Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-11-05 / 45. szám
Az 1872. VIII. törvényezikk 32. §-a alapján jogukban áll iparosainknak és az ugyanezen törvényezikk 1. §-a értelméhez képest kereskedőinknek is, úgy saját, mint mások készítményeire nemcsak lakhelyükön, hanem azonkívül is, az ország bármely helyén, sőt az osztrák birodalmi tanácsban képviselt országokkal kötött szerződés (1878. XX. törvényezikk) XIV. czikkelyében foglalt viszonosságnál fogva a monarchia másik felében is, valamint megfordítva az osztrák alattvalóknak a magyar korona területén megrendeléseket gyűjteni vagy gyiijtetni. Az 1872. VIIL t. ez. 32. §-ában foglalt azon korlátozás, hogy az említett készítmények eladása a telep vagy fióktelep helyén kívül csak is helyi vagy országos vásáron eszközöltethetik, a megrendelések gyűjtésére nem vonatkozván, ezen utóbbi foglalkozás bármikor, tetiát heti vagy országos vásáron kívül is az ipartörvény 29-ik §-ában említett bejelentés kötelezettsége nélkül gyakorolható. Miután továbbá „házaló kereskedés“ alatt az árukkal helysógről-belységre és házról-házra járva, meghatározott eladási hely nélkül űzött kereskedés értetik, annálfogva megjegyzem, hogy árukra leendő megrendelések gyűjtése házaló kereskedésnek nem tekinthető; feltéve tehát, hogy az illető gyűjtő kész áru- czikkeknek közvetlen áruba bocsátása által tényleg házaló kereskedést nem űz a megrendelések gyűjtése mustrák felmutatása mellett és házról-házra járva is gyakorolható. A kereskedelmi miniszter e ren'delete bizonyára ki fogja elégíteni az érdekeikben sértett kereskedőket, kik az. osztrák gyárosok és nagykereskedők versenyével ép az által bírnak némiképen szembe szállani, hogy belföldön szaporítják utazó ügynökeik számát és mentül több összeköttetést igyekeznek szerezni. Az a kifogás, hogy az utazó ügynökök valósággal elárasztják a vidéket, igaz lehet ugyan, de ebből elvégre is csak a fogyasztó közönségnek vau haszna, mert a nagy versenyben legjutányosabban juthat a legjobbhoz. Apróságok. Az iparos tanulók iskolája november 1-én nyittatott volna meg, de elmaradt, mivel a polgármester azon napra főfájást kapott; az ipartanoda! bizottság tagjai pedig szintén hol catharusban hol pedig lábfájásban (podegra) szenvedtek. A fényes ovátió is elmaradt, mert a mézeskalácsosok nem önthettek fáklyákat, mivel a vá- rosban kifogyott a szurok. Tegnap egy ember az utcákat járta, hangosan kiabálván. hogy ő olvasta az iparos tanulók iskolájának megnyitásához szükséges Írásbeli tervezeteket, a költség- vetést. s a jegyzőkönyvet, mely a tanítók megválasztásáról intézkedik. Megfigyelés végett a kórházba szállították. nak, mindazok rágalmazó nyelvének, kik közzül sok, talán csak azért becsületes, mert hiányzik az alkalom ellenkezővé vállni. — A szerelem órái hamar elröpültek, hogy annál tovább tartson az ébredés keserűsége. — Mikor el volt hagyatva, akkor érezte hogy mily drágán fizette meg az önfeledtség egy perezét. — A fájdalom az a rövid boldogság egészen mámorba sülyesztették. — Feledni akart. — Fénnyel, pompával kínálták minden oldalról, csak arczának rózsáit, csókjait, mosolyát kellett érte cserébe adni. Annyian voltak, kik szerelemmel közeledtek felé. — Es Lotti hallhatta, hogy ezek mind úgy beszélnek, mint egykor Géza. Örök szerelem hűség egy életen keresztül, — és a többi, — és a többi. — Ezekhez a vallomásokhoz hozzájárult a gyémántok csillagása, azután a selyemsuhogás, ez pedig annyi sok mindent eltakar a világon. — Szegény Lotti! Ha kinézett lakása ablakán és meglátta a kopott ruhában gyalogló szegény leányt, ki még el nem feledte a pirulást, kinek homloka fölött még ott ragyogott a legdrágább diádéra: a tisztaság, ilyenkor mély undor fogta el. — Félt a tükörbe nézni, hogy onnét fog reá vigyorogni gyalázata. Ily állapotban már sokszor azon a ponton volt, hogy letépi magáról a se- lyemczifraságokat, kedvese lába elé csapja az ékszereket, becsülete bérét, — és ott hagyja a fényt, a pompát. — Azután ha nyugalma helyreállott, megnem állhatta, hogy keserűen fel ne kaczagjon. — Elgondolta, hogy mit keresne ő az emberek közt, ahol már nem járhat felemelt fővel, e jogot eljátszotta régen. — Hiszen a bűn, a gyalázat hozzá van nőve, utánna húzódik mint az árnyék. — Reá nézve már nincs megállapodás, csak a halál. — Mig él csak lefelé haladhat. — A folytonos mámor, melyben élt, a tapasztalatok sok keserű elvet csepegtettek leikébe. — Rohant az örvénybe eszeveszetten. 1881. julius 24-ét irtuk, mikor a városi képviselet kimondta, hogy a város által a földek vételárából kölcsönvett pénzek ugyanezen alapnak visszafizetendők, s hogy a tanács a viszafizetós iránt tegyen javaslatot. Azóta egy meddő év és három hó folyt le. Talapkovics tanfelügyelő az „Ungmegyei tanügy“- ben az ungvár városi óvodának hosszabb közleményt szentel. Cikkét a következő jellemző sorokkal rekeszti be: Nálunk azonban már divatban van sokat beszélni, még többet ígérni, de semmit sem tenni. Így történik ez a kisdedóvoda épületével. Mert a mint a cikk írója tudomást szerzett magának, az óvoda helyiségeid megvett épület még máig sincs a város nevére telekkönyvezve. Megtörténhet tehát az is, hogy a város tulajdonát képező eme birtokrész más birtokába mehet át. Hát ha még valaki benéz a szóban forgó óvadába melyben még a legszükségesebb felszereléseket sem adja meg a város. ■ Különfél ék. — A novemberi előléptetéseknél az Ungváron állomásozó 66-ik gyalogezred tisztikarában H es s Emil ezredessé ; TT 11 m a n n alezredes sé; W e i g e 1 és L o t z száza dósokká Klestinszky főhadnagygyá lettek előléptetve. — Az ezred zenekara nem kis élénkséget esiná városunkban. Az elmúlt vasárnap a népbank épülete előtt térzene volt; a programúiba felvett hat zenedarabot nagy közönség, s az intelligentiából számos hölgy hallgatta végig. — A rém, kath, templom megnagyobbitása folytán felmült kiadások azou része, mely a hitközség tagjai által fizetendő 4358 írt 95 krt tesz, mely összeg az egyenes államadó arányában vettetett ki s ennek 33°/0-át teszi : Az egyháztanács a múlt vasárnap tartott gyű lésében ennek mielőbb leendő behajtását elhatározta. — A közmivelödési társulat Választmányának több tagja e napokban Sziber Ede társulati elnök lakásán értekezletet tartott, a társulat jövbően való teendőinek megállapítása érdekében. A megállapodás az volt, hogy a társulat a magyarnyelv terjesztése végett megyénkben a uépnevelós virágzóbbá tétele érdekében közreműködjék, s egyúttal óvodák szervezése iránt apostólkodjék- Különösen Ungváron a savanyuvíz vidékén egy óvoda létesítésének elodázhattam szüksége hangsúlyoztatok. — Halottak estéjén szép idő volt s nagy tömeget vonzott a csöndes emberek honába. A sírokon gyertyák égtek s alig volt sírkereszt vagy síremlék, melyeket pompás koszorúk ne ékesítettek volna. Nagycsoportok lepték el a temetőket, alig lehetett oly látogatót látni, ki karján koszorút ne vitt volna magával, hogy vele szeretett halottjának emlékét díszítse. — A közigazgatási bizottságnál oly esetben, miEn azután sokáig nem találkoztam vele. A viszontlátás nagyon szomorú helyen történt. A kórházban feküdt. A kórház orvosa mondta nekem, hogy engem óhajt látni, itt különben már megszűnt az én működésem, rzólt az orvos, a beteg a legnagyobb orvos kezében vau, ki csalhatatlan tudományával, megmenti majd minden fájdalomtól. — Örömkönnyek csillagfák fénytelen, kiégett szemeiben, mikor engem meglátott. — Alig ösmertem rá annyira elváltozott. —- Egyik kezét felém nyujtá, oly fehér s kiaszott volt az 1 a másikkal gyöngéden szorongatott egy ibolyacsokrot. — Küldéseimre alig akart válaszolni, ugylátszott sok mindenre nem akar visszaemlékezni. — Nem engedte hogy vigasztaljam. — Beszélt betegségéről, hosszú ideje lehet már hogy én idekerültem szólt halkan, mert régóta szenvedek. — Fájón mosolyogva mutatta az ibolyacsokrot e szavakkal : Kálmán küldte! —- A tavasz első virágai voltak, neki pedig már az utolsók. — Én elgondolkoztam. — Eszembe jutott a szegény Kálmán ki még mindig szereti Lottit, csak közeledni nem akar felé. mert úgy tekinti mint halottat. Az ilyen névtelen leányok még életűkben meghalnak azok számára, kik szeretettel viseltetnek irántuk. — Lotti remélte hogy Kálmán meglátogatja. — Én eltávoztam, megígérve hogy másnap ismét eljövök. — Reggel ott ültem ágyánál. — Borzasztó volt rá nézni, lázasan reszketett, arczán a két piros folt még pirosabb lett, tudtam hogy ez a küzdelem végző stádiuma. — Kezemet görcsösen szorongatta, folytonosan e szavakat súgva : Mégsem jön ... én már .... úgy szeretném látni .... Egyszerre csak fuldokló köhögés véget vetett e suttogásnak is. — Szemeit lezárta, arczárói lassan tünedezui kezdtek a piros rózsák, a halálnak ez egyetlen virágai. — Az ibolya csokor oda volt szódon a megye alispánjának határozata felett kell mint felebbviteli fórumnak határoznia, a belügyminiszter akkép intézkedett, hogy az alispán mint a ki ekkor elvi akadályoknál fogva nem elnökölhet az ülésben, az elnöklést a megye főjegyzőjére ruházza át. — I)r. Weinberger Mór gyakorló orvos lakását f. é. november 1-től saját házába, (Széchenyi-utca, piacz-tér volt Kornstein-féle ház) tette át. Rendel naponta délutáni 1j.22 órától 3 óráig. — A Petőfi-társaság könyvtára cimü s Aigner Lajos által megindított vállalatból megjelent a Il-ik füzet. „Tarka képek“ cim alatt. Balázs Sándor beszélyeit és rajzgyüjteményeit hozza. Ara 30 kr. — Arany János szobrára az ungvári gimnázutni ifjúság önképző „Dayka-Kör“-e pénztárából 10 irtot szavazott meg. Egyébként a tanári-kar a szobora való gyűjtést az ifjúság között meg fogja indítani. — Az országos vásárokon a vásártartó bizottságokban az 1879. XX. tcz. 21. §-a alapján hivatalosan működő szolgabirák vagy ezek segédei, valamint az állatorvosok díjazásának kérdése több esetbeu különböző felfogás szerint magyaráztatván, néhány előfordult eset alkalmából e kérdés a földmivelés-, ipar és kereskedelmi miniszter által, egyetértőleg a belügyminiszterrel, olyképen szabályoztatott, hogy miután a megyei tisztviselők, még ha hivatalos utiátalánynyal el vannak is látva. akkor, a midőn magánfél érdekében járnak el, az érdekelt fél terhére napi dijat és útiköltséget számíthatnak fel, miután továbbá a szolgabirák és megyei állatorvosoknak a vásári bizottságokban való közreműködése a megyei tisztviselők szoros értelemben vett hivatalos teendői közé nem sorozható, az említett megyei tisztviselők, mint vásári bizottsági tagok a szabályszerű napidijakat és fuvar- költségeket esetről-esetre felszámítani jogosítva vannak. A megyei állatorves azonban csak azon esetben működhetik közre a vásári bizottságokban, ha a vásárra jogosított ily teendőkre alkalmas okleveles állatorvosról, illetőleg orvosról nem gondoskodott. — Magyarország szabadságharcza 1848—49-ben czimü munkát irt Gelich Rikhard honvédtábornok ama nagy események egyik résztvevője. Hadi történelmi munka, térképpel, rajzokkal s katonai szempontokból tekintve kiséri végig a harezok folyását, a hadi intézkedéseket, s párhuzamot állít a hadviselő felek seregei közt. A mű két kötet, már sajtó alat vau s megrendelések Aigner Lajos könyvkiadónál 6 írtjával történhetnek. — A városi képviselet kedden tartott ülésében a kis híd mellett épülő fabódé eltávolítását rendelte el, s egyidejűleg megbízta a tanácsot, hogy ez és a képviselet kebléből kiküldött háromtagú bizottság a pékbódék felépítésére, más, az árulók részére is alkalmas helyet jelöljön ki. — „Magyarország“ czimmel havi folyóiratot indított meg Ardényi Dezső „a magyarosodás érdekében.“ A havi folyóirat kitűzött ezéljának megfelelően, első sorban a magyarosodas kérdéseivel ritva, a kínosan ziháló mellre. — Az aiczon vonagló végtelen fájdalom eltűnt, helyet adva az enyészet két. ségbeejtő nyugalmának. — A körülette fekvő betegek szomorúan, aggódva tekintgettek át ágyára, mintha érez. ték volna hogy ők is hasonló sorsban fognak része sülni. — Ezt a képet mit a sors állított elém, elfeledn nem fogom soha. — Mikor Kálmánt a kórházba hívtam, Lotti már ki volt terítve, az ibolyacsokor keblén pihent. — Egy csó. kot lehelt arra a hideg homlokra amit a halál megtisztított. — Azután egy könny, ami arra az elhervadt arezra hullott szemeiből, nekem sok mindent megmagyarázott. — Máskép tálán sohasem értettem volna meg, miért pihen azóta már Kálmán is, messze földön, golyótol szétzúzott szívvel. — Lotti temetésén csak mi ketten voltunk, őszinte részvét, igaz fájdalommal szivünkben. — A nedves fóidgöröugyök dübörögve hullottak a leeresztett koporsóra, e dübörgést mintha meg most is hallanám ... Ez felriasztott merengésemből, és én kibontakoztam szomorú emlékeim chaoszából. — A hűvös őszi szél, zugva-búgva, rnegrászkódtatta egész valómat, mintegy kérdezve, hogy mit keresek még e helyen? A temető már egészen sötét és csendes volt. — Csak én bolyongtam ott mint egy nyugalmat nem ösmerő lélek, de nem nyugalmat, hanem a kijárást keresve. — |Bo- csáuatot kértem Lotti tói hogy ily szerénytelenül háborgattam örök álmát. — Érzek is egy kis lelkifurdalást, hogy papírra tettem e szegény éltévelyedett félék történetét. — De hát legalább evvel, és részvétemmel áldoztam a kegyelet oltárán annak, ki oly elhagyottan pihen. — Papanek István.
