Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-10-08 / 41. szám

A tiroli árvízkárosultak javára való segélygyüjtés- sel a szolgabirák megbizatnak.

A Petőfi-szobor leleplezési ünuepélyén a megye képviseletével Nehrebeczky György, Torday Ede, Szik- szay Imre, Zoltsák János és Lasztókay Béla megbi- zattak.

Az ülés ezután déli 12 órakor véget órt.^z*-^A városi képviselet ülése.

Ungvár város képviselete október hó 2-án Le- hoczky Béla polgármester elnöklete alatt ülést tartott.

Az ülés megnyitása után elnök jelenti, hogy a 66. gyalogezred Dngvárra áttétetvén, az ezred egy zászlóalja a törzszsel együtt Boszniából okt. 4 én érkezik Ungvárra. Indítványozza, hogy az ezred a város által ünnepélyesen fogadlassék, minek folytán elhatároztatott, hogy a vasúti állomásnál a város nevében a polgármester fogadja a haza érkezőket, a legénység e napon megvendégeltetik, másnap pedig a tisztikar részére a „Korona“ vendéglőben társas vacsora rendeztetik, melyre az Ungváron levő összes közöshadseregbeli és honvédségi tisztek meghivatnak vendégekül. A rendezéssel Árky, Earkas és Reismann képviseleti tagok' bízatván meg.

A virilisek megbízatására nézve elhatároztatott, hogy jövőre nézve ezek képviseleti joga az év január 1- től december végéig fog terjedni. Az 1883. évre örvényes lajstrom összeállításával Farkas es Teleudy képviselők megbizatnak.

Felolvastatott a szerződés, mely a kincstár és város között a kincstári csürépület mellett lévő 9 hold 736 Dől földterület megvételére nézve köttetett, a 2000 frt vételárt képviselő kaszárnyaépitésre szükséges hely. A szerződés jóváhagyatott.

A város közigazgatási teendőire vonatkozó szabályrendelet elkészíttetvén, az október 20-iki után egybehívandó képviseleti ülésbeu fog letárgyaltat««, addig pedig a munkálat a képviseleti tagok részére tanulmányozás végett a hivatalos órákban rendelkezésre fog bocsáttatni.

Tárgyalás alá vétetett a hídon felüli jobbpart (Uj-tér) értékesítésének ügye. Nehrebeczky György hivatkozva arra, hogy a part kiépítésének idejében ezen hely köztérnek volt szánva, nem hajlandó hozzájárulni az egész tér eladásához, hanem csakis a vámház és Kornstein-fóle a város által megvett belteleknek értékesítése mellett szavaz, hogy az vagy eladassék, vagy pedig egy korábbi megállapodás szerint a város azon helyen boltokat építsen. Farkas Ferencz, hivatkozva a város nem épen fényes anyagi helyzetére, az egész teleknek eladás utján való értékesítését indítványozza. A többség ezt elfogadván, a tanács megbizatott a további teendőkkel, a képviselet pedig a tanácshoz a maga kebeléből Farkast és Klein Andort kiküldi.

Az iparoktatás ügyében olvastatott a közigazgatási bizottság határozata, melyben meghagyatik a városnak, hogy az iparos tanulók oktatására nézve a köz- oktatásügyi miniszter által legközelebb kiadott tanterv alapján az iskolát mielőbb nyissa meg, egyszóval tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az állandó választmány tekintettel a város anyagi helyzetére, csakis a vasárnapi oktatás életbeléptetését javasolja a képviseletnek. Ez ellen felszólal Mihalkovich József, hivatkozik a minister f. é. 14510. sz. a. rendeletére, melyben meghagyja, hogy az iparos tanulók számára különösen oly helyeken, a hol a nevezett tanulók száma a százon felül van, már ezen 1882—3-ik iskolai év kezdetén az iparos tanulók számára ipariskolák rendeztessenek. Nekünk tehát egyrészről a miniszter kivánságának kell eleget tennünk, másrészről pedig azon folytonosan hangoztatott óhaj beteljesedéséhez — nogy értelmes és müveit iparosaink legyenek — meg keil tenni a szükséges lépéseket, melynek egyik fontos tényezője lesz azon iskola, a mit az iparos tanulók számára felállítunk. Fontos ez

Az ,,TJng” tárcája.

Büszke lelkek! (;)

Beszélj.

Papanek Istvántól.

(Folyt.)

Margit amint szobájába ért, a pamlagra hullva, zokogott mint egy gyermek. — a büszkeség el volt dobva, letiporva. — Gyenge nő lett, ki szeret és szenved. — Elgondolta mi történt egy óra előtt! — Mily féltve védte őt az a férfi a vihar ellen, a kivel ő annyi gyűlöletet, megvetést éreztetett. — Hogy szorította magához reszkető karjaival, s hogy ment a reszkető karból szivére az a delejes érzelem, mely ha sújt is, földönfutóvá tesz is, csak gyönyör. Mely ha átkot, halált hoz is, csak áldás, mely istenit.

Nem volt már szivében egy szikrája sem a büszkeségnek, gyűlöletnek. — De hát miért is szorította magához őt az a férfi avval a delejes öleléssel? Mi volt az? Szerelem, vagy csak szánalom egy gyenge nő iránt? De hát szerethetné-e őt a férfi? viszonozhatja-e Aladár szerelemmel azt a gyűlöletet, melyet ő oly rideg büszkeséggel dobott arczába?! Hiszen Aladárnak nincs szive! Csak büszkesége, mely hozzáfórhetlen!

Margit küzdelme nem akart véget érni.

Kihajolt az ablakon. Láthatta Aladár szobájának világos ablakait. Láthatta alakjának halvány körvonalait, amint az szobájában le s fel járkált. Aladár ideje hasonló küzdelmek közt folyt.

j Ungváron, a hol az iparos tanulók száma legújabb ösz- Iszeirás szerint 299-et tesz. Az a határozat, a mit az állandó választmány ajánl, czélnak megfelelő nem lesz s az állam azt segélyezni nem is fogja; mert a városnak csak akkor lehet kilátása államsegélyre, ha rendszeres ipariskolát szervez. Ennek folytán az állandó választmány határozatának elvetésével, az általa előadottak értelmében kér határozatot, s a megválasztandó ipartanodái bizottságot utasítani kéri, hogy az még ezen hét folyamán tegye meg a kellő intézkedéseket. Szieber Ede és Nehrebeczky György támogatják az előttük szóló indítványát, mely elfogadtatván, az ipartanodái bizottság tagjai lettek: Farkas, Reismann, Árky, Tarnóczy és Szendrey. Az első osztály már nov. 1-én megnyitandó lesz.

A városi lejtraérezésnek néh. Jettmár által készített hiányos munkálata kijavítására 600 frt díjért Bánky Gyula kir. mérnök vállalkozván, vele a szerződés megkötendő.

Az adóleszámolást az adófelügyelőség és a város között a közigazgatási bizottság sürgeti. Minthogy azonban Márffy adófelügyelőségének idejében a pénzügy- miniszter Ungrnegye összes községeivel s Ungvár városával való leszámolásra 20.000 irtot utalványozott, s minthogy nevezett adófelügyelő a leszámolást nem eszközölte, de azt azóta is senki sem sürgette, a képviselet jogtalannak tartja, hogy annyi év után most, a város a leszámolásnak saját költségén való keresztülvitelére annyira sürgettecik. Ezért elhatároztatott, felterjesztést intézni a pénzügyminiszterhez, hogy miután a leszámolás nem a város hibáján mullott, a leszámolás költségeit viselje az állam. Nehogy azonban addig is mulasztással vádoltassék a tanács, a leszámolás költségeire 400 frt utalványoztatok. Ezen alkalomból Farkas Ferencz abbeli megbotránkozásának ad kifejezést, hogy valahányszor egy kissé nagyobb munkát kell végezni a városi adóhivatalban, rögtön valakit felfogad a város díjazás mellett. Ez a mig egyrészről költséges a városra, másrészről sajátságos, hogy fontos adóügyekben nem a város tisztviselői dolgoznak, hanem valami felfogadott napdijasok. Ez szomorúan jrílemziazon állapotokat, melyek a városi adópénztárban vannak. Mert akkor a midőn a hivatalban pónztárnok, ellenőr, tanácsnok és két írnok dolgozik s a kissé nagyobb munkát nem teljesitik, azt kell következtetnie, hogy vagy nem dolgozik szorgalmasan a hivatal személyzete naponta annyi órán át, a mennyi elő van írva, vagy a személyzet nagy része nem képes dolgozni. E tekintetben intézkedéseket kér; jövőre nézve pedig tiltakozik az ellen, hogy a pénztári hivatal teendőinek ellátására napdijasok fogadtassanak. Ennek folytán a pénztári hivatal megvizsgálásával jelentéstétel kötelezettsége mellett a polgármester megbizatott. És kimondatott határozatilag, hogy jövőre semmi szin alatt nem fognak bizonyos munkálatokhoz napdijasok felfogadtatni, kivéve az évenkint' szokásos adóössze- irást.

A „diósláz“ dűlőben fokvó földek egyedül azon tulajdonosai részére, kik a földeket mint eredeti tulajdonosok azóta bírják, a mióta a város azt eladta nékik, kárpótlás címén 350 frt engedélyeztetik.

Tarnóczy Ferencz azon kérvénye, hogy a kertje mellett általa tervbe vett kőfal építéséhez a város is — mint szomszédos tulajdonos — hozzájáruljon, a helyszíni szemle megejtése és véleményadás végett Nehrebeczky, Grabovszky, Klein és Rákosi képviseleti tagoknak ki- adatik.

A város által eladott régi kórházi épület eladásából a város és a vevő Kellner Izrael között felmerült vitás ügyben való véleményadással Farkas. Mihalkovich és Reismann képviseleti tagok megbizatnak.

A pénztár bemutatja az 1881-ik évről szóló számadását. Megvizsgálás végett kiadatik a számvevő- széknek.

Ezzel az ülés déli 12 órakor befejeztetett, .

A mai napon történtek után érezte, hogy minél hamarább véget kell vetni mindennek. Érezte, hogy elvesztette önuralmát; érezte, hogy nem tud tovább ellent- allani annak a bűvös hatalomnak, mely őt Margithoz vonzotta; érezte, hogy még egy hasonló jelenet a maihoz, s a szív eltépi a hálót, mit a büszkeség, az erős akarat font közé.

Ah, mindennek véget kell vetni.

íróasztalához ült s elkezdé Írni a levelet ügyvédéhez, melyben őt a válóper rögtöni megkezdésére utasította. — Kölcsönös ellenszenv, kölcsönös gyűlölet, ez az ok. E nehány szónál a vonások reszketőssé váltak, s a toll kiesett kezéből. Gyűlölet, ellenszenv! kiálta fel keserűen, de hát gyülölem-e én őt ? Én, aki szeretem, imádom s aki egy szaváért, egy mosolyáért életemet feláldoznám ! Gyülölet-e ez ? Ki csak azért nem borulok lábai elé megvallani forró szerelmemet, mert megvető ka- czaja összetépné lelkemet. Nem, nem, ennek nem szabad megtörténni!

Aladár megtörhetlennek látszott.

A levél is készen lett.

Margit ezalatt már határozott Büszkeségét, mindent feláldozott szerelmének, elhatározta még ma tudatni Aladárral mindent. Viszontszerelemre nem számított.

Csak egy bűne volt már, csak egy hibája, gyenge lett mint minden nő.

Végig ment a hosszú, sötét folyosókon, s kopogtatott Aladár szobájának ajtaján.

Midőn benyitott, Aladár a szók karját fogta meg,

1 katonaság megérkezése.

E hó 4-én éjjel érkezett városunkba a 66. gyalogezred egy zászlóalja és az ezred törzse. Miután ez az ezred állandóan városunkban fog tanyázui, s az ezrednek tagjai nagyobb részint megyénk fiai, a közönség szívélyes örömmel és nagy érdekkel várta őket. Nemcsak a vasúti állomásnál volt sok nép a társadalom minden osztályából, hanem esti kileucz óra után a kivánesi néptömeg az utcákon is hullámzott. A katonaságnak külön vonaton való megérkezése esti 10 órára volt jelezve, a vonat azonban két órát késett, úgy hogy csak éjjeli 12 óra tájban érkezett meg. Midőn a vonat megállóit, a közönség lelkesült éljenzésekben tört ki. E közben a tisztek kiszállván a kocsikból, Lehoczky polgármester több városi képviselő és hivatalnok által kisérve megjelent a per- ronon, s a város nevében örömmel üdvözölte a katonaságot, annak derék tisztjeit s szívélyes isten hozott-al fogadta őket. A tisztek nevében Appel százados mondott köszönetét a nem várt s épen azért reájuk oly jó benyomást tett fogadtatásért. A közönség erre hangos éljenzésekben tört ki.

Az utcákon végig vonuló csapatok előtt az ezred zenekara vidám indulókat hangoztatott. A csapatok a sas-téren sorakoztak, a parancsnok imához vezényelt; a szokásos tisztelgés után pedig zeneszó mellett tovább vonultak a laktanyába.

A legénységet itt jó vacsora és bor várta, melynek költségeit a polgárság gyűjtés utján fedezte. A la- komázók közé vegyült a közönség, a legények szülei, neje, s nem egy szemben csillogott az öröm könynye a viszontlátásra. A legénység lakoma után pihenőre ment s másnap a tartalékosok már szabadságra bocsáttattak. Az utcakon egész nap hazakészülődő szabadságosokat lehetett látni, a kik igyekeztek, hogy mielőbb a családi tűzhelynél pihenhessék ki a fáradalmakat, melyből az ezrednek elég sok jutott ki osztályrészül.

Másnap vagyis e hó 5-én este nyolcz órakor a főtisztek tiszteletére a „Korona“ vendéglő éttermében rendezett lakoma követte az ünnepélyes fogadtatást, hol az összes közöshadseregbeli és honvédtisztikar s néhány nyugalmazott tiszt, mint a város vendégei jelen voltak. A polgári elemek közül a város inteliigentiájának nagy része volt jelen, úgy hogy a banketten résztvettek Ösz- szes száma mintegy 130-at tett. Olt voltak Pásztelyi püspök, gróf Török Napoleon főispán, Schramm ezredes, Hess alezredes, Ulimaün őrnagy, Mihaj- lovics nyug. honvédezredes, Dobos nyug. osztrák Landwehr őrnagy, F i r c z á k Gyula, Roskovics, Gebe és Horaicskó kanonokok, báró Redvitz Sándor, gróf Török József o. gy. képviselő, számosán a tisztviselői, ügyvédi, orvosi, mérnöki, kereskedói-testüiet Ungváron lakó tagjai közül. A pohárköszöntések sorát Lehoczky Béla polgármester nyitotta meg, éltetvén a királyt; ezután Pásztélyi püspök az uralkodóház tagjaiért, gróf Török Napoleon főispán az ezred tisztjeiért, dr. Ivántsy László a katonaság és a polgári elem egyetértéséért, Farkas Fereucz a honvédségéi", Mi hajló vies honvéd ezredes a honvédség és közös hadsereg jó viszonyáért emelték poharukat. Erre Schramm ezredes meleg szavakban válaszolt, kiemelvén, hogy ők immár e város fiai lesznek, s örömmel

nehogy összeessék a felindulástól. Ő itt! a legnehezebb küzdelmek pillanatában?! Eljött még jobban sújtani a szivet!

— Bocsánat uram ha háborgatom — kezdé Margit tőle nem várt szilárd hangon. — Soha sem hittem volna, hogy átlépjem valaha e szoba küszöbét, de oly dolog késztetett, mely többé halasztást nem szenvedhet.

Aladár összeszedte lelkének végső erejét. Egy karos székhez vezette Margitot s ő is leült vele szemben.

— Tudom, tudom — szólt Aladár hirtelen. — Nehéz kegyednek már az ittlétei, én szavamat adtam, hogy megmentem magamtól. Most végeztem be egy levelet ügyvédemhez, melyben sürgetem őt a válóper megkezdésére ; láthatja Margit, e pillanatban is a kegyed boldogitásával foglalkoztam. Kölcsönös ellenszenv, kölcsönös gyűlölet, ezt írtam indokul. Ez igy tovább úgy sem tarthat, kegyednek szabaddá kell lenni. El lesz tépve a gyűlölt kötelék, mely hozzám fűzte, s felvirradnak ke gyedre a régi boldog napok. El lesz feledve a körömben eltöltött nehány nehéz hónap, a világ ad majd kegyednek dús kárpótlást, az évék feledtetnek mindent.

— De uram . . . ! — veté közbe Margit felindul- tan, fájó arczczal, látva hogy Aladár mennyire félre érti jövetelét.

— Ne szóljon Margit — folytató Aladár — kegyed jó szivével mentegetőzni akar ? Minek az? Mi szükség van arra köztünk ? Még egy pár nap, és a mi utunk széjjel válik, s azok leszünk a mik ezelőtt, idegenek. Keresni fogja mindegyikünk boldogságát, kegyed Mar-