Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-11-26 / 48. szám
tekintettel arra, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdés * * addig meg nem oldható, míg a kincstári dohány- és szi- var-elárusitó kereskedők bármi módon köteleztetnek ennek vasárnapi elárusitására is, a kamara fel fog irni a miniszterhez és javasolni fogja, hogy vasárnapokon a dohány- és szivareladási jog a rendes ár mellett a korcsmárosoknak, vendéglősöknek és káveháztulajdono- sokna adassák, a miskolczi kamara nem tartja czél- szerünek az ügyet törvényhatósági szabályrendeletekkel szabályozni, hanem egyöntetű országos intézkedéssel óhajtaná a kérdést eldönteni. Kimondotta ezenkívül, hogy mivel a vasárnapi munkaszünetről már országos törvény intézkedik, elég volna, ha a miniszter szigorúan utasítaná a törvényhatóságokat e törvény végrehajtására, a kereskedelmi kamarák pedig a rendelet betartását ellenőriznék. A budapesti kamara kiküldött bizottsága tudvalevőleg ellene van a vasárnapi munkaszünet törvény utján való kimondásának, hanem a társadalmi utón megindított mozgalmat jogosnak és méltányosnak tartja. A lévai kereskedők és iparosok egy része aláírásával kötelezte magát, hogy üzleteiket vasárnap déli 12 órától hétfőn reggelig zárva tartják. A pozsonyi kereskedelmi kamara elmondja, hogy az 1868-ik Lili. tvcz. 19. §-a, mely vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munkát megszüntetni parancsol. nem érte el czélját, mert a vasárnapi dolgoztatás tényleg mindig nagyobb és nagyobb tért hódit. Különösen kiemeli a soproni fölterjesztés, hogy ezen állapot alig enged időt az ifjabb nemzedék testi és szellemi kifejlődésének s következménye előbb-utóbb a testi elsatnyulás, a szellemi törpeség és erkölcsi elfajulás lesz. A törvény szavait szabatositani kell; meg kell állapítani, hogy milyen munkák tekintendők elkerülhetetlenül szükségeseknek, mi csak az egyes, helyi körülmények kellő tekintetbe vétele mellett lehetséges. A kamara mindezeket komolyan megfontolván, azon kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy utasítsa az egyes törvényhatóságokat a vasárnapi munkát korlátoló rendszabályokat oly módon való kidolgozására, hogy abba az érdekelt ipari és kereskedelmi körök is befolyjanak, a munkálat megerősítése a minisztériumnak maradván fenn. A pozsonyi kamara ezen kérdés tanulmányozására hét tagból álló bizottságot küldött ki, melynek munkálatát a kamara legközelebbi ülésében vitatja meg. Uj intézmény. A postai hatáskör kiterjesztése. A kultur-intézmónyek között egy sem örvend oly népszerűségnek, mint a posta. S ez igen természetes: mert úgy megszoktuk, hogy alig élhetnénk nélküle. Mindenki tudja, hogy az újítások és kultúrintézmények általában nehezen vernek gyökeret, különösen nálunit, hol módozati nehézségek mellett, előítéletekkel kénytelen megküzdeni. A postai intézmény az újabb társadalmi tökéletesedés intézménye; de csodálatos organizmus, melynek határozott kultur-hivatása, miveltsé- get, fejlődést terjesztő tendencziája van ; — s hatása, népszerűsége azért oly közvetlen, mert mindenki meg' van győződve áldásos működéséről, s a többi hasoniuA.z ,,Ung” tárcája. Az ungvári dalárda — Huszton. Megvallom, nem is tudom, hol kezdjem, vagyis inkább hol szakítsam meg azt a harmonikus kört, melyben dalárdánk azon fényes emlékezetű kirándulásának minden legkisebb mozzanata oly mozaikszerüleg illeszkedik össze, hogy attól kell tartanom: ha szétszedem, talán nem is leszek képes e papíron az egészet úgy ösz- szerakni, hogy kezem e munkája az eredetinek öszhang- zatos egészét visszatükrözni képes legyen. —Talán legjobb lesz, ha a végén — kezdem; mert a két végpont összekapcsolása által a boszorka-kört megvonva emlékezetem körül, a benne egymást kergető változatos jelenetek tarka sokasága ki nem szabadulhatván, köny- nyebben válogathatom ki közülök azokat az alakokat, a melyeknek összeállítása legjobban megadja az egésznek főbecsét: a harmóniát. * * * Furcsa dolog — az igaz — de való, hogy dalár- lárdánk e kirándulásával a huszti testvér-egyesület ünnepélyének fényét és dicsőségét akarván emelni, tulajdon- képen magának szerzett uj és pedig olyan dicsőséget, hogy annak fundamentuma áll legalább is oly szilárdul a már- marösi keblekben, mint — a huszti várromoké 11... Nem ambitionálta ugyan dalárdánk e dicsőségét, mert nem e cél kivásának feladata hozta össze f. hó 18-án indulásra a tagokat; de ki tehet róla, ha a dal, a lelkes és harmonikus dal könnyű párája hamar felszáll az érzelem tiszta légkörében és abból még hamarább leesik az elismerés harmatcseppje, melyben a dicsőség tiszta fénye ragyog ? 1 . . De ha a történtekre reflektálunk, nem is kell ezen fejlemény okát sokáig kutatnunk. — Midőn a merült hangulatban útra kelt dalárda a csapi indóház étkező termében együtt látta magát, minden impulsus nélkül, mintegy varázsütésre az a dal zendült meg ajkán, tézmények hatáskörétől eltórőleg, a kevésbé distingválnj tudó egyes is megérteni tudja ezólszerüsógét, hasznosságát. A gyakorlati élet és forgalom előnyére, igen előnyös reformot léptet életbe a közlekedésügyi minisztérium újabb intézkedése, mely a m. kir. postahivatalok hatáskörét terjeszti ki. Ez: a postai megbízások. — A kinek valakitől számla, adóslevél, váltó, vagy más obli- gáczió alapján pénzt kell kapnia, a postára bizza annak behajtását, ez a pénzforgalom rendszerét rövid idő alatt igen előnyösen fogja megváltoztatni. A postai megbízásoknál az eljárás igeu egyszerű. Ha nekem egy váltóm, számlám, kötvényem, vagy bárminő követelésem van behajtandó valakin 200 frt maximum erejéig, veszek egy e czélra nyomatott olyan lapot, minő a szállítólevél, vagy a postautalvány : arra felirom az adósnak czimót, a tartozott összeg mennyiségét, a lejárati napot, hozzácsatolom a számlát, vagy váltót, az egészet borítékba teszem, lepecsételem és elküldöm X postahivatalnak, a hol az adósom lakik, „postai megbízás“ felirattal. A posta, mint végrehajtó, elviszi a kitöltött lapot a czimzettnek és bemutatja. Ez vagy fizet, vagy nem fizet: a posta a pénzt egyszerű utalványnyal megküldi a megbízónak; — ha nem fizet: a posta rájegyzi a lapra, hogy a fizetés megtagadtatott, s az okmányokkal együtt visszaküldi a feladónak. Ezen egyszerű eljárás megkímél sok irkafirkát, ügyvédi felszólítást, járáskelést stb; gyorsítja a pénzforgalmat s igen megkönnyíti a pénzbehajtást vidéken, mi — főleg a fővárosi kereskedőkre nézve — gyakran sok nehézséggel volt egybekötve. Egyúttal elesik kisebb váltóknál azon nehézség, hogy csak a legközelebbi városban voltak fizetendők, — mert ezentúl a lejárt váltót minden postahivatal bemutathatja fizetés végett bármely faluban az illető adósnak, kinek nem kell mozdulni házából, ha fizetési lejárat napja van: hisz a posta elhozza neki váltóját a házhoz, s elviszi a pénzét szépen, ha fizetni tud és akar. Ez hát igen kényelmes lesz ezután annak, a kinek van miből fizetni. A postahivatalok ezen bankári szerepe olyan újítás, melyet mindenki szívesen üdvözöl. Egyszerűsíti' könnyíti és költségkíméléssel eszközli a köveletések behajtását és kifizetését. Jelen viszonyaink mellett pedig nagy szükségünk van a terhek könnyítésére s ép azért czélszerü lesz ezt minél tovább fejleszteni. A virilisek. Ungmegye bizottságának 1883-ik évre érvényes legtöbb adót fizető (virilis) tagjait az igazoló választmány végérvényesen összeállította. A bizottság tagjai a következők : Gróf Sztáray Antal, gr. Hadik Béla. gr. Török Napoleon, br. Bedvicz Sándor, Nehrebeczky György, Weinberger Albert, Pásztélyi János, br. Vécsey József, Markos György, Ibrányi Lajos, Mocsonyi Zenó, Kovács Károly, dr. Iváncsy László, Orosz András, Berhelyi Ödön, Lipcsey József, Győröcskey István, Pólányi István, gr. Sztáray Tivadar, gr. Sztáray Ferdinand, Mocsáry Géza, Drá. melynek végsora igy hangzik: ,Ur Jézusunk! oh jőj és légy gyámolunk!“ Mir pedig ha igaz az, hogy homo propouit, Deus disponit, a nem számított, de mindnyájunknak örvendetes eredmény könnyen kimagyarázható. ¥ * * Megyénk határától e nem kiszámított, de a dal géniusza által sugalt segélykéréssel búcsút véve, a gőz robogó szekerein Bereg és ügocsa vármegyéken keresztül bevágtattuuk Mármarosba, melynek határán Huszt várának „bús d üledék ei“ üdvözölték a dal fiait a távol ködéből és adták hirül érkezésüket a régi dicsőség késő, de nem méltatlan unokáinak, kik a hegy tövében dagadó kebellel várták, hogy testvéreiket a dalban keblükre szoríthassák. Még egy fordulat és a kazán pár lélekzet vétele után a gőz fütyje jelezte a megállást, melynek percében fölzeudült a testvérek fogadó dala, és dal után a szivek érzelmeinek kicserélése szavakban s meleg kézszoritá- sokban nyilvánult. Mire fogatunkon elhelyezkedtünk s egy pillantást vetettünk Nagy Lajos egyik határvárának ránk meredő omladékaira, beértünk az ódon városba, hol zászló alá csoportosulva zeneszó mellett vonult a dalárda a diadalkapu alá, hol ismét fogadó beszéd és annak kicserélése erősité meg a találkozás örömét. Ismét felvonulás a város házához, azután szétosztás a lakásokra, hol a legszívesebb magyar vendégszeretettel fűszerezett ebéd várta a dalárda tagjait, mely után hangulatteljes összpróba és este impozáns fáklyás zene tartatott az áldozatkész zászlóanyának: Lónyai Jánosnénak. * * * Alig oltották ki a fáklyák lobogó lángját, fényesen kivilágított étterembe gyűlt össze az érkezettek tekintélyes sokasága ismerkedési estére, és vig társalgás közben sokszoros éljen-nel fogadta a megyének pár perc múlva ugyanoda megérkezett két vezórférfiát t. i. fő- és alispánját. veczky Aurél, Vidder Albert, Vicalkovszky Cyrill, Mák kay Dániel. Bóth Adolf, Csonka Béla, Kellner Izrael, Szabó István, Tomcsányi László, Tburánszky Tivadar, Bernáth Zoltán, Stahlberger Mór, Dézsy Ferencz, Kulin Aurél, Pribék Béla, László Albert. Szieber Ede, Csuha István, Herczegh Károly, Girschik Adolf, Grosz Ábrahám, Fekete Vincze, Lehoczky Béla, Bene Lajos, Gortvay János. dr. Weinberger Salamon, Bugyis András. Gottlieb Ábrahám, Molnár Elemér, Mocsáry János, Bekóny Belizár, Gyöngyössy Pál, Balogh Károly, Héthy Antal, Ehrenreich József, Telendy Antal, Bernáth Dezső, Csuha Sándor, Malonyai Gyula, Weinberger Adolf, Ösz- terreicher Mark. Turner András, Gasparó Antal, Vink- ler Lemel. Fialkovics Izidor. Csuha Mihály, Balázs György, Fekésházy Lajos, Kandó Kálmán, Tarnóczy Ferencz. Beismann Bertalan, Kron Chaim, Gottlieb Mihály, Kaminszky József, br. Vécsey Lajos, Dr. Weinberger Mór, Glück Jakab. Felföldy Ödön. Lasztókay Béla, Gálocsy Károly, Bing ígnácz, id. Hercz Benedek, Fejérváry Ferencz, Berze.viczy István, Gálocsy Gusztáv, Lám Sándor. Bosenblüth ígnácz, Bóth Pinkász, Andrej- kovics Endre, dr. Hercz Mór, Füzesséry Vincze, id. Pogány Antal, dr. Bene Sándor, Fekésházy Miklós, Frankel Mihály, Spanyol Béla, Tomcsányi Gyula, Bu- daházy Zsigm., Tomcsányi Ödön, Horváth Gábor, Pemp Antal, Bródi Zsigmond, Harkel József, Dicker Mór, Gortvay Gvörgy, Nagy Mihály, Petrik János (tanár), Tüchler Salamon, Demek Antal, Halász Mihály, Tamasko Bálint, Gottlieb Henrik, Tóth Antal, Karpenczy Ferencz, Juszkovics Ábrahám, Kucsay Ferencz, Virágh József, Farkas Ferencz, Krausz Adolf, Buday Miklós, dr. Spitzer Ármin, Bródi Márkusz, Dráveczky Kálmán, Bobovszky Tamás, Boyko Béla, dr. Preusz Adolf, London Zsigmond, Weinberger Lipól, dr. Turner Ferencz. * A virilisek névsoráról a következő statisztikai adatokat állítjuk össze: A 130 bizottsági tag között 57- nek a törvény értelmében állainadója kétszeresen számíttatott. A virilisek között van: földbirtokos 51, kereskedő 25, ügyvéd 14, lelkész 10. hivatalnok 10, orvos 6, iparos 5, gyógyrész 4, országos képviselő 2, tanár 2, és mérnök 1. A legelső virilis adója 10,000 irtot, az utolsó vagyis a 130-ik virilis adója pedig 162 irtot tesz. Különfélék. — A közös hadseregbeli tisztikar által az elmúlt szombaton a Korona vendéglő termében rendezett zeneestélyt a polgári társaságokból sokan látogatták, s a tánccal fűszerezett mulatság sikeréről az ott megjelentek igen elismerőleg nyilatkoztak. A tisztikar a vendégeket szives előzékenységben részesítette. — Halálozás. Kalecsinszky Felix, nyug. adóhivatali pénztárnok s az ungvári népbank volt pénztárnoka, e hó 19-én 70 éves korában elhunyt. Temetése 21-én volt. Az elhunyt ravatalára az özvegy, továbbá fiai és az ungvári népbank diszes koszorúkat helyeztek. A közbecsülósben állott férfiú elhunyta széles körben keltett részvétet. Steinbrucki Freudhoffer József, m. kir kincstári nyugalmazott tiszttartó s Ungmegye volt tábla- birája. folyó hó 18-án Ághcsernyőn 84 éves korában elhunyt. Ha látsz szép fehér galambot, buza-piros csőrrel és lábakkal, hófehér tollazattal, és szelíd tekintettel feléd közeledni, melyről tudod, hogy az házad kicsinyeinek és nagyjainak örömét és egyik féltett kincsét képezi: o képben magad elé képzelheted Mármarosmegye egyik büszkeségét, főispánját, kinek szemeiből megnyerő tekintet, bizalom, kínálkozó jóság és minden nemesnek, szépnek lelkes szeretete sugárzik feléd. Ha pedig magad felett látod szállongni a madarak barna királyát, mely villogó tekintetűvel tart szemlét az alatta elterülő vidék összes vagyona felett: előtted áll a megye alispánja azon különbséggel, hogy inig amaz pusztítani kész, ő véd és épit, védi a nép jogát, munkálja annak jólétét, szeretettel öleli föl a szegény ember ügyét, azon elvet hangoztatva és valósítva lépten-nyomon, hogy „a nép boldogít isára meg kell tennünk mindent, mert mi vagyunk a népért, nem pedig ez mi értünk“! De bírja is népének rendületlen szeretőiét és tántorithatlan ragaszkodását. E két férfit egymás mellett látva jobb kívánság nem buzoghatott fel keblünkből, minthogy adjon az ég minden megyének ilyen két vezetőt! ! * * * E merengésünkből a karmester hivó szava ébresztett föl. Fölálltak a fiuk, szétosztatott a hang, mely után megindult az ünnepre hivó dal áriája a hang-tenger fenekéről és bejárva a hangok világának összes régióit, megállt a magasban s harmóniája végig játszott a jelenlevő szivek legtitkosabb érzelmeinek húrjain úgy, hogy az érzelem heve szűnni nem akaró tapsviharban tört ki. Ez volt az első dal, de ez egyszeri annyira lebilincselte a sziveket, hogy e pillanattól kezdve az érdeklődés folyton dalárdánk felé irányult, összpontosulva annak egyik legfontosabb személyében : hivatott karmesterében, kinek lelkes vezetése, a dal tüzében égő tekintete és a hang menetei fölött teljesen uralkodó vezér- intései ép úgy bámulatra ragadták a hallgatókat, mint
