Pásztélyi K. Mária, Pásztélyi Mariska,

I Paulayné, Pólányi Erzsiké, Pápay Erzsiké, özv. Uóth j London Lujza, dr. Russayná, dr. 0 jsterreieher Jakabné,! ! Schramm ezredesné leányával, gr. Sztárayné leányaival, i Szépfyné le injával, Szieberné leányával, Szomrákyné, Szóraján Károlyné nővérével, Horváth Terézzei, Tasná- idyné, Terestényiné, Thuránszkyné leányával, Ujiakyné, Volf Bella stb.

A kedélyes mulatság 6 óra tájban ért véget.

Szünóra alatt ejtetett meg a hazafias érzelmű nők által beküldött szép tárgyakra a sorshúzás; a bevétel sorsjegyekkel együtt 500 Irton leiül volt, mely a vidékre kiküldött sorsjegyek árával még emelkedni fog.

r

___________________

Különfélék.

— E hó 23-án Pásztélyi Kovács János püspök farsangi lakomát rendezett, melyre gróf Török Napoleon ÍUngmegye főispánja, Kende Péter alispán a megye részéről, továbbá minden hivatalfőnök és egyes tagjai, a káptalani tagok és az ügyvédi kar nehány tagja voltak i hivatalosat. A lakoma két óra tájban kezdődött és öt I órakor ért véget a legkedélyesebb hangulatban. A szives fogadtatás a jelenvoltaknál kellemes benyomást tett s szívből hangoztatta mindenki az „éljen“-t, midőn a

toasztok megeredtek, a vendégszerető házi urra és kedves családjára.

— Közgyűlést tartott e hó 21-ón az önkéntes tűzoltó egylet, Nehrebecky György elnöklete alatt, mely alkalommal felolvastatott az egylet keletkezésére és múlt évi működésére vonatkozó jelentés. E szerint az egylet 1875 március 14-én alakult meg. Az alakulásnál Le- hócky Béla polgármester szerepelt mint ideiglenes elnök, jegyzőül pedig Farkas Ferenc. Megalakulván az egylet, elnökül Böszörményi József akkori megyei alispán választatott meg, ki 1877 szept. 29-ig viselte e tisztet, amikor Nehrebecky György választatván meg, mai napig dicséretes buzgalommal vezeti az egylet ügyeit. Főparancsnoka a megalakulásnál Török József gróf lett, utána Piere Henrik; az 1881. évi tisztujitás- kor Farkas Ferenc választatott meg, ki o , tisztét 1882. szeptember 18-áig valódi iigybuzgalomm.il vitte. A múlt évben volt 80 alapitó, 95 pártoló és 102 műkő lő tagja az egyletnek. A múlt évi számadások megvizsgáltatván, azok szerint az évi bevétel 1064 frt 37 kr. a kiadás 828 ft 66 kr. volt; pénzmaradvány 235 ft 75 kr. Az 1883. évi szükséglet 771 frt Az egylet leltár szerinti vagyona 3500 frt értéket képvisel. A gyűlés végén fő- parancsnokul Mocsári Géza országos képviselő közfelkiáltásai megválasztatott.

— Halálozás. Özvegy B srzevicy Árpád né született Tabódy Gizella e hó 20-án Bajánházán elhunyt.

— G e r e v í c s Titus z volt ungvári káptalani ügyvéd városi tiszti ügyész, utóbb ilosvai gyakorló ügyvéd f. hó 12-én 43 éves korában elhunyt.

— Nyilatkozat. Miután a papárvaleányintézetben hét bennlakó növendéken szolid lefolyású vörheny (scarlatina) mutatkozik; elő vigyázat! rendszabályok céljából, a megyei főorvos, dr. Bme Sándor — és az intézeti kezelő orvos dr. Levy József urak javallatára, intézetünknél a uyilvínos előadások mártius 1-ső napjáig szünetelni fognak. — Midőn ezen intézkedést az érdeklett szülőknek tud »mására hoznám, másrészről a városban elterjedt hírekkel szemben — hivatkozva a fennemlitett orvos urak szakvéleményére — kötelességemnek tartom kijelenteni azt: hogy azok, úgy a betegség mibenlétét, valamint a betegek számát illetőleg, tévesek és túlzottak. Kelt Ungvárott, 1883. január 25-én. Firczák Gyula, apát-kanonok, leányintézeti igazgató,

— Köszönet nyilvánítás. A gorondi gör. katb . lelkész ur, ki nem rég foglalta el ezen javadalmát, Go- rondon vizke reszt alkalmával meglátogatta minden egyes polgártársát, s szivreható tanácsadásaival a magyarnyelv elsajátítására buzdította, kik ezen célból fillérjeiket szívesen és egész odaadással felajánlották az újonnan szervezendő iskolai könyvtár javára, mely fillérekből azonnal „A vasárnapi könyvtár“ első folyama, mely 10 kötetből áll, rendeltetett meg. — Fogadják érte a nemes lelkű fáradozó- és adakozók őszinte köszönet nyilvánításunkat! Engedje a Mindenható, hogy ily nemes célról gondolkodó s valóban magyar érzelmű gorondi lakosok által a nép felvirágoztatására szentelt fáradozásaikat es filléreiket koronázza a jó siker, a íáradliatlaii lelki atya pedig lelhesse benne örömét számos éveken

dicső! Priemkov örvendve ugrott fel; szegény ember, sóhajtva köszönte meg azon élvezetet, melyet számára készítek . . . Nem válaszoltam rá semmit s Verára néztem csupán; kiváncsi voltam mit fog mondani. Fölemelkedett szó nélkül az ajtóhoz fordult, egy darabig megállt a küszöbön s lassú léptekkel kiment a kertbe. Utána siettem. Néhány lépésnyire volt előttem, s a sötétségben alig voltam képes fehér ruháját megkülönböztetni.

— Nos, — kiáltók felé: nem tetszett kegyednek?

Megállt.

— Ide kölcsönözheti ön nekem e könyvet ? — viszonzá.

— Kegyednek ajándékozom, ha elfogadja.

— Köszönöm, — monda s eltűnt.

Priemkov s a német felém közeledtek.

— Ez mégis bámulatos melegség, — emelt szót Priemkov, csaknem rekkenő. — De hol vau nőm ?

— Azt hiszem, a házba ment! — viszonzám.

— Gondoltam, hogy nemsokára estethetnénk — folytatá ő. Ön kitünően olvas, teve hozzá kis idő múlva.

— Az ön nejének úgy látom nagyon tetszett a „Faust“, — jegyzém meg.

— Kétségkívül, — kiáltá Priemkov.-■Oh! mindenesetre, — vágott közbe Schimmel ur.

Beléptünk a házba.

— Hol van nőm? —kérdé Priemkov a ránk szemközt jövő szobalánytól.

— A nag-yságos asszony hálószobájába vonult.

Priemkov a hálószobába ment.

En Schimmel úrral a térásszon maradtam. Az öreg ég fölé emelte szemeit.

—■ Mennyi csillag ! — monnogá, egy csipetnyit véve. És mind e csillagok világok önmaguknak! — tévé hozzá, mikö/,ben egy második csipetet szitt föl.

En nem láttam szükségesnek felelni s csak némán néztem föl az égre. Egy titkos kétség gyötört . . . ügy tetszett nekem, mintha a csillagok oly komolyan néznének le ránk.

Néhány pillanat múlva visszajött Priemkov s az ebédlőbe hitt.

Nemsokára megjelent Vera is. Leültünk.

— Nézzen már ön nőmre, —- szólt hozzám Priemkov.

Felé forditám tekintetemet.

.— Hogyan, nem vesz ön észre semmit?

Minden esetre némi változást vettem észre arcán, de uem tudom, miért, ezt adtam) feleletül: —Nem, én nem látok semmit.

— Nem veiesek-e szemei?—folytatá Priemkov

Én csendesen hallgattam.-- Gondolja el ön, mikor szobájába léptem, kö- nyek közt találtam. Ez rég nem történt vele. Tudja ön, mikor sirt utoljára? Midőn kis Szásánkat elvesztők. Ezt ön „Faustjával“ okozá, — tévé hozzá mosolylyal.

— Tehát belátja kegyed — fordultam Verához, — hogy igazam volt midőn . . .

— Ezt nem vártam, — szakitá félbe. De Isten tudja, vájjon jól cselekedett-e ön. Talán csak azért nem engedé meg anyára, ily könyveket olvasni, mert tudta, hogy . . .

Vera elhallgatott.

— Mit tudott, ő? — ismétlem. Mondja ki ke

gyed.

— Minek! Már igy is szégyenlein magamat. Hogyan tud ura sirni! Egyébiránt fogunk még erről beszélni ; némilyeket nem jól értettem.

— Miért nem? kérdezem tőle azonnal.

— A szavakat mind értette in é.s értelmüket is, hanem ....

Ismét elhallgatott s gondolkodóvá lett.

E pillanatban hallani lehetett a kertben mint zug a szél a fák lombjai közt. Vera összeborzadt s a nyitott ablak felé fordult.

— Mondtam önnek hogy zivatarunk lesz, — kiáltott Priemkov. — De kedves Verám, mit rázkódol

úgy össze ?

Szótlanul nézett rá. Egy bágyadt távoli villámnak viszfónye cikázott titokteljesen mozdulatlan arcán.

— Ezt mind a „Faust“ teszi, — folytatá jPriem- kov. Asztal után legjobban tesszük, hí azonnal ágyba bajunk. Nemde Schimmel ur ?

— Lelki élvezet után ép oly jótékony a phisikai megpihenás, mint hasznos, — viszonzá a jámbor német s egy pohárka liqueurt kiürített.

Midőn az estebédnek vége lett, elváltunk. Vállaskor megszorítana Vera kezét, az hideg volt. Szobámba mentem ós soká maradtam az ablaknál állva, mielőtt levetkeztem s az ágyba feküdtem volna. Priemkov jóslatai teljesültek: az égihíboru mygjöit és kiönté terhét. Haliam; hogy zug a szél, mint zuhogott az eső a fákon, láttam mint lesz a villám lobbanásáuál a tengerhez közelfekvő fala temploma mtjd fekete, fehér alapon, majd fényes, sötét alapon, majd eltűnik a sötétségben . ..