Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-11-26 / 48. szám
XX. évfolyam. Ungvár 1882. vasárnap, november 26. 48, szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden tözlemény. mely & lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollac8ek Miksa könyvnyomdája TÁRSADALMI ÉS VEGYEST ART A LM (J LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. J _________________________ Előfizetési feltételek: Egy évre......................6 frt Félévre ... # . — Negyed évre .... 1 . 50 Egyes szám ára 12 krajesár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába U.u vár. Follaoiwk Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér: Soronként 20 kr. Az árva biztosítások fontossága. JJngmegye árvaszékéuek felügyelete alatt álló árvavagyonkoz tartozó épületek, s a gondnoki kezelés alatt álló termények igen magas értékét képviselnek. Miután a gyámsági törvény s ezzel kapcsolatban kibocsátott rendelet az árvák vagyonának biztosítását szigorúan meghagyja az érdekelt feleknek, alkalomszerűnek találjuk az úgynevezett biztosítási kérdéssel foglalkozni, s a megyei árvaszéknek s a gondnokoknak egyet-mást figyelműkbe ajánlani. Szerfelett fontos kérdést képez napjainkban az árvavagyon biztosításának kérdése. — Fontosnak kell jeleznünk a kérdést annyival is inkább, mert az árvavagyon, mint már a fogalom is mutatja, a teljes jogiképesség hiányában levő, szabadakaratuk és rendelkezésükben korlátolt kiskorúak magán tulajdonát involválja. A törvényhatóságok egyik főkötelessége e vagyonágak biztosításánál a kellő tapintatot, előrelátást s mindenek felett azon körülményt, hogy a felügyeletökre bízott kiskorúak tulajdonát képező javak teljes biztonságáról van szó, szem elől nem téveszteni. Kell, hogy a törvényhatóság önönmagával számoljon, kell, hogy az árvajavak biztosítását fontos és előre meggondolt bírálat tárgyává tegye s az árva érdekében kötött szerződést biztos alapokon nyugvónak tudja, mert csak így érhető el az árvavagyon biztonsága s netalán veszély esetén az árva által igényelhető teljes fedezet. Vannak, kik az árva-vagyon biztosításának kérdésénél azon balhiedelemből indulva ki, hogy mindenekelőtt az előnyösebb az árvára, mi a jószágnak olcsóbb feltételek melletti biztosítását eszközli, — az olcsóság után kapkodva az árvavagyon biztosításánál a kevesebb díjtételek melletti biztosítási ajánlatokat részesítik előnyben s nem gondolva azon vezérelvre, hogy az árvajavak biztosításánál mindenekelőtt a teljes biztonság kérdése főfeltétel s csak ennek mérlegelése után tehetők bírálata tárgyává a netalán beérkezett ajánlatok, a legtöbbször az árva-vagyon kárára biztostanak. Eltekintve itt azon régi, de leggyakrabban valónak bizonyult szójárástól, hogy olcsó húsnak hig a leve, eltekintve attól, hogy teljes biztonságot csak reális alapokon nyugvó intézet nyújthat s egy reális alapon nyugvó intézet az ajánlattétel előtt mindenekelőtt számot vet önmagával s nem csupán a jelent, tehát a remélhető hasznot, de a jövőt, mely előtt nagy kérdőjelként áll a bizonytalanságok eshetőségek korszaka is tekintetbe veszi, mondjuk eltekintve mindezektől a következő főfontosságú elveket állíthatjuk fel az árva biztosítások tárgyában követendő eljárásnál. A teljes biztonság. — Teljes biztonságot pedig csak azon intézet nyújt, melynek kötvényei értéket képviselnek, pénztára fedezetet nyújt, — mely az ország talaján épülve, nem csupán önmagáért él, de közgazdaságunk és nemzeti vagyonosodásunk érdekében is tett s mint hézagpótló tényező szerepel. Ily intézet nyújthat teljes biztonságot az árvák érdekében kötött biztosítási szerződéseknél, ily intézet ajánlatai kell, hogy elsőbbséget vívjanak ki a törvényhatóságok termeiben, — ha mindjárt ajánlata magasabb díjtételt involvál is, kötvényei teljes biztosítékot nyújtván. Nem kevésbbé fontos és nemzeti közvagyo- nosodásunk érdekében fekszik, hogy a befizetett dijak az ország határain belől maradjanak s| ebből folyólag, hogy magyar intézet kebelében eszközöltessenek a biztosítások, — magyar intézet szavatossága mellett létesüljön a szerződési viszony. Fontos ez nem csupán hazafisági szempontból, midőn az ösztönszerü bizalom, nemzeti érzület is oda vonz, hol egy kebelünkben született velünk érező s egy nevet viselő intéz vény kínálkozik szerződő fél gyanánt, de fontos a nemzeti vagyonosodás, a pénzértéknek magyar kezek által, magyar égöv alatt leendő forgalma, befektetése czéljából is. Mert miért táplálnánk a külföld, moloch- ként emésztő gyomrát magyar pénzzel, miért adnánk a külföld pénzpiaczara, kevés vagy talán semmi egyenértékűt sem remélve, magyar forintokat, — midőn azt saját területünkön helyezhetjük el a biztos fedezet reményében s azon tiszta tudatban, hogy a mi határainkon belül marad, nemzeti vagyonosodásunkat öregbiti, annak felvirágoztatását czélozza. Oly intézet, mely e két feltételt bírja —- mely a teljes biztosíték mellett, kebelében magyar — kell, hogy felkaroltassék minden rendű biztositó féltől, kell hogy előnyökben részesüljön a nagyobb szavatosságot s teljes biztonságot igénylő árva biztosításoknál. Jól esett azért tapasztalnunk, mint az „Egyetértés“ november 11-iki számában olvastuk, hogy Somogym 'gye megértve a kor intőszavát, a fent részletezett elvek teljes figyelembe vétele mellett legutóbbi törvényhatósági gyűlésén az árva javak biztosítását egyhangúlag s lelkesült éljenzés mellett az „Első magyar általános biztositó t ár sasággal“ mondotta ki megkötendőnek, daczára annak, hogy nevezett társaság egy más biztositó intézet mellet 20°/0-al drágább díjtételt hozott ajánlatba. Kimondotta ezzel nevezett megye azt is, hogy legtöbb s teljes biztosítékot csak az első magyar kötvényeiben talál, — kimondotta s mintegy követésremeltó példa gyanánt állította fel a többi törvényhatóságokkal szemben, hogy az árva javak biztosításának kérdése csak úgy oldható meg, ha magasabb díjtétel mellett is a teljes biztosítékot nyújtó ajánlatok fogadtatnak el. Szükségesnek látta e megye a teljes biztonságot annyival is inkább, mert úgy lehet, hogy egy önmagáért s a külföld vagyonosodásáért élő társaság napjai megszámlálvák s az árva javak részéről a társaság javára számadási kötelezettség mellett fizetett összegek mint elfecsérelt kiadások szerepelnének az árva számadások aktái között a feltételes kár esetén is reménye nélkül a teljes fedezetnek. Üdvözöljük a derék megyét, s örömünket fejezzük ki az „első magyar általános biztositó társaság“ e diadala felett, a mi kétségen kívül csak emelni fogja a közönség bizalmát, mely születésétől napjainkig mindenha és mindenhol e társulat melett szól és méltán. Mert eltekintve azon roppant vagyontól, mely e társulat erkölcsi hitelének eclatáns szóvivője, eltekinve a teljes fedezettől, mely minden bizositó félnek önként kínálkozik, a közbizalom s közbecsülés adójával tartozik e társulatnak minden magyar, minden, ki a nemzettestnek tagja a nemzeti érzületnek részese, mert e társulat volt az, melynek magvai, magyar földbe vetve, homlokzata magyar talajon épült s midőn csak suttogva önmagunknak vallottuk be nemzeti eredetünket midőn a kényszerjog hatalma alatt a barát előtt eltitkolta magyar voltát, e társulat volt az, mely ama homlokozatra „magyar“ nevet helyezett s büszkén vallja magát, ma is annak. Velünk érez velünk örül, s ha kell vesz részt a nemzet munkáiban, — mint látjuk azt minden jótékonysági vállalatnál, hol az első magyar neve szerepel az elsők között a legtekintélyesebb összegekkel — mint láttuk, ezt mezőgazdaságunk emelésére gyámolitásra ezélzó azon ténykedésénél, midőn gazdasági pályára lépett s a gazdasági akadémiákon magasabb kiképeztetést nyerni óhajtó ifjak részére ösztöndíjak alapítása által szerzett örök elévülhetlen érdemeket. Több ilyen intézetet a hazának s több oly megyét az országnak, mint Somogy, akkor hisszük, hogy az árva javak biztosításának kérdése biztos alapokon nyugvó s bizositási hitelünk világhírű leend. A közegészségügy és az egyházak. Trefort miniszter az egyházi főhatóságokhoz (érsekek, püspöpök és szuperintendensekhez) a következő könendeletet bocsátotta ki: Hogy a közegészségügy fejlesztése az államnak a társadalomnak, sőt az emberiségnek egyik legfőbb érdeke, az nem szenved kétséget és bővebb indokolásra nem szorul. És hogy e részben hazánkban nem történt és még mindig nem történik annyi, a mennyinek történni lehetne, és kellene, az is bizonyos. Az állam hozhat — és a magyar törvényhozás is hozott — közegészségügyi törvényeket; tehet — s a magyar kormány is tett és tesz — ezéiszerü intézkedéseket a közegészség érdekében ; de ha valahol e részben, nem tehet mindent és nem tehet eleget az állam. Magának a társadalomnak, valamint minden nem állami hatóságnak is, sőt minden egyesnek közre kell működnie a közegészségügy fejlesztésére és felvirágoztatására s az állam és emberiség oly fontos kincsének, az emberi egyéneknek és az emberi egészségnek megóvására. Felette sokat tehetnek e részben különösen a lelkészek és tanítók is, állásuk és hivatásuknál, valamint a köznéppel való folytonos és soknemü érintkezéseiknél fogva. És e részben igen nagy súlyt kell fektetnünk arra, hogy a lelkészek és tanítók már képeztetésükben megszerezzék azon pozitív ismereteket, melyeknél fogva a közegészségügy kívánalmaiban és annak előmozdítása eszközeiben s az e részben teendők iránt kellőleg tájékozva lehessenek, különösen, hogy híveiknek a kellő felvilágosításokat és utasításokat megadhassák. Hogy egyebet ne említsek, csak például hozom fel a köznép lakásviszonyait, a betegápolás és gyógyítás, valamint a véletlen baleseteknél való rögtöni segély követelményeit, mindenekfölölt pedig a kivált némely vidékeken aggasztó mértékben elharapódzó pálinkaivás veszélyeit, melyekre nézve lelkészek és tanítók üdvös hatást gyakorolhatnak a népre a közegészség érdekében. A tanitóképezdékben ugyan a a közegészségtan a rendes tantárgyak egyike; óhajtandó volna azonban, hogy azokban is alaposabban és nagyobb terjedelemben tanittassék. De a papnöveldékben és lelkészképző intézetekben a közegészségtan, tudtomra, sehol sem adatik elő, holott felette szükséges volna, hogy e részben a lelkészjelöltek is megfelelő oktatás nyerjenek. Midőn erre czimed becses figyelmét tisztelettel felhívni van szerencsém, egyenesen felkérem, hogy a hatósága alatti papnöveldében a közegészségtan tüzetes előadásáról gondoskodni s engem ez irányban teendő intézkedéseiről értesíteni méltóztassék. — A vasárnapi munkaszünet a vidéken mind nagyobb tért hódit. A pécsi kereskedelmi kamara legutóbbi ülésén tárgyalván az ügyet, addig is, mig ez a kérdés a helyi hatóság vagy a törvényhozás által megoldva lesz, szükségesnek tartja oda hatni, hogy az ottani kereskedők önkéntesen szövetkezzenek boltjaiknak vasárnap délelőtt 10 órától leendő bezárására. Továbbá
